egyházfórum
ALAPÍTVÁNY
KIADÓ
FOLYÓIRAT

Megjelent a Egyházfórum 2018/1. számban

SEMLEGES SZABÁLYOZÁS, PÁRTOS GYAKORLAT

 

ÁTTEKINTÉS A ROMÁNIAI VALLÁSOSSÁG HELYZETÉRŐL

A legutóbbi, 2011-es népszámlálás adatai szerint Románia népessége 99,8%-ának van valamilyen vallásos kötődése. A Global Index of Religiosity and Atheism – 2012 ('A vallásosság és ateizmus globális mutatója – 2012') szerint[1] 2012-ben Románia a 10 legvallásosabb ország rangsorában a 6. helyet foglalta el: a románok 89%-a „vallásosként” határozta meg magát. Csupán Ghána, Nigéria, Örményország, a Fidzsi-szigetek és Macedónia mutat ennél is erősebb vallásos identitást. Jelentős, 11%-os eltérés állapítható meg a bejegyzetten vallásos kötődésűek és a tematikus felmérés alkalmával magukat vallásosnak mondó személyek száma között. Levonhatjuk a következtetést: a különbség magyarázata a felmérés lefolytatásának módjában rejlik.

A felmérés megállapította: Romániában 18 917 fő jelentette ki magáról, hogy nem vallásos, 20 743, hogy ateista, tehát a nem hívők száma mintegy 40 000, az összlakosság 0,21%-a. Ezek tehát az adatok – két évtizeddel egy olyan ateista ideológiájú rezsim bukása után, amely diszkriminálta vagy büntette a vallás gyakorlását. Fontos kérdés annak vizsgálata, hogy egy elnyomó rendszer, azaz a kommunizmus összeomlása után miként alakul a vallásos identitás vállalása, kinyilvánítása, újrafelfedezése – ám ezzel a témával jelen keretek között csak a fejlődés bonyolultságának érzékeltetése erejéig foglalkozunk. Oroszországban az ortodoxiához való kötődésüket deklarálók aránya az 1991-es 31%-ról 2015-re 72%-ra emelkedett.[2] Ugyanakkor egy másik volt kommunista országban, a Cseh Köztársaságban a vallásos személyek aránya 20%. A lakosság 48%-a vallja magát „nem vallásosnak”, 30%-a „meggyőződéses ateistának”.[3]

Figyelemre méltó az is, hogy a vizsgált 39 országban a Religiosity Index ('vallásossági mutató') a 2005–2012 között eltelt 7 évben 9%-kal esett, míg az ateizmus aránya 3%-kal növekedett. Közép- és Kelet-Európában a változás sokrétű. A hajdani kommunista blokkban a katolikusok száma csökkent, ám az ortodox többségű országokban a vallásosság általában erősödött. A Pew Research Center által kiadott, Religious Belief and National Belonging in Central and Eastern Europe 1999–2015 ('Vallásos hit és nemzeti hovatartozás Közép- és Kelet-Európában 1999–2015 között') című tanulmánya kimutatja, hogy az adott időszakban egyértelműen növekedett az ortodox keresztény felnőttek száma.[4] A kutatás szerzőit idézem: „A korábban ateista rendszerek uralta térségben szembeszökő a vallás visszatérése – különösen néhány történelmileg ortodox országban, ahol a vallásos kötődés szintje az elmúlt évtizedekben jelentősen emelkedett.” A posztkommunista országok között a heti templomlátogatók arányát tekintve Románia vezeti listát 23%-kal. Az „Istenben hívők” száma alapján megosztott második helyezett 95%-os aránnyal, mindössze Grúzia előzi meg (a maga 99%-ával), Örményország szintén 95%-on áll. A másik végletet az ortodox többségű államok közül Bulgária és Lettország képviseli, ahol a csökkenés 5%-os.[5] Észtországban mindössze a lakosság 3%-a jár hetente templomba, a Cseh Köztársaság pedig még csak nem is szerepel a listán.

Egyes források szerint a cenzusnak az ateistákra/nem hívőkre vonatkozó számai nem lehetnek helyesek. A Facebookon a Grupul ateilor români de pretutindeni (kb. ’Román ateisták csoportja, bárhol éljenek a világban’) 17 300 tagot számlál,[6] de egyéb, szintén Facebook-oldalakon keresztül megjelenő csoportok működnek az ország sok nagyvárosában is. Ezek az adatok ellentmondanak annak, hogy mindösszesen 20 743 ateista lenne. A Facebook-csoportok, így a Grupul ateilor români de pretutindeni csak a legmilitánsabb személyeket fogják össze, tehát az ateisták tényleges létszáma valószínűleg sokkal nagyobb, mint azoké, akik a felmérés alkalmával így határozták meg magukat.

Több magyarázatot is találhatunk arra, miért térhet el a cenzus eredménye a feltételezett valóságtól. Néhányan panaszolták, hogy a kérdezőbiztosok erőltették a vallási identitás feltüntetését olyan esetekben, amikor a kérdezett személy nem akarta ezt vállalni. Másik lehetséges magyarázat, hogy a jelenlegi mentalitás szerint a vallási identitás alapja nem a személyes meggyőződés, inkább a családi hagyomány. Abból a tényből, hogy a nagyszülők vagy a szülők ortodox keresztények voltak, következhet, hogy gyemekek ugyanazt az identitást őrzik. Az ortodox vallásban a keresztelés röviddel a születés után megtörténik, és nincs olyanfajta, érett fővel, saját döntés alapján történő megerősítése, mint például a katolikusoknál a bérmálkozás, protestánsoknál a konfirmáció. Ennek következtében a keresztség az identitás megpecsételését jelenti. Ebben a kontextusban állíthatjuk, hogy az ateisták 20 743-as száma olyan embereket takar, akik számára az ateizmus fontos személyes meggyőződés dolga.

 

A ROMÁN ALKOTMÁNY ÉS A „SEMLEGES” ALKOTMÁNYI KERETEK PARADOXONA

A román állam 1991-ben elfogadott és 2003-ban módosított alkotmánya értelmében a románA román állam 1991-ben elfogadott és 2003-ban módosított alkotmánya értelmében a románállami intézményeknek nincs formális kapcsolatuk az egyházakkal. Az alaptörvény világiállamként határozza meg az országot, amely tiszteletben tartja a következő értékeket (idézem):

Románia demokratikus és szociális jogállam, amelyben a román nép demokratikus hagyományainak és az 1989. decemberi Forradalom eszményeinek szellemében, az emberi méltóság, az állampolgárok jogai és szabadságai, az emberi személyiség szabad fejlődése, az igazságosság és a politikai pluralizmus a legfelsőbb értékeket képviselik, és garantáltak (1. cikk, 3. szakasz).[7]

Ezt kiegészítve, a 2006/489. Törvény a vallásszabadságról és a felekezetek általános helyzetéről következőképpen bővítette a kereteket:

Romániában nincs államvallás, az állam semleges minden vallásos meggyőződéssel vagy ateista ideológiával szemben.

A hívők és nem hívők helyzetének alkotmányos garanciái – a gondolat-, a lelkiismereti és a vallásszabadságra, a magánélet védelmére, a szólásszabadságra és a gyülekezési jogra vonatkoztatva – az alapjogokat érintő számos rendelkezésben felbukkannak. Románia alkotmánya e jogok értelmezése tekintetében leszögezi az Emberi Jogok Európai Nyilatkozatának elsőbbségét, következésképp a valláshoz fűződő jogok normáit elvben az Európai Emberi Jogi Bíróság ítélkezési gyakorlata szabja meg. E normát specifikusan a romániai vallási életre alkalmazott alkotmányos rendelkezések beiktatásával részletezi és bővíti a Törvény a vallásszabadságról és a felekezetek általános helyzetéről.

A 2006/489. törvény hatálya kiterjed mindenfajta vallást sértő magatartásnak, illetve a vallási szimbólumok nyilvános meggyalázásának büntethetőségére (13. cikk, 2. szakasz). A valóságban azonban az alkotmányos biztosíték nem bizonyult elégségesnek ahhoz, hogy megakadályozza a legjelentősebb egyház, a Román Ortodox Egyház (ROE) támadásait a protestáns felekezetek és különösképpen a görög katolikusok ellen. Az 1990-es években sűrűn előfordultak agresszív cselekedetek; igaz, számuk mára csökkent.[8] Ezzel szemben az elmúlt évtizedben érzékelhetően előtérbe került a vallásgyalázás témája, amelyre mind gyakrabban hivatkoztak a papsággal és a vallási mitológiákkal szembeni kritika korlátozása céljából. 2008-ban például a Román Ortodox Egyház tiltakozott amiatt, hogy a Polirom Kiadó megjelentette Salman Rushdie Sátáni verseinek román fordítását. Számos keresetet nyújtottak be regények vagy színdarabok megjelentetésének megakadályozása céljából.[9] 2009 júliusában Nagyváradon a Nemzeti Liberális Párt (Partidul Național Liberal) egyik önkormányzati képviselője megjelent abban a klubban, ahol a holland God Dethroned (’Trónfosztott Isten’) zenekar koncertjére készültek, és közölte a tulajdonossal: nem engedélyezi ilyen rendezvény megtartását, mivel ez sátánista esemény, sátánista hittérítés.[10] A műsor elmaradt.

Az állam formális semlegességének mértékéről[11] kialakított általános pozitív benyomást rontja a tény, hogy Románia Alkotmányába beemeltek egy vallásos jellegű esküt:[12] az országgyűlési képviselőknek, a miniszterelnöknek, a minisztereknek és a többi kormánytagnak hivatali esküjüket az „Isten engem úgy segéljen!” formulával kell zárniuk. Ugyanakkor a hivatali méltóságoknak módjukban áll ezt megtagadni, az alapvető jogok elsőbbségére hivatkozva. Az állam semlegessége elvének a legfőbb kihívást az a nagyszámú közérdekű intézkedés jelenti, amelyről a parlament a vallási szereplők támogatása érdekében hozott határozatot.

 

KÖZÖSSÉGEK – FOGSÁGBAN

Mindeközben az Alkotmány és a kapcsolódó törvény világosan megkülönbözteti a nem felekezeti szervezeteket, a vallási társulásokat és csoportokat, valamint a felekezeteket. Az utóbbiak egész sor olyan jog és előjog kedvezményezettjei, amelyekkel egyetlen más, civil, politikai vagy vallási szervezet sem rendelkezik.[13] Ez a paradoxon egyik része.

Az Alkotmány 49. szakasza kimondja:

(5) A vallásfelekezetek autonómok az állammal szemben, és ennek a támogatását élvezik, ideértve a vallásos lelkigondozás megkönnyítését a hadseregben, a kórházakban, a börtönökben, a menhelyeken és az árvaházakban.

(6) A szülőknek vagy a gyámoknak jogukban áll a saját meggyőződésük szerint biztosítani a kiskorú gyermekek nevelését, akikért felelősek.

Az állam által a vallásfelekezeteknek mint államtól független kollektív entitásoknak nyújtott támogatás garantálása oda vezetett, hogy aránytalan mértékű forrás vándorolt az államtól a legnagyobb egyházhoz, a ROE-hoz. Az anyagi javak átáramlásának léptéke alapjaiban veszélyezteti az állam világi jellegét. A „vallásfelekezetek autonómiájának” alkotmányba foglalása a kijelentés világos értelmezésének meghatározása nélkül, állásfoglalás nélkül az ellen, hogy a többségi egyház beleavatkozzék a köz- és magánintézmények működésébe, oda vezetett, hogy a román társadalomra félelmetes vallási nyomás nehezedik. A Román Ortodox Egyház a vallásfelekezetek autonómiajogának biztosítását oly módon szorgalmazza, hogy szembeállítja az emberi személyiség szabad fejlődésének és az igazságosságnak az Alkotmányban rögzített legfőbb értékeivel.

A „vallásos lelkigondozás megkönnyítése a hadseregben, a kórházakban, a börtönökben, a menhelyeken és az árvaházakban” valójában egyes közösségeket fogságba ejtett. A vallásoktatásnak az egyes felekezetek sajátos igényeihez alkalmazkodó alkotmányos garantálása a közoktatást a legnagyobb hatalmú egyház, a Román Ortodox Egyház befolyásnövelésének eszközévé tette.[14]

 

A Román Ortodox Egyház jelenléte a hadseregben
A tábori lelkészségről szóló törvény

A katonai egységekben történő vallásos lelkigondozás állam általi biztosítása a lelkiismereti és vallásszabadság érvényesítésének kötelezettségéből ered. Ezen egyéni jog garantálása legitimálta a ROE kontrollgyakorlását a hadseregben folyó vallási élet fölött. A 2000. november 6-i, 195. Törvény a tábori lelkészség létrehozásáról és működéséről rögzítette, hogy a rendszer működését a Román Ortodox Egyház ellenőrzi, és a tábori lelkészeknek felelősségük van a hadi erényeknek, az állampolgári felelősségtudatnak és a hazafias érzelmeknek a katonai állomány körében történő fejlesztése terén. Erkölcsi és vallási nevelőtevékenységet folytatnak az egységeknél és a laktanyákban, foglalkoznak a hadsereg „lelki-erkölcsi állapotával és fegyelmi szintjével”. A ROE Szent Szinódusa által összeállított, a katonai szervezetekben szolgáló lelkészek felkészítését segítő szakirodalom a témák széles spektrumát fogja át a keleti ortodox dogmatika teológiai kérdéseitől az abortusz, az eutanázia, a szervátültetés, vérátömlesztés, klónozás kérdéseinek vallásos szempontú megítélésén át az igazságosság és szabadság vallásos értelmezéséig.[15]

Szinte minden katonai létesítmény falain belül építettek kápolnát vagy templomot, kizárólag ortodoxot. A laktanyában élő katonák szüntelenül ortodox egyházi zenét hallanak, istentiszteletekre és megszentelési szertartásokra viszik őket, folyamatosan az ortodox üzenet hatása alatt állnak. A hadseregben a hittérítést és a vallásos életre nevelést szolgáló, intenzív vallásos légkört alakítottak ki. A Lariszisz és társai Görögország elleni ügye immár sok évvel ezelőtt világossá tette, hogy a katonai hatóságok megnyilatkozásainak keretében folytatott hittérítésre nem vonatkozik a vallásszabadság jogának védelme.[16] Ugyanakkor ismereteink szerint egyetlen közkatona vagy tiszt sem indított pert a román állam ellen a rá gyakorolt nyomás miatt. A magyarázat egyszerű: nagy a veszélye annak, hogy a hadseregben zajló események elleni tiltakozás esetén a panasztévőt kizárják a katonai testületből.

Példaként arra, milyen eszmékből táplálkozik a hadsereg és ortodox klérus kapcsolata, részletet idézünk egy Nemzetvédelmi Egyetemen végzett pap szakdolgozatából:

Az Egyház és a Hadsereg a román egység és kontinuitás két alapintézménye. Hatékonyan kísérték és támogatták az államot és társadalmunk fejlődését. Együtt léteztek, kölcsönösen segítették egymást, tevékenységük révén egymás hasznára váltak; sajátos struktúrák és kapcsolatrendszer kialakításával, feladatok vállalásával erőt adtak a román népnek a túléléshez, hogy szembeszálljon ellenségeivel és dacoljon a történelmi körülményekkel.[17]

A Román Ortodox Egyház jelen van a román titkosszolgálatok berkeiben is: az egyetlen olyan polgári szereplő, amelynek hozzáférése van e titkosított területhez. A Mihai Viteazul Hírszerzési Akadémia (Academia Națională de Informații „Mihai Viteazul”) templomot emeltetett a campusán. Szintén templomot építettek a Román Hírszerző Szolgálat bukaresti központjának tőszomszédságában.

 

A Román Ortodox Egyház jelenléte a büntetés-végrehajtási intézményekben

A román állam sajátos kapcsolatot épített ki a ROE-val a börtönökben történő lelkigondozás biztosítására. Mivel Romániában az Igazságügyi Minisztérium működteti a büntetés-végrehajtás rendszerét, megállapodást írt alá az ortodox patriarchátussal. Jelentőségteljes mozzanat, hogy a szabályozó rendelkezés preambulumában a Román Ortodox Egyház jelenlétét a büntetés-végrehajtási intézményekben nem a személyeknek a vallásos lelkigondozáshoz való jogából vezetik le, hanem „az Egyház lelkipásztori-missziós kötelességéből” – ami nem egyéb, mint hittérítés.

A büntetés-végrehajtás intézményeiben állandósult az egyházi ruházatot viselők jelenléte. Szinte minden börtönben építettek kápolnát vagy templomot. A papok nemcsak a lelkigondozásban vesznek részt, hanem számos egyéb tevékenységben, a vallási szertartásoktól és a szentségek kiszolgáltatásától kezdve a reintegrációban való együttműködésen át a szakképzésig stb. A Román Ortodox Egyház mindeme tevékenységeinek anyagi hátterét az állami költségvetés biztosítja.

 

Megállapodás a Román Ortodox Patriarchátus és a Közegészségügyi Minisztérium között

2008 júliusában megállapodás született a Román Ortodox Patriarchátus és a Közegészségügyi Minisztérium között. E hivatalos egyezmény kötelezi a Közegészségügyi Minisztériumot és minden felügyelete alá tartozó intézményt, hogy vonja be a ROE-t azokba a munkacsoportokba, szemináriumokba és tárgyalásokba, ahol az egészségpolitikai intézkedéseknek a lelkigondozással összefüggő prioritásait vitatják meg. A Minisztérium együttműködik a ROE-val, hogy közösen dolgozzanak ki projekteket és programokat az egészségügyi rendszer támogatására és fejlesztésére. Az Ortodox Egyház erőteljes érdeklődést mutatott, ez esetben különösképpen „az adott terület projektjeinek finanszírozási lehetőségei” iránt.

Napjainkban a Közegészségügyi Minisztérium számos kórházban építtet ortodox kápolnát és templomot, amelyeket a ROE használhat. A Minisztérium kötelezettsége az is, hogy megyei és helyi szinten a Román Ortodox Egyházzal való kapcsolatokért felelős alkalmazottakat jelöljön ki. Ortodox pópák járnak a rendelőintézetekbe és kórházakba, ahol gyónásra és áldozásra szólítják föl a betegeket. Gyakran arra kérik őket, csókolják meg az ikonokat, ami ellenkezik a legalapvetőbb egészségvédelmi előírásokkal. Erőteljes nyomás nehezedik a betegekre, hogy alávessék magukat ezeknek a rituáléknak, hiszen kiszolgáltatottá teszi őket gyengeségük, a zárt közeg, amelyben élnek és a papok jól érzékelhető befolyása orvosaikra, akiktől függenek.

 

VALLÁSOS NEVELÉS ROMÁNIÁBAN

Mindenekelőtt álljon itt néhány példa arra, mit jelent a romániai iskolákban a felekezeti hitoktatás.

Hatéves kislány
A kislányt nem íratták be hittanra. Az órák ideje alatt az osztályteremben ül, rajzol, és hallgatja, amit a tanár mond. Egyszer nagyon megrémült, amikor a hitoktató egy szentté avatott kislányról, Filofteiáról beszélt. Irgalmasságot gyakorolt egy szegénnyel, ezért apja utánahajította a fejszéjét, amellyel levágta a lábát, így Filofteia meghalt.[18]

Kilencéves kisfiú
Egy anya nem tudta meggyőzni (még csupán kilencéves) fiát, hogy olaszországi utazásuk során belépjen a katolikus templomokba. Azért nem akart bemenni, mert az (ortodox) hittantanár azt mondta a tanulóknak, hogy ha belépnek egy nem ortodox templomba, bajuk esik.[19]

Színielőadás tízéves gyerekeknek
2014 decembere, egy constanțai iskolában. A tanárok színre vitték Constantin Brâncoveanu történetét, aki inkább hagyta lefejezni mind a négy gyermekét, de megtagadta, hogy ő és családja muszlim hitre térjen. Az iskolai „show”-n jelen lévő szülők tapsa közepette egy tanuló eljátszotta a hóhér szerepét, amelyben egy bárddal levágja öt másik gyermek fejét, akik, miután keresztet vetnek, egy fatönkre hajtják nyakukat. A közösségi hálókon hasonló horrorjeleneteket ábrázoló gyermekrajzok terjednek.[20]

Negyedikes lányok, akik pszichológusi kezelésre szorultak
Egy buzaui iskolába járó negyedikes lányt a szüleinek pszichológushoz kellett vinnie, mivel nem kommunikált velük, és látszólag minden ok nélkül gyakran sírva fakadt. Az anya megrémült, amikor a pszichológus elmondta neki, hogy a lánya el akarja temetni a babáit. Ezután a kislány könyvespolcán az anya számos, temetést ábrázoló rajzot talált. Néhány alkalom után a pszichológus azt tanácsolta a szülőknek, vegyék ki gyermeküket a hittanoktatásból. A hitoktató azt mondta a tanulóknak, hogy ha nem gyónnak és áldoznak, és elüti őket egy autó és meghalnak, a pokolba kerülnek. Ugyanebből az osztályból további három lánynak lettek hasonló problémái.[21]

Egy nyolcadikos tanuló, aki gyermeket szült
A falu pópája, aki az iskolai hitoktatást tartja, azt javasolta a hatóságoknak, hogy a lányt zárják ki az iskolából és közösítsék ki.[22]

Egy felnőtt, aki még mindig nem heverte ki a hittanórák sokkoló hatását
Huszonöt évesen nem mer egyedül maradni a házban, csak ha minden lámpát felgyújt. Első osztályos volt, amikor a hittantanár azt magyarázta a tanulóknak, hogy soha nincsenek egyedül, mindig figyelik őket angyalok és ördögök is. A tanár hátborzongató sikolyokat tartalmazó magnókazettát játszott le nekik, amivel rémületbe kergette a gyerekeket.[23]

 

Az intellektuális és morális igények érvényesítéséhez való jog általános elvei

A gyermekeknek „nincsen vallásuk”, vallásosan nevelik őket. Annak a vallásos nevelésnek a milyensége, amelyben részesülnek, meghatározza gyermekkorukat és későbbi fejlődésüket, akár a vallás útjára lépnek, akár nem hívőkké lesznek. A vallásos neveléstől függ, melyik utat választják, hányan kerülnek az első, illetve a második kategóriába, illetve mi lesz döntésük következménye.

Régi bölcsesség: az állam széles körű hatalma arra hivatott, hogy egyaránt biztosítsa a gyermekeknek és a társadalom egészének jólétét. A gyermekek érdekei azonosak a közérdekkel: „A demokratikus állam tartós fennmaradása a fiatalok egészséges és kiegyensúlyozott fejlődésén nyugszik, felnőtt állampolgárrá érésükig, ennek minden vonzatával.”[24] „Ezért tehát mind az ifjúságnak, mind az egész társadalomnak érdeke, hogy a gyermekeket egyrészt megóvja a visszaélésektől, másrészt lehetőséget nyújtson számukra, hogy szabad, független, jól fejlett emberekké és polgárokká növekedhessenek.”[25]

Egy liberális demokráciában a norma az egyén teljeskörű lehetősége arra, hogy szabad és független döntéseket hozhasson. E lehetőség biztosítása érdekében

a szülők számára elfogadható, hogy lelkiségi kérdésekben megköveteljék gyermekeiktől az alkalmazkodást, elvárva tőlük […] a vallási tekintély iránti kritika nélküli engedelmességet. Egészen természetes, hogy a szülők azt kívánják, gyermekeik azonosuljanak az ő értékeikkel, abban higgyenek, amiben ők, és a jogrendszer kötelessége lehetővé tenni a szülőknek, hogy szabadon átadják vallási értékeiket; a szülők azonban visszaélnek ezzel a szabadsággal, ha gyermekeiknek nem biztosítják a tényleges döntési lehetőséget arra, hogy más értékekkel azonosuljanak, és más hitet valljanak.[26]

Következésképp a liberális demokráciában a vallásos nevelés a két legfontosabb szereplő, az állam és a szülők hatásának egyensúlyát követeli meg. Mindenekelőtt a szülőknek kell gondot viselniük gyermekeikre, ők az elsők, ám nem az egyetlenek.[27]

Ha a gyermeknek joga van átlépni a szülők által kijelölt határokat, ez magában foglalja „annak jognak az érvényesíthetőségét, hogy kilépjen a közösségnek a szülők által definiált korlátai közül.”[28] „Nem akadályozhatók meg [a gyermekek] abban, hogy saját intellektuális és morális követeléseiket helyezzék előtérbe.”[29]

Az ilyen elvárásnak az állam védelmét kell élveznie. A vallásos nevelés kérdésének legfontosabb elve, amelynek értelmében a nevelési rendszerek rangsorát felállítjuk, az, hogy biztosítani kell a gyermek jogát saját intellektuális és morális igényeinek kielégítésére, felnőtté válásának távlatában: „Amit biztosítanunk kell, az a gyermek mindenkori lehetősége arra, hogy fejleszthesse képességét ezen igényeinek kialakítására.”[30]

A gyermeknevelésnek a fentebb kifejtett gondolatok alapján összegzett felfogása szerint a következőképpen jellemezhetjük a romániai helyzetet: a román állam és a Román Ortodox Egyház a szülők nagy többségének jóváhagyásával együttműködik a gyermekek vallásossá nevelésében. A szülők inkább passzív alanyai ennek, mivel egyrészt általában nem tudatosul bennük, hogy gyermekeik autonóm lények, akiknek felnőttkorukat elérve joguk lesz szabadon dönteni vallási kérdésekben, másrészt az iskolai hatóságokkal szemben – beleértve a tanárokat, az iskolafelügyelőséget és az Oktatási Minisztériumot egyaránt – kiszolgáltatott helyzetben vannak. A vallási indoktrináció súlyát növeli az ortodox vallás tanításának tartalma, amely nacionalista és xenofób, célja pedig az engedelmesség légkörének megteremtése és a kritikus magatartás elvetése – ellentétben a szabadság és a humanizmus magasztos értékeivel. A fentebb ismertetett hat eset szemléltette állításaimat.

 

A vallási nevelés főbb jellemzői Romániában

A kommunista rendszerben nem létezett hitoktatás, ellenkezőleg: a gyerekeknek azt tanították, hogy a vallás ópium a népnek. 1990-ben a Román Ortodox Egyház elöljárói egyházközségi kezdményezésekre támaszkodtak, hogy az iskolarendszerbe bevezettessék a hit- és erkölcstan oktatását. A parókiák folyamodványt írtak alá, amely a következőképpen érvelt:

Román lelkünk meggyógyításáért, állampolgári öntudatunk erősítéséért, lényünk megtisztításáért mindattól, ami számunkra ellenséges és testidegen, annak érdekében, hogy az állampolgárok nemzedékei magasztos társadalmi-erkölcsi-vallási értékek szellemében nőjenek fel, sürgető szükség van a hit- és erkölcstan bevezetésére az ún. „nulladik évben”, majd az elemi, az alsó- és felsőfokú középiskolai oktatásban egyaránt.[31]

Minden évben újabb és újabb vallásos színezetű iskolai tevékenységeket vezettek be. 1995-ben az új oktatási törvény kimondta, hogy a romániai hitoktatás felekezeti jellegű, és a legalsó szinttől a középiskola legfelső szintjéig része a tanrendnek. A törvény értelmében a hitoktás az elemi iskolában kötelező tantárgy. A nemzeti kisebbségekhez tartozó parlamenti képviselők megtámadták ezt a rendelkezést az Alkotmánybíróság előtt, amely az Európai Emberi Jogi Bíróság jogértelmezését tekintette irányadónak. Minthogy a hitoktatás felekezeti jellegű, nem lehet kötelező, csakis szabadon választható.

Az 1990-es évek közepétől a hitoktatás erőteljes indoktrinációs folyamattá alakult, amelynek célja a gyermekek, a leendő felnőttek vallási identitásának befolyásolása volt. A ROE sohasem titkolta ezt a törekvését, amely összhangban van a nacionalista szellemmel átitatott ortodox hitelvekkel. A Patriarchátus által kiadott útmutatásban Nicolae D. Necula professzor nem pusztán azt írja elő a hittantanároknak, hogy legyenek vallásos érzületűek, és vegyenek rész a templomi szertartásokon, hanem azt is, hogy „tanítványaiktól szintén követeljék meg a részvételt, mivel a hitoktatás feladata nemcsak a hitelvek, hanem a valláserkölcs tanítása is, ami azt jelenti, hogy jó és hiteles keresztényeket kell nevelni.”[32] Álljon itt néhány példa arra, melyek a legjellemzőbb módszerek e cél elérésére:

Az iskolai terek elárasztása vallási jelképekkel és egyéb vallásos megnyilvánulásokkal
A kérdés jogi, illetve explicit szabályozása híján az állami fenntartású iskolákban erőteljesen érzékelhetővé vált az egyházi jelenlét: rendszeresen adnak helyet vallási szertartásoknak, illetve egyéb vallásos eseményeknek,[33] és  számos ortodox ikont találhatunk az osztálytermekben és a tanári szobákban.[34] Helyenként imatermeket, kápolnákat vagy templomokat építettek az iskolaudvarokon. Istentiszteletekre és megszentelésekre kerül sor közoktatási intézményekben, nemcsak tanévkezdéskor, hanem más alkalmakkor is.

Buzau megye egyik iskolájában az igazgató bejelentette szándékát, hogy mielőtt benyújtaná uniós támogatás elnyerésére írott pályázatukat, megáldatja azt a lelkész-hitoktatóval. Történt tehát, hogy a pópa végigvonult az iskolán egy ikonnal, közben szentelt vizet hintett, és mindenkinek, akivel csak találkozott – tanulóknak, tanároknak, adminisztratív személyzetnek –, meg kellett csókolnia a szentképet.

Hasonló példa azé az öt pópáé (köztük a hittantanáré), akik az iskola PHARE-alapból felújított és kibővített, új szárnyát egyházi szertartás keretében megszentelték. Több mint ötven tanulónak, valamint a szülők képviselőinek, tanároknak, az egészségügyi személyzet tagjainak ezen – tanórák idejében – részt kellett venniük. Legalább tíz tanuló beszámolt a Solidaritatea pentru Libertatea de Conştiinţă (SLC – ’Szolidaritás a Lelkiismereti Szabadságért’) elnevezésű civil társaság képviselőjének arról, hogy távozni akartak az eseményről, de néhány tanár és egy iskolai alkalmazott megtiltotta nekik.[35]

Az ilyen jellegű vallásos megnyilvánulások közoktatási intézményekben törvényellenesek. 2007 szeptemberében a Solidaritatea pentru Libertatea de Conştiinţă (SLC) az Állami Főügyészség hivatalán keresztül Románia valamennyi ügyészségének figyelmét felhívta erre a konkrét bűncselekményre. Magánbeszélgetések során ügyészek és rendőrbírók elismerték a tények büntetőjogi jellegét. Ám jelezték tehetetlenségüket is „az ügyek nagy száma miatt”.[36] Az SLC által az Oktatási Minisztériumnak és a megyei iskolafelügyelőségnek megküldött folyamodványokat elvetették.

A tanulmányi értékelés mint nyomásgyakorlás a vallással kapcsolatos magatartás befolyásolására
Falusi iskolákban különösen gyakori, hogy a hittantanárok az osztályzatok révén kényszerítik vallásos viselkedésre a gyerekeket. Ha nem mennek minden héten templomba, rosszabb jegyet kapnak hittanból. Előfordul, hogy ilyen „deviáns” magatartás miatt gyermekek nem léphetnek felsőbb osztályba.[37]

Egy másik módszer: hiányzás miatt rosszabb érdemjegyek adása. Ha egy tanuló például nem vesz részt a tanévnyitó istentiszteleten, hiányzóként jegyzik be.[38]

A tanulókat az a fenyegetés is rákényszeríti az ortodox vallási szertartásokon való részvételre, hogy nemcsak hittanból kaphatnak rosszabb osztályzatot, hanem más tantárgyakból is, különösen akkor, ha azoknak a tanára a pópa felesége. A szankcióktól való félelmükben a gyerekek inkább elmennek az ortodox misére akkor is, ha szüleik nem istenhívők vagy más felekezethez tartoznak.

Vallásra nevelés a tankönyvek és hittankönyvek tartalmán kereszül
A jelen felfogás szerint a hitoktatás tartalmában felekezeti, tanítását tekintve dogmatikus, és magában foglalja vallási szertartások végzését a tanórákon. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy a hittanórák a vallásossá nevelés eszközei. Különösen abban az esetben, ha kisgyermekekről van szó, hiszen az ő számukra teljesen összemosódik a különbség a szabadon kinyilvánított vallásos meggyőződés és az indoktrináció között.

A Solidaritatea pentru Libertatea de Conştiinţă és a Liga pro Europa részletesen dokumentálta az ortodox hittanórák tartalmának intoleráns voltát. A hitoktatók azt hirdetik, hogy más, kisebbségi kultúrák létesítményeibe belépni veszélyt jelent. Egyes felekezeteket azzal vádolnak, hogy gyalázzák az ortodox hitet. Ilyen állításokkal találkozhattunk: „Az adventisták rágalmazzák az Ortodox Egyházat […], egyházuk irányítója az ördög, amely kiváltképp az ő otthonaikban lel menedéket.” Továbbá: „A Jehova Tanúi az egyik legveszélyesebb szekta […], egyfajta vallási fanatizmust képvisel.”[39] A hitoktató azt mondta a gyerekeknek, hogy ne álljanak szóba a Jehova Tanúi „szektájának” tagjaival, és semmi esetre ne engedjék be őket az otthonukba.

Egyes megyei tanfelügyelőségek támogatják az ortodox pópákat abban, hogy egyházfegyelemre neveljenek, módszeresen ellenőrizzék és marginalizálják az újprotestáns családok gyermekeit.[40]

A hittankönyvek és a hitoktatás tanterve intoleráns, a többségi ortodox keresztény egyházétól különböző hitvallásokkal szemben pedig támadó.[41] Egyetlen példa a kilencedik osztályosok számára írott ortodox hittankönyvből arra, milyen szakszerűtlenül, egyszersmind ellenségesen mutatnak be egy másik vallást: A Bahá’í tagjai „a Sátán eszközei és a pokol kapui”, akik „állhatatos hittérítést folytatnak”, és „veszélyt jelentenek a társadalomra”. „Ki kell irtani ezt a jelenséget a társadalomból”, mivel „tiszteletlen módon értelmezik az Evangéliumot”, és „Nyugaton üldözött szektás csoportosulás”. A Bahá’í’s National Spiritual Assembly ('Bahá’í Nemzeti Spirituális Gyülekezet') missziója megtévesztő, „sérti a családot és az Egyház közösségét”, „az indoktrináció, a megvesztegetés, a zsarolás, a hatalommal való visszaélés, a fanatizmus” eszközeit haználja.[42]

 

Nyomásgyakorlás a gyermekekre és a szülőkre a valláshoz való csatlakozás elérése érdekében

A hittanoktatás választható jellegével kapcsolatban a gyermekeket és szüleiket félretájékoztatták, gyakran szándékosan eltitkolták előlük ezt a lehetőséget. Azokra a gyerekekre, akik ki akartak iratkozni a hittanoktatásról vagy megtagadták a beiratkozást, a tanárok gyakran nyomást gyakoroltak, hogy mégis maradjanak, és egyezzenek bele. 2014-ben jelentős változás következett be: Románia Alkotmánybírósága megváltoztatta a beiratkozás szabályait.[43] A korábbiakkal ellentétben azoknak a tanulóknak kellett beiratkozási kérelmet benyújtaniuk, akik úgy döntöttek, hogy felveszik a hittant mint tantárgyat, és nem azoknak, akik nem akartak hitoktatásban részesülni. E fejlemény hatására a Román Ortodox Egyház széles körű nemzeti mozgalmat szervezett „Szülők a hittanért” néven, amely a Nemzeti Oktatási Minisztérium támogatásával aláírásgyűjtést kezdeményezett az iskolákban.[44]

A ROE rendszeresen megújított kérelmeivel összhangban a Minisztérium elhalasztotta az alkotmánybírósági határozat egyik fontos rendelkezésének bevezetését, amely előírta a hitoktásra való jelentkezés évente történő megújítását. Azokat az erőfeszítéseket, amelyekkel igyekeztek elérni, hogy a minisztériumi vezetés tartsa tiszteletben az alkotmánybírósági döntést, az intézményen belül szabotálták.[45] 2018-ben a Nemzeti Oktatási Minisztérium olyan rendeletet adott ki, amellyel a Román Ortodox Egyház álláspontjához csatlakozott, szemben a Románia Alkotmánybírósága által megfogalmazott követelményekkel.[46]

A hitoktatási/vallásoktatási rendszernek sok egyéb hiányossága is van. A hitoktatók (akik gyakran papok) alá vannak rendelve mind a Nemzeti Oktatási Minisztériumnak, mind az egyházi hatóságoknak, így tehát szükségük van ez utóbbi hivatalos engedélyére ahhoz, hogy hittant taníthassanak; a vallási kisebbségeket diszkriminálják, és gyakran kényszerítik őket, hogy részt vegyenek a többségi ortodox egyház rituáléin: imáin, szertartásain; a vallásos indoktrináció anyagi alapját közpénzből biztosítják: a hittantanárok fizetését (akiknek többsége pap, tanári képzettsége nincs, és a tanórán egyházi öltözéket visel) nagyobb mértékben finanszírozza az állam, mint az egyházközségek; ráadásul a tanórákat a hitoktatók a tőlük eltérő vagy sebezhető csoportok (etnikai, vallási, szexuális kisebbségek stb.) elleni intolerancia gerjesztésére használják fel.[47]

 

A TEOKRÁCIA FENYEGETŐ ÁRNYA

A mai romániai társadalmat meghatározza a világi állam hatóságai és a Román OrtodoxA mai romániai társadalmat meghatározza a világi állam hatóságai és a Román OrtodoxEgyház közötti kölcsönös támogatás. Az együttműködés alapja a szavazópolgárok szavazata,a pénz és a hatalom. A 2014-es választási kampány idején, október 2-án Gabriel Opreabelügyminiszter rendeletet adott ki, amelynek értelmében a Belügyminisztérium VallásosLelkigondozási Osztálya köteles tájékoztatni a Román Ortodox Egyház Szent Szinódusát „azortodox keresztény szellemű hit- és erkölcstani oktatás érdekében végzett tevékenységéről”. [48] A vallásfelekezetek finanszírozásának Romániában két útja van. Az első átlátható rendszer:A vallásfelekezetek finanszírozásának Romániában két útja van. Az első átlátható rendszer:eszerint kapják a papok a fizetésüket. Az anyagi fedezetként a Vallásügyi Államtitkárság éventebiztosít egy meghatározott összeget, amelyet valamennyi felekezet között, arányosan osztanakszét. A másik – és a nagyobb léptékű – önkényes és körülményfüggő eseti döntések sora, amelyekszét. A másik – és a nagyobb léptékű – önkényes és körülményfüggő eseti döntések sora, amelyekmind a ROE-t részesítik előnyben. Folyamatosan, de leginkább választások előtt a parlament, aminisztériumok, a helyi hatóságok tulajdonokat adományoznak az Ortodox Egyháznak, és egyháziprojekteket pénzelnek. Így lett Romániából „az egy főre jutó legtöbb templom országa”.[49] 

"Az Egyház közhasznú munkájához nyújtott állami támogatás” hozzájárul kolostorainak gazdagságához, termelő- és kereskedelmi tevékenységei körének változatosságához. Sok esetben a ROE részvétele a szociális segítő tevékenységekben csupán ürügyül szolgál ahhoz, hogy újabb forrásokhoz jusson. Ilyen indítétokra derült fény az európai uniós projektekkel kapcsolatos viszszaélések feltárása során.[50] A ROE hierarchiája napjainkban a társadalom legtehetősebb rétegeinek egyike, a Román Ortodox Egyház pedig Románia leggazdagabb magántulajdonosa. Igazolt tény, hogy főpapok Mercedesszel, magánrepülővel járnak stb. Folyamatosan kerülnek napvilágra újabb és újabb botrányos információk: három templom egyetlen kicsiny faluban, méregdrága templomkapuk, hatalmas összegű állami támogatások, amelyeket egyértelműen csalárd módon költöttek el stb.

Az állam által a vallásfelekezeteknek nyújtott jelentős támogatás az egyházi hierarchia gazdasági érdekeinek és a parlament, a kormány, valamint a helyi intézmények döntéshozói politikai érdekeinek összefonódásához vezet. Gyakorlatilag a klérus részt vesz a költségvetési pénzek elosztásában és a hatáskörök kijelölésében, az államot képviselő, világi hatóságok oldalán. A Román Ortodox Egyház közvetlenül beavatkozik a romániai politikai életbe. Minél több kedvezményt nyújt neki az állam, annál többre tart igényt.

Számos olyan esetről tudunk, amikor valamely parlamenti kezdeményezést Daniel pátriárkának egyetlen telefonhívására módosítottak. 1996-ban a Consiliul Național pentru Combaterea Discriminării (CNCD – ’Országos Diszkriminációellenes Tanács’) megállapította, hogy a vallási szimbólumok jelenléte a közoktatási intézményekben diszkrimináció. A ROE tiltakozott, a Legfelsőbb Bíróság pedig kívánságának megfelelően eltörölte az ítéletet. Érdemes felidéznünk a korábbiakban ismertetett, 2015-ös alkotmánybírósági határozatot, amely – összhangban a gondolati, lelkiismereti és vallásszabadság védelmét célzó nemzetközi joggyakorlattal – megváltoztatta a hittanra történő beíratás rendjét. A tény, hogy az új rendelkezések életbe léptetését megakadályozták, majd pedig 2018 februárjában megváltoztatták a szabályozást, bizonyítja, hogy egy olyan vallási szereplő, mint a Román Ortodox Egyház, uralhatja az állam központi intézményeinek működését.[51]

Hatékony módja, hogy a ROE ellenőrizze az önkormányzatok működését: jelölteket indít a fontosabb pártok – mind a kormányon lévők, mind az ellenzékiek – helyi és megyei listáján.[52] A tanácsoss á választott pópák személyében a ROE-nak beleszólása van minden helyi ügybe, akik ily módon képviselhetik egyházuk érdekeit. 2004-ben a Román Ortodox Egyház Szent Szinódusa megtiltotta a klérus beavatkozását a politikai életbe, de ez a határozat csupán propagandacélt szolgált.[53] A pópák tanácsosként is folytathatják lelkipásztori tevékenységüket a parókiájukon.[54] Az a tény, hogy számos pópa indul párhuzamosan, különböző pártok színeiben, mutatja, hogy ez a ROE tudatos politikája. A 2014-es elnökválasztáson maga Daniel pátriárka szólította föl az ortodox állampolgárokat, hogy szavazzanak az ellenzéki, német etnikumú, protestáns jelölt ellen – de hasztalanul.[55]

 

KÖVETKEZTETÉSEK

Románia modern alkotmányos keretekkel rendelkezik, amelyben a demokrácia, a jogállam, azRománia modern alkotmányos keretekkel rendelkezik, amelyben a demokrácia, a jogállam, azemberi méltóság, az állampolgári szabadságjogok, az emberi személyiség szabad fejlődése, azigazságosság és a politikai pluralizmus jelentik a legfőbb értékeket, és a törvény szilárd biztosítékokkalvédi ezeket. Ugyanakkor Romániában 28 éve zajlik egy olyan vallási indoktrinációs folyamat,amely beolvasztotta Román Ortodox Egyházat a közhatalom gyakorlásának rendszerébe– ami gyakorlatilag egyenértékű azzal, hogy az állam működésébe beépült egy teokratikus elem.

Adataink alapján azon esetek száma, amikor egyéneknek vallásuk miatt kellett diszkriminációt, zaklatást vagy büntetést elszenvedniük, nem kiemelkedően magas. Ugyanakkor az ortodox indoktrináció rendkívül átfogóan nehezedik a „fogoly közösségekre”, identitásuktól függetlenül. A vallásos nyomásgyakorlás támadás lelkiismereti szabadságuk ellen. Romániában a gondolati, lelkiismereti és vallásszabadság elleni legfőbb fenyegetés az állami hatóságok és a Román Ortodox Egyház formális és informális szövetsége támogatásával az iskolákban zajló, dogmatikus indoktrináció.

GABRIEL ANDREESCU
egyetemi tanár
Școala Doctorală de Științe Politice
Universitatea de Vest
Temesvár

Angolból fordította:
PONGRÁCZ MÁRIA

Ez a cikk a Non-Believers’ Europe. Models of Secularism, Individual Statuses, Collective Rights címmel Brüsszelben, 2018. március 22–23-án rendezett konferencián Romania. Th e Paradox of Neutral Rules and (Religious) Partisan Behavior címen elhangzott előadás szövegének az Egyházfórum számára átdolgozott változata.

 

[1] A Global Index of Religiosity and Atheism 2012 által megadott hibahatár +3–5%; 95% százalékos megbízhatóságnál.

[2] Pew Research Center, Russia Return to Religion, but not to Church, 10/02/2014, http://www.pewforum.org/2014/02/10/russians-return-to-religion-but-not-to-church (letöltve: 2018. 03. 18.).

[3] A Cseh Köztársaság olyan ország, ahol az emberek nyíltan vállalják vallási identitásukat. Csupán 2%-uk nem tudott válaszolni a vallásosságára irányuló kérdésre, míg Japánban a nem válaszolók száma eléri a 23%-ot.

[4] Pew Research Center, Religious Belief and National Belonging in Central and Eastern Europe, 10/05/2015, http://www.pewforum.org/2017/05/10/religious-belief-and-national-belonging-in-central-and-eastern-europe/ (letöltve: 2018.03.18.).

[5] Bulgáriában 2005–2010 között a vallásosság 63%-ról 59%-ra csökkent, az ateisták számának 5%-ról 2%-ra történt csökkenésével párhuzamosan. Uo.

[6] https://www.facebook.com/search/top/?q=Grupul%20ateilor%20rom%C3%A2ni%20de%20pretutindeni (letöltve: 2018.03. 18.).

[7] Magyarul: http://docplayer.hu/14224627-Romania-alkotmanya-1.html (letöltve: 2018. 05. 26. – a ford.).

[8] Részletesebben lásd Andreescu, Gabriel, Right-Wing Extremism in Romania, Cluj, Center for Ethnocultural Diversity, 2003; U, Th e Emergence of a New Radical Right Power: the Romanian Orthodox Church, in Minkenberg, Michael (Ed.), Transforming the Transformation? Th e East European Radical Right in the Political Process, London, Routledge, 2015.

[9] Köztük például az Evangelisták című dráma előadása: Mungiu-Pippidi, Alina, Evangheliștii, București, Cartea Românească, 2005

[10]  www.ziare.com/magazin/experiment/autoritatile-din-oradea-au-interzis-un-concert-satanist-806194 (letöltve: 2018. 03. 18.)

[11] Az „állam semlegessének mértéke” kifejezést használtam, mivel a vallásos kontextusok sokfélesége még világi államokban sem tesz lehetővé mindenütt egyaránt érvényes normát. A vallási semlegesség értelmezésével kapcsolatban az európai rendszerről lásd Arlettaz, Fernando, State Neutrality and Legal Status of Religious Groups in the European Court of Human Rights Case-Law, Religion & Human Rights, 11(2006)/3, 189–223; Ringelheim, Julie, State Religious Neutrality as a Common European Standard? Reappraising the European Court of Human Rights Approach, Oxford Journal of Law and Religion, 6(2017)/1, 1–24. Az amerikai kontextusról lásd Sedler, Robert A., Separation of Church and State, Neutrality, and Religious Freedom in American Constitutional Law, http://forumonpublicpolicy.com/Vol2013.no2/sedler.pdf (letöltve: 2018. 03. 18.); Ryder, Bruce, State Neutrality and Freedom of Conscience and Religion, Th e Supreme Court Law Review. Osgoode’s Annual Constitutional Cases Conference 29(2005)/2, 174–179. http://digitalcommons.osgoode.yorku.ca/sclr/vol29/iss1/10 (letöltve: 2018. 03. 18.).

[12] Popescu, Corneliu-Liviu, Formula religioasă a jurământului și laicitatea Republicii, Revista Română de Drepturile Omului, 2001/19, 17.

[13] A jogoknak ezt a csoportját „marginális jelentőségű alkotmányos jogoknak” nevezték el, hangsúlyozva az államok nagymérvű szabadságát abban, hogy nemzeti normák érvényesítésével korlátozzák az Európai Emberi Jogi Bíróság szigorát. Lásd erről Andreescu, Gabriel–Bakk Miklós–Bojin, Lucian–Valentin, Constantin, Comentarii la Constituţia României, Iaşi, Polirom, 2010.

[14] Popa, Mihai–Andreescu, Liviu, Legal Provisions, Courts, and the Status of Religious Communities. A Socio-Legal Analysis of Inter-Religious Relations in Romania, Religion, State and Society, 45(2017)/3–4, 297–316; Uk, Religion and Education in Romania. Social Mobilization in the „Shadow” of the European Court of Human Rights, Religion and Politics, 2018 (megjelenés alatt).

[15] Cancelaria Sfântului Sinod, Tematică și bibliografi e pentru examenul de selecționare a preoților din structurile militare, http://patriarhia.ro/images/pdf_2017/tematica_examen_selectionare_preoti_militari.pdf (letöltve 2018. 03. 18.).

[16] A tágabb összefüggések megvilágításokhoz lásd Markoviti, Margarita, Th e „Filtering Eff ects” of ECtHR Case Law on Religious Freedoms. Legal Recognition and Places of Worship for Religious Minorities in Greece, Religion, State and Society, 45(2017)/3–4, 268–283.

[17] Priest Stanciu Ştefan, „Asistența religioasă în armata României – simbol al reformării moderne a institutției militare”, Universitatea Naţională de Apărare „Carol I”, 2002, http://www.cissb.ro/Revista_comunicatiilor_informaticii_2011/cap27_ASISTENTA.pdf (letöltve: 2018. 03. 18.).

[18] Niculescu, Ioana, Copiii neînscrişi la Religie, obligaţi să participe la acest curs. Cazul unei fetiţe de 6 ani îngrozite de pilda sângeroasă de la ora de Religie, Adevarul, 28 septembrie 2015, http://adevarul.ro/educatie/scoala/copiiineinscrisireligie-obligati-participe-curs-cazul-fetite-6-ani-ingrozita-pilda-sangeroasa-ora-religie-1_560960c7f5eaafab2c18228c/index.html (letöltve 2018. 03. 18).

[19] Moise, Emil, Iadul din şcoli, Adevărul, 15 octombrie 2015, http://adevarul.ro/educatie/scoala/iadul-scoli-1_561ff 7bcf5eaafab2cb2bd52/index.html (letöltve 2018. 03. 18.). [18]

[20] Uo.

[21] Uo.

[22] Uo.

[23] Uo.

[24] Prince v. Massachusetts, 321 U.S. 158 (1944), https://supreme.justia.com/cases/federal/us/321/158/case.html, 168 (letöltve 2018. 03. 18.).

[25] I. m., 165.

[26] Shulman, Jeff rey, Who Owns the Soul of the Child? An Essay on Religious Parenting Rights and the Enfranchisement of the Child, Georgetown Public Law and Legal Th eory Research Paper, 2012/11–20, 116, https://scholarship.law.georgetown.edu/cgi/viewcontent.cgi?referer=https://www.google.ro/&httpsredir=1&article=1781&context=facpub (letöltve: 2018. 03.18.).

[27] I. m., 115.

[28] Galston, William, Liberal Pluralism. Th e Implications of Value Pluralism for Political Th eory and Practice, Cambridge, Cambridge University Press, 2002, 104.

[29] Shulman, i. m., 115.

[30] Shulman, i. m., 116.

[31] Moise, Emil, Aplicarea Deciziei 669/2014 a Curţii Constituţionale: avatarurile înscrierii la ora de Religie (I), Noua Revistă de Drepturile Omului, 4, 2016/4, 58.

[32] Necula, Nicolae, Cum și se trebuie sǎ fi e profesorul de religie, Vestitorul Ortodoxiei, 1 martie 2002, 7.

[33] DOCUMENTAR. Ofi cierea slujbelor religioase în unitățile publice de învățământ din România, Noua Revistă de Drepturile Omului, 2018/1, 57–83.

[34] Lásd Petiţia adresată de profesorul Emil Moise Consiliului Naţional pentru Combaterea Discriminării, Noua Revistă de Drepturile Omului, 2006/4, 57–68.

[35] Solidaritatea pentru Libertatea de Contiin, Cercetare asupra educaţiei religioase în unităţile şcolare din România, Noua Revistă de Drepturile Omului, 2007/2, 96–97.

[36] Lásd DOKUMENTAR…, 57–83.

[37] Solidaritatea pentru Libertatea de Contiin, i. m., 102.

[38] I. m., 95

[39] I. m., 101.

[40] Pantazi, Raluca, Cum strȃnge Biserica date despre familiile care nu sunt ortodoxe. Profesorii de Religie din Gorj, puși sǎ colecteze informații din școli, HotNews.ro, 3 iunie 2014, https://www.hotnews.ro/stiri-esential-17412132-cum-strangebiserica-date-despre-familiile-care-nu-sunt-ortodoxe-profesorii-religie-din-gorj-pusi-colecteze-informatii-din-scoli.htm (letöltve 2018. 03.18).

[41] Enache, Smaranda (Ed.), Religious Education in Public Schools. Promoting the Higher Interest of the Child in Religious Education. Monitoring Religious Education in Romania’s Public Schools, Târgu Mureș, Editura Ligii Pro Europa, 2007, http://www.proeuropa.ro/abstract.html (letöltve 2018. 03. 18.).

[42] Andreescu, Gabriel, Manualele. Discriminare ori îndoctrinare? Noua Revistă de Drepturile Omului, 2007/4, 28.

[43] A változtatás az Emil Moise iskolai tanár által évekkel korábban folytatott jogi küzdelem eredménye volt.

[44] A részletekhez lásd Noi reglementări în înscrierea la ora de Religie. Decizii, comunicate, luări de poziție, Noua Revistă de Drepturile Omului, 2015/1, 81–131.

[45]  Lásd Moise, Emil, Aplicarea Deciziei 669/2014 a Curţii Constituţionale: avatarurile înscrierii la ora de Religie, I; II, Noua Revistă de Drepturile Omului, 2016/4, 41–61; 2017/1, 41–64.

[46] Niculescu, Dragoș, Cererea pentru înscrierea la ora de religie se depune de-acum o singură dată, nu în fi ecare an,14martie 2018, https://www.avocatnet.ro/articol_47875/Cererea-pentru-inscrierea-la-ora-de-religie-se-depune-de-acumo-singur%C4%83-dat%C4%83-nu-in-fi ecare-an.html (letöltve: 2018. 03. 18.).

[47] Ezen hiányosságok átfogó elemzéséhez lásd Enache (Ed.), i. m.

[48] Biserica Ortodoxa Romana, agent electoral al PSD. Decaderea morala a bisericii conduse de Patriarhul Daniel, Revista 22, 2014-11-12, https://www.revista22.ro/foto-video-biserica-ortodoxa-romana-agent-electoral-al-psd-decaderea-moralaa-bisericii-conduse-de-patriarhul-daniel-50016.html (letöltés: 2018. 03. 18.).

[49] Andreescu, Liviu, Th e Construction of Orthodox Churches in Post-Communist Romania, Europa-Asia Studies, 59(2007)/3, 451–480.

[50] Arhiepiscopul Tomisului, Teodosie, trimis în judecată, Digi24.ro, 09 03 2018, https://www.digi24.ro/stiri/actualitate/justitie/arhiepiscopul-tomisului-teodosie-trimis-in-judecata-892131 (letöltve: 2018. 03. 18.).

[51] Niculescu, i. m..

[52]  Oncioiu, Diana–Stoicescu, Vlad, Rețeaua Părintelui Mitropolit, 19 februarie 2018, https://safi elumina.ro/reteauaparintelui-laurentiu/ (letöltve: 2018. 03. 18.)

[53] A részleteket lásd Stan, Lavinia–Turcescu, Lucian, Religie, partide şi alegeri in Romania postcomunista, Sfera Politicii, 2006/123–124, https://www.sferapoliticii.ro/sfera/123-124/art4-stan.html (letöltve: 2018. 03. 18.).

[54]  Badea, Camelia, Aberatia zilei. Ce cauta preotii in politica? Ziare.com, 1 mai 2016, http://www.ziare.com/alegeri/alegerilocale-2016/aberatia-zilei-ce-cauta-preotii-in-politica-1420054 (letöltve: 2018. 03. 18.).

[55] Biserica              Ortodoxǎ Romȃnǎ…, lásd az 50. számú lábjegyzetet.

egysza

Adószám: 19667908-1-42
(Az szja 1 százalékának felajánlásához)
Közhasznúsági jelentéseinket ide kattintva érheti el.