egyházfórum
ALAPÍTVÁNY
KIADÓ
FOLYÓIRAT

Megjelent az Egyházfórum 2011/4. számában

MINDSZENTY INTÉZKEDÉSEI, AZ ÁEH ÚJRASZERVEZÉSE, PETÍCIÓ ÉS A VATIKÁNI DEKRÉTUMOK

1956. november 5-én az (Amerikai Egyesült Államok követségén menedéket kapott) bíboros azonnal intézkedni kezdett, felfüggesztette Beresztóczy Miklóst, kitiltott Budapestről 11 békepapot, megjelölve a visszavonulásra kijelölt helyüket, és az intézkedését felterjesztette Rómába.[1] A végrehajtásra utasította dr. Szabó Imre segédpüspököt, budapesti helynököt, aki az iratokkal személyesen kereste fel a címzetteket. Az ÁEH figyelmeztette Szabó Imrét, a BM jelentés azonban ezt már fenyegetésként említi.

November 28-án az ÁEH rádió- és sajtóközleményt adott ki arról, hogy az 1956. október

23-ai status quót ismeri el érvényesnek. A forradalom napjaiban várakozó magatartást tanúsító püspökök november 3-a után legtöbben elbocsátották a békepap helynököket és irodaigazgató-kat, visszahelyezve a korábban bevált személyeket. Az ÁEH elnöke ezt barátságtalan magatar-tásnak nyilvánította, és kényszerítő intézkedések bevezetését javasolta.

December 31-ével megszűntették az önálló Állami Egyházügyi Hivatalt (ÁEH),[2] és

újraszervezték a Művelődésügyi Minisztérium Egyházügyi Hivatalaként (EH) főosztályi rangban.[3]

1957. január 23-án a Püspöki Kar konferenciát tartott a Központi Szemináriumban,

amelyen többek között megállapodtak abban, hogy Grősz József petícióval fordul a miniszterelnökhöz a magyar katolikus egyház sérelmeinek orvoslásáért.[4]

Február 5-én háromtagú püspökkari küldöttség (Grősz─Hamvas─Badalik) nyújtja be a

peticiót az EH-ban Horváth János főosztályvezetőelnöknek.[5] A magyar püspöki kar nem jogosult megállapodást kötni az Állammal, de „megvan az illetékessége arra, hogy sérelmeiket előterjessze”, amelyek az elmúlt korszak túlkapásai közé tartoznak.[6] Az igényeket 13 pontban sorolta fel (többek között: szabad egyházkormányzat, egyházi épületek, szerzetesrendek, hitoktatás, kapcsolat a Szentszékkel, szervezetek, sajtó stb.). Ugyanezen a napon közölte az EH elnöke dr. Szabó Imre budapesti segédpüspökkel a Hejcére internálási határozatot.[7] Az esztergomi főegyházmegye püspök nélkül maradása lépésre kényszerítette Grősz érseket.

Február 8-án (post factum) értesítést küldött az EH-nak, amely szerint: „Van szerencsém

értesíteni, hogy az Apostoli Szentszéktől kapott felhatalmazásom értelmében dr. Endrey Mihály felszentelt püspököt az esztergomi főegyházmegye apostoli delegátusává kineveztem, és meghagytam neki, hogy a főegyházmegye kormányzását teljes püspöki jogkörrel mielőbb vegye át”.[8] A BM azonnal reagál az intézkedésre, és március 18-ai jelentésében megállapítja, hogy „a püspöki karon belül a lojális szárny erősítése céljából a Belügyminisztérium operatív szerve és a Művelődésügyi Minisztérium Egyházügyi Hivatala elérte, hogy az akadályoztatott Mind-szenty József helyett Endrey Mihály segédpüspököt nevezzék ki az esztergomi egyházmegye élére”.[9]

Február 12-én válaszolt az EH elnöke a petícióra, és közölte, hogy a miniszterelnök áttette

hozzá.[10] Hét nap multával magához rendelte az illetékeseket, és a beadványt figyelmen kívül hagyva, mindössze a kormánybiztosok ismételt kiküldésére reagál, megemlítve, hogy az egyes egyházmegyékben okozott szabálytalanságok miatt kellett ideiglenesen intézkednie.

Február 19-ei keltű az a BM jelentés, amely szerint „Grősz József megkapta a vatikáni

Congregatio Sancti Concilii (CSC) két – január 21-én kelt dekrétumát.[11] Az egyik dekrétum név szerint felsorol 10 helynököt és 11 irodaigazgatót, akik ezekbe a funkciókba állami intézkedésre kerültek, és megállapítja, hogy ezeket a papokat alkalmatlanoknak nyilvánítják, ezért a hivata-lokból és javadalmakból elmozdítják. Megparancsolja, hogy a nevezettek vessék alá magukat a törvényes egyházi hatóság parancsainak, mert ellenkező esetben különlegesen fenntartott kiközösítés alá esnek. A másik dekrétum megállapítja, hogy Horváth Richárd áldozópap, ciszterci szerzetes a törvényes egyházi hatóságok ellen működött, ezért az egyházból kiközösítik. Leszögezi, hogy mindazon papok, akiknek a kinevezése nem a kánonjog (CIC) rendelkezései szerint történt, szintén kiközösítés alá esnek, ha véglegesen le nem mondanak, és vissza nem térnek egyházmegyéjükbe.

Ugyanebben az időszakban érkezett meg a válasz Hamvas Endre kérdésére is, hogy mivel „Mindszenty az 1956. októberi találkozásukkor visszavette az esztergomi főegyházmegye vezetését, ezzel Hamvas Endre megbízatása lejárt”.[12]

 

SZÁMONKÉRÉS AZ EGYHÁZÜGYI HIVATALBAN

Március 25-én a Központi Szemináriumban tanácskozott a püspöki kar, és a már korábban

odatelepített »Hívő« ügynök erről is jelentést írt.[13] „Hamvas Endre elmondta, hogy kár volt a püspöki karnak visszautasítani a korábbi EH tárgyalásokon való részvételt, amikor a légkör még kedvező volt. Brezanóczy Pál egri káptalani helynök pedig arról beszélt, hogy másnap a püspöki karnak nehéz tárgyalása lesz az EH-ban. Egyéb BM jelentések is készültek arról, hogy a „klerikális reakció” csak kényszerítő intézkedéseik hatására – az 1956-ban kiszabadult papok visszagyűjtése és újabb márciusi letartóztatások után – volt hajlandó tárgyalóasztalhoz ülni. »Hívő«  ügynök is említést tesz Grősz érsek vonakodásáról, amelyben szerepet tulajdonítanak Szörényi Andornak, az Akadémia professzorának.[14] A jelentés feldolgozásakor a BM elemző figyelme Szörényi professzorra terelődött: „biztonsági őrizetbe helyezése nem csökkentette, hanem fokozta aktivitását.” Úgy döntöttek, hogy felkeresik és figyelmeztetik. Ha ez nem járna sikerrel, „lekompromittálják a politikai rendőrséggel való kapcsolata címén.”

Március 26-án a püspöki kar részt vett az EH-ban a „nehéz” megbeszélésen, ahol az elnök a

problémák hosszú sorát tárta a résztvevők elé, „amelyek zavarják az állam és a katolikus egyház évek alatt kialakult jó viszonyát. A megbeszélés – az elnök reménye szerint – eredményt fog hozni, mert a római katolikus püspöki kar megváltoztatta a Mindszenty József idejéből ismert merev magatartását anélkül, hogy teológiájában és törvényeiben fel kellene adnia elvi álláspontját, vagy a Vatikánnal szembe kellene kerülnie.”[15] Az EH elnöke hivatkozott több, korábbi püspökkari esküre, nyilatkozatra (1951. július 3. – július 21. – 1956. május 11. ) idézte Grősz József 1956. május 12-ei nyilatkozatát, amelyben kijelentette: „Munkása akarok lenni a béke ügyének. Ez akarok lenni az evangélium szellemében és a katolikus egyház fejének, XII. Pius pápának ismételt megnyilatkozásai értelmében is.” Elmondta, hogy több püspök – figyelmen kívül hagyva az ÁEH november 28-ai sajtó- és rádióközleményét az elismert október 23-ai „státus quo”-ról –, engedélykérés és a következmények számbavétele nélkül irodaigazgatókat, helynököket váltott le november végén. Utalt arra, hogy ezért – figyelmeztetésül – januártól két egyházmegyétől megvonták az államsegélyt. Nehezményezte a január 21-ei vatikáni dekrétumokat. Hivatkozott az Elnöki Tanács új törvényerejű rendeletére, amely szabályozza az egyházi állások betöltésének rendjét, és amely 1956. október 1-jétől visszamenőlegesen lép hatályba. Jóindulatúan visszahívták a miniszteri biztosokat, de az események alakulása miatt ezt az intézkedést most érvényteleníteni kellett. (Az expozé szövegét a püspöki kar tagjai sokszorosítva kézhez kapták.) Javaslatot tett a Országos Béketanács Katolikus Bizottságának újjászervezésre, az állam és az egyház viszonyára vonatkozó új nyilatkozat kiadására, az október 23-a után kialakult egyház-politikai helyzetről a Vatikánnak küldendő tájékoztatóra, valamint arra, hogy az ordináriusok lépjenek fel azokkal a lelkészekkel szemben, akik október 23-a után törvénytelenül jártak el.

Április 9-én a püspöki kar konferenciát tartott a Központi Szeminárium épületében,

amelynek (lehallgatással készült) anyagát a BM április 12-ei jelentése tartalmazza.[16] Tekintettel dr. Endrey Mihálynak az esztergomi főegyházmegyébe szóló speciális  delegátusi kinevezésére, mind a 11 egyházmegye  vezetője/képviselője jelen volt. Többen a kész helyzetre tekintettel aggodalmukat nyilvánították. Megtárgyalták Grősz Józsefnek az ÁEH elnöke expozéjára készített választervezetét: „Mi is békét akarunk. Nem kérünk mást, mint békét és szabadságot. Megértést, mert a mi helyzetünk más, mint a protestáns egyházaké, minket kötnek az egyház egyetemes törvényei.  Megtartjuk a nekünk kellemetlen és jogainkat sértő törvényeket is, és ha küzdünk ellene, azt törvényes módon és törvényes eszközökkel tesszük.” „A Katolikus Papok Békebizottsága kezdettől szembefordult a hierarchiával, magával a pápával is, és engedély nélkül lapot adott ki.” „Az ÁEH komoly ok nélkül papokat mozdított el, állásukat elfoglalta idegenből hozott papokkal.” „A papi békebizottság feltámasztását lehetetlennek tartjuk. De külön papi békemozgalmat is feleslegesnek tartunk.” A jelentés szerint szó esett még a kiadandó nyilatkozatról, a Vatikánnak készülő részletes tájékoztatásról, a forradalomban tevékeny részt vállalt papok elítéléséről (és néhány – a BM számára nem fontos – más kérdésről).

 

AZ OPUS PACIS MEGALAPÍTÁSA ÉS A PAPI BÉKEMOZGALOM FELSZÁMOLÁSA.

Április 10-én háromtagú püspökkari bizottság tanácskozott az EH-ban. Megállapodtak abban,

hogy azokat a személyi kérdéseket,[17] amelyek rendezéséhez a Vatikán hozzájárulása szükséges, az egyes püspökök – a püspöki karral egyetértésben – felterjesztik Rómához. (A püspöki kar itt engedett a 9-ei fenntartásaiból.) Megfogalmazták a sajtóban megjelenő nyilatkozatot. A Vatikánba küldendő jelentést azonban egyelőre nem készítik el, erről még tárgyalások lesznek.

A püspöki kar még aznap újra összeült a Központi Szemináriumban, és Grősz érsek tájékoztatást adott a délelőtti tárgyalásokról. Ismertette az EH elnöke megoldási javaslatát a személyi kérdé-sekkel kapcsolatban: „az érintettek vessék alá magukat a vatikáni határozatnak, térjenek haza egyházmegyéjükbe, kérjenek elbocsátó levelet és ezzel folyamodjanak újra a felvételükért” Ha ezt az egyes püspökök vállalják, meg fogják tárgyalni – volt Grősz érsek válasza. A kért és ott megfogalmazott nyilatkozat Grősz érsek szerint „elég jó nyilatkozat”. A Vatikánnak küldendő, elhalasztott tájékoztatóról pedig annyit mondott, hogy „előzőleg mi informáljuk Rómát. Ez olyan ideiglenes megoldás, amivel időt lehet nyerni.”

Április 10-én megjelent a Magyar Katolikus Püspöki Kar nyilatkozata arról, hogy az

egyházat és az államot érdeklő kérdések rendezésében megbeszélések folynak.[18] Nem kerülte el azonban a BM figyelő tekintetét az a körülmény, „hogy a püspöki kar megőrizte egységét, és a továbbiakban arra törekedett, hogy az állammal folytatott tárgyalásokon testületileg vegyen részt. Ezzel megszűnt az államnak az a lehetősége, hogy az egyes püspököket vagy egyház-megyéket érintő ügyet csak az érintett püspökkel tárgyalják meg.”[19] A püspöki kar követelte a papi békemozgalom felszámolását azzal az ígérettel, hogy az egyház egy hivatalosan elismert békemozgalmat hoz létre. Ugyanakkor függőben hagyták az EH követelését, a hét legexponáltabb békemozgalmi papnak a dekrétum hatálya alól való felmentése ügyét.

A Püspöki Kar meghozta az új határozatot: „Áthatva az egyház békegondolatától, aggodalommal szemlélve az emberiség fölé tornyosuló veszedelmeket, Krisztus földi helytar-tójának útmutatását követve foglalunk állást az emberiség megkímélése és megmentése mellett. Mindezért szeretettel elvárjuk, hogy egyházunk valamennyi papja magáévá tegye a béke gondolatát, és híveivel egyetemben amellé az elv mellé álljon, amely a problémák megoldását békés tárgyalások útján kezeli”.[20]

A püspökök vitáját egy másik BM jelentés örökítette meg, rögzítve egyúttal a BM eltérő véleményét is.[21] Saád Béla, az Új Ember szerkesztője, / »Kövér«  fedőnéven ügynök/ és Michelics Vid, a Vigília munkatársa, /»Molnár Béla« fedőnéven ügynök/ készített tervezetet a békemozgalmi szervezet „Opus Pacis” néven való megalapítására.

1./ A püspöki kar az Országos Béketanáccsal közösen, megalakítja az Országos Béketanács Katolikus Bizottságát (OBTKB). [22]  2./ A püspöki kar a katolikus békemunkát egyházi keretekben, az Opus Pacisban (OP) szervezi,[23] amely szerkezetének és feladatainak kialakítására és a végrehajtásra szervező-, illetve intézőbizottságot küld ki.

A határozat tartalmazza a bizottságba felvett személyeket, köztük Beresztóczy Miklóst, Mag Bélát, Micháczi Józsefet, valamint többek között a Központi Szeminárium rektorát és a Hittudományi Akadémia több professzorát.  Amint Grősz érsek mondta: „ezeket le kellett nyelnünk.” Az Egyházügyi Hivatalnak rettenetesen nagy volt a békülékenységre való hajlama. Nekik is kell valamit produkálniuk felfelé.

A püspökkari „határozat” közzétételének azonban volt előfeltétele: a békepapi mozgalom önfelszámolása. A határozatot mind a napi sajtó, mind az Új Ember aktuális száma közölte, azonban a sajtóközlemény nem tartalmazta a nyomatékosan megjelölt feltételt, a békepapi szervezet megszűntetését. Ezt Grősz József azonnali tiltakozása követte, és felfüggesztette az OP életbe léptetését.  A BM jelentése tovább folytatja: „Miközben a hivatalos egyházzal ilyen megállapodás jött létre, súlyos ellentétek alakultak ki az Egyházügyi Hivatal és a papi békemozgalom vezetői között, (mert) nem védte meg őket az egyházi reakció támadásaitól. Állandó biztatást kaptak támogatásukra, a gyakorlatban azonban koncként odadobva látták magukat.” Az Egyházügyi Hivatal vezetője ugyanis azt követelte tőlük, hogy:

1./ A június 5-én tartandó országos választmányi ülésen a katolikus Papok Országos Békebizottsága mondja ki a feloszlását, és  2./ gyakoroljanak önkritikát.”

A békemozgalom vezetői ezt megtagadták: A feloszlást azért, mert az volt a megállapodásuk, hogy beleolvadnak az újonnan alakult mozgalomba. Az önkritikát azért, mert a vatikáni dekrétumban meghatározott vádakat az érintettek nem ismerik el igaznak, és a mozgalom is világosan látja, hogy azok csak ürügyek. Politikailag pedig nem tartják jónak a „nagy bűnbánatozást”, mert ezzel elismernék a rágalmakat. Heves viták zajlottak az EH és az említettek között: követelték a sajtó és a (Dezső utcai) helyiségek minden áron való megtartását. Az Egyházügyi Hivatal elutasította a kérésüket.”

A június 5-ei választmányi ülésen a kb. 80 fő borús hangulatban vette tudomásul a mozgalmuk megszűnését. A 21 hozzászóló lelkes taps mellett ígérte további munkálkodását a szocializmus érdekében. Nem közölték velük, hogy a OP-nak nincsenek szervezetei. Beresztóczy Miklós és Horváth Richárd is a hozzászólásokra adott válaszában – meggyőződése ellenére ugyan – dicsérő kifejezéseket használt az OP-ra.

A BM jelentése szerint: az OP gyakorlatára rávilágít Grősz érseknek a Vatikánhoz intézett levele, amelyben kifejti: „az OP árán elértük a papi békemozgalom likvidálását”. Majd megállapítja, hogy az OP megalapítását mégis pozitívumként kell tekintenünk, mert az OP-ban a hivatalos egyház felső vezetése is részt vesz, és amennyiben a Vatikán ezzel szemben lép fel, úgy egyben az egész püspöki karral találja magát szemben. Hogy az Opus Pacis megalapítása részünkre pozitív, az bizonyítja, hogy a Vatikántól azonnal támadás érte.

 

ÚJ VATIKÁNI INTÉZKEDÉSEK ÉS IRATOK

Május 27-én a Congregatio Consistoriális (CC) tárgyalta a magyar katolikus püspöki kar és a magyar állam között kialakult új helyzetet.[24] Az előterjesztés negatívan értékelte a püspöki kar szereplését, mert kompromittálta a Vatikánt.

Június 10.  és 15. között tárgyalta ezt a témát a Szent Congregáció Hivatala :

1./A magyar püspöki kar a Vatikán többszöri ellenzése dacára megalapította az Opus Pacis békemozgalmat, ezzel alárendelte a püspöki kart az államnak, és védelmébe vette azokat a békepapokat, akik évek óta együttműködtek a kommunista kormánnyal, akiket a Vatikán állandóan bírált és támadott.  

2./Mindezekért Hamvas Endre csanádi püspök a felelős, aki évek óta kiszolgálja a kommunista kormányt.

Az ülésen éles vita alakult ki a bíborosok – akik kemény ítéletet kívántak hozni – és Tardini államtitkár között, aki óvatosságra intett, és javasolta, hogy ne lépjenek fel nyíltan a kommunistabarát papok ellen sem. Ezt a lépést a BM az állam szempontjából szerencsésnek tartotta, mert ha az Opus Pacis megfelelő szervezeti formákat kap, és ha országosan ki tudja szélesíteni a tevékenységét, igen hasznos lehet az állam részére.

Június 29-én Grősz József kalocsai érsek címére újabb levél érkezett.[25]

„Előterjesztettük a Szentatyának azt a levelet, amelyet az egyházmegyék ordináriusainak kérelmével együtt küldött azon papi személyek kérdésében, akikről a SCC szólt. Az én feladatom, hogy közöljem excellenciáddal és a többi fentnevezett ordináriussal, hogy a Szentatya úgy véli: a kérés nem teljesíthető.” P. Card. Ciriaci – prefektus

A BM mérlegelte a helyzetet, és jelentését a felső vezetéssel egyeztette, ahol arra széljegyzeteket írtak: „A püspöki kar azzal a céllal, hogy magáról a felelősséget elhárítsa, elkészítette a 7 személy felterjesztését, amelyet összesítve a kalocsai érsek küldött meg a Vatikánnak.” Az EH még a felterjesztés előtt közölte a püspöki karral, amennyiben június 15-ig nem érkezik válasz, ezeket a személyeket vissza kell helyezni az október 23-a előtti funkciójukba. Intézkedés nem történt, az elutatsító választ pedig a BM visszatartotta.

„A jelenlegi egyházpolitikai helyzetben – írja a jelentés – a rk. egyházzal szemben általános defenzivában vagyunk. Fontosnak látjuk, hogy határozott és erélyes intézkedéseket foganatosítsunk.” „Ezért javasoljuk az EH-val közösen:

1./ A magyar Kormány vonja meg a bizalmat Badalik Bertalan veszprémi püspöktől … Veszprém és Somogy megye területén nem tartózkodhat.” …

(Széljegyzet: „De ezt megelőzően össze kell szedni az adatokat és felső szinten tárgyalni. Badalik a jelenleg legképzettebb és legnagyobb befolyással rendelkező a Vatikán felé. Utána kell dönteni”. Hollós Ervin s.k.)

2./ A Budapesti Központi Szemináriumtól és Hittudományi Akadémiától vonja meg az állam az anyagi támogatást. …

(A jelentésre ragasztott kis cédulán található a következő üzenet:) „Kedves Hollós Elvtárs!

1./ E kérdésben egy szélesebb, átfogóbb tervet kell kidolgozni.

2./ Egyes egyházi vezetőkkel Biszku elvtársnak kellene elbeszélgetni. Figyelmeztetni kell Grőszt, hogy közöttünk bizonyos megállapodás jött létre korábban, amit most nem tart be, tudjuk, hogy kétkapura játszik, tudunk illegális tevékenységéről is. Felelőssé kell tenni az alsópapság népellenes tevékenysége miatt. pl. Központi Szeminárium stb. stb.

3./ A tervben ki kell dolgozni a legveszélyesebb papi vezetők kompromittálását.

4./ Több megbeszélést kell szervezni főpapokkal, hogy úgy befolyásoljuk őket, főleg a hozzánk közelálló papokat.” Galambos s.k.)

Július 9-i keltezéssel újabb levelet intézett Grősz Józsefhez a Sacra Congregatio

Consistoriális: „A legutóbbi időben néhány olyan tájékoztatás érkezett (amelyek) joggal okoznak aggodalmat és csodálkozást. Az Apostoli Szentszék megállapítja, hogy nyílt gyűléseket tartanak, amelyek tevékenysége beleesik az Egyház által elítélt intézményekbe. Bármi is történt, az ottani püspököket arra kell inteni, tartsanak ki a hívők jogai mellett, az Apostoli Szentszéket részletesen és pontosan tudósítsák. Neked pedig azt a feladatot adom, hogy minél előbb és minél jobban végrehajtsd, és erről engem értesíts. ─ Card. Piazza

BM intézkedés:A levelet visszatartottuk, Grősz József nem ismeri, 2 napon belül javaslatot dolgozunk ki.”[26]

Július 16-án „a Vatikán „az alábbi latin nyelvű dekrétumot adta ki – írta július 23-ai

feljegyzésében a BM. A dekrétumból: „Minthogy a politikában való aktív részvétel nem áll összhangban a papi személyekkel, úgy rendelkezik, hogy az egyházi személyeket a fenti országban minden politikai tevékenységtől büntetés terhe mellett eltiltja. Ha pedig ezek  a személyek – amitől Isten óvjon – engedelmeskedni vonakodnának, magával a tettel ipso facto, a Szentszéknek különleges módon fenntartott kiközösítésbe esnek.” „Card. Ciriaci, Secr. Roberti.”[27]

A dekrétum előírja, hogy „az érintettek még a kihirdetés hónapjában mondjanak le.” A BM jelentés pedig megállapítja, hogy „a Parlamentnek jelenleg 3 olyan tagja van, akiket a vatikáni dekrétum érint: Beresztóczy Miklós, Horváth Richárd, Máthé János.”

A BM jelentés közli: „A levélről Grősz érsek nem tud, további intézkedésig visszatartottuk.”

A Vatikán fenti dekrétumával azonos időben, levélben értesítik Endrey Mihály püspök, esztergomi speciális delegátust arról, hogy, „Horváth Richárd nem maradhat azon a helyen.”

„Beszámoltak a Szentszéknek arról, ─ írja a levél ─ hogy Horvát Richárdot megbízták Budapesten a zuglói plébánia igazgatásával. Meg kell érteni teljes tisztségre és javadalmazásra való alkalmatlanságát, amint azt a 20504/D sz. +dekrétum 2. pontja meghatározta. A S.C.C. tisztelendőségednek meghagyja, hogy Horváth Richárdot mondassa le, utasítsa, hogy minden-nemű politikai tevékenységtől tartózkodjon. Ellenkező esetben visszaesik a fenntartott speciális kiközösítésbe.” ─ Card. Ciriaci

A BM jelentés itt is tartalmazza az intézkedést: „A levelet egyelőre visszatartottuk, annak tartalmát Endrey püspök nem ismeri. Jelentésünk tájékoztató jellegű.” Kézírással: „Kállay et.-hoz eljuttatjuk és kérjük véleményét az intézkedésre vonatkozóan.  júl. 25.Horváth János s.k.                                                                                       L. Biszku s.k. VII.26.

 

AZ EGYHÁZÜGYI HIVATAL HELYZETÉRTÉKELÉSE

Július 31-én az EH elnöke összefoglaló jelentést készített a kialakult helyzetről.[28]

Megállapította, hogy a Vatikán a püspöki kar kérését a hét kiemelt személy vonatkozásában július elején elutasította. Ennek következtében az EH kitett állásából kb. 20 „reakciós papot”, és egy püspöki helynöknek megvonta az engedélyét. Ennek a vatikáni akciónak a külpolitikai háttere – írja az EH – minden bizonnyal része a nemzetközi reakció, az imperializmus támadásainak a szocialista tábor és benne hazánk ellen. A szeptemberi ENSZ közgyűlésen az ún. „ötös bizottság” jelentését Magyarországról napirendre akarják tűzni. A Vatikán ezt úgy kívánja segíteni, hogy addig kiéleződjék az állam és a katolikus egyház közötti helyzet, hogy harc legyen, hogy rámutassanak: „Íme, Magyarországon üldözik az egyházat és a vallást.”

Ez a pápa intézkedéseinek kül- és belpolitikai háttere. Mindezek ellenére az a javaslatunk, hogy ebben a helyzetben igen keményen és határozottan kell visszaütni, mert a jelenlegi helyzetben igen jó erkölcsi alapról és pozícióból lehet fellépni. Abban az esetben, ha tétovázunk, a Vatikán újabb intézkedéseket fog tenni, és később már nehezebb helyzetből és rosszabb pozícióból tudunk csak fellépni.  Intézkedési javaslat is készült:

1./ Amíg a vatikáni intézkedést a püspöki kar nem ismeri, közöljük, hogy a hét személy vissza-helyzéséhez ragaszkodunk.

2./ Amikor a püspöki kar megismeri az újabb három vatikáni rendeleteket, akkor kikötni, hogy nem hozhatják nyilvánosságra és nem hajthatják végre.

3./ Sajtóban leleplezni, hogy a Vatikán politikai nyomást akar gyakorolni.

4./ A miniszteri biztosok naponta ellenőrizzék az egyházmegye kormányzását.

5./ Püspöki konferencia csak előzetes EH engedéllyel és napirenddel legyen tartható.

6./ A Minisztertanács határozzon, hogy minden katolikus egyházi állás betöltéséhez és elmozdí-tásához az Egyházügyi Hivatal hozzájárulása legyen szükséges.

7./ Az Elnöki Tanács vonja meg. Badalik Bertalan veszprémi püspök működési engedélyét és költöztessék el Veszprémből. (Az egyházmegye vezetését Klempa Sándor irodaigazgató végez-ze, mint káptalani helynök).

8./ Kb 40-50 papot, akik a legreakciósabbak, és a püspökök legjobb támaszai, a Belügyminisz-térium vegye közbiztonsági őrizetbe.

9./ A legmegbízhatóbb és határozottan mellettünk álló békepapokat, kb. 8-10-et augusztus 3-án tájékoztassuk a kialakult helyzetről, és biztosítsuk őket az állam védelméről és támogatásáról.

10./ A kiközösített békepapokat támogassuk. Azokat a templomokat adjuk nekik, ahol most vannak és anyagilag, az államsegélyek terhére működjenek .

A felsorolt diktatórikus intézkedési tervek nem kapták meg a kormány teljes támogatását, ezért csak részlegesen tudta az EH a kívánt kemény intézkedéseit megvalósítani.

Már régen készültek Badalik püspök eltávolítására. Ezt erősítette meg egy BM jelentés, amely szerint: „Klempa Sándor »László« fedőnevű ügynökünk, ezért 1957 nyarán az EH segítségével előbb püspöki irodaigazgatót, majd Badalik Bertalan eltávolítása után helynököt csinálunk belőle.”[29]

A nyári nagy dispozíciók idején, (amelyről mind az ÁBTL-ben fellelhető BM jelentések, mind a MOL-ban rendszerezett EH elnöki iratok számos forrással szolgálnak) több egyházmegyében születtek olyan áthelyezések, amelyekben a kissé megrettent püspökök kedvezni kényszerültek a EH-ban támogatott, korábbi békemozgalmi papoknak.

 

EH KÍSÉRLET A VOLT VEZETŐ BÉKEPAPOK KINEVEZÉSÉRE ÉS KITÜNTETÉSÉRE

Augusztus 8-án az EH elnöke diktatorikus levelet írt Endrey püspöknek, a függőben maradt

egyetlen megállapodás – 5 békepap dispozíciója kérdésében: „Templomigazgatói” plébániát akar Mag Bélának (belvárosi Ferences) c. apát, vagy tb. kanonok címmel, Láng Alánnak (Szervita tér), Halász Györgynek (Angolkisasszonyok), Beresztóczy Miklósnak (Fő utcai Szt Erzsébet) c. apát vagy prépost ranggal, és Horváth Richárdnak (Zuglóban) tb. kanonoksággal. Kérte, hogy Endrey delegátus tegye magáévé a kérést, és ennek megfelelően hajtsa végre 8 napon belül, majd tájékoztassa a megtett intézkedésekről.[30]

Endrey püspök egy négysoros levélben azonnal válaszolt, és az ügy bonyolultságára tekintettel bejelentette, hogy igénybe veszi a 8 napot.[31]

Augusztus 14-én azonban Horváth János újabb levelet írt Endrey püspöknek.[32] Közli, hogy

az EH megvizsgálta Beresztóczy Miklós és Mag Béla érdemeit a béke fenntartása és megőrzése terén, és megísmétli a címadományozási javaslatát apáti és préposti rangra.

Augusztus 16-án kelt Endrey püspök válasza: „Elnök úr javaslatának megfelelően – a

fentiek alapján – nevezetteknek f. év augusztus hó 31-ig bezárólag a c. préposti ill. a c. apáti címet adományozom”.[33] Azt azonban nem ígéri meg, hogy a templomigazgatói állásokra való EH „parancsot” is elfogadja, – de a későbbi intézkedésekből következtethetően – minden bizonnyal így történt. Ugyanezen a napon kelt az az EH levél is, amely az Endrey püspöktől várt lépéseknél sokkal biztosabb védelmet jelenthetett a kedvelt országgyűlési képviselőknek, ugyanis közölte Grősz érsekkel, hogy a magyar állam megtitltja a dekrétumok kihirdetését.[34]

Augusztus 29-én BM jelentés készült arról, hogy elfogták Grősz érsek válaszlevelét, amelyet

a Vatikánnak küldött a képviselőket büntető dekrétum kapcsán.[35] A jelentés ismerteti a válasz-levél tartalmát, amely szerint az állami adminisztráció előbb kapta meg a dekrétumot, mint az érseki kancellária. Ezért azonnal közölték a püspöki kar elnökével, hogy megtiltják annak kihir-detését, és komoly szankciókat helyeztek kilátásba arra az esetre, ha az érsek a tilalmat megszegné. A válasz beszámol arról is, hogy a nevezett három személy nem alárendeltje a kalocsai érseknek. A megbűntetett szabályszegést – mint azt most megtudta – az érintettek nem követték el a mandátum elfogadásával, mivel ordináriusuktól az előírásoknam megfelelően előzetesen engedélyt kértek és kaptak. Erről Grősz érsek akkor nem tudhatott, mert az érintett időben éppen börtönben volt. Figyelembe véve azonban a szankciókkal való fenyegetést, az érsek nem vállal felelősséget mindazért a következményért, ami a magyar egyházat sújtaná a dekrétum kihirdetése esetén. Személyében kész ismételten börtönbüntetést vállalni, de felteszi a kérdést: „Most mit tegyek?” A jelentéshez csatolták Grősz válaszlevelét és az EH tiltó levelét latin fordításban Az archívum tartalmazza a dokumentumokat és a postai (bélyegektől megcsonkított) borítékot is. Így következtethető, hogy ezeket a leveleket nem kapta meg a Curia.

Augusztus 29-én a püspöki kar konferenciát tartott a Központi Szemináriumban, amelyről

(a lehallgatás alapján) a BM jelentést készített.[36] A legfontosabb napirendi pont Grősz érsek bejelentése volt, hogy Badalik püspöktől az EH megvonta a működési engedélyt, és kényszer-lakhelyet jelölt ki számára. Itt igazolódott a titkosszolgálat korábbi dokumentuma a püspök tervbe vett félreállításáról, és beszervezett ügynökük veszprémi helynökké kinevezéséről.

A konferencia megtárgyalta az OP által szervezett – és a Központi Szemináriumban július 23-án megtartott – első papi gyűlésen készült határozatot, amelyről az OBKB azt javasolta, hogy a szeptemberi koronákon tárgyalják meg. A javaslat annak ellenére született, hogy az alakuláskor Hamvas püspök, a KB elnöke kijelentette, hogy ezekkel a kérdésekkel a koronákon többé nem kell foglalkozni.

Az ENSZ ún. „Ötös Bizottság”-ának a szeptemberi ülésre tervezett tárgyalásával kapcsolatban a konferencia nyilatkozattervezetet dolgozott ki, amelyet Kovács Vince azonnal elvitt az EH-ba, egyeztetésre.

 

ÚJABB VATIKÁNI IRATOK ÉS ENDREY MIHÁLY INTÉZKEDÉSEI

Valószínűleg megérlelődött Grősz érsekben a Curia ultrakonzervatív magatartásának fékezésére vonatkozó elhatározás, amiben a püspöki kar lojális része és az EH is egyetértett, és megállapodásra jutottak.

Szeptember 5-én Horváth János tájékoztatta a külügyminiszter-helyettest, hogy elkészült a

püspöki kar válasza a Vatikánnak.[37] Javasolja, hogy ne teljes terjedelmében közöljék, csak a megfelelő részeket, megfelelő kommentárral. A levél azonban csak szeptember végén ment el. Grősz érsek igyekezett megnyugtatni a Curiát, hogy a magyar püspöki kar a helyén van, feladatait tudja és végzi. Az OP megalapításával felszámolta a békepapi mozgalmat, és a „békemű” püspöki vezetéssel biztosítja a vonatkozó egyházi előírások megtartását.

Szeptember 6-án megjelent az Acta Apostolicae Sedisben (AAS) a magyarországi politikus

papok lemondatására vonatkozó döntés.

Szeptember 11-én az EH elnöke feljegyzést  írt Kádár Jánosnak, a művelődési miniszternek

és a Belügyminisztériumnak, amelyhez a Lengyel Egyházügyi Hivataltól kapott bizalmas tájékoztatót mellékelte „a Vatikán álláspontjáról a magyarországi püspöki kar helyzetével kapcsolatban”. Az EH elnöke úgy véli, hogy a feszültség éleződésekor a magyar püspöki kar több kérdésben a magyar kormányt fogja támogatni.[38]

Október 3-án a BM összefoglaló elemzést készített a július 9-ei és a 16-ai keltezésű dekré-

tumok kapcsán.[39] Elemzi Grősz érsek és a püspöki kar magatartását, a kihirdetési tilalnat, Grősz érsek levélküldési kísérletét, amelyet elfogtak, és nem továbbítottak. Ugyanakkor a magyar állam – a külügyminisztérium közleménye révén – a Vatikán tudomására hozta az álláspontját. Megállapítja, hogy „értékelésünk szerint nincs meg a reális alapja annak, hogy Magyarországon a közeljövőben egyházszakadásról beszéljünk.”  Lojalitás szempontjából osztályozza a püspöki kar tagjait, de véleménykülönbségük nem a rendszer támogatásán alapul, hanem egyesek az egyház egysége érdekében bizonyos kérdésekben engedményeket is vállalnak. Javaslatokat készít az OP és a KB fejlesztésére, megyei szervezetek alakítására, tapasztalt békemozgalmi papok bevonására, egyházközségek mozgósítására, a katolikus sajtó intenzívebb és gyakoribb megszólalására. Endrey püspök korábbi, engedékenyebb magartása az AAS-ben is kihirdetett dekrétum ismeretében megváltozott, és hivatalának megfelelően intézkedett. Kivárta a dekretummal sújtottakra vonatkozó moratórium leteltét, majd:

Október 8-án levelet írt Beresztóczy Miklósnak és Horváth Richárdnak, hogy tekintettel

másirányú (képviselői) elfoglaltságukra, mindkettejüket a mai nappal felmenti lelkipásztori megbízásuk alól.[40]

Október 9-én Endrey püspök levelében tájékoztatta az EH elnökét újabb intézkedéseiről.

November 4-én részletes levélben indokolta meg az EH elnökének az okt. 8-ai rendel-

kezéseit.[41] A szeptember 6-án megjelent dekrétum egyhónapos türelmi ideje is lejárt, az érintettek nem vetették alá magukat a rendelkezésnek, ezért a CIC 2260-2261. sz. kánonjai szerint különös módon fönntartott kiközösítésbe estek. Kötelessége, hogy a két pap működtetése ellen tiltakozzon, és kijelentse, hogy jelen állapotukban nem élhetnek a szentségekkel és szentelményekkel, és nem is szolgáltathatják ki azokat. Készségét nyilvánítja, hogy a kérdést az EH elnökével személyesen is megtárgyalja.

December 10-én kelt Endrey Mihály „Esztergomi Főhatóságtól” fejléces és „szigorúan

bizalmas” főpásztori levelének címzettje Horváth Richárd templomigazgató. A levél közli a címzettel, a kerületi esperessel és a belvárosi (Alkantarai Szt. Péterről nevezett) ferences temp-lom állandó lelkészével a megállapodást, hogy Horváth Richárd minden papi tevékenységtől tartózkodik. A megállapodás hiánytalan betartását az EH elnöke és főelőadója garantálja, a püspöki kar elnöke pedig jóváhagyólag tudomásul veszi, hogy ilyen feltételekkel a kinevezést az ordinárius postára adja.[42]

December 30-ai keltezéssel érkezett a Sacra Congregatio Consistorialistól a szeptemberben

Rómába küldött Grősz levélre a válasz, amelyet a Titkosszolgálat elfogott, és az EH elnök-ségének jelentett azzal a javaslattal, hogy azt a levelet Grősz érsek ne kapja meg.[43]

A levél megállapítja: „Ezen szent kongregáció a szeptember 2-án E 134/1957. sz. alatt kelt levelét figyelmesen áttanulmányozva kötelességének véli az alábbiak közlését: A Szentatya igen jól tudja magyar gyermekei milyen szeretettel követik és milyen nehéz helyzetben vannak. Ő mégis erősen aggódik, ahogyan néhány püspök viselkedik. A Szentatya bízik abban, hogy az egyházi vezetők teljesítették a normákat, amelyeket a szentszék előírni helyesnek vélt, szilárdan kitartanak, hogy elkerüljék azt, ami őket a püspöki feladatoktól más dologra vonhatja el. Minthogy néhányan állandóan akadályozva vannak, ne adjanak ki a magyar ppk. kar nevében semmilyen nyilatkozatot. Emlékezzenek arra, hogy egyedül az Apostoli Szentszék jogosult az állam vezetőivel tárgyalásba bocsátkozni. – Marcellus Mimmi a SCC titkára

 

1957 EGYHÁZPOLITIKÁJÁNAK ÉRTÉKELÉSE

Számos jelentés és beszámoló tekinti át az 1957. év egyházpolitikai történéseit. Ezek között a

december 9-ei keltezésű, amely a leginkább áttekinthető, és az egyes események súlyozásá-

nál a legracionálisabb, megállapítja a következőket: Az ellenforradalom leverése után a püspökök az általános hangulathoz igazodva megtagadtak az állammal mindenféle tárgyalást. Ezzel egy időben kihirdették Mindszenty Józsefnek november 5-én az amerikai követségről keltezett rendelkezéseit.[44]  Nem gátolta meg ezt az állam, sőt sor került arra, hogy december közepén az EH vezetője felkereste Grősz Józsefet Kalocsán, és tájékoztatta az ÁEH átszervezéséről, a biztosok visszahívásáról.

Az országból (többen is ) jelentették, hogy a püspökök leváltották a békpapokat, megtagadták a (korábbi) ÁEH megbízottakkal a tárgyalást.

A Vatikáni dekrétum megerősítette Mindszenty intézkedéseit. A püspöki kar pozíciójának erősödése szükségessé tette az EH és a BM együttes kényszerítő intézkedéseit, amelynek következtében a püspöki kar tárgyalóasztalhoz kényszerült. Megállapodtak, hogy a püspöki kar egy hivatalos szervezetet hoz létre a béke kérdéséhez, így megalakult az OP. A püspöki kar azt a feltételt szabta, hogy a papi békemozgalom számolja fel önmagát, ami az EH intézkedése folytán meg is történt, azonban az új szervezetben helyet kapott 3 békemozgalmi pap is.

Az OP megalakítása, hogy részünkre pozitív – írja a BM elemzője – abból látszott, hogy a Vatikán azonnal megtámadta.

A kormány tiltotta a dekrétumok kihirdetését, de azok megjelentek a AAS-ben. Endrey püspök és Grősz érsek mindent megtettek, hogy az érintetteket a dekrétumok hatálya alá vonják. A nyári nagy dispozíciók idején tovább erősödött az egyházi önállóság, ezért az EH ellenintéz-kedéseket tett.

Összehasonlíthatatlan nagy propagandát fejtett ki az egyház a külföldről behozott Karitász segélyekkel, amelyeknél visszaélések is előfordultak. A megváltozott helyzetnek megfelelő módszerekkel és helyesen alkalmazott adminisztratív eszközökkel folytatni kellene az egyház bomlasztását. Az ellenforradalom után kialakult egyházpolitikai gyakorlat még nincs összhangban a párt és a kormány általános politikájával. A konszolidálás érdekében nagyobb teret kellett az egyháznak hagyni. Hiba, hogy a minden módon való korlátozás helyett még ma is engedmények születnek. A papi békemozgalom eredeti formájában nem volt életképes, de hiba volt, hogy nem fordítottunk figyelmet az igen tekintélyes számú papi csoportra.

Hiba volt, hogy nem éltünk, és még ma sem élünk a dispozícióba való beleszólással. A jelenle-ginél jobban ki kell használni a pk. karon belül előforduló nézeteltéréseket. Szükségesnek látszik az új helyzetnek megfelelő egyházpolitikát folytatni. Fokozatosan és tervszerűen meg kell szűntetni a teológiák középkori szellemét, és oda kell hatni, hogy haladó szellemű papok váltsák fel az elbocsátott tanárokat. Csak államilag elfogadott pap kaphasson hitoktatási engedélyt.[45]

SZÉKELY TIBOR

 

[1] MOL XIX–A–21–d–001/1957. (2.d.)

[2] Eln. Tan. 33/1956. sz. tvr.

[3] MOL XIX–A–21–a–H-44/1957.

[4] Balogh Margit i.m.

[5] MOL XIX–A–21–a–K-70/1957.

[6] MNK Alkotmánya 54. § /1/ és /2/

[7] MOL XIX–A–21–a–K-54/1957.

[8] MOL XIX–A–21–a–K-72/1957.

[9] ÁBTL 3.1.5. O–13405/2 (pp. 234-235).

[10] MOL XIX–A–21–a–K–70/1957.

[11] ÁBTL 3.1.5. O–13405/2 (pp. 218-222).

[12] MOL XIX–A–21–a–E-95/57.

[13] ÁBTL 3.1.5. O–9964 (pp. 38-41).

[14] ÁBTL 3.1.5. O–13405/3-A (pp.9-10.).

[15] MOL XIX–A–21–a–K-135/1957.

[16] ÁBTL 3.1.5. O–13405/2 (pp.243-252).

[17] MOL XIX–A–21–A–E-135-2/1957.

[18] MOL XIX–A–21–c–1957. (38. doboz).

[19] ÁBTL 3.1.9. V–159392/4. (pp.49-59).

[20] MOL XIX–A–21–c–120.5-2/1957.

[21] ÁBTL 3.1.5. O–13405/2 (pp. 280-285).

[22] OBT Katolikus Bizottsága: elnöke: dr. Hamvas Endre, tagjai: Kujáni Ferenc, Beresztóczy Miklós, Peisz Lajos, Mag Béla , Zemplén György, Miháczy József.

[23] OP Szervező és intéző Bizottsága elnöke Grősz József, tagjai: dr. Hamvas Endre, Kovács Sándor, Papp Kálmán, dr. Endrey Mihály, Kujáni Ferenc, Beresztóczy Miklós, Mag Béla, Radó Polikárp, Sík Sándor, Rojkovich István, Pottyondi Imre, Miháczy József, Bády Ferenc, Zemplén György.

[24] ÁBTL 3.1.9. V–150392/4 (pp. 49-59.)

[25] ÁBTL 3.1.5. O–13405/2 (pp. 264-266).

[26] ÁBTL 3.1.5. O–13405/2 (pp. 322-323).

[27] ÁBTL 3.1.5. O–13405/2 (pp. 296-297) és (322-323).

[28] MOL XIX–A–21–d–0036/1957.

[29] ÁBTL 3.1.5. O–13405/3-A (pp. 9-10).

[30] MOL XIX–A–21–a–270/1957.

[31] MOL XIX–A–21–a-270/1957.

[32] MOL XIX–A–21–a–E-270-1/1957.

[33] MOL XIX–A–21–a–270-1/1957.

[34] ÁBTL 3.1.5. O–13405/2 (p 337).

[35] ÁBTL 3.1.5. O–13405/2 (pp 306-308/2).

[36] ÁBTL 3.1.5. O–13405/2 (pp. 309-315).

[37] MOL XIX–A–21–d–0040/1957.

[38] MOL XIX–A–21–d–0042/1957.

[39] ÁBTL 3.1.5. O–13405/2 (pp. 364-370).

[40] MOL XIX–A–21–a–E-297/1957.

[41] MOL XIX–A–21–a–E-95/1957.

[42] MOL XIX–A–21–a–E-297-2/1957.

[43] ÁBTL 3.1.5. O–13405/3-A (pp. 16-18).

[44] ÁBTL 3.1.9. V–150392/4 (pp. 49-59).

[45] Részletesebben és dokumentáltan ld. www.mek.oszk.hu/09500/09579

egysza

Adószám: 19667908-1-42
(Az szja 1 százalékának felajánlásához)
Közhasznúsági jelentéseinket ide kattintva érheti el.