egyházfórum
ALAPÍTVÁNY
KIADÓ
FOLYÓIRAT

Megjelent az Egyházfórum 2005/1. számában

A Szentírás Isten üdvösségüzenete. Istennek az emberekkel való szeretet közösségének kinyilatkoztatása Jézus Krisztus megváltó életáldozatában. Ezért a Biblia keresztény hitünk normáját tartalmazza.

„Hirdetjük nektek az örök életet, amely az Atyában volt és megjelent nekünk. Amit láttunk és hallottunk, nektek is hirdetjük, hogy közösségben legyetek velünk. Mi ugyanis közösségben vagyunk az Atyával és az Ő Fiával Jézus Krisztussal” (1 Jn 1, 2-3).

Ehhez szükséges, hogy olvassuk a Szentírást és helyesen meg is értsük. Ebben segít a Szentírás értelmezés, amely az Anyaszentegyháznak az illetékessége.

A szentírás magyarázat szükségessége

Fülöp a Gázába vezető úton etióp emberrel találkozott, aki Etiópia királynőjének főkincstárnoka volt. Kocsiján ülve Izaiás prófétát olvasgatta. Fülöp odament hozzá és meghallotta, mit olvas, megkérdezte megérti-e, amit olvas. A főkincstárnok azt válaszolta: „Hogyan is érteném, hacsak valaki meg nem magyarázza”. Meg is kérte Fülöpöt, hogy szálljon fel és üljön melléje” (Ap Csel 8, 26-).

Az etiópiai tisztviselő őszinte válasza találó: a Szentírás értelmezésére, magyarázatára szükség van.

Ezt a szükségességet több körülmény is alátámasztja:

  1. Isten üdvösségüzenete emberi szavakban jelenik meg az emberi szerző megfogalmazásában.
  2. Az emberi szerző munkáját befolyásolják: egyéni képességei, kultúrája, világképe, stílusa, kifejezési módja, műfaja, címzettjei igényei, használt képek és szimbólumok, korának vallásos, kulturális helyzete, stb.
  3. Kortörténet, nyelvészet, archeológia, stb.
  4. Az eredeti kéziratok elvesztek. A másolatokban hibák  eshettek és változtatások történhettek.
  5. A fordítások különbségei az értelmezést is befolyásolhatják
  6. Az ószövetségi és újszövetségi Szentírás vallásos könyv, Az üdvösségtörténet kezdetét, azaz Istennek az emberekkel való szeretetközösségének alakulását tartalmazza. Vagyis nem természettudomány, történelem, stb. a tárgya.
  7. A Szentírás gyakran használ képeket, szimbólumokat. Jézus példabeszédei bővelkednek ezekkel.
  8. Meg kell említeni a Qumrán tekercseket, mert az a híresztelés  terjedt el, hogy ezek az újszövetségi Szentírásban több módosítást tesznek szükségessé. Qumrán a Holt-tenger partján fekszik. Az esszén kolostor romterülete mellett levő barlangokban 1945 után Kr. e. 200-tól Kr. után 70-ig terjedő kézirat tekercsekre bukkantak lezárt korsóban.

A héber, arám és görög nyelvű ószövetségi töredékek zsoltárokat és Izaiás Krisztus megváltó szenvedéséről szóló próféciát is tartalmaz. Az egészben semmi nyoma az Újszövetségre vonatkozó bárminemű kifogásnak. Sőt úgy látszik, hogy a megoszló zsidóságban az esszénusok álltak legközelebb a fejlődő kereszténységhez.

 

A szentírás értelmezésének története 

Szent Péter második levelében felhívja a figyelmet (3, 15-16), hogy szent Pál írásaiban vannak nehezen érthető dolgok, ezeket a tanulatlan és állhatatlan emberek kicsavarják a maguk vesztére, akárcsak a többi Írást is.

Ez is igazolja, hogy a Szentírás értelmezése elkerülhetetlen. Az üdvösségüzenet csak úgy tudja szolgálni a hívek javát és az Egyház  épülést ( 1 Kor 14,5).

A Biblia értelmezésével foglalkoztak az egyházatyák és az első századokban az eretnekségek ellen küzdő zsinatok. De utána a Szentírás értelmezése elszunnyadt hosszú századokra. Az Egyház, amely hivatalos magyarázója a Szentírásnak, hiszen az közösségében hitének rögzítésére jött létre, túlságosan elővigyázatosan viselkedett, hogy semilyen félremagyarázás se történhessen. Végre a merevség engedett.

1893-ban XIII. Leó pápa Providentissimus Deus enciklikájával indult meg lassan a Biblia-tudomány kutató munkássága. Volt mit tennie, hiszen e sorok írója 1926-30-as években a katolikus elemi iskolában azt tanulta, hogy Isten 6 nap alatt teremtette a világot. Ezt kellett hinnünk, ma már a 6 nap nem a tan része.

Az elkezdett munka, hála Istennek, tovább folytatódott. 1943-ban XII. Piusz pápa Divino Afflante Spiritu enciklikája adott tág teret a biblikus munkának. A II. Vatikáni Zsinat Dei Verbum dogmatikus konstitúciója 1965-ben amennyire csak tudta, az  evangéliumi gazdához híven előhozta csőréből „a régit és az újat” az isteni kinyilatkoztatással kapcsolatban. Majd 1993-ban a Pápai Biblia Bizottság A Szentírás Értelmezése az Egyházban c. dokumentuma teret nyitott a felelős Biblia-kutatás útjának.

Most pedig rátérünk három alapvetően fontos bibliai esemény értelmezésére.

 

A világ teremtése

A világ teremtésének bibliai elbeszélését nyitjuk fel az Ószövetségben, amely Mózes Pentateuch-ának első, a Teremtés könyvében található. Fontos őstörténetben írja le azt, ami az üdvösségtörténet kezdete.

Részletes, szemléletes módon mutatja be a világ teremtését. Természetesen senki sem volt szemtanúja ennek. Mik voltak forrásai? Mindenesetre vallásos és kulturális hagyományok, mítoszok. Mózes és író segédei felhasználták az antik világ világképe és felfogása szerint készült írott mondáit, hiszen Kelet ősi népét érdekelte a világegyetem kialakulása. A Teremtő műve megalkotását 6 napos sorrendben taglalja.

Kérdezzük, mit akar a szerző tudtunkra adni ezzel a leírással? Mit akar közölni ezzel a réges régen történt eseménnyel? Biztosra vesszük, hogy nem tudományt. Nem hihető, hogy a világ létrejöttének hogyan-ját szándékozik rögzíteni. Az a benyomásunk, hogy arról szól, ki alkotta a világmindenséget.

Meggyőződésünk, hogy a teremtéstörténet vallásos üzenetet tartalmaz. Hiszen az egész Pentateuch vallásos könyv.

Benne Izrael népének kialakulását találjuk, amit Jahve segítő szeretete művelt. És ebben az isteni munkálkodásban a Pentateuch fő szerzője Mózes volt hűséges szolgája, akár az egyiptomi szolgaságból való kiszabadulásban, akár a pusztában való hosszú vándorlásban, akár a Sínai hegyen való Isten – Izrael szeretetszövetség létrehozásában. Izrael pogányból egyisten imádó, választott népe lett Jahvénak. Érthető tehát, hogy Mózes könyvében hitvallást tesz az egy Istenben való hitnek megalapozásával:

  • Isten teremtette a menyet és a földet. Vagyis az egész létező Mindenséget.
  • Semmiből teremtette. Vagyis előtte nem létezett semmiféle anyag.
  • Kezdetben teremtette. Vagyis a világ nem örök.

 

Az ember teremtése

A Teremtés Könyvének kettős, elohista és jahvista leírása az ember eredetéről teljesen antropomorf, pl. hogy Isten „a föld porából” formálta az első embert. Természetesen a kor kultúrája színvonalán, gondolkodásmódjának megfelelően, sajátos kifejezéseiben készült a nagy esemény elbeszélése. Számunkra ez keret, ebben kell megtalálnunk a közlés lényegét. Ezt a következőkben foglalhatjuk össze:

1. A Teremtő így fogott hozzá az ember alkotásához: „Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlóságunkra”. Elsősorban szellemi képességeivel és szabadságával hasonlít az ember Teremtőjéhez.

2. TÁRSAS lénynek alkotta, nem magányosnak. Isten belátta, hogy „nem jó az embernek egyedül lennie…. Férfinak és nőnek teremtette az embert”.

Világos:            1. Férfi és a nő egyenrangúak, a nő nem alárendelt!

            2. Egymásért vannak teremtve, partnerek, segítőtársak

3. CSALÁDI KÖZÖSSÉG – „Elhagyják anyjukat, apjukat, egymásé lesznek, egy test”. A házasság a Teremtő akarata. Ennek a szeretetközösségben célja a házaspárok egymás boldogítása és az életnemzés. Az úr mondja: Szaporodjatok és töltsétek be a földet. Ez az életszolgálat az „Istenképűségnek” része.

4. MUNKATÁRSAK A VILÁG GONDOZÁSÁBAN – A Teremtő az emberre bízta teremtése szolgálatát: „Vegyétek uralmatok alá a földet, munkáljátok, fejlesszétek…..” mondta az Úr. „Istenképűségében” az embert, mint a teremtés koronáját, Alkotóját egyszerre az üdvösségtörténelem kezdetén megbízta, hogy világtervét előmozdítsa, az igazság és szeretet szellemével átitassa a földi életet, hogy így alakulhasson isten országa, azaz uralma.[1]

A paradicsomi dráma 

A Teremtés Könyvének harmadik fejezete arra keresi a választ, hogy mi az oka az annyi rossznak, nyomornak és elnyomásnak a világon, amelyek annyi tragédiát jelentenek az embereknek.

Szemléltető képekből álló leírásban adja meg a választ. Ennek része a következők:

  • PARADICSOMKERT- Gyönyörű, gazdag környezet, ahol az eredeti állapotban levő első emberekkel a Teremtő sétálgatott és beszélgetett.
  • PRÓBATÉTEL – Az Úr kijelölt egy fát a kertben és gyümölcsének fogyasztását megtiltotta.
  • A KÍSÉRTŐ KÍGYÓ – Rászedte Évát, hogy adjon férjének a tiltott fa gyümölcséből, hiszen „olyanok lesztek mint az Isten”
  • BŰNBEESÉS – Az ősszülők Isten akarata ellen cselekedtek.
  • ISTEN BÜNTETÉSE – Elvesztették eredeti ártatlanságukat, kiűzetésük a Paradicsomkertből, az élet küzdelme, halál.
  • A MEGVÁLTÓ ÍGÉRETE

EZ A BŰN-DRÁMA NEM VALÓS TÖRTÉNET, MINT AHOGY A HAT NAPOS VILÁGTEREMTÉS SEM, NEM HELYI RIPORT – Ha figyelemmel olvassuk, gyorsan rájövünk, hogy az élénk fantáziával és az ősi mítoszok elemeivel ügyesen összeállított story, amely keresi a felvetett problémára a megoldást.

A Paradicsom idillikusan kigondolt vonzó hely, ahol az úristen dialógusban élt lakóival.

Találóan felhasználja a kígyó szerepét, amelynek romlásra való csábítása a mezopotámiai Gilgames eposzból jól ismert volt kora emberének.

Vigyázzunk, ne gondoljuk ám, hogy a megváltó megígérése a Teremtő világtervének, amely öröktől fogva ugyanaz, módosítása vagy kijavítása, mert az első emberek bűne folytán szükség volt rá.

 

Nem szabad egyedül a bűn megváltása alapján értékelni Jézus szeretetáldozatát

Vannak, akik a bűnért járó váltság-díj teóriában találják a megtestesülés és a megváltás értelmét. A szentpáli első ember Ádám és a második ember Jézus Krisztus párhuzamban látják az üdvösségtörténelem központiságát.

Ez a magyarázat elégtelen sokak számára. Isten maga a szerető Irgalom és Jóság, még akkor is, ha több a bűn és akkor is, ha kevesebb – vallja Temesi József jezsuita atya Kiért és Miért Testesült Meg az Ige c. könyv-ben 1993. Majd folytatja: A Szentháromság örök isteni határozata volt, hogy az isteni Személyek küldetésében az embereket kegyelemmel ajándékozza meg. A kegyelem nem azért van, mert bűn van, kegyelemben részesültünk volna bűn nélkül is. Ádám bűne ismert volt Isten előtt öröktől fogva éppenúgy, mint minden ember bűne. Nem az eredeti bűnben, hanem az Ige isteni eredésében fogant Urunk küldetése. Eredése és isten küldetése egymástól elválaszthatatlanok. Ez megváltásunk végső értelme.

Urunk nem mi bűneink sokasága és súlyossága szerint szenvedett. Ő annyit szenvedett, amennyit maga akart, a legtöbbet, amit csak lehetett. Mindezt azért, hogy önmegalázó engedelmességével teljesítse az Atya iránt a szabad szeretet maximumát.

A bűn-dráma tanítása: a bűn az emberi szabadsággal való visszaélés Isten akarata ellen

Ez a szemléletes, színes képű leírása a Paradicsomkert tragédiájának nagyszerű keretül szolgál, hogy megadja a megoldást a feltett problémára. A keretnek veleje vallásos kinyilatkoztatás, hogy a földi rosszaság gyökere a bűn, az Isten akaratának tudatos megszegése.

 

A Tridenti Zsinat a paradicsomkerti bűn-drámát valós történetként értelmezte 

A zsinat hittételként kimondta, hogy Ádám-Éva eredeti bűne minden emberre átszármazik és így áteredő bűnben születünk.

Ennek az állásfoglalásnak egyik fő oka lehetett a Bibliatudomány, a hermeneutika hosszú időre szóló megmerevedése, s így a régi hagyományt szentesítették. Ez érvényben volt az 1926-30-as években is, amikor katolikus elemiben a bűn-drámát szó szerinti értelmezésben tanította a tisztelendő úr.

Amikor már megértettem a problémát, sokat méltatlankodtam, hogy még mindig arról írogattak a teológusok, hogy mi történik azzal a csecsemővel, aki keresztség nélkül hal meg.

A Katolikus Egyház Katekizmusa 

Sok még a félreértés, tájékozatlanság, tudatlanság az áteredő bűnről”. De a Bibliatudomány fejlődése készteti a teológusokat újra átgondolni ezt a problémát. Ezért kárpálja Jáki Szaniszló az egyre terjedő kételyt Eredeti Bűn? C. erősen apologetikus ízű könyvében. Én meg Hála Isten-t mondok azért, hogy az utolsó 15 évben nem jutott kezembe keresztség nélkül meghalt csecsemőkről aggályoskodó írás.

A Katekizmus ezt mondja: Ádám bűne hogyan vált minden leszármazottja bűnévé? Az emberi nem egysége révén, az egész emberi nem Ádámban van. Az eredeti bűn átszármazása azonban misztérium, amelyet teljesen nem érthetünk meg. A kinyilatkoztatásból tudjuk, hogy Ádám-Éva személyes bűnt követtek el, de ez a bűnük beszennyezte magát az emberi természetet. Olyan bűn ez, amely nemzéssel terjed át az egész emberi nemre. Az eredeti bűn csak analógiás értelemben nevezhető bűnnek, mert olyan bűn, mely átragad, nem pedig olyan, amelyet elkövettünk. Állapot, nem pedig cselekvés. Noha az áteredő bűn minden ember sajátja, mégsincs személyes bűn jellege. Meg van sebezve az emberi természet (93. old.).

 

Alszeghy Zoltán jezsuita hittudós

Az 1979-ben megjelent A KEZDETEK TEOLÓGIÁJA-ban így ír: Az, amit a Teremtés Könyvének első fejezeteinek műfajáról tudunk, nem bátorít arra, hogy Ádám és Éva bukását szükségképpen az első emberpár történetének tartsuk…Nem hűtlenek Isten Szavához azok, akik kételkednek abban, hogy a Paradicsomkert tragédiája az első emberpár egy bizonyos pillanatban elkövetett tettét állítja a szemünk elé (108.old.).

A XII. századtól kezdve a keresztény gondolkodás egyre nagyobb figyelmet szentelt a bűn személyes jellegének. Ebben az összefüggésben az „áteredő bűn” kifejezés nehezen érthető, sőt félreérthető; úgy tűnhet, mintha az egyház tanítása szerint a gyermek a nyomora miatti felelősséget örökölné… Nézetünk szerint nem helyes egyszerűen csak ismételni a hagyományos kifejezést, mintha nem lenne magyarázatra szüksége (118.old.).

Evolóció – fejlődéselmélet

Már említettük, hogy a világ és az ember teremtésének bibliai elbeszélésében a lényeg nem az, hogy miképpen mentek végbe, hanem az, ki teremtett!

Valószínű, hogy egyik sem úgy történt, ahogy le van írva, pláne nem a közölt részletes isteni tevékenység formájában. Lehetséges, hogy evolúció, fejlődés következtében jelent meg a világmindenség és végül maga az ember.

Amikor az evolúcióval a természettudomány az új korban jelentkezett, az egyház szigorúan elzárkózott előle. De a tudományok szép haladása a Bibliatudományt nem hagyhatta tétlen és belefogott vizsgálódásába. Az lett az eredmény, hogy az isteni teremtés és az evolúció összeegyeztethető.

Ma már széles katolikus körökben elfogadott az evolúció. Mi úgy hisszük, hogy Isten örök jelenében örök-egy teremtői határozatában képességet adott az anyagnak világmindenséggé való kifejlődésre, ami sok milliárd évet vett igénybe, s majd önmagát minőségileg felülmúlva létrejött a hominizáció, megjelent a földön a szellemi lélekkel bíró ember. Tehát nem az anyag saját erejében történt ez, hanem a teremtő örök akaratának végzése szerint.

Az evolúció poligenizmussal jár, ne feledjük el, azaz több őstől való leszármazással. A monogenizmus, azaz az egyetlen őstől való elterjedést kizárja.

Továbbá, a fejlődéselmélet nem ismeri az ősbűn, az eredeti bűn drámáját, hiszen Ádám-Éva ősszülők nem léteztek.

Nem állítunk kevesebbet, mint azt, hogy az ősrobbanás elmélete olyan világképet sugall, mely istenképünket kitágítja: egy csodálatos teremtő Isten viziója bontakozik ki szemünk előtt, aki kezdettől fogva úgy teremti ezt a világot, hogy az ember kifejlődhessen, mégpedig olyan módon, amelyre azelőtt nem is gondolhattunk – írja Nemesszeghy Ervin jezsuita atya.

Folytonos teremtés 

Hisszük, hogy Isten nemcsak teremtette a világot, hanem fenntartja és kormányozza.

Ezt azonban Isten nem úgy teszi, hogy kívülről, közvetlenül belenyúl, beleavatkozik a teremtése életébe, hanem Isteni Gondviselése a természettörvények és a „teremtett okok” – causa secunda – útján történik.

Isten egy-örök jelenében és egy-örök határozatában szeretetében teremti és gondozza mindazt, amit létrehozott. /Ezt az igét a mi földi, emberi időhöz kötött beszédmódunk szerint használtam múlt időben!/ Ebben az Isteni gondviselésben nekünk véges és Teremtőnktől függő embereknek is megvan szinte munkatársi szerepünk, hiszen Ő bízta ránk: „uralkodjatok a földön, fejlesszétek, sokasodjatok….” Így mindig mindenben Tőle függve – Nálam nélkül semmit sem tehettek (Jn 15,5.), egyesülve és együttműködve szent akaratával teljesítjük küldetésünket. Isten Gondviselő ereje az ember helytállásában érvényesül. Ha pl. beteg vagyok, fohászkodom: Istenem segíts! De ez nem csodavárás, hanem függőségem elismerése és bizalmam kifejezése és megyek az orvoshoz, mert ez itt a földön a dolgok rendje. Szerintem Szent Benedek programja a helyes: imádkozzál és dolgozzál!

A Gondviselés világtervének szolgálatában tudunk csak emberi életet elérni és evilági, valamint örök célunkat munkálni.

Mihályi Gilbert O.Praem.

[1] Szent Ágoston püspök, a nagy gondolkodó, már 1500 évvel ezelőtt erre figyelmeztetett:

„Gyerekes hit volna, ha valaki azt gondolná, hogy Isten testi kezekkel agyagból csinálta az embert. Isten nem lehelhet, mert Ő lélek. A bibliai leírás lényeg az, hogy mit csinált az Isten, nem pedig az, hogy csinálta.”

egysza

Adószám: 19667908-1-42
(Az szja 1 százalékának felajánlásához)
Közhasznúsági jelentéseinket ide kattintva érheti el.