egyházfórum
ALAPÍTVÁNY
KIADÓ
FOLYÓIRAT

Megjelent a Egyházfórum 2012/2. számban

Fekete János az Egyházfórum 2011/4. számában közölt és Orbán Viktornak címzett nyílt levele a hazaszeretet különös megnyilvánulása. A holokauszt-túlélő zsidó-keresztény író az ország aggasztó gazdasági és társadalompolitikai helyzete, különösen is a szélsőjobb előretörése láttán szorgalmazza egy új keresztényszociális politikai formáció létrehozását, amely szerinte a miniszterelnök támasza lehetne egy középre irányuló és a szerző szerint immár megkerülhetetlen politikai fordulatban. A Fidesz részéről a Jobbik lekörözésére irányuló nacionalista erőfeszítések ugyanis csődöt mondtak, további erőltetésük nemzeti katasztrófához vezethet (történelmi párhuzamként Horthy kormányzása kínálkozik). Fekete ezen állítása kimondatlanul is azt feltételezi, hogy Orbán Viktor nem meggyőződésből, hanem politikai számításból üt meg nacionalista, kirekesztő és Európa-ellenes hangokat, és itt az ideje, hogy belássa, vissza kell fordulnia. „Viktorból akár Pál is lehetne még”, ha olyan értékorientált politikai csoportosulásokra támaszkodna, „amelyeknek az erkölcsi-politikai kiindulópontja a zsidó-keresztény kinyilatkoztatás” (41. old.). Lehetséges-e egy ilyen fordulat? Erre a kérdésre keresik a választ számunk súlypontjának szerzői. (A szerk.)

 

Fekete János rokonszenves írásában megfogalmaz egy vágyat vagy lehetőséget, azt, hogy Orbán Viktor a zsidó-keresztény értelmiségre (gyakorlatilag nyilván: a keresztény értelmiségre) támaszkodva határozottan félreállítja a szélsőjobboldalt. Amikor Wildmann János barátom felkért, hogy szóljak hozzá az (előrelátható vagy remélt?) diskurzushoz, viszonylag hamar rájöttem, hogy több különböző szerepben kell elmondanom a véleményemet: egyrészt a demokrácia iránt elkötelezett szavazópolgárként, másrészt politikaelemzőként és végül szociológusként.1 Az első két aspektussal hamar végzek, nem nagyon állnak rendelkezésemre „adatok” – a harmadik megközelítésmódhoz viszont az olvasót számokkal kell egy kicsit terhelnem.

I.

A demokrácia iránt elkötelezett szavazópolgárként a legmélyebb szkepszisemet szeretném kifejezni aziránt, hogy működtethető-e demokratikus jogállam az Orbán Viktor által célul kitűzött s jórészt megvalósított „centrális erőtér” viszonyai között. Jelenleg valamennyi jelentősebb európai demokrácia politikai váltógazdaság formájában működik, így működött két évtizeden át a magyar demokrácia is. (Nemcsak a váltógazdaság megléte a fontos, hanem az is, hogy a mindenkori kormánytöbbség soha nem középen volt – a Horn-kormány baloldali ellenzéke éppoly elhanyagolható volt, mint az Antall-, Boros- és az első Orbán-kormány jobboldali ellenzéke.) A jobb- és baloldali ellenzék által alig zavart centrális erőtérre támaszkodó kormányzat modellje leginkább a Horthy-korszakra emlékeztet, melynek súlyosan antidemokratikus és antiliberális jegyeit a kormányzattól sok tekintetben független érdekkört képező nagytőke, arisztokrácia és szakszervezeti mozgalom tette némiképp elviselhetővé – ezek ma hiányoznak – mármint vagy nem önállóak, vagy erejük mértéke szerény.

Magyarán, meggyőződésem szerint nem az szolgálja a magyar demokrácia fennmaradását, ha a centrális politikai erő hol egyik, hol a másik irányba mozog, hanem csak az, hogyha a jelenlegi baloldali ellenzékből, a csalódott Fidesz-szavazókból és persze a szavazástól ma még tartózkodókból létrejön valamiféle olyan erő, amely az Orbán Viktor vezette Fidesz váltópártja lehet. Választópolgárként tehát azt szeretném, ha a Fekete János által feltételezett zsidó-keresztény értelmiség ezt a váltópártot erősítené. Nemcsak az a kérdés, hogy nekem vagy elvbarátaimnak ez lenne a jó (ez nem sokat esne latba az érveléskor), hanem az is, hogy érdemi kihívó hiányában a miniszterelnöknek semmi oka nem lenne rá, hogy a Fidesz környékén jelenleg nagy befolyással rendelkező tőkéscsoportokat, apparátuscsoportokat vagy éppen csak személyes tanácsadókat (akiknek a jelenlegi politikai vonalvezetés nyilván elfogadható) másokkal helyettesítse – azaz pártján és szavazótáborán belüli konfliktusokat vállaljon fel.

II.

Politikaelemzőként Orbán Viktor szándékát, illetve a keresztény értelmiség szervezetekbe tömörült részének politikailag azonosítható szándékait kell megvizsgálnunk. Az első kérdés úgy teendő fel, hogy Orbán Viktornak a centrális erőtér iránti elkötelezettsége a szélsőjobboldaltól és a baloldaltól való egyenlő távolság elvén és gyakorlatán alapul-e? Ha valóságosan Orbán céljának tekintjük, hogy fellépjen a szélsőjobboldal ellen, akkor érdemes feltenni a kérdést, hogy kire támaszkodhatna ebben a küzdelemben – egyébként a kérdésfeltevés nem több puszta vágyaink megfogalmazásánál.

A szélsőjobboldaltól való távolságtartást elsősorban azzal igazolhatjuk, hogy a miniszterelnöktől nem idézhető semmiféle cigányellenes vagy antiszemita kijelentés. Orbán politikai retorikája csak általánosságban kívánja a nyugatellenes és nemzeti szeparatista érzelmeket kiaknázni, s nem hasonlítható – a trianoni államhatárokat közvetlenül megkérdőjelező hazai szélsőjobboldali politikusok mondataihoz, vagy a francia, osztrák stb országlakosok egyrészének politikai jogait – származási alapon – korlátozni kívánó külföldi elvbarátaikéhoz.

Ugyanakkor a miniszterelnök és kormánya, a más kérdésekből bizonyíthatóan meglehetősen kézivezérelt rendőrség és az ügyészség igen keveset tett a szerveződő és izmosodó szélsőjobboldal akciói ellen – annak ellenére, hogy erre a hatályos törvények is bőséges lehetőséget biztosítanak, nem beszélve arról, hogy kétharmados többség birtokában akár a politikai baloldalnak tett gesztusok nélkül is törvényekkel korlátozhatná a gyűlöletbeszéd szabadságát, illetve a rasszizmus által motivált bűncselekmények enyhébb minősítésének lehetőségét. Mi több, úgy tűnik, mintha a miniszterelnöknek akkor lenne csak kifogása a szélsőjobboldali politikai megnyilvánulások ellen, hogyha azok egy ellenzéki párt érdekköréhez kötődnek – ha hozzá politikai értelemben hűséges, vagy őt támogató személyről bizonyosodik be, hogy nyílt antiszemita hangütéstől sem riad vissza – mint Bayer Zsolt emblematikus ügye esetében – a miniszterelnök számos gesztussal kiáll a nyilvánosság vagy az alapvető európai jogokhoz ragaszkodó értelmiség által „megtámadott” személy mellett. Jelen pillanatban tehát nem tűnik igazolhatónak, hogy a miniszterelnök a szélsőjobboldal eszmevilágával akarna markánsan szembefordulni – a szélsőjobboldali párt politikai támogatottságának csökkentéséhez, szavazatok átvételéhez pedig – logikailag – éppen a szélsőjobboldaliak által használt jelszavak átvételére volna szüksége.

A politikai elemzőnek azt is meg kell kérdezni, hogy a Fekete János által Orbán feltételezett szélsőjobboldal-ellenes aktvitására kiszemelt keresztény értelmiség választott szervezetei bármilyen értelemben is jeleskednek-e a szélsőjobboldali radikalizmus elleni kiállásban? Ugyanis – pusztán formállogikai alapon – a katolikus hierarchia kivételével minden egyházi vezetőnek szembe kell azzal néznie, hogy egyházának értelmiségi elitje – legalábbis annak aktív része – leválthatja őt, vagy ahol az életfogytig történő választás dívik, ott véleménykifejtését akadályozó és relativizáló más egyházi vezetőkkel tölthetik fel az egyházi establishmentet. Magyarán minden olyan történés, amikor egyházi vezetők, vagy egyház-közeli civil szervezetek vezetői szélsőjobboldallal szimpatizáló véleményt nyilvánítottak, illetve elkerülték a szélsőjobboldali jelenségek elitélését – s ezt nem követte leváltásuk, sajnálatos módon azt bizonyítja, hogy tagjaik és elitjük támogatja, vagy tolerálhatónak ítéli magatartásukat.

Minthogy a történelmi keresztény egyházak közül egyetlen egy sem fejtett ki komoly aktivitást a szélsőjobboldali törekvésekkel szemben, sőt egyes lelkészek és egyházi vezetők szervezeti kapcsolatba is kerültek szélsőjobboldali mozgalmakkal, s a hozzájuk közel álló Keresztény Értelmiségiek Szövetsége sem jeleskedett ezen a téren – nincs okunk feltételezni, hogy a keresztény értelmiségiek körében többségben lennének a szélsőjobboldal-ellenes aktivitást támogatni készek.

Fekete János élménye a keresztény értelmiség körében aktívan megtapasztalt filoszemitizmusról nem véletlenül kötődik a Hit Gyülekezetéhez – a legnagyobb neoprotestáns mozgalom környékén éppen azok bukkannak fel nagyszámban, akik sokféle okból ellenszenvvel tekintik a történelmi egyházak társadalmi attitűdjeit – ezen belül az antiszemitizmust, illetve az antiszemitizmussal szemben permisszív, azaz azt eltűrő magatartást is.

III.

Szociológusként arra a kérdésre kell választ adnunk, hogy a jobboldal szavazói táborában kétségtelenül fellelhető olyan csoportokat, amelyekre a szélsőjobboldallal szemben támaszkodni lehetne, megragadhatjuk-e mint keresztény értelmiséget?

Induljunk ki először is abból, hogy egy párt vagy pártvezér, miniszterelnök elsősorban a stabil szavazókra támaszkodik. Nem azok érdekesek tehát, akik a jobboldal földcsuszamlásszerű 2010-es győzelmekor váltak jobboldali szavazókká, hanem akik már akkor is azok voltak, amikor a jobb-és baloldal nagyjából kiegyenlített volt. Ez a kiegyenlítettség az 1990-es, az 1998-as és a 2002-es választás eredményeire igaz.

A TÁRKI omnibusz kérdőívek felhasználásával évekkel ezelőtt összeállítottunk egy 50000-s adatbázist az ezredforduló állapotaiból, abból emeljük ki azokat, akiktől megkérdezték, hogy kikre szavaztak az 1998-as választások idején.2 Ez egy 37571-fős adatbázist eredményezett. Minthogy Fekete János hipotézise/javaslata kifejezetten az értelmiségre vonatkozik, vizsgáljuk meg külön a 3002 főiskolát és az 1631 egyetemet végzett személy választási magatartását.

1. TÁBLA: DIPLOMÁS SZAVAZÓK 1998-BAN

 

Nem szavazott

jobb

bal-lib

Egyéb

Összes

.

fôiskolai diploma

675

1200

1058

69

3002

egyetemi diploma

317

679

585

50

1631

Összes (diplomás és nem diplomás) szavazópolgár

13680

13869

9223

799

37571

2. tábla: Diplomás szavazók 1998-ban - %

 

Nem szavazott

jobboldali

szoc-lib

Egyéb

100%

N

.

.

.

..

.

.

..

fôiskolai diploma

22,5

40,0

35,2

2,3

100

3002

egyetemi diploma

19,4

41,6

35,9

3,1

100

1631

Összes (diplomás és nem diplomás) szavazópolgár

36,4

36,9

24,5

2,1

100

37571

Látható, hogy a felsőfokú végzettségűek sokkal aktívabbak voltak a választásokon, és aktivitásuk balra húzott. Ugyanis a jobboldalt 1,1-szer, a baloldalt viszont 1,5-szor akkora mértékben támogatták a diplomások, mint az átlag. Azaz, külön kiszámolva a ténylegesen szavazók arányait – míg a diplomások körében a szavazatot leadóknak csak 51%-a volt jobboldali, addig a teljes népességben ez – legalábbis a mintatagok visszaemlékezése szerint, amely persze mindig a győzteshez húz – 58% volt.

Azt kellene ezután megvizsgálnunk, hogy a diplomásoknak ezen jobboldalra szavazó felén belül a szélsőjobboldallal való szembefordulás inkább várható-e a keresztény értelmiségtől, mint a vallási értelemben relatíve közömbösöktől. A sokféle – különböző kérdéssort tartalmazó – adatbázisból összeállított mega-adatbázisban egyetlen olyan kérdést találunk, mely valamennyi részadatbázisban előfordul, s alkalmas arra, hogy a jobboldali szélsőségesség elutasítását mérje, s ez a „Rokonszenves-e Önnek Csurka István” kérdésre adott válasz. Néhai Csurka ugyanis nem a jobboldali politikusok egyike volt, hanem élesen „kilógott” a politikusok sorából, igazi „idol” volt.3 A jobboldali radikalizmus emblematikus vezetőjével Csurka Istvánnal való rokonszenv tehát az antidemokratikus attitüdökkel való azonosulás, vagy az antidemokratikus attitüdökkel szembeni permissziv (azaz megengedő…) hozzáállás jele – függetlenül a tényleges szavazói magatartástól.

3. TÁBLA: CSURKA ISTVÁN ELFOGADOTTSÁGRA A JOBBOLDALI SZAVAZÓ DIPLOMÁSOK KÖRÉBEN

 

Esetszám

Százalék

Komulatíve %

 

,00 nem kérdezték

67

3,6

3,6

 

1,00 ellenszenves

622

33,1

36,7

 

2,00

397

21,2

57,8

 

3,00

379

20,2

78,0

 

4,00

226

12,0

90,1

 

5,00 rokonszenves

130

6,9

97,0

 

8,00 nem mondja meg

19

1,0

98,0

 

9,00 NEM TUDJA

26

1,4

99,4

 

11,00 nem ismeri

12

,6

100,0

 

Total

1878

100,0

 

Kiindulhatunk abból, hogy Csurka elfogadása vagy elutasítása egy skálázható kérdés. Ez esetben célszerű olyan átlagszámítást végezni, amelyben a magukat 1-től 5-ig besoroló személyeket hagyjuk benne. Minél magasabb egy csoportnak ez a bizonyos „csurkaskála” indexe, annál kevésbé lehet rá számítani a szélsőjobboldal elleni harcban. Van egy másik megoldás is: kiindulhatunk abból, hogy Csurka egyértelmű szimbóluma a demokrácia és a polgári jogegyenlőség elutasításának. Ebben az esetben mindenki, aki nem deklarálja, hogy Csurka ellenszenves számára, valamilyen mértékben permissziv, megengedő a szélsőjobboldali, rasszista nézetekkel szemben. (Fontos, hogy Csurka István rokonszenvességéről szóló kérdést mindig olyan kontextusban tették fel, hogy egyértelmű volt: politikusként és nem íróként kell őt minősítenie a megkérdezettnek). Ez esetben két értékből számoljuk a „csurkadual” indexet.

4. TÁBLA: A FELEKEZETHEZ TARTOZÁS ÉS CSURKA ISTVÁN ELFOGADOTTSÁGA A JOBBOLDALI DIPLOMÁSOK KÖRÉBEN

   

csurkaskala

csurkadual

,00

Átlag

2,2443

1,6213

N

26

26

Szórás

1,16923

,49455

1,00 római katolikus

Átlag

2,4528

1,6830

N

915

915

Szórás

1,29866

,46555

2,00 görög katolikus

Átlag

2,2267

1,5946

N

26

26

Szórás

1,25973

,50054

3,00 református

Átlag

2,4021

1,6427

N

289

289

Szórás

1,31918

,48003

4,00 evangélikus

Átlag

2,3186

1,6302

N

75

75

Szórás

1,35268

,48603

5,00 görögkeleti

Átlag

2,9366

2,0000

N

3

3

Szórás

1,01736

,00000

6,00 izraelita

Átlag

1,0000

1,0000

N

1

1

Szórás

,00000

,00000

7,00 egyéb vallás

Átlag

2,4852

1,6964

N

19

19

Szórás

1,33360

,47215

8,00 nem tartozik egyházh

Átlag

2,0556

1,5662

N

401

401

Szórás

1,15983

,49622

Total

Átlag

2,3422

1,6456

N

1755

1755

Szórás

1,27982

,47846

Az 1755 megvizsgált jobboldali értelmiségi a Csurka-skálán a 2,3-s értéket éri el, ez nagyjából az evangélikusok értékének felel meg, a katolikus és református értelmiség értékei ennél némileg magasabb szélsőjobboldaliság felé mutatnak, az egyházhoz nem tartozó 401 értelmiségi értékei ennél sokkal jobbak, azaz kevésbé tűnnek szélsőjobboldalinak. Ugyanez a sorrend, amikor duálisan vizsgáljuk meg a Csurkához való viszonyt. Figyelemre méltó, hogy a hagyományosan református függetlenségi értékrenddel operáló Csurka támogatottsága nem kisebb a katolikus értelmiség körében, mint a reformátuséban.

5. TÁBLA: A VALLÁSOSSÁG ÉS CSURKA ISTVÁN ELFOGADOTTSÁGA A JOBBOLDALI DIPLOMÁSOK KÖRÉBEN

   

csurkaskala

csurkadual

-1,00

Átlag

3,2037

1,8886

N

7

7

Szórás

1,34401

,33812

,00 nem vagyok vallásos

Átlag

1,9797

1,5164

N

405

405

Szórás

1,17789

,50035

1,00 nem tudja, az-e

Átlag

2,2195

1,6408

N

58

58

Szórás

1,12081

,48399

2,00 maga módján vallásos

Átlag

2,3092

1,6352

N

892

892

Szórás

1,28195

,48164

3,00 egyház tanait követi

Átlag

2,7926

1,7987

N

393

393

Szórás

1,26291

,40148

Total

Átlag

2,3422

1,6456

N

1755

1755

Szórás

1,27982

,47846

Ha a vallásos öndefiníció szerint vizsgáljuk meg a jobboldali értelmiséget, az átlaggal a maga módján vallásos csoport „Csurka-indexe” egyezik meg, a nem vallásos csoport sokkal nagyobb arányban utasítja el Csurkát, míg az egyházias csoport sokkal nagyobb mértékben fogadja el. Nyilván nem meglepő ezután, hogy a templomba járási gyakorisággal is fokozódik Csurka István elfogadása.

6. TÁBLA: A TEMPLOMBA JÁRÁSI GYAKORISÁG ÉS CSURKA ISTVÁN ELFOGADOTTSÁGA A JOBBOLDALI DIPLOMÁSOK KÖRÉBEN

   

csurkaskala

csurkadual

,00 soha

Átlag

2,0787

1,5534

N

500

500

Szórás

1,22363

,49763

1,00 évente vagy ritkábban

Átlag

2,1546

1,6058

N

317

317

Szórás

1,19570

,48945

2,00 évente néhányszor

Átlag

2,3410

1,6467

N

414

414

Szórás

1,29069

,47857

3,00 havonta egyszer

Átlag

2,6246

1,7102

N

110

110

Szórás

1,28788

,45574

4,00 havonta többször

Átlag

2,4487

1,7195

N

70

70

Szórás

1,17027

,45250

5,00 hetente legalább egyszer

Átlag

2,8003

1,7865

N

339

339

Szórás

1,30270

,41036

Total

Átlag

2,3435

1,6467

N

1750

1750

Szórás

1,27929

,47814

A jobboldali érzelmű értelmiségen belül tehát minél inkább keresztény értelmiséginek tekinthető valaki, annál valószínűbb, hogy elfogadó magatartást tanúsított a szélsőjobboldali eszmékkel szemben. Természetesen a kérdés meg is fordítható – mennyire találunk egyházias-vallásos embereket a jobboldali szavazók azon 36,7%-ában, akik egyértelműen elutasították a Csurka István nevéhez köthető eszmevilágot?

7. A TEMPLOMBA JÁRÁSI GYAKORISÁG A JOBBOLDALI DIPLOMÁSOK KÖRÉBEN A CSURKÁVAL ELLENSZENVEZŐK KÖRÉBEN

 

Frequency

Percent

Valid Percent

Cumulative Percent

Valid

,00 soha

223

35,9

36,1

36,1

1,00 évente vagy ritkábban

125

20,1

20,2

56,3

2,00 évente néhányszor

146

23,5

23,7

80,0

3,00 havonta egyszer

32

5,1

5,1

85,1

4,00 havonta többször

20

3,2

3,2

88,3

5,00 hetente legalább egyszer

72

11,6

11,7

100,0

Total

618

99,4

100,0

 

Missing

System

4

,6

   

Total

622

100,0

   

Ez a megközelítés azt mutatja, hogy a „csurkizmust” elutasító jobboldaliaknak 45%-a legalább ünnepeken templomba járó, és több mint egy tizede kifejezetten egyházias.

Összesítve tehát: a közvéleménykutatásunkban fellelt 1755 jobboldali diplomásból mindössze 72 olyat találunk, aki hetente jár templomba, illetve 79 olyat, aki az egyház tanait követi, s ezzel egyidejűleg teljes mértékben elutasítja a szellemi fertőt. Ez a csoport a jobboldali értelmiségnek mintegy 4%-a, azaz a szélsőjobboldaliságot elutasító 36%-nak kicsiny töredéke. A történelmi egyházakhoz tartozás, az ő szabályaik szerint megélt és gyakorolt vallásosság tehát sajnálatos módon nem alkalmas kritérium arra, hogy a jobboldali értelmiségen belül specifikáljuk azokat, akik szövetségesek lehetnek a szélsőjobboldal elleni harcban, akikre e vonatkozásban támaszkodhatna – pártja és szavazói más csoportjaival szemben – akár a jelenlegi, akár egy leendő jobboldali miniszterelnök.

 

NAGY PÉTER TIBOR

 

 

IRODALOM

CSEPELI György: Jelenlét hiány által. Antiszemitizmus Közép- és Kelet-Európában. = Jel-kép/(1994). 1998. 2. 3-15.
DOBSZAY János: Tizennégy dühös ember. A MIÉP a parlamentben. = hvg. 20. 1998. 26.
EÖRSI István: A Cs-rejtély. = M. narancs. 6. 1994. 7. 10-11.
ERŐS Ferenc - FÁBIÁN Zoltán: Politikai antiszemitizmus és diszkrimináció. = Szombat. 7. 1995. 1. 3-6.
ERŐS Ferenc: Kik hallják meg az antiszemitizmus üzenetét? Adalékok az előítéletek szociálpszichológiájához. = Vigilia. 64. 1999. 4. 252-260.
FÜLEKI Dániel: A társadalmi kirekesztés és befogadás indikátorai. = Szociol. Szle. 11. 2001. 2. 84-95.
GRESKOVITS Béla: Populista átmenetprogramok Magyarországon. = 2000. 8. 1996. 7. 11-
HAJDU F. András: MIÉP: egy nemzeti, szocialista párt. = Mozgó Világ. 27. 2001. 3. 17-29.
KELEMEN Ágnes: Nemzeti érzelmek és a kisebbségek iránti attitűdök a mai Magyarországon. = Szociol. Szle. 1999. 2. 77-100.
KOVÁCS András: A latens antiszemitizmus mérése. = Szociol. Szle. 1999. 4. 74-84.
KOVÁCS András: Az antiszemitizmus és a fiatal elit az 1990 utáni Magyarországon. = Beszélő/(1996). 2. 1997. 2. 20-27.
KOVÁCS Mónika: Kategorizáció és diszkrimináció. Az antiszemitizmus mint csoportnyelv. = Világosság. 34. 1993. 5. 52-61.
MURÁNYI Gábor: Egy dramolett végszavai. Tízéves a Cs-dolgozat. = Hvg. 24. 2002. 36. 80-83.
NOVÁK Attila: A nagy üzlet. Antiszemitizmus mint politikai áru Magyarországon. = Szombat. 13. 2001. 8. 7-10.
TAMÁS Pál: "Harmadik generációs" antiszemitizmus. = M. Hírl. 28. 1995. 265. 12. http://index.hu/video/2008/03/30/orban_nevetve_nincs_is_kormany/

 

1 Köszönetemet fejezem ki Csákó Mihály és Majsai Tamás barátaimnak, akik a szöveg első kritikus olvasói voltak.

2 A TÁRKI adatbankjából származó Omnibusz kérdőivek közül felhasználtuk az alábbiakat: TDATA-D73 ;TDATA-D74 ;TDATA-D85 ;TDATA-D89 ;TDATA-E09 ;TDATA-D93 ;TDATA-D94 ;TDATA-D95 ;TDATA-D96 ;TDATA-D97 ;TDATA-E07 ;TDATA-D48 ;TDATA-E08 ;TDATA-E14 ;TDATA-E35 ;TDATA-E36 ;TDATA-E16 ;TDATA-E18 ;TDATA-E21 ;TDATA-E23 ;TDATA-E24 ;TDATA-E26 ;TDATA-E29 ;TDATA-E32

3 És nem azért, mert pártpolitikai értelemben szélsőjobboldali, és ekképpen a szerző értékítélete és politikai ízlésvilága szerint antidemokratikus. Csurka István specialitása abban nyilvánul meg, hogy az 1990-es években az övé az egyetlen olyan mozgalom, majd parlamenti párt mely rendszerkritikaként, a demokratikus rendszer kritikájaként jött létre, s rendszerkritikaként volt jelen a parlamentben. Csak Csurka deklarálta, hogy a rendszerváltás tulajdonképpen nem történt meg, hogy magán a parlamentáris rendszeren túlmutató forradalmi változásokra van szükség. Csurka alkalmi és szisztematikus együttműködések ellenére sem a kormányon, sem az ellenzékben lévő jobboldallal nem kívánt nyíltan együttműködni – ami mintegy megkönnyíti, hogy jobboldali szavazók is ellenszenvükről biztosítsák (vö:http://www.mozgovilag.hu/2002/01/janu7.htm, Dobszay 1998, Eörsi 1994, Greskovits 2000, Hajdu 2001, Murányi 2002).

Csurka szimpatizánsai elsősorban mozgalma és pártja antidemokratikus – azaz a parlamentarizmuson túlmutatóan „forradalmi” rendszerkritikájával értettek egyet – ellenfelei pedig ezt a rendszerkritikát utasították el. Ilyen értelemben tehát Csurka és mozgalma támogatottsága az egyes csoportokban nem a politikai jobboldaliság, hanem a politikán túli – s ekképpen értékvezérelt, ideologikus vagy mitikus természetű antidemokratikusság mérőeszköze.

Éppen azért Csurka támogatottságát nem szűkíthetjük azokra a csoportokra, amelyek ténylegesen a MIÉP-re szavaztak, hiszen a MIÉP re szavazók tudatos politikai döntést hoztak arról, hogy politikai szavazatukat – a kormányra kerülési esélyek szempontjából – elvesztegetik. A MIÉP szavazás nem azonos a kicsi ellenzéki pártot parlamentbe juttatni kívánó – de a kormányképtelenséget esetleg szintén felvállaló attitűdökkel – amit pl. a parlamentbe be nem került szociáldemokrata párt szavazói esetében tapasztalhatunk. Ugyanis a parlamentarizmust „önértéknek” tekintők nem tekinthetik elvesztegetett szavazatnak, ha képviselőjüket be tudják juttatni a parlamentbe, s ott parlamentáris viszonyok között megjelenik az álláspontjuk: az antidemokraták viszont, mivel ideológiájuk szerint valójában „tettekre”, a dolgok „megváltoztatására” van szükség, per definicionem elvesztegetettnek tekinthetik az ellenzéki pártra adott szavazatukat.

Így Csurkát mint az antidemokratikus attitűd barométerét nem a ténylegesen MIÉP-re adott szavazatokkal mérhetjük, hanem a vele szembeni részleges szimpátiával, ami nem akadályozza meg, hogy valaki – célracionális mérlegeléssel máshova adja szavazatát.

egysza

Adószám: 19667908-1-42
(Az szja 1 százalékának felajánlásához)
Közhasznúsági jelentéseinket ide kattintva érheti el.