egyházfórum
ALAPÍTVÁNY
KIADÓ
FOLYÓIRAT

Megjelent az Egyházfórum 2006/1. számában 

Az Egyházfórum 20 éves fennállása alkalmából rendezett rendezvénysorozatunk 2006. februári témája „Kreacionizmus és fejlődéselmélet” volt. A kerekasztal-beszélgetésen Tóth Tibor, Zsengellér József és Boór János vettek részt. Az alábbiakban első két vendégünk előadását közöljük. Lapzártánkig Boór János írását nem kaptuk meg, de bízunk benne, hogy erre sem kell sokáig várnunk. Szécsi József tanulmánya viszont szintén kacsolódik a témához. (A Szerk.)

 

Eredetünk alternatívái: teremtés, evolúció vagy mindkettő? 

2004. márciusában Tudomány, hit, világmagyarázat címmel a FOCUS Kiadó gondozásában jelent meg Tóth Tibor könyve. A Kiadó már a második kiadásra készül és az angol nyelvű változat előkészítése is folyamatban van. Ezek a tények azt támasztják alá, hogy a könyv iránt, különleges témája ellenére, számottevő érdeklődés figyelhető meg. A könyv előtörténetéhez tartozik, hogy a szerző 1998-ban, a Magyar Tudomány című folyóiratban ugyanezen a címen megjelentetett egy nagyobb terjedelmű cikket, amelynek – tematikáját, érvelési rendszerét és következtetéseit illetően – szélesebb körben publikált elődje hazánkban nem volt. A cikk nagy vitákat váltott ki, heves ellenzői és lelkes támogatói egyaránt szép számmal akadtak. 2001-ben egy ismert fizikus az Interneten olyan részletességű kritikai elemzést tett közzé, amely kinyomtatva mintegy 21 oldalt tesz ki, ez pedig egészen szokatlan figyelmet jelent a téma és a szerző iránt. Másrészt az ezredforduló óta hazánkban is jelentősen megerősödött „Intelligens tervezés” mozgalom hívei ezt a cikket az egyik legfontosabb magyar nyelvű alapműnek tekintik, és publikációikban, előadásaikban rendszeresen hivatkoznak rá, valamint megállapításait idézik.

Tóth Tibor a könyv alapvető céljaként eredetünk alternatíváinak és a hozzájuk kapcsolódó, szembenálló világnézetek érvrendszereinek bemutatását tekinti, egyértelműen feltárva és részletesen megindokolva saját álláspontját is.

A következőkben röviden összefoglaljuk a könyv tartalmi felépítését és legfontosabb megállapításait.

A könyv 12 fejezete közül az első 5 fejezet bevezeti az olvasót a könyv mondanivalója szempontjából lényeges fogalmak és meghatározások rendszerébe (tudomány, tudományos módszer, tudományossági kritériumok, a tudomány és hit kapcsolódási felületei, az evolúció fogalmával és többszintű értelmezésével kapcsolatos ismeretek). A 6. fejezet a könyv mondanivalója szempontjából kulcsfontosságú kérdést teszi fel: Teremtés, evolúció, vagy mindkettő? Ebben a fejezetben a szerző rámutat az eredet kérdésének jelentőségére, majd részletesen megindokolja, hogy sem az evolúció, sem a teremtés tudományos eszközökkel nem bizonyítható és intelligens hitre mindkét esetben szükség van. Ezután sorra veszi a teremtés paradigmájára épülő legismertebb elméleteket, szól a világszerte egyre több hívet szerző „Intelligens Tervezés” mozgalomról és a fejezet befejező részében kifejti azt az alternatívát, amely személyes véleményéhez leginkább közel áll. A 7.-11. fejezetek részletesen tárgyalják a Világegyetem és azon belül a Naprendszer létrejöttével kapcsolatos elméleteket, a kormeghatározási módszerek tudományos hátterét és megbízhatóságát, az élet létrejöttével kapcsolatos elképzeléseket, valamint a kövületek elemzése során levonható következtetéseket. A szerző ezekben a fejezetekben egyaránt kitér az evolúciótan és a teremtéstan által előnyben részesített, szembenálló nézetekre. A könyv befejező 12. fejezete teljes mértékben Tóth Tibor személyes meggyőződésének és az ehhez vezető szellemi útnak a bemutatása. A szerző a saját döntését a fejezet címében feltett kérdés megválaszolásával adja meg (A káosz vagy a teremtő szól hozzád?).

 

A könyv tézisei

Az evolúciótant és a teremtéstant (amelyet kreacionizmusnak is neveznek) gyakran úgy tekintik, mint egymással versengő elvek, modellek és módszerek együttesét annak megmagyarázására, hogy miként jött létre az élet a Földön, illetve hogyan érthető meg jelenlegi világunk életformáinak roppant változatossága. Valóban, néha úgy tűnhet, hogy csupán ez a két választási lehetőség van; azonban a helyzet az, hogy ennél sokkal több intelligens hitrendszer létezik. Az evolúciótan szerint a fejlődést közvetlenül természetes folyamatok idézik elő, Isten vagy egyéb természetfeletti tényezők beavatkozását nem veszi számításba. Isten beavatkozásában hisznek egy másik elmélet, a teista evolúció hívei, akik az evolúciót Isten módszerének tekintik. Véleményük szerint Isten az új életformákat evolúció útján, fokozatos fejlődés eredményeként hozta létre. Létezik egy progresszív teremtésnek nevezett elmélet is, amely hasonlít a természetes evolúcióhoz, de követői szerint természetes folyamatok következtében a korábbiakból nem fejlődhetnek ki új fajok; ezek megjelenését isteni eredetűnek tartják. Az ún. tudományos kreacionizmus (Scientific Creationism) hívei azt feltételezik, hogy a Mózes első könyvében leírt teremtéstörténet megbízható információt ad arról, hogy Isten teremtette a Földet, az Univerzum többi részét és az összes élő formát közvetlen módon, evolúciós mechanizmus nélkül.

 Az élvonalbeli evolucionista kutatók (pl. Douglas Futuyma) szerint az evolúció alapvetően időbeli változásokat jelent – tipikusan nagyon lassú, fokozatos változásokat – egy nagyon hosszú időintervallumban. Az evolúció szót tudományos értelemben mindig olyan változásokra vonatkoztatják, amelyek az egyed élettartamán túlra terjednek ki, esetenként millió vagy milliárd éves nagyságrendű időtartamokat véve figyelembe. A könyv rámutat, hogy ezek a feltételezett nagy időtartamok okozzák az evolúció legfőbb problémáját, mivel elképzelt folyamatokról nyilvánít véleményt természettudományos kritériumok alapján. Látni kell, hogy az evolúció folyamata lényegét tekintve történeti, egyszeri és megismételhetetlen, ezért természettudományos kritériumok alapján nem minősíthető. Ugyanis a természettudományok legfőbb tudományossági kritériumai közül a megfigyelhetőség áll az első helyen.

A teremtéstan hívei az ateista evolúció magyarázatát tudományos szempontból több lényeges kérdésben nem tartják kielégítőnek. A kritika főként két kérdés köré csoportosul: az első kérdés azzal kapcsolatos, hogy hogyan alakulhat ki spontán módon élő az élettelenből, a második kérdés pedig az, hogy külső információforrás nélkül hogyan szerveződhetnek az egyszerűbb élőlények bonyolultabbakká. A második kérdés szoros kapcsolatban áll a termodinamika második főtételeként ismert azon törvénnyel, amelynek lényege, hogy világunkban a természetes folyamatok mindig a valószínűtlenebb állapotból a valószínűbb állapot felé tartanak, vagyis a valószínűtlenebb állapotot a nagyobb rendezettség, a valószínűbbet pedig nagyobb rendezetlenség jellemzi. Természetesen lokálisan bekövetkezik a valószínűbb állapotból a kevésbé valószínűbb felé való változás is, hiszen ha ez nem volna így, az élővilág sem létezhetne. Ennek a lokális eseménynek szükséges, de nem elégséges feltétele, hogy a rendszer kívülről energiát kapjon, vagyis nyílt legyen. A feltételrendszer akkor lesz elégséges, ha a nyílt rendszerben működik egy olyan irányító mechanizmus, amely képes az energiát megfelelő formában és ütemezett módon hozzáférhetővé tenni. A legismertebb példa erre a növényekben végbemenő fotoszintézis, amely nélkül a Földön nem létezhetne élet. A növények működése megmagyarázza a termodinamika második főtételének lokális és ideiglenes felfüggesztését, más szavakkal a rend növekedését (az entrópia csökkenését). Azonban teljesen nyitott továbbra is az a kérdés, honnan származnak a Földön található növények. A könyv részletesen megindokolja azt a sokszorosan megerősített tényt, hogy élő csak élőből keletkezhet, élettelenből soha.

Tóth Tibor szerint az ateista evolucionizmus meglehetősen rideg, az ember számára reménytelen világképet közvetít. Az 1969-es év orvosi Nobel-díjasa, Salvador E. Luria szerint „a biológia lényege az evolúció, az evolúció lényege pedig az, hogy sem indító oka, sem célja nincs”. Az evolucionista jövőkép szempontjából az sem mondható optimistának, amit a szintén Nobel-díjas Jacques Monod jelentett ki: „Nem volt könnyű elfogadni Darwin felismerését, hogy mindazt, ami létezik, az élővilág egész, örökösen változó panorámáját egy vakon irányító, tisztán statisztikus erő határozza meg: a természetes kiválasztódás. …Amikor Darwin beillesztette az embert a biológiai evolúció átfogó keretei közé, szertefoszlatta azt a reményt, hogy a történelemnek bárminemű immanens célja van. Bármennyire egyedülállóvá teszi az embert a tudata, múltja és jövője nem jelent többet, mint egy faj földi pályafutását. A létnek tehát nincs oka, nincs célja és nincs értelme.” Ezek az idézetek arra utalnak, hogy az ateista-materialista ember számára világunk egyre barátságtalanabbá és a mindennapi élet egyre nehezebbé válik anélkül, hogy megalapozottan reménykedhetne a visszafordíthatatlannak látszó káros folyamatok megállításában.

A könyvben a szerző őszintén feltárja elkötelezettségét a bibliai hit talaján álló teremtés tényének elfogadását illetően. A legfontosabb motiváció számára az, amit Pál apostol tanít (Róm 1,20): „Mert ami Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökkévaló hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik”. Ez azt is jelenti, hogy a szerző szeretné a Teremtő alkotásait a tudomány általa ismert és művelt eszközeivel minél teljesebb mértékben megismerni és megismertetni. Az Istenben hívő ember számára egyértelmű, hogy a teremtett világ és – tudományos kifejezéssel élve – a hozzá kapcsolódó téridő Isten szavára állt elő az örökkévalóságban a láthatatlanból. Ezt a tényt – ismeri el Tóth Tibor – materialista alapállásból, a természetes ész alapján sem megérteni, sem elfogadni nem lehet. Hogy valaki hogyan és milyen módon jut el Isten elfogadásának tényéig, arra semmiféle szabály nem adható: Isten az embert értelemmel és szabad akarattal teremtette, és a szabad akarat misztériumában a teremtő elutasítása és elfogadása egyaránt lehetséges. A nyitott gondolkodás ott kezdődik, hogy az ember belátja: mind a teremtés, mind az evolúció elfogadása intelligens hiten alapszik, mivel a világ kezdeteire vonatkozó elképzeléseket a tudomány, saját korlátaiból adódóan, soha nem lesz képes bizonyítani. Ebből következően téves az a széles körben elfogadott nézet, hogy az evolúció tudományos, a teremtés pedig vallásos elképzelés. A tudomány valódi szerepe abban van, hogy mindkét előfeltételre (premisszára) felépíthető egy-egy összetett modell, amellyel a távoli múltból eljutunk a jelenig és megvizsgálható, hogy a tudomány ma ismert tényei melyik elképzelést támogatják jobban, vagy kevésbé. Ezekkel a kérdésekkel megbirkózva már van remény arra, hogy az ember józan kritikával viszonyul a tudomány által eddig egyoldalúan preferált evolucionista elképzelésekhez – hangsúlyozza Tóth Tibor.

Érdemes néhány szót szólni a könyv tudományos körökben való fogadtatásáról. Néhány héttel a könyv megjelenése után a szerző már több meghívást kapott felsőoktatási intézmények különböző hallgatói szervezetei részéről a könyv bemutatására egy kísérő előadás és vita keretében. Nagyon sikeres volt például a Debreceni Egyetemen szervezett vitafórum, ahol Varga Zoltán kutató professzor, a biológiai tudomány doktora és Tóth Tibor egy-egy órás vitaindító előadásban fejtette ki a könyv témájával kapcsolatos nézeteit mintegy 300 érdeklődő előtt. Ez a rendezvény bizonyította, hogy tudományos meggyőződésük tekintetében jelentősen eltérő felfogást valló tudósok kulturált és tényeken, logikai okfejtésen alapuló vitát képesek folytatni anélkül, hogy a vita személyeskedésbe, vagy előítéleten alapuló ellenségeskedésbe torkollna. A magyar tudományos közélet számos neves személyisége elolvasta a könyvet és közülük többen írásbeli véleményt is eljuttattak a szerzőhöz. Ezek a vélemények, jóllehet egyaránt tartalmaznak méltató és a szerző álláspontjával ellentétes állásfoglalásokat, egyértelműen aláhúzzák a téma rendkívüli jelentőségét és elismerik, hogy a könyv úttörő vállalkozás Magyarországon és mérvadó mű a témában.

Befejezésül álljon itt egy részlet Varga Zoltán professzornak a szerző számára elküldött ajánlásából:

„Mint ökológus és evolúciókutató biológus, számos veszélyt és buktatót látok napjaink embere előtt. A legkisebb és legnagyobb mérettartományok jelenségeit valójában csak modellezni tudjuk, a jövőre vonatkozó prognózisaink e modellek helyességétől függenek. Veszélyérzetünk a számunkra valójában felfoghatatlan sebességű folyamatokban (– vajon kinek van képzete arról, mekkora a fénysebesség?! –) eltompul, bizonytalanná válik. Ilyen helyzetben az öntelt elvakultság a lehető legrosszabb. Ez vezet ugyanis oda, hogy előbb bunkót emelünk az utolsó fókára, majd talán a szomszéd eszkimóra is. Hogy ezt a véget elkerülhessük, be kell látnunk – függetlenül attól, hogyan magyarázzuk – létezik a világban valamiféle olyan „rend”, „törvény”, amelynek az ember is alá van vetve; amely korlátainkra s egyúttal felelősségünkre emlékeztet. Jóllehet, mint evolúcióbiológus, személy szerint idegenkednék attól, hogy a természettudomány számos ténye kikerüljön a teremtéstan mai „Noé bárkájából”, ezzel együtt is úgy vélem: Tóth Tibor munkája nagy ívű szintézis. Könyvét olyan munkának tartom, amely nagy tudásanyagra támaszkodva, gondolkodva és meggondolásra késztetve, a legmélyebb és legáltalánosabb kérdéseket megvitatva emberi létünk alapjait járja körül.”

TÓTH TIBOR
A szerző egyetemi tanár, a Miskolci Egyetem Informatikai Intézetének igazgatója.

egysza

Adószám: 19667908-1-42
(Az szja 1 százalékának felajánlásához)
Közhasznúsági jelentéseinket ide kattintva érheti el.