egyházfórum
ALAPÍTVÁNY
KIADÓ
FOLYÓIRAT

1. SZÜZESSÉG

 

BETULÁ

A bibliai betulá szót rendszerint szűznek fordítják le, mégis – nem jogi értelemben – jelentése kétséges, inkább jelenthet egy életkort, mint egy fizikai állapotot. A rokon akkád szó, a bátultu (hímnem: bátulu) és az ugarit btlt „egy serdülő, eladósorban lévő, leány”. Az, hogy egy nő, akit így hívnak, nem feltétlenül virgo intacta, bizonyítja egy ugarit mítosz elbeszélése Báál szexuális érintkezéséről Ánát istennővel, aki a megtisztelő btlt jelzőt viseli.1 Egy Nippurból való arám varázsló szövegben van egy utalás egy betultá-ra, aki „terhes, de nem tud szülni”.2 A betulá hímnemű párja a Bibliában gyakran a báhur, „fiatal férfi”.3 A betulá szó egymást váltja a némileg szinonim, kort meghatározó álmá szóval, mely szintén egy fiatal nő megjelölésére szolgál. Így a Genesis 24,16.43-ban Rebekát először betulának, majd egy álmának nevezik. A két szó pontosan ugyanilyen váltakozása jelenik meg egy ugarit szövegben is4. Az álmá, az Izaiás 7,14 kétezer éves félreértése ellenére, „Íme a szűz fogan.....”5 semmiben nem utal a kérdéses nő szüzességére. Az egyetlen mód, hogy a „szűz” szó világos értelmet nyerjen, a negatív úton történhet: pl. a sumér és akkád irodalom „virágától nem megfosztott”, „nem tapasztalt”, „nem megnyitott”, és „aki férfit nem ismert” terminus technikusokat használt. Rebeka leírása hasonló6, akit először egy betulának, „fiatal nőnek”, és később „akit férfi nem ismert”-nek mond a bibliai szöveg.7 Jogi értelemben azonban a betulá szigorú értelemben vett szüzet jelent, ugyanezt jelenti a batultu kifejezés is bizonyos akkád jogi kontextusban.

 

A TÓRÁ

A nő szüzessége pénzügyi és morális jelentőségű valami volt. Egyértelmű, hogy magasabb menyasszonyi díjat kellett fizetni a leány apjának egy szűzért, mint egy nem szűzért (mohár betulot), vagyis azért a kiváltságért, hogy feleségül vehessék. A bibliai törvények foglalkoznak azokkal a jogvitákkal, melyek a szüzesség pénzügyi és morális ára körül felmerülhetnek:

1. Exodus 22,15–168: Az a férfi, aki elcsábít egy szüzet, aki még nincs eljegyezve, feleségül kell vennie az ún. jegyespénz megfizetésével. Ha az apa nem akarja férjhez adni a lányát egy csábítóhoz, akkor is ki kell fizetnie az apának járó összeget „a szüzekért járó jegyespénz”-nek megfelelően. Mindkét esetben az apa kompenzálva van pénzügyi veszteségeiért. Egy nem házas lány elcsábítására vonatkozó hasonló törvény található az ún. Közép Asszír Törvényekben9, ahol a csábítónak a héber mohár betulot-nak, akkádul sim bátulti, „a szüzek árának” megfelelő összeget kell megfizetnie. Itt ugyanúgy az apa nem köteles házasságra adni a lányát egy csábítónak. A törvény tartalmaz egy pótzáradékot, mely hiányzik a bibliai megfelelőjéből: „Az apa úgy bánik a lányával, ahogy akar”, azaz úgy büntetheti meg, ahogy jónak látja.

2. Deuteronomium 22,28–2910: A férfi, aki megerőszakol egy még nem eljegyzett szüzet, 50 ezüst sékelt kell fizetnie (később ezt tartják a szüzek árának), majd kötelezve lesz feleségül venni a lányt, és megfosztják a válásra vonatkozó minden későbbi jogától. Hasonlóan, a Közép Asszír Törvényekben, miután a törvény leírja a fiatal nő fizikai állapotát és a különböző helyeket, ahol a sérelem megtörténhetett, a vádlottól – ha nem házas – megköveteli, hogy fizesse meg a szűz árát, vagyis vegye feleségül a lányt, és jogvesztetté legyen a válást illetően. Az apának ebben az esetben, miután megkapta a pénzügyi kártérítést, joga van kiházasítani a leányt ahhoz, akihez akarja. Ha a vádlott házas, az apa úgy dönthet, hogy hozzáadja a lányt.

3. Deuteronomium 22,23–2711: Abban az esetben, ha egy férfi szexuális kapcsolatot létesít egy eljegyzett szűzzel, meg kell állapítani, vajon a lányt kényszerítették-e, vagy önként egyezett bele. Hasonló törvényekkel találkozunk a Közép Asszír és Hettita Törvényekben.12 Ha a sérelem városban történt, mindkettőjüket halálra kell kövezni. A Biblia szövege kimondja13: „Ha valamely szűzlányt eljegyez egy férfi, s valaki a városban találkozik és hál vele, akkor vidd ki mind a kettőt az illető város kapujához, s kövezd agyon: a lányt, mert nem kiáltott, noha benn volt a városban, a férfit, mert megalázta felebarátjának feleségét, távolítsd el a gonoszságot magad közül.” Amennyiben azonban nyílt terepen történt a sérelem, az megerőszakolásnak bizonyul, és csak a férfit kell megölni. Ami a sérthetetlenséget illeti, arról el kell mondani, hogy egy eljegyzett szűz olyan, mint egy feleség: bármelyiknek megsértése halálos vétek. Az Esnunna Törvényei és a Hammurapi Törvényei ehhez hasonlóak, mindkettő halálbüntetést ír elő a szüzek megerőszakolásáért, akik a törvény szerint házasnak tekintendők.14

4. Deuteronomium 22,13–2215: Amennyiben egy férfi azzal vádolja a feleségét, hogy nem volt szűz a házasságkötéskor, a lány szüleinek bizonyítékot kell szolgáltatniuk leányuk szüzességéről a vének előtt a város kapuinál. Ha hamisan rágalmazta meg a feleségét, megkorbácsolják, 100 sékelre büntetik, és megfosztják minden válási jogától. Ezen nagy büntetés megfelel a vád súlyának, mely a lány megkövezéssel történő kivégzését vonta volna maga után, ha igaznak bizonyulnak vádjai, azaz, ha a lány vétkezett volna, még mialatt az apja házában volt. Az ókori kelet ékírásos törvényei hasonló módon ítélkeztek.16

A szűz romlatlan tisztaságának értéke tükröződik vissza a Leviticus 21,13-ban17 lévő szabályban, miszerint a főpap csak a népéből származó szüzet vehet el feleségül.18 Az Ezékiel 44,2219 minden papot arra kötelez, hogy szüzet vegyen feleségül – vagy egy pap özvegyét –, akinek izraelitának, zsidónak kellett lenni.

 

TÓRÁN KÍVÜLI SZENTÍRÁSI SZÖVEGEK

Az, hogy a szüzek különösen kívánatosak és szexuálisan vonzóak voltak, számos Tórán kívüli szentírási részletből kitűnik. Lót megpróbálja lecsendesíteni a szodomiták őrületét azzal, hogy felajánlja nekik lányait, akiknek szüzességét a szöveg kiemelt módon felemlíti.20 A tömegmészárlásokban csak a szüzek lettek megkímélve, hogy aztán rabszolgáknak vagy feleségeknek vigyék el őket.21 Josephus Flavius a 2Sámuel 13,18-t22 magyarázva elmondja, hogy „az ősi időkben a szüzek hosszú ujjú tunikákat hordtak, melyek bokáig értek, hogy ne legyenek felfedve.”23

A tisztaságnak és a morális értéknek alakjaként a betulá, a „lány”, országok és népek megszemélyesítésére is szolgált a költészetben – sokszor „valakinek a lánya”-ként (asszony) értelmezve (bát); pl. Jeremiás siralmai 2,1324: „betulát bát-Cijjon – Sion szűz leánya”.25

 

A TÁLMUD ÉS A HÁLÁCHÁ

A háláchában a szűz nem feltétlenül egy fiatal lány, akinek a hímenje26 még érintetlen. Egy leány szűznek tekinthető megrepedt hímennel, és nem szűznek tekinthető érintetlenül is. Az első eset Rábbán Gámáliel és Rabbi Eliezer szerint arra vonatkozik, ha ezt a lány állítja, illetve bizonyítja, a második pedig az esetleges beszakadás, sebesülés miatti történés Rabbi Josuá ben Hánániá szerint. A Talmud Ketubbót traktátusa ebben az esetben a „mukkát” kifejezést használja: „megsebesítve egy fadarab által”.27

Másrészt csak arra a lányra vonatkozik a szüzesség törvényi esete, akitől az eljegyzés után váltak el. Amennyiben a házasságkötés után váltak el tőle, vagy akkor özvegyült meg, még ha nemi aktus nem is történt meg, a törvény szerint nem tekinthető szűznek.28 A Toszeftában található állítás29 sem pontos, miszerint egy szűz az, „aki soha nem közösült.” A pedofília esetében, pl. egy kislánnyal való közösülés, aki kevesebb, mint három éves és egy napos, nem érvényteleníti a lány szűzi státusát, mivel ebben az esetben a hímen újranő, és az egész pusztán annyinak tekintendő a Niddá traktátusának szövegmegfogalmazása szerint, mint „ujjal döfni a szembe”.30 Egy nő, akit idegen katonaság, vagy felszabadított rabszolganő ejtett fogságba, nem volt szűznek tekintendő, mivel tényként feltételezhető, hogy ilyen körülmények között őt megerőszakolták, vagy elcsábították. Egy nem szűz törvény szerinti alkalmatlansága abból látszik, hogy az ő ketubbá-ja, házasságlevele csak 100 zuz31, a szűzé pedig 200 zuz.32 A papok a Második Templom időszakában már 400 zuz ketubbá-t vezettek be, melyet a rabbik nem elleneztek.33 Fontos az a tény is, hogy aki nem volt szűz, nem mehetett feleségül főpaphoz.34

A Misna szerin egy szűz házasságkötésére szerdán szokott sor kerülni azért, hogy ha nem találták szűznek, a megsértett vőlegény azonnal beadvánnyal fordulhasson a bét din-hez35, mely rendszerint csütörtökön ülésezett.36

A bizonyíték arra vonatkozóan, hogy esküvője napján „a házasságra” hinnumá-ban vagy „egy hordszékben” vagy „fátyol alatt” ment37, vagy hümenájosz kísérte (menyasszonyi dal), vagy kibontott hajjal volt, vagy „sült kukoricát osztogattak szét”, elegendő volt annak alátámasztására, hogy házasságkötésekor a lány szűz volt38, mivel ezeket a ceremóniákat csak szüzekkel végezték el. A természetellenes közösülés nem érintette a lány szűzi státusát.39

 

2. A CÖLIBÁTUS40

A házasság szándékos visszautasítása teljesen idegen a judaizmustól. Cölibátusban élőkre alig található utalás a Bibliában és a Talmudban, és nincs egyetlen középkori rabbi sem, akiről úgy tudnánk, hogy cölibátusban élt.41 A cölibátus követelményei nem voltak belefoglalva sem a názírokra42 vonatkozó önmegtagadó cselekedetek sorába43, sem azokba a kötöttségekbe, melyek a papságra vonatkoztak.44 A cölibátus a zsidóságban szigorúan vett szektás cselekedetnek számított. Josephus Flavius az esszénusok némelyikének tulajdonítja.45 Kivétel egyetlen elszigetelt eset, a talmud-tanító, Simeon ben Ázzái46 esete, aki coelibátusát a következő szavakkal magyarázta: „Az én lelkem a Törvényt szereti, a világot mások akarják folytonossá alakítani.”47

A zsidó Törvény, gondolkodásmód és élet normája jól körülírható, ábrázolható a Sulchán Áruch48 házasságról szóló szakaszának nyitó záradékában: „Minden férfi köteles megházasodni annak érdekében, hogy teljesítse a gyereknemzés kötelességét; és bárki, aki nem elkötelezett a faj szaporítása iránt, olyan mintha vért ontana, kisebbítené az isteni képmást, és előidézné, hogy az Örökkévaló Jelenléte eltávolodjon Izráeltől.”49 A Törvény még fel is hatalmazza a bíróságokat, a bét dint50 arra, hogy kötelezzenek egy férfit a házasságra, ha még nőtlen, miután betöltötte a 20. évét.51 A középkortól fogva azonban ilyen kötelezvényt nem gyakoroltak.52 Kivétel csak az lehet, ha valaki ragaszkodik a Tóra tanulmányozásához, miként Simeon ben Ázzái. Csak ebben az esetben „lehet neki megbocsátani azt, hogy elutasítja a házasságot, és akkor is csak akkor, ha szexuális vágyait kontrollálni tudja.”53

A cölibátus zsidó ellenzése elsősorban a „szaporodjatok és sokasodjatok” pozitív parancsán alapul, mint az élet át- és megörökítésének alapvető kötelességén, azon a kötelességen, mely a születésszabályozáshoz való zsidó hozzáállást is motiválja. Másodszor, a cölibátus összeegyeztethetetlen a teremtés zsidó felfogású rendjével, melyben a férfi igazából csak egy fél emberi lény addig, amíg nem házasodik. Ezen felfogás szerint: „Aki feleség nélkül él, öröm nélkül, áldás nélkül..., béke nélkül él.”54 Harmadszor, a judaizmus távolról sem tekinti a cölibátust az életszentség elérése szolgáló eszközének, sőt inkább a személyes megszentelődés akadályának látja. Ezt jól illusztrálja a kiddusin (megszentelődés) kifejezésnek a házasságkötésre való használata, mely így házasságkötést is jelent, valamint az a követelmény, hogy a főpapnak házas embernek kell lennie55, különösen akkor, amikor a Szentek Szentjében, a legszentebb napon teljesít szolgálatot56. Hasonló okokból nem házas személyek nem tölthetnek be bizonyos vallási közhivatalokat, nevezetesen, nem lehetnek bírák főbenjáró esetekben57, valamint nem lehetnek zsinagógai felolvasók.58 Zsidó moralisták mindig is támogatták a szigorú önmegtartóztatást és alkalom adtán még az aszkézis bizonyos mértékét is, de nem bátorították a cölibátust vagy a monasztikus életformának bármilyen változatát. Van kivétel és szimpátia is, így pl.: Báchjá ben Joseph ibn Páqudá59; Ábrahám bar Chijjá60; vagy Ábrahám Mose ben Máimon61 részéről. Ezekben az írásokban azonban nyomokban sem lehet fellelni a házasságnak az elítélését, vagy abban valamiféle ördögi vonásnak a felfedezését. Azt a nézetet, hogy valami erkölcstelen van a házasságban, Nahmanides62 egy külön traktátusban már a 13. században cáfolta.63

 

3. HÁZASSÁG

A monogámia egy olyan etikai norma és szokásrendszer, valamint társadalmi és vallási intézmény, melyet gyakran törvényileg szankcionálnak. Eszerint egy személy egyszerre csak egy személlyel lehet házas. A poliandria, a többférjűség teljesen tiltva volt a bibliai törvényben.

A Biblia nem korlátozza a férfi jogát abban, hogy egy feleségnél több felesége legyen. Számos momentumról számol be, amikor egy férfinak több felesége (és ágyasa) volt, mely elterjedt szokás volt az ókori Közel-Keleten. Úgy tűnik azonban, hogy gazdasági okok miatt a legtöbb férfi nem gyakorolta a poligámiát, sőt a bigámiát sem. Valójában a gyakorlat monogámabb volt, mint az elmélet. A teremtéstörténetet (Genesis 2.fej. – „oldalborda”) és a Példabeszédek utolsó fejezetét alátámasztó ethosz („éset hájil” – a derék asszony dicsérete) monogám. A helyzet a Második Szentély időszakában megváltozott. A gazdasági tényezőkön kívül – melyek még inkább alapot nyújtottak a monogámiához, mint az Első Templom idején – a férj és a feleség közötti kölcsönös hűség felfogása gyökereződött meg. Néhány férfi a feleségével kötött kifejezett egyezmény miatt tartózkodott attól, hogy több feleséget vegyen el. A babilóniai és asszír dokumentumokban fennmaradt ilyen egyezmények megtalálhatók az Elephantine dokumentumokban is.64 A bigámia és poligámia, bár csökkenő mértében, elsősorban a hellenisztikus zsidóság körében volt gyakorlat65, de említésre kerülnek a háláchában is66, és előfordultak még a zsidóság bölcseinek és tanítóinak családjaiban is.67 Bigámiára néha egy leviratus házasság68 vagy az első feleség meddősége miatt került sor. Ugyanakkor a poligámia ritka előfordulásának dacára annak kifejezett tiltása a holt-tengeri közösség háláchájában69 új volt, mely a poligámiát tórai tiltásnak tekintette.70 Az Újszövetségben a Titusz 1,6; 1Timóteus 3,2.12 levelek szerint „egyfeleségűnek” kell lenni az episzkoposznak, a preszbüterosznak és a diákonosznak – vagyis ha megözvegyült, nem házasodhatott újra – , ezt azonban csak a vallási tisztségviselőktől várta el Pál, nem parancsként írta elő. Jézus álláspontja az egynejűséget és a válást illetően megegyezhetett a qumráni írásértelmezéssel.

A Misna azonban és a bárájták71 is világosan utalnak arra, hogy a monogámia szinte teljes mértékű volt.72 Némely bölcs előnyben részesítette a hálicát, a levirátus válást, a (jibbum), a levirátus házasság helyett.73 Más tanítók hevesen ellenezték a két feleséghez fűződő házasságot még gyermeknemzés céljából is.74 Rabbi Ammi, egy palesztin amóra, tanító75 szerint „Bárki, aki második feleséget vesz az első mellé, el kell válnia az elsőtől, és ketubbát76 kell fizetnie neki”.77 Az ilyen állítások valószínűleg annak a római szokásnak a hatását tükrözik, mely tiltotta a poligámiát, különösen miután a birodalomban minden zsidó római polgár lett Kr.u. 212-t követően. Nagy Theodosius78 római császár (379-395) kiadott egy tiltó rendeletet a zsidók számára a poligámia és bigámia ellen, de ez a gyakorlat nem tűnt el teljesen.

A babilóniai zsidóság gyakorolta a poligámiát és bigámiát a perzsa monogám háttér dacára, és Rává, babiloni amóra, bölcs79 azt mondta, hogy „Egy férfi több feleséget is tarthat az első mellett, feltéve, ha el tudja tartani őket.”80 A bölcsek azonban általában azt tanácsolták, hogy egy férfinak ne legyen négynél több felesége. Úgy tűnik, ez az alapja az iszlám törvényének is, mely csak négy feleséget engedélyez. Később az iszlám házassági szokásrend befolyása miatt pedig a babilóniai gáon81 időszak alatt a poligámia elterjedtebb lett.82 A karaitákkal83 kapcsolatban a poligámia kérdése ellentmondásos volt. A bigámia gyakorlatban volt az észak-afrikai és spanyol zsidók körében. Voltak nők azonban, akik követelték, hogy a házassági dokumentumban, a ketubbában legyen írásba foglalva, hogy a férj nem vesz el egy második feleséget sem.

Németországban és Észak-Franciaországban a poligámia ritka volt a zsidók között, főleg a gazdasági feltételek és a keresztény környezet hatása miatt. Úgy tűnik, hogy a 12. század elejétől a zsidó közösségek kiadtak egy szabályozást, mely megtiltotta a poligámiát. Később ez a szabályozás herem84 (betiltás, kiközösítés) lett, melyet Rabbi Gersom ben Júdának (960–1028) tulajdonítanak. Levirátus házasság vagy az első feleség meddősége esetén a szabályt figyelmen kívül helyezték, míg ha a feleség megőrült – és így nem tudott elválni –, módosítást vezettek be, mely szerint a herem (tiltás) feloldásra kerülhet három országból (ill. kerületből) származó 100 rabbi által. A 13. századra azonban elhatározásra került, hogy a levirátus házasságot eltörlik, és helyette a hálicát (levirátus válás) alkalmazzák. A bigámista házasság tilalma azonban nem tartalmazott záradékot, mely semmissé nyilvánította volna az elkövető második házasságát.85 Például jóllehet egy férfi figyelmen kívül hagyta a heremet (tiltás), és megtörte a törvényt, és feleségül vett egy második asszonyt, a második házassága érvényben volt, de kényszeríthették rá, hogy váljon el a második feleségétől. A poligámia tiltása elterjedt volt az askenáz86 diaszpóra országaiban. Nem volt azonban elterjedt a poligámia megtiltása Provenceban, Spanyolországban, Észak-Afrikában és a keleti közösségekben. A tiltást csak az askenáz háláchikus autoritás ismerte el. A bigámia nem volt elterjedt szokás még azokon a helyeken sem, ahol nem volt tiltott, beleértve az iszlám országokat is.

A palesztiniai jusuvban87 a bigámia nagyon ritka volt, Izrael Államban pedig egy 1951-es, a női egyenjogúságot biztosító törvény értelmében tilos. A bevándorlók azonban, akik több feleséggel érkeznek, fenntarthatják ezt az állapotot. 1950-ben Izrael Főrabbinátusa egyhangúan határozott arról, hogy a hálicá (levirátus válás) részesül előnyben a jibbum (levirátus házasság) helyett.88

SZÉCSI JÓZSEF

  

BIBLIOGRÁFIA

BENJAMIN: Polygamy. in. Encyclopaedia Judaica CD-ROM, 1992.
BLACK, M.: The Scrolls and Christian Origins. 1961.
BRUCE, F.F.-Haberman, J.-Peli, P.H.: Perushim. In. Encyclopaedia Judaica CD-ROM. 1992.
EPSTEIN, L.M.: Marriage Laws in the Bible and the Talmud. 1942.
FALK,Z.: Jewish Matrimonial Law in Middle Ages. 1966, 1–34.
GUTTMANN, J.: Beitraege zur Geschichte der Philosophie des Mittelalters. 1911.
HERR, M.D.: Monogamy. in. Encyclopaedia Judaica CD-ROM, 1992.
JAKOBOVITS. I.: Encyclopaedia Judaica CD-ROM, 1992.
LOEW,L.: in: Ben Chananja, 3. 1860, 317–29, 529–39, 657–67; 4. 1861, 111–5, 257–9, 271–3. - reprint L. Loew: Gesammelte Schriften, 3. 1893, 33–86.
MONTGOMERY, J.A.: Aramaic Incantation Texts from Nippur. 1913.
MROUYA, H.S.: Les Esséniens. 1959.
NEUFELD, E.: Ancient Hebrew Marriage Laws. 1944.
RABINOWITZ, L.I.: Betulah. In the Talmud and Halakhah. in: JQR, 58. 1967/68.152–60.
ROSENTHAL, F.: in: Jubelschrift... Hildesheimer. 1890, 37–53.
PREUSS, J.: Biblisch-talmudische Medizin. 1923. 558–61.
SHALOM, M.P.: Betulah. Encyclopaedia Judaica CD-ROM. 1992.
SIMON, M.:Jewish Sects at the Time of Jesus. 1967.
STEINMANN, J.: St. John the Baptist and the Desert Tradition. 1958.
THOMAS, J.: Le mouvement baptiste en Palestine et Syrie. 1935.
VAJDA, G.: La théologie ascétique de Bahya ibn Paquda. 1947.

 

1 Pritchard, Texts, 142.

2 Montgomery, in bibl. 13:9, 178.

3 Pl. Jeremiás 31,12 (13), és Ámosz 8,13 - vö. Joel 1,8, ahol egy betulá siránkozik a menyasszonyáért.

4 Shalom M. Paul: Betulah. Encyclopaedia Judaica CD-ROM, 1992.

5 LXX: párthenosz, „szűz”

6 1Mózes 24,16

7 Bírák 21,12

8 2Mózes 22,15-16: (15) Ha valaki elcsábít egy szűzleányt, aki még nincs eljegyezve, és vele hál, akkor jegyajándékkal jegyezze el magának feleségül (5Mózes 22,28-29). (16) De ha az apja semmiképpen sem akarja hozzáadni, akkor annyi pénzt kell fizetni, amennyi a hajadonok jegyajándéka szokott lenni.

9 Közép Asszír Törvények A,55. in. Pritchard, Texts, 185.

10 5Mózes 22,28-29: (28) Ha valaki egy el nem jegyzett szűz lánnyal találkozik, megragadja, és vele hál, és rajtakapják őket (2Móz 22,15-16), (29) akkor az a férfi, aki vele hált, adjon a lány apjának ötven ezüstöt, a lány pedig legyen a felesége, mivel erőszakot követett el rajta; nem is szabad elbocsátania egész életében.

11 5Mózes 22,23-27: (23) Ha valaki a városban találkozik egy jegyben járó szűz leánnyal, és vele hál, (24) vigyétek ki mindkettőjüket annak a városnak a kapujába, és kövezzétek őket halálra! A lányt azért, mert nem kiáltott a városban, a férfit pedig azért, mert erőszakot követett el a más asszonyán. Így takarítsd ki a gonoszságot a magad köréből! (25) De ha a mezőn találkozik egy férfi egy jegyben járó lánnyal, és megragadja a férfi, és vele hál, akkor csak a férfinak kell meghalnia, aki vele hált. (26) A lányt azonban ne bántsátok, mert a lánynak nincs halálos vétke. Olyan dolog ez, mint amikor valaki rátámad embertársára, és meggyilkolja azt. (27)

Hiszen a mezőn találkozott vele; ha kiáltott is a jegyben járó lány, nem volt, aki megszabadítsa.

12 Közép Asszír Törvények, A,55. és Hettita Törvények 197–8. in. Pritchard, Texts, 196.

13 5Mózes 22,23-24

14 Esnunna Törvényei 26. in. Pritchard, Texts, 162.) és Hammurapi Törvényei 130. in. Pritchard, Texts, 171.

15 5Mózes 22,13-22: (13) Ha valaki feleséget vesz, és bemegy hozzá, de azután meggyűlöli, (14) és álnokul megvádolja, rossz hírét terjeszti, és ezt mondja: Feleségül vettem ezt a nőt, de amikor bementem hozzá, nem találtam szűznek, (15) akkor fogja a lány apja és anyja a lány szüzességének a bizonyítékait, és vigyék a város vénjeihez a kapuba. (16) Mondja ezt a lány apja a véneknek: Feleségül adtam lányomat ehhez az emberhez, de meggyűlölte, (17) és most álnokul azzal vádolja, hogy nem találta szűznek a lányt, pedig itt vannak lányom szüzességének a bizonyítékai. Ezután terítsék ki a ruhát a város vénjei elé. (18) A város vénjei pedig fogják meg azt az embert, és büntessék meg. (19) Bírságolják meg száz ezüstre, és adják azt a lány apjának, mert rossz hírét terjesztette egy izraeli szűznek. A nő maradjon a felesége, és nem szabad elbocsátania egész életében. (20) De ha igaz volt a vád, és a lány nem volt szűz, (21) akkor vigyék a lányt apja házának a bejáratához, és kövezzék halálra a város férfijai, mivel gyalázatot követett el Izráelben azzal, hogy paráználkodott apja házában. Így takarítsd ki a gonoszt a magad köréből! (22) Ha rajtakapnak valakit, hogy férjes asszonnyal hál, mindkettőjüknek meg kell halniuk: a férfinak is, aki az asszonnyal hált, meg az asszonynak is. Így takarítsd ki a gonoszságot Izráelből! (3Mózes 20,10; János 8,5)

16 Hammurapi Törvényei 131-132. in. Pritchard, Texts, 171.,

és Közép Asszír Törvények, A,17. in. Pritchard, Texts, 181.

17 3Mózes 21,13: Szűz lányt vegyen feleségül (ti. a főpap)

18 Rasbam kommentárja Leviticus 21,13.

Samuel ben Meir (Rasbam 1080/85-1174), Biblia- és Talmud-magyarázó.

19 Ezékiel 44,22: Özvegyet és férjétől eltaszított asszonyt ne vegyenek feleségül (ti. a papok), hanem szüzeket vegyenek el Izrael házának ivadékából, vagy olyan özvegyet, aki paptól maradt özvegyen.

20 1Mózes 19,8: Van két leányom, akiknek még nem volt dolguk férfival, kihozom hozzátok, és tegyetek velük, amit jónak láttok. De ezekkel az emberekkel ne tegyetek semmit, mivel hajlékom oltalma alatt vannak!

Bírák 19,24: Itt van az én hajadon lányom, meg a férfi másodfelesége, kihozom őket, erőszakoskodjatok azokkal, és tegyetek velük, ami nektek tetszik, de ezzel a férfival ne kövessetek el ilyen gyalázatos dolgot!

21 4Mózes 31,18: De hagyjatok életben minden leánygyermeket, aki még nem ismeri a férfival való hálást.

Bírák 21,12: Találtak azonban Jábés-Gileád lakosai között négyszáz hajadon leányt, akiknek még nem volt férfival dolguk, nem háltak senkivel. Ezeket elvitték a silói táborba, amely Kánaán földjén volt.

22 2Sámuel 13,18: Támáron tarka ruha volt, mert ilyen köntösbe szoktak öltözni a király szűz lányai. A szolga kivezette őt az utcára, és bezárta utána az ajtót.

23 Josephus Flavius: Ant. 7,171

24 Jeremiás siralmai 2,13: Kihez mérjelek, kihez hasonlítsalak, Jeruzsálem leánya? Milyen példával vigasztaljalak meg, Sion szűz leánya? Romlásod nagy, mint a tenger, ki gyógyíthat meg?

25 A genitivus itt magyarázó szerkezet, mint pl. „nehár Perát - Eufrátesz folyó”.

26 szűzhártya

27 Ketubbót 1,7

28 Ketubbót 1,2.4

29 Seviit 3,5

30 Niddá 5,4

31 A zsidó házasságlevél, a ketubá arám nyelvű volt, mivel ez volt akkor a mindennapi érintkezés nyelve, és fontos volt, hogy a házaspárok tudják jogaikat és kötelességeiket. Ma – tradicionális okokból – változatlanul arameus a ktubá nyelvre, de szokás lefordítani a chupa alatt héberre vagy bármely más nyelvre, amit a házasulók értenek. A Ketuba kezdő része elmondja, hogy: „Ezen és ezen a napon, itt és itt, azt mondta x.y. úr, (a vőlegény) x.y. úr fia, a menyasszonynak, x.y lányának: légy a feleségem Mózes és Izrael törvényei szerint. Én pedig Isten segítségével dolgozom és ellátlak, megbecsüllek, megadom minden szükségletedet, ahogy azt a zsidó férfiak szokták tenni becsülettel. Megadom a mátkapénzt (móring=móhár) 200 zuz értékben, ahogy az a Tóra szerint neked jár...”

A zsidó házasságlevél, a ketubá arám nyelvű volt, mivel ez volt akkor a mindennapi érintkezés nyelve, és fontos volt, hogy a házaspárok tudják jogaikat és kötelességeiket. Ma – tradicionális okokból – változatlanul arameus a ketubá nyelvre, de szokás lefordítani a chupa alatt héberre vagy bármely más nyelvre, amit a házasulók értenek. A ketuba kezdő része elmondja, hogy: „Ezen és ezen a napon, itt és itt, azt mondta x.y. úr, (a vőlegény) x.y. úr fia, a menyasszonynak, x.y. lányának: légy a feleségem Mózes és Izrael törvényei szerint. Én pedig Isten segítségével dolgozok és ellátlak, megbecsüllek, megadom minden szükségletedet, ahogy azt a zsidó férfiak szokták tenni becsülettel. Megadom a mátkapénzt (móring=móhár) 200 zuz értékben, ahogy az a Tóra szerint neked jár...”

200 zuz (200 dínár), összetétele: 7/8-a bronz, 1/8-a ezüst volt.

32 Ketubbót 1,2

33 Ketubbót 1,5

34 3Mózes 21,13: Szűz lányt vegyen feleségül (ti. a főpap).

35 három tagú vallási bíróság

36 Ketubbót 1,1

Később szokássá vált, hogy előbbre hozzák a házasságkötés napját, és kedden kössék meg. Ezzel akarták ellentételezni a jus primae noctis-t, melyet a helyi kormányzó gyakorolt.

37 Ketubbót 17b

38 Ketubbót 2,1

39 Kiddusin 9b; Rási hozzáfűzött magyarázata; és Maimúni: Jád, Isszurei Bia 3,6

40 Cölibátus=caelibatus – nőtlenség; celebs – nőtlen, özvegy vagy fiatal férfi; caelebs vita – egyedül élő, magányos; caelebs platanus – platánfa, melyre nem szoktak szőlőt felfuttatni, tehát „nem párosodott” vele.

41 ld. L. Loew, Gesammelte Schriften, 2 (1890), 112; 3 (1893), 29.

42 názír: A názírok Istennek szentelt férfiak vagy nők voltak, akik valamilyen okból meghatározott időre fogadalmat tettek arra, hogy a szokásostól eltérő módon és mértékben szolgálnak Istennek. Életmódjukat, magatartásukat a Tóra pontosan szabályozza (4Mózes 6, l-21). A názírfogadalom kötelező tartózkodást jelent a szőlőtől és a szőlőből készült ételtől, italtól; eltilt a borotva használatától, valamint a halott érintésétől. A tilalmak megszegésével a törvény csak az utóbbi esetben számol: a váratlan haláleset miatt tisztátalanná lett názírnak a megtisztulás és újrakezdés lehetőségét biztosítja (4Mózes 6,9-12). A názírság idejének leteltével pontosan előírt áldozatokat kell bemutatni. Ezek sorába tartozik a haj lenyírása s a lenyírt hajnak a hálaáldozati oltáron való elégetése. A Törvény előírásai mintegy a názírság kereteit jelentették. Ezeken túl minden názírnak egyéni fogadásai voltak. A törvény csak meghatározott időre szóló názírfogadalomról tud, a gyakorlatban előfordult egész életre szóló fogadalom is: Sámsont és Sámuelt szüleik egész életükre az Úrnak szentelik (Bírák 13; 1Sámuel 1,11). Ámosz 2,11-12 a názírokat a prófétákkal együtt említi, s ez arra enged következtetni, hogy jelentős „közéleti” szerepük volt a választott nép életében. A názíreusi gyakorlat az újszövetségi korban tovább élt. A farizeusi tanítás 30 napban állapította meg a minimális időt. Keresztelő János egész életére szólóan názírnak látszik (Lukács 1,15), bár csak a bortól való tartózkodás volt életmódjának jellemzője. Priszcilla és Akvila názírsága esetében (Cselekedetek 18,18) nem tudunk a hajnak a Templomban való levágásáról és az áldozatbemutatásról. Pál Jeruzsálemben názírokkal került kapcsolatba (Celekedetek 21,23-26).

43 4Mózes 6,1–21

44 3Mózes 21,1–15

45 Josephus Flavius: De bello Iudaico 2,120–21

46 2. sz. elején élt tannaita

47 Jevámót 63b

48 A Sulchan Aruch (Terített asztal) törvénykódex, amelyet Joszef Káró és tanítványi köre állított össze a 16. században a török birodalom, illetve Erec Jiszráél (Cfát) területén.

49 Sulchan Aruch EH 1,1

50 Bét din: A Törvény háza kifejezéssel jelölik ma is a rabbinikus bíróságot. Eredete a Szentély fennállásának idejére megy vissza, mikor 3, 23 és 71 tagú bíróságok voltak. Ma a magánjogi pereket nemigen viszik bíróság elé, ellenben a (legalább) háromtagú Bét-din elé kerül a get, a chalica, a prozeliták felvétele etc. A nyelvhasználat „Bét din cedek”-nek nevezi: az igazság törvényháza. Elnökét Rós bét din-nek vagy av bét din-nek – a törvényhozás fejének vagy atyjának – nevezik. Ez rendszerint a főrabbi. A Bét din tagjai rabbikból, tanultakból kerülnek ki. Szokott a Bét din választott bíróság gyanánt is szerepelni. Ítélete megfellebbezhetetlen. Ezen választott bíróság elé vitt ügyet din-Tórá-nak nevezik.

51 Sulchan Aruch 1,3

52 ld. Isserles megjegyzését e kérdéshez (in., Immanuel Jakobovits: Celibacy. Encyclopaedia Judaica CD-ROM 1992). Moses ben Israel Isserles (1525 vagy 1530–1572), lengyel rabbi, jelentős haláchikus szerző volt.

53 ld. Isserles megjegyzését e kérdéshez - in., Immanuel Jakobovits: Celibacy. Encyclopaedia Judaica CD-ROM 1992.

54 Jevámót 62b, az 1Mózes 5,2 alapján

55 3Mózes 21,13: A főpap „szűz lányt vegyen feleségül”.

56 Jómá 1,1 a 3Mózes 16,6.11.17-re alapján

57 Szánhedrin 36b

58 Sophrim 14,17 – Oráh Chájjim 53,9 Jacob ben Aser (1270?–1340) háláchista. Turim c. művének első része az Oráh Chájjim.

59 Bachja ben Joseph ibn Paquda (a 11. sz. második felében), morálfilozófus; műve: Hovot ha-Levavot 193.

60 Abraham bar Chijja (1065-1136), spanyol filozófus, matematikus; műve: Egy szomorú lélek meditációja 133.

61 Abraham Mose ben Maimon (1186–1237), az egyiptomi zsidó közösség vezetője, filozófus,

Mose ben Maimon egyetlen fia; műve: A tökéletesség útja 249, 265, 279.

62 Rabbi Moses Ben Nahman 1194–1270 – RaMBaN - Nahmanides

63 Bővebben: H.Graetz: A zsidók egyetemes története. 1907.

64 Cowley, Aramaic; E. G. Kraeling (ed.), Brooklyn Museum Aramaic Papyri (1953), 44.15.31.

Elephantiné: A Níluson, Asszuán közelében, attól légvonalban mintegy 200 méternyi távolságban található egy kis sziget: Elephantiné. Elnevezése a görög korból származik, és nem annyira elefántok jelenlétére, mint inkább a dél felé irányuló elefántcsont-kereskedelemre utal. Iebnek vagy Elefántföldnek is nevezték. A sziget az egykori Ta-Szeti (Núbia) nomosz területén feküdt, ezt tekintették Núbia legészakibb határának. A várost még Menesz, az első dinasztia első királya alapította az archaikus korban, és a várost körülvevő falnak köszönhette legkorábbi nevét: Ineb-Hedzs (Fehér Fal). A szigeten a kutatók zsidó településnyomok mellett egy, a Kr. e. 7. század közepéről származó, a salamoni Templom felépítését utánzó zsidó templom romjait is felfedezték. A cédrusfa tetejű templom hossza 30 méter, szélessége 9 méter, azaz szinte pontosan megegyezik a salamoni Temploméval. Az építkezés időszakára tehető Ezékiás király fiának, Manasszénak uralkodása, aki Kr. e. 695 és 642 között ült Júda trónján. Talán az ő személye és az ahhoz kötődő terror adhat magyarázatot e teológiai talányra, hiszen – mint az a Biblia alapján ismert – a zsidóknak rendes körülmények között nem lett volna szabad Jeruzsálemen kívül templomot építeniük, éppen Egyiptom területén. A bibliai beszámoló szerint Manassze fél évszázadot is meghaladó uralma idején „nagyon sok ártatlan vért is ontott ki, úgy hogy Jeruzsálem minden felől megtelt vele” (2Királyok 21,16a). Manassze magában a Templomban is bálványszobrot állíttatott fel Aserának, a termékenység kánaánita istennőjének. A zsidók békés élete a nílusi szigeten azonban nem tartott túl sokáig. A helybéli egyiptomiak Knum kos-istent tisztelték. A betelepültek azonban éppen a zsidóság már évezredes hagyományát gyakorolták: kosokat áldoztak Adonájnak. Ez vezethetett konfliktushoz a két közösség között, mely végül erőszakba torkollott. Erről az Elephantinén talált papiruszok is tanúbizonyságot tesznek. A zsidó templomot Kr. e. 410-ben, II.Dareiosz uralkodásának 11. évében lerombolták, de nyoma sincs mészárlásnak vagy az ehhez kapcsolódó síroknak, jóllehet a zsidó lakosság váratlanul és teljes egészében eltűnt.

65 Szukká 27a

66 Jevámót 1,1–4; Ketubbót 10,1–6; Gittin 2,7; Kiddusin 2,6–7; Justinus Mártír: Dialógus Trifonnal 134,1; 141,4.

67 Jevámót 15a

68 A levirátus házasság, héberül: jibbum a férfi azon kötelessége, hogy amennyiben megözvegyült sógornőjének nincs gyermeke, elvegye feleségül és utódot támasszon neki, létrehozza az elhunyt „háza népét” (Deuteronomium 25). Ha a férfi nem volt hajlandó elvenni sógornőjét, akkor megtartották a halica szertartást, aminek során az özvegy levette sógora cipőjét, és szembe köpte. Ezután az asszony szabadon hozzámehetett bárkihez. A halica eredeti célja az volt, hogy megszégyenítse a felelősséget nem vállaló testvért, de ma már, mivel a levirátus házasság nem engedélyezett, ez csak szimbólum. A kabbalisták a levirátus házasságából született gyermeket a halott testvér reinkarnációjának tekintették. Az ilyen házasságból született első fiúgyermeket az elhunytról nevezték el.

69 A háláchá szó a menni, járni tőből ered, zsidó jog. Szemben az aggádával, mely jogilag nem kötelező érvényű, a haláchá a követendő utat tanítja. A háláchá az élet minden területét és a jog valamennyi ágát átfogja.

70 Damaszkuszi Irat 4,20–5,5: „(4,20) akiről ez áll: „Hirdetvén hirdetik (Mikeás 2,6) – ezek a másodikban, a paráznaságban fogattak meg, minthogy két (4,21) feleséget vettek életükben. A teremtés alapja azonban: „férfinak és nőnek teremtette őket” (Genesis 1,27). (5,1) Akik bementek a bárkába, „mind páronként mentek be a bárkába” (Genesis 7,9). A fejedelmet illetően pedig írva van: (5,2) „Ne vegyen magának sok feleséget” (Deuteronomium 17,17). Dávid azonban nem olvas(hat)ta a Tóra lepecsételt könyvét (ti. a Deuteronomiumot, amely az ún. „királytörvényeket” is tartalmazza: Deuteronomium 17,14-20), amely (5,3) a ládában volt, mivel az nem volt nyitva Izraelben, Eleazár halálának napjától. (5,4) Józsuától és a vénektől kezdve, akik az Astóretnek szolgáltak és tisztátalanná váltak; (5,5) (csak) Cádoq fellépésekor tárult fel. Dávid tettei mind „fölmentek” (ti. elfogadtattak, helyesen ítéltettek meg), kivéve Uriás vérét,” (A qumráni szövegek magyarul. Ford. FRÖHLICH Ida. Piliscsaba, 1998. 52.)

71 A bárájtá arám szó, többes számban: bárájtót, külsőt jelent. Általában a Misna szerkesztői által kihagyott tánnáikus tanítást jelenti. A tánná arám-héber szó, többes számban: tánnáim, tanítót jelent. A zsidó szóbeli hagyomány 1-2. században működő tanítómesterei voltak.

72 Jevámót 2,10; etc.

73 levirátus házasság: Bechórót 1,7

74 Ketubbót 62b

75 Az amóra arám-héber szó, többes számban: amóraim, annyit jelent, hogy: előad, magyaráz, fordít. A zsidó szóbeli hagyomány bölcsei voltak, Palesztinában és Babilonban tevékenykedtek 200-500 között.

76 A kettubá házassági szerződés. Arámul fogalmazzák meg, két tanú írja alá, a házasságot megkötő rabbi nyilvánosan felolvassa, majd odaadja a feleségnek, aki megőrzi azt. A férj kötelezi magát benne arra, hogy válás vagy özvegység esetén meghatározott összeghez jut a feleség. A kettubá célja az, hogy megvédje az asszonyt a kisemmizéstől és az eltaszítástól.

77 Jevámót 65a

78 Flavius Theodosius (347395), I. Theodosius vagy Nagy Theodosius a Római Birodalom császára volt 379-395-ig, haláláig.

79 Rává, talmudtudós, babiloniai amóra (szül. 270), akit gyakran idéz a Talmud.

80 Jevámót 65a; Ketubbót 80b; Peszáchim 113a

81 A gáon héber szó, töbes számban: gáónim, jelentése: dicsőség, kitűnő. A gáon Jakov (Jákob dicsősége) bibliai kifejezés rövidítése (Zsoltár 47,5 és Náhum 2,3). A babilóni Szúra és Pumbedita akadémiák elnökei viselték e címet a 6-11. században. Ez volt a gáoni korszak.

82 Lewin: Ocar, Jevámót. 1936.148–54.

83 A karaitizmus a zsidóságnak a 8. századi Babilóniában keletkezett irányzata, amelyet a szóbeli hagyomány elvetése és a szent szövegek betűjéhez való ragaszkodás jellemez. A karaiták, héberül karaim az olvasni tőből eredeztetik nevüket, ezért baalé ha-Mikrának, a Szentírás embereinek nevezik magukat.

84 A kiközösítés héberül: herem. Bizonyos esetekben a vallási törvények megszegését és a közösségi fegyelem megszegését büntették így.

85 Jevámót 110a; Bává Vátrá 48b

86 A Bibliában Askenáz Gómer fia (Genesis 10,1-3). Már a talmudi források azonosítják Gómert, Jáfet fiát és Noé unokáját Germániával, és a 11.századtól Askenáz Lotharingiát jelenti. Askenáz közösségek voltak később Franciaország északi részén, Flandriában, a Rajna mentén. Később Anglia, Németország, Svájc Észak-Itália, Közép és Kelet-Európa és az amerikai földrész.

87 A jusuv Izrael Államának megalakulása előtt létrejött palesztinai zsidó közösségek. Az ún. „régi jisuv” az 1882 előtti közösségeket jelenti.

88 Herzog: Heikhal Yizhak, Even ha-Ezer, 1 (1960), 51.

egysza

Adószám: 19667908-1-42
(Az szja 1 százalékának felajánlásához)
Közhasznúsági jelentéseinket ide kattintva érheti el.