egyházfórum
ALAPÍTVÁNY
KIADÓ
FOLYÓIRAT

Andreescu, Gabriel, The Romanian Church United with Rome (Greek-Catholic) under Pressure: the ROC’s Bad Behavior as Good Politics, Journal for the Study of Religions and Ideologies, vol. 11, issue 32 (Summer 2012), 227255.

Megjelent a Egyházfórum 2014/4. számban

Összegzés: A tanulmány tárgya a Rómával Egyesült Román Görög Katolikus Egyház (RGKE) kudarcának paradoxona: miért nem tudott talpra állni 1990 után, az összes többi vallási közösség újjáéledésének kontextusában. A görög katolikus hívek számának jelentős csökkenése, illetve jogaik gyakorlásának nehézségei szorosan összefüggnek a romániai demokrácia korlátaival. A román állam egyetlen más veszélyeztetett közösségtől – sem a bevándorlóktól, a homoszexuálisoktól, a romáktól vagy a Jehova Tanúitól – nem tagadta meg oly mértékben a védelmet ebben az időszakban, mint a görög katolikusoktól. A Rómával Egyesült Román Görög Katolikus Egyház jogérvényesítésének módszeres megakadályozása azzal a sajátosságával magyarázható, amely híveit a többi veszélyeztetett közösség tagjaitól megkülönbözteti: rájuk a Román Ortodox Egyház (ROE) ellenséges szervezetként tekintett. A Román Ortodox Egyház a 20. század első felében folyamatosan hirdette az RGKE illegitimitását, és – amint lehetőség adódott, 1948-ban – részt vett feloszlatásában. E célja mellett mindmáig nyíltan kitart. Az anarchikus demokráciára jellemző társadalmi körülmények lehetővé teszik egy olyan fontos szereplő számára, amilyen a ROE, hogy érvényesíthesse az RGKE működésének aláásására irányuló törekvését. Bruce Bueno de Mesquita és Alastair Smith elméletével egyetértve, az RGKE és a ROE közötti materiális és szimbolikus verseny értelmezhető a „rossz viselkedés mint jó politika” példájaként. A román anarchikus demokrácia kontextusa optimális keretet kínál a ROE számára előnye maximalizálásának stratégiájához.

BEVEZETÉS

A Rómával Egyesült Román Görög Katolikus Egyház 1948-as feloszlatását, a görög katolikusok erőszakos áttérítését az ortodox egyházba, az ezt követő elnyomást és a nehézségeket, amelyekkel 1989 után az RGKE-nek szembe kellett néznie, amikor vissza akarta szerezni elkobzott tulajdonait és normális hitéletet akart folytatni – mindezeket az eseményeket eddig többnyire tényfeltáró, leíró vagy etikai és normatív perspektívából vizsgálták. Érvényességük ellenére ezek a paradigmák nem magyarázzák meg, hogy hivatalos elismerésük után – a hívek és vallási vezetőik hősiessége ellenére – a görög katolikusok miért szorultak egyre inkább peremre. Nem világos, hogy a nyomás miért vezetett az egyház hanyatlásához, miközben a folyamatosan ellenséges légkör a többi vallási kisebbséget, különösen a Jehova Tanúit, nem akadályozta hívei számának gyarapításában. Van okunk elgondolkodni azon, hogy 2007 után, amikor az Európai Unióhoz való csatlakozásnak a román intézmények magasabb szintű működését kellett volna eredményeznie, ez az intézményrendszer miért nem mutatkozott hatásosnak a görögkatolikus-kérdés kezelésében. Romániában hivatalosan, paradox módon, a gondosan kidolgozott európai uniós diszkriminációellenes szabályrendszer dacára mindmáig nem ismerik el, hogy az RGKE-t hátrányos megkülönböztetés éri. Ez a paradoxon rámutat egy másikra: a görög katolikusokkal szembeni jogsértéseket elítélő nemzetközi kritika hatástalanságára, jóllehet a többi kisebbség esetében (magyarok, romák, LMBTQ emberek, baptisták, Jehova Tanúi) a nemzetközi nyomás hatásosnak bizonyult.

Ahhoz, hogy megválaszoljuk ezeket a kérdéseket, be kell mutatnunk a vallási kisebbségek helyzetének fejlődését. A fejlődést általánosabb értelmezési keretbe illesztjük: a romániai politikai rendszerbe, amelyet anarchikus demokráciaként határozunk meg. Olyan politikai rendszer ez, amely lehetővé teszi néhány magánszereplő érdekeinek érvényesítését akkor is, ha azok ellenkeznek a közösség értékeivel, anélkül azonban, hogy áthágnák a procedurális demokrácia határait.2 Azon magánszereplők között, akik hasznot húznak Románia anarchikus demokráciájából, az egyik leghatalmasabb a Román Ortodox Egyház (ROE). A ROE régóta versenyben áll az RGKE-vel. A két egyház közötti konfrontáció a kommunista rendszer idején vett drámai fordulatot, amikor a ROE – a Szovjetunió támogatásával és érdekei szerint – szerepet vállalt az RGKE feloszlatásában. Az RGKE és a ROE közötti rivalizálás történeti eredetű, mélyben gyökerező és máig tartó – a kortárs demokráciák befogadó jellege ellenére. 1990 után, ahelyett, hogy enyhült volna, a két „román” egyház versenye eldurvult, új dimenziók nyíltak meg a szimbolikus mellett: a hatalmi és a materiális. Ebben a kontextusban a ROE saját érdekeinek szisztematikus és átfogó koalíciós stratégia általi érvényesítésére irányuló politikai tevékenysége döntő jelentőségű volt. A „rossz viselkedés mint jó politika” tipológiája – Bruce Bueno de Mesquita és Alastair Smith meghatározása értelmében – ideális keretet talál magának az anarchikus demokrácia körülményei között ahhoz, hogy maximalizálja nyereségét.3 Mivel a ROE a maga szemszögéből az RGKE minden veszteségét saját nyereségeként könyveli el, sikere idővel az RGKE hanyatlását eredményezte.

EGY EGYHÁZ BUKÁSA

Az 1992-es népszámlálás, amelyet két évvel a Rómával Egyesült Román Görög Katolikus Egyház működésének újbóli engedélyezése után tartottak, 223 327 görög katolikust jegyzett, a 10 évvel későbbi, 2002-ben 192 5564 görög katolikust jegyzett, ami meredek, 14% visszaesés.

Nincs más felekezet, amely 1990 után ilyen mértékű negatív változást regisztrált volna. A legtöbb vallási kisebbség megtartotta vagy éppen növelte hívei számát ebben az évtizedben: a pünkösdiek 220 824-ről 324 462-re, az adventisták 77 546-ról 93 760-ra, a baptisták 109 462-ről 126 639-re. Ami az ortodox többséget illeti, ők szintén csökkenést tapasztaltak, 19 802 398-ról 18 817 975-re. Ám ezt a különbséget az ország csökkenő népességének – 22 810 035-ről 21 680 974-re – kontextusában kell néznünk. Valójában az ortodox hívek aránya nagyjából változatlan maradt.

Felmerül a kérdés: vajon a görög katolikusok számának változására vonatkozó adatok esetleg nem egy tisztességtelen népszámlálási eljárást tükröznek-e. Az RGKE 2002-es memoranduma a felekezeti hovatartozás eltitkolását a következő okokra vezeti vissza: „A román államnak az RGKE-vel szembeni ellenséges politikája, a számtalan megfélemlítés, az állásvesztés veszélye; a félelem, hogy görög katolikusnak vallják magukat, továbbra is jelen van a hívek között.”5 E feltevést alátámasztja, hogy nem a görög katolikusok voltak az egyetlenek, akik azt állították: a népszámlálás során manipulálták az identitásokat. Így történt ez a csángók esetében is, és a vizsgálatok, úgy tűnik, megerősítik a számok manipulálásának tényét.6

Mindazonáltal, ha figyelembe vesszük is a népszámlások meghamisítását, az sem magyarázza a görög katolikusok számának 1992–2002 közötti csökkenését, mivel a közösségi élet újjáélesztésének nehézségei és a görög katolikusokra nehezedő nyomás az 1990-es évek elején még jelentősebb volt, mint a 2000-es években.7

A számadatok történelmi jelentősége nyilvánvalóvá válik, ha összevetjük őket az 1930-as népszámlálás adataival. A görög katolikusok aránya a teljes román népességhez viszonyítva e 62 év alatt 7,9%-ról 1%-ra csökkent, míg az ortodox híveké 69,9%-ról 86,8%-ra nőtt. A román etnikumú népesség körében a felekezeti létszámokban nincs hasonló mértékű csökkenés az ország modern történelmében. Nagyobb csökkenések csak akkor fordultak elő, ha a hívek egy része vagy egésze másik etnikumhoz tartozott. A római katolikusok aránya 1930 és 1992 között 6,8%-ról 5,0%-ra csökkent, a zsidóság száma, amely 1930-ban elérte a népesség 4,2%-át, ma 6179 fő. Ám ezek a csökkenések majdnem kizárólagosan a német és zsidó etnikumnak az országból való tömeges kivándorlásával, illetve a romániai magyarok arányának jelentős csökkenésével magyarázhatók. A muszlimok számának csökkenése 185 486-ról (1930-ban 1%) 55 928-ra (2002-ben 0,2%) szintén a politikai okokból történő tömeges kivándorlással magyarázható.

Az 1989-es forradalom után a vallási közösségek életében nagy megújhodás ment végbe. 1989. december 31-én a görög katolikus egyházat felosztó rendeletet visszavonták, így az egyház ismét legálissá vált. Várható lett volna, hogy a görög katolikusok, a többi vallási csoporthoz hasonlóan, követik a számbeli növekedés tendenciáját. Nem ez történt. Az RGKE nemcsak, hogy nem volt képes újból elérni hívei korábbi létszámát, hanem elindult a lejtőn. A velük mint vallási kisebbséggel szembeni ellenségesség nem elegendő magyarázat e tendenciára.

A románai görög katolikusok számának csökkenése az RGKE betiltását követő 42 évben a kommunista hatóságok azon törekvésének eredménye, hogy a katolicizmust a lehető legnagyobb mértékben visszaszorítsák. Az RGKE esetének különlegessége, hogy a ROE-t is bevonták ebbe a vállalkozásba. Más felekezeteket is betiltottak a kommunizmus éveiben, például a Jehova Tanúit.8 Azonban egyedül a görög katolikus híveket kényszerítették arra, hogy áttérjenek az ortodoxiára; csak az RGKE felekezeti javait vette el a ROE. Az RGKE 1989. december 31-i hivatalos elismerését és a görög katolikusok természetes igényeit ilyen körülmények között a ROE saját érdekei elleni közvetlen, durva fenyegetésként érzékelte. Minden, ami ezután történt, tükrözi az ortodox egyház eltökéltségét, hogy felszámolja az ellenségnek tekintett felekezetet.

ANARCHIA ÉS DEMOKRÁCIA. A VALLÁSI KISEBBSÉGEKKEL SZEMBENI ELLENSÉGESSÉG ÉS ERŐSZAK 1990 UTÁN

A kommunista rezsim bukása utáni első évek rávilágítanak a politikai hatalomért vívott küzdelem elszántságára és a jogállam gyengeségére. A nacionalizmus a hatalomért való verseny9 lényeges eszköze volt, követve az egykori jugoszláviai történések logikáját.10 A románok és a magyarok közti feszültség elért egy küszöböt, majd az 1990. március 19–21-i marosvásárhelyi (Târgu Mureş) konfliktusban tetőfokára hágott. 1997-ig, amikor a hatóságok véget vetettek a kollektív igazságszolgáltatás rendszerének, körülbelül 35 erőszakos cselekmény történt romák és román szomszédaik között, amelyek során romák házait gyújtották föl, és elűzték az ott lakókat.11

A társadalmi élet anarchikus természete – az állam kényszerítő hatalma túl gyenge ahhoz, hogy rendezze a jogvitákat és érvényesítse a törvényt az igazság és a közjó nevében12 – az általánosabb keret, amelyben a vallási csoportok érdekeinek kölcsönhatásba kellett lépniük. Minden történést a többségi egyház, a ROE azon igyekezete befolyásolt, hogy teljhatalmat nyerjen a romániai vallási ügyek felett.

A vallási kisebbségek üldözése a kommunista rendszer idején következetesen alkalmazott alapelv volt. A protestánsokat módszeresen szigorúbban ellenőrizték, mint az ortodoxokat. A NCSSA-archívum (National Council for Studying the Securitate Archives – Arhiva Consiliului Naţional pentru Studierea Arhivelor Securităţii – a Securitate Levéltárát Vizsgáló Nemzeti Tanács), csakúgy, mint számos tanúvallomás, meggyőző bizonyíték az aszimmetriáról.13 1990 után a baptisták, pünkösdiek, adventisták, mind-mind olyan ellenséges magatartás célpontjaivá lettek, amely – a Román Ortodox Egyház és a hatóságok részvételével – olykor tettlegességig fajult. Az erőszakot a ROE hierarchiájának legmagasabb szintjein is jóváhagyták. A ruginoasai baptista csoportot ért támadásokat, amelyeket saját papjaik által vezetett ortodox hívők követtek el, Moldva és Bukovina metropolitája legitimálta. Senkit sem vontak felelősségre a történtek miatt, holott a bántalmazottak panaszt nyújtottak be.

Létezik egy vallási kisebbség, amelynek egész története során módszeres diszkriminációval kellett szembenéznie: a Jehova Tanúi. 1937-ben betiltották működésüket, ők azonban 1945. július 11-én ismét regisztráltatták magukat Asociaţia Martorilor lui Iehova din România néven. 1949. augusztus 8-án bezárták bukaresti irodájukat, javaikat elkobozták. A romániai Jehova Tanúit a kommunista rezsim mindvégig üldözte; sokukat elítélték szolgálatmegtagadás, közösség elleni izgatás, a fennálló rend elleni összeesküvés, tiltott kiadványok terjesztése vádjával, illetve közigazgatási határozattal munkatáborba küldték őket.14

A Jehova Tanúit közvetlenül a forradalom után is akadályozták hitéletük gyakorlásában. 1996. június 24-én, amikor Bukarestben szervezendő világkongresszusukra készülődtek, Teoctist, a Román Ortodox Egyház pátriárkája sajtónyilatkozatot adott ki, amelyben erőteljesen bírálta a Jehova Tanúit és célkitűzésüket. Néhány nappal később a román kormány kabinetirodája beavatkozott az ügybe, kijelentvén, hogy Bukarestben ilyen, nemzetközi léptékű megmozdulás szervezésének kísérlete júniusban vagy bármikor a jövőben teljességgel időszerűtlen.

1997. március 3-án az egyházügyi államtitkárság levelet küldött minden városházára, amelyben kérte, hogy helyezzék hatályon kívül a már jóváhagyott építési engedélyeket, és tagadják meg további hasonló engedélyek kiadását a hivatalosan el nem ismert vallási szervezetektől. Szatmárnémetiben (Satu Mare), Radócon (Radauti), Feleken (Avrig), Vajdahunyadon (Hunedoara), Petrozsényban (Petroşani) és Bukarestben a helyi városvezetés a kormány követelménye alapján érvénytelenítette a Jehova Tanúi építési engedélyeit.15 Az egyházügyi államtitkárság vezetője ortodox teológus volt.

A Jehova Tanúival mint közösséggel szembeni, fent említett fellépéseken túl 1990-től a hívők csoportjainak is zaklatásokkal kellett szembenézniük. A vizsgálatok igazolják: az állami hatóságok képviselői és az ortodox papok együttműködtek, hogy megakadályozzák a Jehova Tanúit hitük gyakorlásában Satul Roşuban (Ilfov megye, 1997. június 27.), Bobiceşti-ben (Olt megye) és Laloşuban (Valcea megye,1997. június), Tântăreni-ban (Gorj megye, 1997. június), Kolozsvárott (1997. június), Piteşti-ben (1997. július) stb.

Ez az eseménysor meggyőző érv a román társadalom anarchikus természete mellett. Az 1990 utáni görög katolikus-ortodox viszony ugyanezt támasztja alá. Az első években, a zűrzavaros intézményrendszer korában, az RGKE javainak visszaszolgáltatása nem a 246/1990. számú kormányrendelet alkalmazásával történt, hanem az igazságszolgáltatás feltételezéseken alapuló jogértelmezésén keresztül. A korábbi istentiszteleti helyek visszaszerzése néhány fölöttébb lelkes görög katolikus hívő fait accompli-eljárásának eredménye volt.16 A balázsfalvi (Blaj) metropolitai székesegyházat a görög katolikusok úgy szerezték meg, hogy erővel elfoglalták, miután az ortodox pópát visszatérítették szülei vallására. Küzdelme során a ROE és az RGKE minden eszközt bevetett: politikai kapcsolatokat, megvesztegetést, fenyegetést.17

Miközben a két közösség egymásnak feszült, az állami intézmények vagy nem voltak hajlandók beavatkozni, vagy az erősebb mellé álltak. A görög katolikusok és az ortodoxok létszámbéli különbsége miatt az előbbi ritkán lett nyertes. Éppen ellenkezőleg: a küzdelem rendszeres támadásokat gerjesztett a görög katolikusok ellen: 1991 januárjában Alsófülén (Filea de Jos, Torda megye), 1991 októberében Mezőviszolyán (Visuia, ma Beszterce-Naszód megye), 1991 októberében Tordán (Turda, ma Kolozs megye), 1991 decemberében Meregyóban (Mârgău, Kolozs megye), 1992 februárjában Bálványoscsabán (Ceaba, Kolozs megye), 1992 júliusában Tartolcon (Târşolţ, Szatmár megye), 1992 decemberében Görgényhodákon (Hodac, Maros megye), 1993 novemberében Hopîrtában (Fehér megye), 1993 januárjában és júliusában Szálván (Salva, Beszterce-Naszód megye); 1994 januárjában Romolyban (Romuli, Beszterce-Naszód megye) és Gyergyóbékáson (Bicazu-Ardelean, Neamţ megye); 1994 májusában Pârâul Frunţiban (Neamţ megye), 1994 augusztusában Brébben (Breb, Máramaros megye).18

Kizárólag a görög katolikusok és az ortodoxok közötti kapcsolatra jellemző, hogy – a romániai intézményrendszer fejlesztése ellenére – az erőszakos cselekedetek a 2000-es években is folytatódtak. 2002. március 16-ról 17-re virradóra egy csapat, pópái által vezetett ortodox hívő feszítővasakkal és vasrudakkal hatolt be a marosújvári (Ocna Mureş) Szent Miklós-templomba, és kiűzte az ott imádkozókat. A görög katolikusoknak a Szent Miklós-templomból való kiűzetésekor a templom – végleges és megfellebezhetetlen bírósági ítélet alapján – a marosújvári görög katolikus parókia tulajdonában volt. Az állami intézmények nem egyszerűen képtelenek voltak megvédeni a megtámadottat, hanem a rendőrség és a csendőrség – a marosújvári rendőrparancsnok vezetésével – ténylegesen részt vett az atrocitásokban. A támadók egyike sem került bíróság elé, jóllehet a történtek súlyosságát nem kell magyarázni.19

A görög katolikusok zaklatása számos formát öltött, beleértve a helyi temetőkbe való temetkezésük megakadályozását.20 A 2000-es években azonban a ROE politikát változtatott: a görög katolikusok fizikai bántalmazásáról – amely nehezebben volt védhető a bíróságon – áttért a közösség szimbolikus jelentőségű értékeinek megsemmisítésére. A ROE támogatta több száz éves épületek lebontását, szétrombolását és felégetését. Az RGKE 2010-es memoranduma rámutat a kommunista időszak gyakorlatának – ortodox templomokat katolikus templomépületek bekebelezésével hoztak létre – 1989 utáni folytatódására.21

A görök katolikus felekezet azon vallási kisebbségek közé tartozik, amelyeknek szabad vallásgyakorlását rendszeresen gátolták: nyilvános hitelrontással (felhasználva a közoktatási segédeszközöket, tankönyveket22), a tömegmédiához való hozzáférés korlátozásával stb. A vallási kisebbségek ellen indított kampányok miatt a népesség többségének a kisebbségekhez fűződő viszonya alapvetően ellenséges maradt. A Jehova Tanúi esete ismét különleges. 2003-ban, amikor a Gallup Intézet az intoleranciamegnyilvánulásokat, a romániai közvélemény diszkriminatív voltát és tekintélyelvűségét vizsgálta, az emberek intorelánsabbnak mutatkoztak e vallási kisebbséggel szemben, mint bármely másik csoporttal. Csak a homoszexuálisok voltak még népszerűtlenebbek a többség szemében.23

Mindazonáltal ugyanebben az évben a Jehova Tanúi hivatalosan is megkapták a felekezet státuszt, így elérhetővé váltak számukra e vallási kategória fontos előnyei. A következő években jelentősen csökkentek a helyi hatóságoknak a román Jehova Tanúival szemben tanúsított visszaélései. A Jehova Tanúi közösségének létszáma nem apadt, ellenkezőleg, jelentősen nőtt. A belső jelentések szerint a tagok száma 17 000-ről (1990) 35 000-re (1996), majd 38 544-re (2007) nőtt.

Ez azt bizonyítja: a Jehova Tanúinak sikerült olyan szövetségeket kötniük, amelyek önvédelmi szempontból meghatározók voltak.24 Valamint azt is: a ROE és az állam cinkostársakként nem gondolták, hogy saját érdekeiket érintő, fontos tétje volna a Jehova Tanúi tevékenysége beszüntetésének. Az elmúlt 20 évben a görög katolikusok ugyanazon nemzetközi szervezetek listáin szerepeltek, amelyek a Jehova Tanúi sorsa miatt kifejezték aggodalmukat: az Amerikai Egyesült Államok Külügyminisztériuma, az Európai Unió, az Európa Tanács, a Nemzetközi Helsinki Szövetség, az Emberi Jogok Határok Nélkül (Human Rights Without Frontiers – HRWF) stb. A görög katolikusok esetében a nemzetközi támogatás nem bizonyult elégségesnek.

ÉRDEKKOALÍCIÓ ÉPÍTÉSE EGY ANARCHIKUS DEMOKRÁCIÁBAN

A görög katolikusok – 200 000 fős, országos jelentőségű közösség – sikeres legyőzése nem lett volna lehetséges az ortodox egyházi vezetés és az állam együttműködése nélkül. A romániai kontextus vallásos és világi szereplői közötti interakciót Stan és Turcescu „irányított kvázi-pluralista modell”-ként határozta meg. Ennek értelmében az egymással versengő célkitűzésekről folytatott tárgyalási folyamat során a politikai körökből érkező megoldási javaslatok az „irányított kvázi-pluralista modell” változataivá alakultak, miáltal a centralizált állam a bejegyzés és forráselosztás segítségével megtartotta a vallási ügyek fölötti felügye­letét, egyszersmind kiváltságos partneri viszonyt alakított ki az ortodox egyházzal.25

A (demokratikus) kormányzati forma releváns, illetve általánosabb szintjén a tényállás lehetséges magyarázata erős egyházak és gyenge államok binomiális vegyülése.26

Szerintünk az anarchikus demokrácia az a modell, amely a legegyértelműbben magyarázza mindazt, ami a forradalom után az RGKE-vel történt.27 Egy anarchikus demokráciában kisebbségi érdekek uralkodnak a közjón anélkül, hogy a rendszert a demokrácia birodalmán kívülre helyeznék. Ez a viszony nem változik a választási átmenetekkel, amelyek mindazonáltal biztosítják az állampolgárok akaratának összegyűjtését és valós kifejezését. Robert Dahl28 kifejezésével élve, az anarchikus demokrácia poliarchia, amely néhány kiváltságos csoport érdekei szerint működik. Az anarchikus demokráciában a közjó a nagy vesztes, míg különböző érdekcsoportok a haszonélvezők.

Tekintettel a kommunista rezsim vezető rétege és az új, forradalom utáni vezető réteg közötti hatalomátadás manipulált voltára, csak a választások 1992. őszi, második fordulója után beszélhetünk a romániai rendszer anarchikus demokráciába való átmenetéről. A kiváltságos kisebbségi csoportok térnyerését elősegítő sajátos feltételeket, amelyek bizonyos mértékig összeegyeztethetők maradtak a procedurális demokráciával, körülbelül négy-öt év alatt alkották meg, miután Románia csatlakozott az Európa Tanácshoz (1993), miután biztosították a bírák elmozdíthatatlanságát (1995) és számos hasonló lépés után. Először is átfogó harc indult a forrásokért. Ebben nemcsak az átmenet alvilága vett részt, hanem például az 1989-es forradalom résztvevőinek olyan szervezetei is, amelyek tagjaiknak hozzáférést biztosítottak különböző állami forrásokhoz. Az ő soraikban föllelhető igazi áldozatok kivételével a forradalom résztvevői nem részesültek általános jóvátételben. Nem igényelhettek maguknak sem morális, sem anyagi kárpótlást, sem szociális segélyt, sem hosszú távú szociális juttatást.

A forradalom résztvevőinek példája mutatja, hogy egy anarchikus demokráciában a privilégium nem automatikusan társul állami hatalommal. Azok az emberek, akik az állami költségvetésen élősködtek olyan testületek létrehozásával és tagjaiként, mint a Romániai Emberi Jogok Intézete (Institutul Român de Drepturile Omului), majd később a Román Tudósok Akadémiája (Oamenilor de Ştiinţă din România) és a Román 1989. Decemberi Forradalom Kutatóintézete (Institutul Revoluţiei Române din Decembrie 1989) stb., nem rendelkeztek végrehajtó hatalommal.

Hivatalos hatalmi pozícióban lenni továbbra is fontos előny, ahogy ezt az elnökség intézménye mutatja: 1990 és 1992 között Ion Iliescu elnök három egymást követő alkalommal kapott felhatalmazást, az alkotmánnyal ellentétes módon, ugyanis az legfeljebb egy újraválasztást engedélyez. 1990 és 1996 között az elnök maga alá rendelte a kormányt, a hatalommegosztásnak az alkotmányban rögzített elve ellenére.29

Az anarchikus demokrácia tézisének másik jelentős esettanulmányát a rendfenntartó szervek és a hírszerző szolgálatok működése kínálja. Mindegyik kihasználta helyzetét, hogy megtartsa azon kiváltságos pozícióját a munkavállalói juttatások terén, amelyet egy évvel az egységes és igazságos nyugdíjrendszer bevezetése után szerzett meg. A többi szakmai közösséggel – például orvosok, tanárok, kereskedelmi dolgozók stb. – szembeni előnyük nem csupán intézményi hovatartozásukból származott. A katonaság személyi állományának tagjai sikeresen kiharcoltak egy különleges, államilag támogatott nyugdíjjuttatást, amely intézményük elhagyása után is megillette őket. Csoportként is hatásosnak bizonyultak, nemcsak a hivatalos hatalom birtokosaiként.

Az anarchikus demokráciában a kiváltságoknak vonzerejük van, ami a modellnek más, a privilégiumokért harcolni képes közösségek felé való kiterjesztéséhez vezet. 2004-ben a jogi tisztviselők elnyerték a munkáltatók által finanszírozott nyugdíj jogát; ez foglalkoztatottságuk utolsó havi bruttó jövedelme 80%-ának felelt meg. A képviselők és szenátorok hasonló kiváltságokat szavaztak meg önmaguknak 2006-ban.

A modell erejét az is mutatja, mi történt, miután 2002-ben a politikai pártokra vonatkozó törvény módosításával a politikai élet a parlamenti pártok monopóliumává vált. Azok a kulturális szövetségek, amelyek a Nemzeti Kisebbségek Tanácsának (Consiliul Minorităţilor Naţionale) tagjai voltak, egy számukra monopolhelyzetet biztosító választási törvény elfogadását igényelték – a képviselők meg is szavazták –, pontosan követve a politikai pártok által kitaposott utat.

A román demokrácia anarchikus jellegének egyik, talán legnagyobb haszonélvezője a Román Ortodox Egyház. Nincs több, hozzá hasonló társadalmi magánszereplő, amely az állam központi költségvetéséből ilyen mértékben és ilyen konzisztens módon jutott volna forrásokhoz. Az egyházügyi államtitkárságon és a minisztériumokon keresztül, helyi, kormányzati vagy parlamenti hatóságok döntései révén – leginkább a választások előtt – százával juttatnak a ROE-nak különböző javakat, pénzügyi támogatást.30 Tetemes összegeket utalnak át közvetetten, az ortodox papság fizetésének formájában vagy a vallási nevelés, a börtönökben, katonaságnál, kórházakban stb. folyó lelkigondozás támogatása céljára. A javak rendszeres juttatása a ROE-t szembetűnően – esetenként mértéktelenül – vagyonos magánszereplővé változtatta. Az újságírók megkezdték a jelenség feltárását, leírván a ROE fényűző kolostoregyütteseit, szállodáit, villáit és a luxustermékeknek szentelt egyházi vásárokat.31

A ROE nemcsak anyagi javakban részesült, hanem nyílt és hivatalos haszonélvezője lett bizonyos „hatalmi jogosítvány”-oknak is. Ebbe a kategóriába soroljuk az egyház-állam társulásokat;32 a ROE hatalmi pozícióját a közoktatási és egyetemi33 rendszerben; a társadalmi és kulturális alapelvek alakításában betöltött szerepének és szakértelmének (informális) elismerését; illetve a közte és a poltikai osztály között fennálló, különleges viszonyt.

Az RGKE helyzetének alakulását csak úgy tudjuk megérteni, ha figyelembe vesszük a ROE pozícióját. Az anarchikus demokráciában a köz anyagi javait és a hatalmi jogosítványokat a konfrontáció összetett játszmájában, koalíciók alakításával, érdekekről folytatott alkuk során szerzik meg. Az anarchikus demokrácia sajátossága, hogy megengedi néhány csoport érdekeinek felülkerekedését a modern demokrácia általános normáin és értékein, különösen az esélyegyenlőségen, az állam semlegessége és pártatlansága elvén. Ez az az alap, amelyre a ROE fel tudta építeni a maga bonyolult kapcsolatrendszerét a többi magán- és közszereplővel. Némelyek közülük akadályozzák érdekeinek érvényesítését, mások szolgálják. Az eredmény olyan dinamika lett, amely a ROE-t a román anarchikus demokrácia legnagyobb haszonélvezőjévé tette, míg az RGKE a forradalom utáni demokrácia nagy vesztesévé vált.

AZ RGKE ÉS A ROE KÖZÖTTI SZIMBOLIKUS VERSENY A KÉT HÁBORÚ KÖZÖTTI IDŐSZAKBAN ÉS A VERSENY VÉGE

Az ortodox egyház szerepét – a többi vallással ellentétben – a nemzeti léptékű egyház34 képzete határozza meg. Bár elsőrendű ortodox filozófusok küzdöttek a nacionalizmus kísértése ellen, az ortodox gondolkozás fő irányzata ezt a vonalat követi. A nacionalizmus és a vallás keveredése jelentős feszültséget szül a többi felekezeti és etnikai kisebbséggel kapcsolatban, következésképpen az ortodox egyházak olyan kulturális tényezőt képviselnek, amely alapvető nehézségek elé állítja a modern államot.

Mivel nemzeti egyházként gondol magára, a ROE, „a nép egyháza” feltételezi: feladata, hogy harcoljon a többi felekezet, illetve szekta ellen, amely esetleg „megrontaná” a románok vallási identitását. Ez a világkép mélyen gyökeret vert a ROE klérusának gondolkodásában, így lehetett olyan valakiből, mint Dumitru Stăniloaie, vezető gondolkodó, „a legfontosabb román teológus”. Stăniloaie szerint: „A nemzet a tovább nem redukálható ontológiai tér. Az emberiség végső egyedi egysége. Az individualitás magyarázatának alapja és a lét médiuma. Az emberiség nem folytonosságként vagy állandó diszkontinuumként létezik. Az isteni Teremtés nem másutt, csakis az etnikai közösségekben jelenik meg.”35 A kereszténység, amely romániai kontextusban az ortodoxia, „szükségszerűen nacionalizmushoz vezet, a nacionalizmus pedig szükségszerűen kereszténységhez vezet”36.

Az Ortodox Teológia Kar első számú szerzője számára „az ortodoxia a mennyország egyetlen hiteles földi képviselője”37. A ROE szerint a protestantizmus és a katolicizmus alsóbb rendű, mint az ortodoxia, a többi vallási mozgalom pedig komoly veszélyt jelent. Dumitru Stăniloaie üdvözölte a legionárius kormánynak a szabadkőművesek közhivatalból való eltávolítására és a szekták betiltására hozott intézkedéseit: „[…] másfelől a szabadkőművesség és a szekták férgekként rágták államunk testét, fásultságot hozva lelkünkbe és bomlásnak indítva nemzeti egységünket, gyilkos méreggel mételyezvén a hazaszeretetet. Közös bennük, hogy bűnös összeesküvés céljából egyesültek valamennyien, hogy a halálba vigyék ezt a nemzetet.”38

A Román Ortodox Egyház ezzel a dogmatikus háttérrel igazolta a kommunista állam melletti segédszerepét a többi felekezetet és vallási csoportot célzó üldözésben. A 70-es és 80-as években képviselői aktívak voltak a nemzetközi színtéren, de korántsem azért, mintha az ökumené támogatói lettek volna. Kizárólag azért tették, hogy hírszerzési céllal betörhessenek Nyugatra, illetve, hogy terjeszthessék a rendszer propagandáját.39

Bár a ROE számára minden más vallási csoport betolakodó ezen az „ortodox föld”-ön, amelyet felekezeti alapon saját felségterületének tart, csupán egyetlen egyházra tekint uralmát veszélyeztető fenyegetésként: a Román Görög Katolikus Egyházra. A két egyház közötti verseny központi jelentőségűvé vált a román állam életében Nagy-Románia megalakulásával. Az első világháború végén, Erdély Romániához csatolásával 1 427 391 görög katolikus csatlakozott, ami a tartomány lakosságának 31,1%-át jelentette, szemben az ortodox 27,8%-kal (1930-as népszámlási adatok szerint).

Nagy-Románia 1923-as és 1938-as alkotmányai tudomásul vették a történelmi valóságot: a Román Ortodox Egyházat „a román állam uralkodó vallásá”-nak, a Rómával Egyesült Román Görög Katolikus Egyházat „egy román egyház”-nak nevezték. E hivatalos elismerés ellenére a két világháború között a ROE, az egyházak felekezeti „újraegyesítése” nevében erőfeszítéseket tett az RGKE teljes eltörlésére. 1923-ból származik Nicolae Bălan metropolita harcias kijelentése a román szenátusban: „A nép, amely kivívta [Románia] nemzeti egységét, nem fogja eltűrni, hogy fiait megossza az egyház, hanem létre fogja hozni egyházainak régi egységét.”40 Onisifor Ghibu politikai vezető, az Erdélyi Legfelsőbb Tanács tagja szerint „a románoknak nem maradt más lehetőségük, mint kinyilvánítani, hogy feltörik az 1698-ban a Habsburgok követei által aláírt, az erdélyi románságot felekezetileg kettészakító döntésre ütött pecsétet, és bármilyen eszközzel megvalósítják, kizárólagosan keleti értelemben, a román nép vallási egységét”.41

A ROE-nak az első világháború után a görög katolikusok ellen elindított kampányát 1937 novem­berében az AGRU (Asociaţia Generală a Romanilor Uniţi, Greco-Catolici) Központi Bizottságának átfogó jelentése a következőképpen írta le:

Az ortodoxia, intenzív és fáradhatatlan propagandájával monopolizálta a román nacionalizmust. Mi több, egy állandó és gyakran heves kampány a [Rómával] Egyesült Egyházat a nemzetre leselkedő veszélyként állította be, idegen testnek a nemzet szervezetében. Ennek az eszmének a terjesztése során senkit és semmit nem kíméltek. A tényeket kiforgatják, a bizonyítékokat eltorzítják. Vezetőinket méltatlan módon támadják. A történelmet elképesztő merészséggel hamisítják. Balázsfalva (Blaj) és iskolái, a nagyszerű tanárok, akik felébresztették a román lelket, és az egykori jobbágyokból öntudatos nemzetet faragtak, már nem léteznek; Claint, Şincait és Maiort „leválasztották a nemzet törzséről” […]. Az ortodox kiadványok – mindenféle formában – ezt a gyűlölködő és ellenséges üzenetet terjesztik. A más céllal létrehozott jelentős szervezetek, például a Román Antirevizionista Liga (Liga Antirevizionistă), a Román Klérus Szövetsége (Asociaţia Clerului) a tiszta negacionizmus hamis eszméjének szolgálatába álltak. Általuk volt lehetséges hozzáférni olyan fontos médiumokhoz, mint az Universul. Ráadásul az államhatalmat gyakorlók maguk is szüntelenül ki voltak téve a kísértéseknek.42

Az RGKE elpusztítása a két világháború között nem sikerült. Bármilyen harsányan tiltakozott a ROE, az nem tudta megakadályozni a csatlakozási konkordátum aláírását a Szentszékkel.43 A két „román egyház” közötti verseny dogmatikus és szimbolikus térben maradt, esetenként híveknek a másik felekezethez történő átcsábításáig terjedve. Ami a tulajdonjogi konfliktusokat illeti, ezeket a 79/1929. számú kormányrendelet szabályozta, a Románia és a Szentszék közötti konkordátum ratifikálása érdekében. Előfordult, hogy néhány görög katolikus falu áttérítése az ortodoxiára pereskedésbe torkollt, ám ezek az események kivételesek voltak, és az esetjog alkalmazása nem volt következetes.44 Lényegi, az RGKE és a ROE közötti viszonyban gazdasági következményekkel járó változást hozhatott volna a 620/1943. számú kormányrendelet.45 Ám túl későn fogadták el ahhoz, hogy jelentős szerepet játsszon a két felekezet viszonyában.

A ROE ellenérzésének legfőbb forrása a görög katolikusok erkölcsi fölénye volt. A Rómával Egyesült Román Görög Katolikus Egyház központi szerepet játszott az erdélyi románok nemzettudatának kialakításában, ami Erdély Romániához való csatolásához vezetett. A román többségű tartományok egy állam határain belüli egyesítésének „nemzeti eszményé”-vel kapcsolatban a ROE főpapsága kompromittálódott. 1918 előtt elkötelezték magukat Nagy-Románia létrehozása ellen, és amikor Románia belépett az első világháborúba, az ortodox püspökök szolidaritást vállaltak Magyarországgal.46 E nevezetes szégyenfolt volt a ROE ellenségességének másik tényezője.

Románia szovjet megszállása után a ROE kihasználta Románia totalitárius rezsimbe való átmenetét, hogy megvalósítsa történelmi álmát: az RGKE megsemmisítését. Eljárása egész korábbi viselkedésének logikus következménye volt. Ugyanakkor a kommunista rezsim berendezkedésének történelmi kontextusában a ROE maga is fenyegetett helyzetben volt. A Román Ortodox Egyház ellen bevetett sajátos politika a mézesmadzagmódszerek szokásos keveréke volt.47 A ROE győzelme az RGKE felett azért volt lehetséges, mert törekvései tökéletesen illeszkedtek a moszkvai kommunista hatalom vallás- és Nyugat-ellenes politikájába. A görög katolikus egyházakat betiltották mind országszerte a Szovjetunióban, mind az ortodox többségű, szovjet fennhatóság alatt álló országokban, például Romániában és Ukrajnában.48

E vállalkozásban a kelet-európai ortodox egyházak rákényszerültek a kollaborálásra, mihelyt a Szovjetunió kommunistái felfogták, milyen értéket jelentenek számukra a „kommunista ideológia felsőbbrendűségének az ortodox közösségben való terjesztésében”49. Az Orosz Ortodox Egyház 1945 májusában delegációt küldött Romániába. Ám a kapcsolatot már korábban felvették. Nicolae Bălan metropolita nem sokkal 1944. augusztus 23-a után kérte a Szovjetunió beavatkozását a felekezeti „egységesítés”-be. Íme, a kérelem megfogalmazása:

Ha Románia követett is el politikai hibákat a múltban, ha a németek oldalán harcolt is Oroszország ellen a háborúban, csak a román nép gyengesége miatt cselekedett így, ez pedig abból fakad, hogy 1700-tól kezdve [a nép] ketté van osztva, mivel létezik a románok körében egy olyan egyház, amely [spirituális] közösségben van a Római Pápák Egyházával.50

Nicolae Bălan metropolita leveléből kiderül: a kommunisták megígérték a ROE-nak, hogy segítenek megszabadulni az RGKE-től, ha cserébe – közvetlenül Románia háborús átállását követően – szálláscsinálói lesznek a kommunizmusnak Romániában. A Román Ortodox Egyház a kezdetektől fogva együttműködött a kommunistákkal, mert „a totalitárius állam mentesítette a Görög Katolikus Egyházzal folytatott – veszélyes, mert a nemzeti érdem birodalmában zajló – versenytől, és a közszférából való részleges visszahúzódása árán garantálta biztonságát.”51

1948. szeptember 3-án hatályba lépett a 177. számú törvényerejű rendelet, amely legalizálta a kommunista rezsimnek a vallási élet fölötti teljes ellenőrzését az országban. 1948 októberének elején egy megzsarolt papokból álló és az RGKE képviseléséhez elegendő jogosultsággal nem rendelkező görög katolikus zsinata kihirdette csatlakozását a Román Ortodox Egyházhoz. Október 3-án a ROE Szent Szinódusa tudomásul vette az eseményt, és szinódusi határozattal jóváhagyta az RGKE beolvasztását a Román Ortodox Egyházba. 1948. december 1-jén a 358. számú rendelet törvényesítette az RGKE betiltását. A lépések gyors egymásutánja azt bizonyítja, hogy az RGKE elnyomása olyan forgatókönyv része volt, amely magában foglalta a kommunista intézmények és a ROE hierarchiája együttműködését. Dr. Petru Groza akkori miniszterelnök – olyan kormányé, amely a vallást „a nép ópimá”-nak” tekintette –beszédet tartott a ROE Szinódusa előtt, kijelentvén:

Már nem vagyunk hajlandók elfogadni, hogy a katolicizmus és egy bizonyos másik hit álarca mögött akadályozzák azt a munkánkat, hogy országot építsünk a társadalmi igazság szellemében, azt a munkánkat, hogy újra egyesítsük ősapáink Egyházát, miután két és fél évszázaddal ezelőtt idegen beavatkozással, Rómából és Velencéből szétszakították, más érdekeket szolgálva, nem a népét és ősi törvényünkét.52

A maguk részéről a ROE főpapsága és teológusai, mint például Dumitru Stăniloaie, egymást múlták felül az RGKE eltörlésének legalizálásában.

MATERIÁLIS ÉS SZIMBOLIKUS VERSENY A VEZETŐ SZEREPÉRT AZ RGKE ÉS A ROE KÖZÖTT 1990 UTÁN

Az RGKE feloszlását követően javait elkobozta az állam. 1948-ban több mint 2030 templomot és kápolnát, 6 székesegyházat és egy püspöki helynökséget, 22 kolostort, 9 szerzetesrendet 28 kolostorépülettel, 1504 parókiát, 700 iskolaépületet, 1662 szociális, kulturális, gazdasági stb. épületet, 4 nagy idősotthont és árvaházat, 34 446 mezőgazdasági területet, 31 007 erdőbirtokot, a különböző egyházmegyék, esperesi kerületek, parókiák és más, az RGKE-n belül működő társaság számláján lévő pénzt, 10 nagy könyvtárat, több száz esperesi kerület és parókia könyvtárát, további ingóságokat – kegytárgyakat, festménygyűjteményeket, ikonokat, különböző vállalati részvényeket, 5 nyomdagépet – mindezt elvették a görög katolikusoktól.53 Nem sokkal az RGKE vagyonának elkobzása után az állam az RGKE épületeit és egyéb egyházi javait a ROE-nak adta, így az ortodox hierarchiát a rablás bűnrészesévé tette.

A forradalom gyökeresen megváltoztatta a vallási élet kontextusát. Volt görög katolikusok, helyenként egy egész falu, akik korábban áttértek az ortodoxiára, bejelentették, hogy vissza kívánnak térni régi hitükre. A görög katolikus parókiák követelték a tulajdonuk visszaszolgáltatását. Az Elena és Nicolae Ceauşescu halálra ítélését követő napokban senkinek sem volt mersze védelmezni a kommunista rezsimtől örökölt elnyomó intézkedéseket. December 31-én elfogadták az RGKE újraalapításáról szóló rendeletet. Innentől kezdve a „román egyházak” közötti verseny szimbolikus szinten erősödött, egyúttal új anyagi és hatalmi dimenziót öltött.

Az RGKE a tisztesség terén többletet halmozott fel ellenfeléhez képest. A kommunista korszak „mártír egyház”-ának aurája – ugyanakkor, amikor a ROE „kollaboráns egyház”-ként viselkedett – növelte az RGKE történelmi presztízsét. Míg a görög katolikus püspökök inkább meghaltak a börtönben, semhogy megtagadják hitüket, addig az ortodox egyház magas rangú vezetői elismerték a kommunista hatóságokat, és segédkeztek nekik.54 Még a ROE hazafiassága is kompromittálódott, mivel betagozódott a Ceauşescu-rezsim ideológiájába. A ROE pátriárkájának, Teoctist Arăpaşunak egy időre le kellett mondania egyházfői tisztségéről. 1990 januárjától novemberéig a sinaiai kolostorban talált menedéket.

A szimbolikus viszonyokat ezúttal fontos materiális és hatalmi érdekek szőtték át. A 246/1990. számú kormányrendelet szerint az istentiszteleti helyek, valamint a korábban az RGKE-hoz tartozó, majd a ROE által elvett parókiák jogi helyzetét egy mindkét felekezet vallási képviselőiből álló közös bizottságnak kell megállapítania, amely „figyelembe veszi ezen közösségek híveinek kívánságait” (3. cikk).

Megjegyzendő, hogy a magántulajdon védelméhez való jog kérdését (ez olyan terület, ahol az államnak jelentős mérlegelési jogköre van), a kommunista rezsim alatt államosított vagyonok helyzetét sokféleképpen lehetett volna kezelni. Egy restitutio ad integrum típusú megoldást választottak, amely a termelőszövetkezetek széteséséhez (a földreformról szóló, 18/1991. számú törvény), a nemzeti kisebbségi közösségek épületeinek visszaszolgáltatásához (1999), a felekezeti vagyonok – kivéve az RGKE-ét – restitúciójához (2000), az 1945. március 6-a és 1989. december 22-e között jogsértő módon elvett tulajdonok jogi helyzetének megváltozásához stb. vezetett. Ami a görög katolikus tulajdonokat illeti, a román állam olyan kivételt tett, amely, úgy tűnik, erősen eltér a tulajdonjog tiszteletéhez való általános hozzáállásától. A 126/1990. számú kormányrendelet intézkedései még mesterkéltebbnek bizonyulnak olyan javak esetében, amelyek – az erdélyi telekkönyvi rendszer alapján – az egyházhoz mint jogi személyhez tartozókként voltak bejegyezve. Ez érdektelenné teszi a többé-kevésbé spekulatív vitát arról, hogy az istentiszteleti hely a közösséghez tartozik-e, ennél fogva meg kellene-e kérdezni a közösséget annak tulajdonjogáról.55

Végül egy tisztán kontextuális elem megmagyarázza a hatalomért folyó kezdeti versenyt az RGKE és a ROE között: az egykori görög katolikusok (Corneliu Copoşu, Ion és Matei Boilă, Ioan Moisin és mások) magas száma a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpártban (Parti­dul Naţional Ţărănesc Creştin Democrat, PNŢ-CD) vezető pozíciót betöltők között. Ez biztosította az RGKE politikai súlyának 90-es évekbeli biztos növekedését. Még az is megtörtént 1998-ban, amikor a PNŢ-CD volt a kormányzó párt, hogy Boilă szenátor elő tudta terjeszteni a parlamentben a Rómával Egyesült Román Görög Katolikus Egyház egyes istentiszteleti helyeinek használatáról szóló törvényjavaslatot. Ez gyenge kompromisszum volt, alkalmazhatósága vegyes, görög katolikus és ortodox hívőkből álló közösségekre terjedt ki. A ROE válasza a fenyegetés volt: „Ha szeretnék megtartani a viszonylagos nyugalmat Erdélyben, ne szavazzák meg [ezt a törvényjavaslatot]. […] A javaslat sok konfliktust generálna.”56 Így tehát a törvényjavaslatot elvetették. A 2000-es őszi választások után, amikor a PNŢ-CD marginálizalizálódott a romániai politikai életben, az ortodox érdekek elsöprő fölénybe kerültek a parlamentben a görög katolikus érdekekkel szemben.

A ROE ROSSZ VISELKEDÉSE MINT JÓ POLITIKA

Most szeretnék visszatérni ahhoz a kérdéshez, miért tudott a többi vallási kisebbség, az RGKE-vel ellentétben, úrrá lenni gyengeségein, sőt 1990 után felvirágozni. Miért bizonyult a nemzetközi támogatás kevésnek a görög katolikusok esetében? E kérdéseket megválaszolandó, meg kell néznünk Románia politikai rendszere anarchikus demokráciaként való felfogásának és Bruce Bueno de Mesquita és Alastair Smith „rossz viselkedés mint jó poltika”-koncepciójának konvergenciáját. A ROE érdekeinek erőszakos érvényesítése az RGKE kárára az állam kényszerítő hatalma gyengeségének következménye, amely már nem képes megoldani a jogvitákat és érvényesíteni a törvényt (íme, az anarchikus dimenzió),57 egy olyan időszakban, amikor a ROE latba veti minden erejét, hogy növelje „megkerülhetetlen támogatói”-nak58 számát, és érdekeiket szolgáló alkuk kötésével erősítse hűségüket.

A leginkább látható koalíció, amely jelentős mértékben megerősíti a ROE-t, magában foglalja a politikai pártok vezetőit. A mély, „népi bizalom” a ROE-ban, ellentétben a többi társadalmi szereplőbe – különösen a parlamentbe – vetett vajmi kevés bizalommal, e koalíció alapjául szolgált. A Soros Alapítvány Közvélemény-Barométer programjának kutatása bemutatja az egyház, illetve a parlament iránti bizalom alakulását 1996-től 2007-ig.

Bizalmi szint (a népesség százalékában megadva) 1996 és 2007 között59

Intézmény

1996. október

1997. szeptember

1998.
június

1999.
május

2000.
május

1996–2007

átlag

Egyház

83

86

85

88

85

84

Parlament

23

38

19

20

28

18

Az IMAS (International Mine Action Standards Nemzetközi Piac-Média és Köz­véle­mény­kutató) felmérései szerint az emberek számára a 2007 utáni periódusban a ROE megítélése hasonló változáson megy keresztül. Míg 2009 januárjában a ROE iránti bizalom elérte a 89,3%-ot, 2010-ben 82,3% és 85,1% között ingadozott. A 2011. januári csökkenést (81,9%-ra) februárban behozták, ekkor a bizalmi szint visszaállt 85,4%-ra.60

Nincs összefüggés az egyház iránti bizalom és a politikai preferencia között. Ami a vallási tényező fontosságát illeti a romániai választási kontextusban, friss tanulmányok kimutatták, hogy a két dimenzió között kevés az átfedés. 2010-ben a román polgárok 81%-a ellenezte, hogy a papok tanáccsal lássák el az embereket a szavazásokat illetően, és 82%-uk úgy gondolta, hogy az egyháznak nem kellene belefolynia a politikába.61

Az ilyen, csupán a tájékozottak számára elérhető részletek nem sokat számítottak a politikusokra tett benyomáshoz képest, miszerint politikai jövőjük attól függ, hogy a ROE támogatja őket vagy ellenséges velük. 1990-től 2012-ig a politikusok többsége kötelezőnek érezte, hogy kimutassa vallásos elkötelezettségét. Az 1996-os választásokra kampányolva valamennyi miniszeterelnök-jelölt elment megnézni Szent András Iaşi-ba szállított ereklyéit. Azon politikai személyek listája, akik 2011. február 3-án ott voltak Bartolomeu Anania, erdélyi metropolita temetésén, magában foglalja a miniszterelnököt, a külügyminisztert, a kulturális minisztert, Kolozs megye prefektusát, a megyei tanács elnökét stb.62

A maguk részéről az ortodox főpapok és más ROE-szóvivők ügyeltek arra, hogy a sztereotípiát azzal az ismételt fenyegetéssel támasszák alá: a parlament tagjait megbüntetik a választók, ha olyan döntéseket hoznak, amelyek a ROE óhajaival ellentétesek. 1998-ban, amikor a ROE megpróbálta rábírni a politikai pártokat, hogy fogadják el a törvényt, amely hivatalosan elismeri a ROE nemzeti egyház státuszát,63 egy ortodox teológus megfenyegette a parlament román tagjait: „Azzal, hogy végül bármi áron behódolunk az egyenlőség logikája kényszerítésének, ennek következtében elutasítjuk a nemzeti egyház kifejezést, a parlament képtelennek fog bizonyulni arra, hogy – a négyévenkénti választások eredményétől független – hosszú távú politikai szándékot közvetítsen.”64 Egy másik példa: 2000. szeptember 13-én a Szinódus fellebbezett a homoszexualitás dekriminalizációja ellen, amelyet a parlamentben éppen akkor vitattak meg, arra a következtetésre jutva, hogy a törvényhozóknak oda kellene figyelniük a román emberek igényeire, akik majd szavazni fognak az őszi választásokkor.

A Román Ortodox Egyház képes volt kombinálni az erődemonstrációkat rugalmasságdemonstrációkkal. Az ortodox főpapok többször utaltak rá, hogy országos lázadást vezetnének, ha érdekeiken csorba esnék. Gyulafehérvár (Alba Iulia) metropolitájának, Andreinek figyelmeztetését, mely szerint széles körű konfliktusok bontakoznának ki Erdélyben, ha a Boilă-törvényt elfogadnák, már említettük. Egy másik példa: 1998. március 20-án körülbelül 2500 pap és szeminarista részvételével tiltakozó menetet szerveztek az Urunk Színeváltozása (Schimbarea la faţă) püspöki székesegyház a Görög Katolikus Egyháznak való, jóváhagyó bírósági döntést követő visszaszolgáltatása ellen. Végül Bartolomeu Anania, Vád (Vad), Felek (Erdőfelek, Feleac) és Kolozsvár (Cluj) érseke megfenyegette az állami hatóságokat, nehogy visszaéljenek az ortodox alázatossággal.

A ROE tudta, miként alkalmazkodjék a helyzethez, amikor tervei kudacot vallottak. A ROE kezdetben nyilvánosan ellenezte a pápa bukaresti látogatását, amelyet Constantinescu elnök – az európai csatlakozási stratégia részeként – teljes mértékben támogatott. Miután Teoctist pátriárkát biztosították a Nemzeti Megváltás Székesegyháza építésének állami támogatásáról, megváltoztatta álláspontját. 1999 májusában a pápa ellátogatott Romániába, 2002-ben pedig a ROE pártiárkája tett viszontlátogatást a Szentszéknél – nemzetközi visszhangot kiváltó gesztus.

A Román Ortodox Egyház 2000 májusában aláírta a Vallási Felekezetek Nyilatkozatát Románia európai uniós csatlakozásáról, amely kinyilvánította a lelkiismereti, világnézeti, vallási és gondolatszabadságra fordítandó különleges figyelem szükségét. 2001. június 13-án Teoctist Arăpaşu pátriárka csatlakozott I. Mihály román királyhoz és Ion Iliescu elnökhöz, „Felhívás”-t intézve „minden románhoz az országhatáron belül és kívül”, hogy támogassák Románia európai uniós és NATO-csatlakozását. Az Egyházak és euroatlanti értékek című konferencián 2002. június 23-án, Moldva és Bukovina metropolitája, Daniel, az euroatlanti térséget a zsidó-keresztény hagyománnyal azonosította.65 Az ortodox egyház romániai közéletre vonatkozó alapelvei és az euroatlanti értékek közötti ellentmondás ellenére, a ROE vezetői pozitívan reagáltak a politikai felkérésekre, és különféle előnyökért cserébe támogatásukat nyújtották.

Idővel a ROE belátta, hogy a politikusokkal és állami intézményekkel való együttműködés több előnyhöz juttatja, mint az ellenszegülés. A 90-es évek találmánya, amely az utóbbi időben egyre inkább terjedőben van: a ROE és az állami hatóságok közötti társulás. 1994-ben az igazságügyi minisztérium és az ortodox egyház egyezményt írt alá, amelyet 1997-ben módosítottak.66 Az egyezmény értelmében valamennyi büntetésvégrehajtó intézményben börtönpasztorációs irodát hoznak létre, amelyet egy ortodox lelkész vezet, aki emellett a börtönigazgató lelki tanácsadója is.67 Az eredmény a ROE-nak a börtönökön belüli vallási élet fölött gyakorolt egyfajta monopóliuma lett, amely korlátozta a más felekezetekhez tartozó fogva tartottak vallásszabadságát – beleértve a görög katolikusokat.68

A ROE és a román kormány közötti, a hátrányos helyzetűekről szóló – 2007-ben véglegesített, 10 évre érvényes – egyezmény szerint a kormány elkötelezi magát, hogy kikérje a ROE véleményét a szociális integrálást érintő jogszabálytervezetekről. A kormány kötelezi magát arra is, hogy együttműködik a ROE-val közös projektekben és az országos szociális szolgáltatási programokban. A szociális intézményektől megkövetelik, hogy megfelelő működési teret biztosítsanak azoknak, akiket a román pátriarkátus küld lelkigondozókként.

2008 júliusában egyezményt írtak alá a román pátriarkátus és a közegészségügyi minisztérium között. A közegészségügyi minisztérium és minden hozzá tartozó intézmény elkötelezte magát, hogy bevonja a ROE-t az egészségügyi rendszer támogatására és fejlesztésére irányuló projektekbe és programokba. A betegek lelkigondozására vonatkozó együttműködésben a közegészségügyi minisztérium kötelezte magát, hogy megfelelő munkateret biztosít a ROE számára. A minisztérium továbbá kijelöl – egészen a megyei és a helyi szintekig – a ROE-val való kapcsolatért felelős személyeket.

A ROE-val való társulásokat azért bírálták, mert hatással vannak a minisztériumok és azon polgárok viszonyára, akikre a ROE az ortodoxia ellenségeként tekint.69 A kritika érdekes befogadó megközelítést eredményezett, például azt a törvényt, amely a szociális segélynyújtás terén az állam és a vallási felekezetek között megvalósuló társulásról szól. Bár kidolgozása mögött a ROE áll, és a ROE-t szánták haszonélvezőjének, a társulási törvény hatálya hivatalosan minden létező felekezetre kiterjed. A befogadó látszat stratégiájával próbálták elejét venni a rengeteg panasznak, amelyet az intézkedés nyomán rögtön benyújtottak.70 A polgári koalíció, amely ellenezte a szociális szolgáltatások vallási felekezetek (valójában a ROE) általi monopolizációját, nem tudta legyőzni a törvény támogatóinak érdekkoalícióját.

A 2000. november 6-i, 195. számú, a tábori lelkészség létrehozásáról és megszervezéséről szóló törvénynek felekezetileg semleges címe van. Ám a Vallástámogatási Osztály vezetőjét a miniszter a Román Ortodox Egyház javaslata alapján71 nevezi ki (11-es cikk [1]). A törvény az istentiszteleti helyek katonai létesítményekben való megépítésének terhét a katonaság vállára helyezte. A legtöbb katonai egységnek most már van a létesítményén belül saját kápolnája vagy temploma, és mindegyik ortodox. Szimbólumok és egyéb megnyilvánulások révén az egész katonai közösségben érzékelhető az ortodox eszmeiség nyomása.

A BÍRÓI FÜGGETLENSÉG TAGADÁSA, AZ RGKE ELLENI DISZKRIMINÁCIÓ LÉTEZÉSÉNEK TAGADÁSA

A román demokrácia tűzpróbája az RGKE és a ROE közötti konfrontáció kezelésében a bíróságok viselkedése. A Román Ortodox Egyház következetesen harsogva kritizálta és megfélemlítette azokat a bírókat, akik a bíróságon a görög katolikusok javára döntöttek. A ROE részéről a bírói döntések be nem tartása – hacsak nem kaptak valamit cserébe – a jogrendet sértő magatartás volt. Miután a kolozsvári bíróság 1996. szeptember 4-én úgy döntött, hogy visszaadja az Urunk Színeváltozása püspöki székesegyházat az RGKE-nek, Vád, Felek és Kolozs Érseksége bejelentette, hogy addig nem hajlandó elhagyni a székesegyházat, amíg nem építenek számára egy templomot Mátyás király szobra közelében.72

2002. február 12-én a ROE pátriárkája küldött levelet küldött az igazságügyi miniszernek a dési (Dej) bíróság azon ítéletének meghozatala után, amelynek értelmében visszajuttattak egy templomot a pecsétszegi görög katolikus parókiának (Chiuieşti). A pátriárka a bírósági döntést visszaélésnek nevezte, illetve azon állandó nyomás kifejeződésének, amelynek a ROE a bíróság minden szintjén ki van téve. A pátriárka a Szinódus nevében kérte a minisztérium közbeavatkozását és az egyház akaratának támogatását. 2002. február 19-én az Igazságügyi Minisztérium továbbította a pátriárka levelét a Fellebbviteli Bírósághoz. Jogászok – alkotmányos szempontból vizsgálva az intézkedést – a bírói függetlenség elleni beavatkozásnak minősítették.73 Sok más esetben azonban a bíróságok tekintetbe vették, hogy a minisztérium támogatja a ROE-t.

Rendszeressé váltak a ROE panaszai azon bírósági döntések ellen, amelyek istentiszteleti helyeket biztosítottak a görög katolikusoknak. 2009. szeptember 29-i nyilatkozatában a ROE Pátriarkátusa az RGKE egykori tulajdonai restitúciójának jogi tiltását kérelmezte. Ezenkívül bejelentették, hogy memorandumukat továbbították az elnöki hivatalnak, a parlamentnek és a kormánynak, a már meghozott ítéletek érvénytelenítése végett.74

Új dimenziót öltött a korábban az RGKE birtokában lévő és jelenleg a ROE-hoz tartozó tulajdonok visszaszolgáltatásának ügyében folyó bírósági eljárás, amikor az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) meghozta első ítéleteit e kérdésben.

2009. április 7-én az EJEB kimondta, hogy a román állam megsértette a tisztességes eljáráshoz és a hatékony jogorvoslathoz való jogot a Sfântul Vasile Polonă görög katolikus parókia ügyében.75 2010 elején úgy tűnt, a nagytikványi (Ţicvaniul Mare) görög katolikus parókia 2001. július 23-án az EJEB-bel együtt írt panasza a sikeres megoldás felé halad.76 Ilyen körülmények között a kormány előkészített egy mindkét fél számára elfogadható egyezséget a parókiával, amelyet az EJEB 2010. április 27-én tudomásul vett.77

Az EJEB legfontosabb döntését hozta meg 2010. január 12-én.78 A sértett kérte, engedélyezzék, hogy istentiszteleteket végezhessenek korábbi templomukban, amely a helyi ortodox parókia tulajdona lett, de a közös bizottság csak egyszer ült össze az ügyben, anélkül, hogy megoldotta volna a vitát. A bíróság először értékelte a 126/1990. számú kormányrendeletet és a közös bizottságnak a jogvita rendezése érdekében történő bevonása ötletét, s úgy találta, az sérti a tisztességes eljáráshoz való jogot. A bíróság abszurdnak minősítette, hogy a konfliktus megoldása az ellenérdekű fél akaratán múlik. Első alkalommal ismerte el az EJEB, hogy egy parókia hátrányosan megkülönböztető bánásmódnak volt kitéve a görög katolikus vallás iránti hűsége miatt. Ennek eredményeképpen a román államot bűnösnek találták a parókia elleni vallási diszkriminációban.

Az EJEB tehát egy nemzetközi bíróság tekintélyével támogatta meg az amerikai külügyminisztérium az RGKE elleni diszkriminációról szóló jelentéseiben megjelenő, ismétlődő kritikáját. Közvetlenül az után, hogy az EJEB ítéletet hozott a Bihar megyei Szombatság (Sâmbăta Bihor) görög katolikus parókiája kontra Románia-ügyben, az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD – Consiliul Naţional pentru Combaterea Discriminării) kezdeményezte az RGKE elleni, a nemzetközi testületek tudomására jutott, diszkriminációs ügyek kivizsgálását.79 2010. január 28-án, körülbelül két héttel az EJEB-határozat után a CNCD Irányító Tanácsa egy sor, az amerikai külügyminisztérium 2009-es, a romániai vallásszabadságról szóló jelentésében tárgyalt ügyet saját hatáskörébe utalt.

Az erdőfeleki (Feleacu) és marótlakai (Morlaca) földbirtokok visszaszolgáltatásának ügyében az CNCD Irányító Tanácsa úgy érvelt, hogy nincs törvényi illetékessége, mert a birtok magánszemélyeké, ezért az ügy kizárólagosan a bíróságok hatáskörébe tartozik – pedig a CNCD Bizottsága korábban már hozott döntést hasonló esetekben.

A 2010. január 28-i saját hatáskörbe utalás összefüggött egy általánosabb állítással az (amerikai) külügyminisztérium 2009-es, a Különleges Kárpótlási Bizottságnak az RGKE elleni diszkriminációjáról szóló jelentéséből: „2003 óta a Különleges Kárpótlási Bizottság 6723 tulajdonból csupán 125-öt szolgáltatott vissza, leszámítva a Görög Katolikus Egyház által a kárpótlási jogszabályok szerint igényelt templomokat, és úgy döntött, további 25 ügyben biztosít kártérítést.” Az állami hatóságok a korábban az RGKE birtokában lévő tulajdon zömét átadták ortodox parókiáknak, megkárosítva ezzel a görög katolikusokat.

Az Országos Diszkriminációellenes Tanács ebben az ügyben szintén tagadta, hogy bármiféle diszkrimináció történt volna. Az CNCD Bizottsága egy tagjának, Haller Istvánnak különvéleménye hangsúlyozza a CNCD vizsgálatából kihagyott kulcskérdéseket. Eszerint a kártérítési jogszabályok végrehajtása nem függhet a Román Ortodox Egyház pozíciójától, mert már az EJEB megállapította: a tény, hogy az RGKE kérelmeinek körülbelül 80%-át nem tudták teljesíteni, vallási alapú megkülönböztetésre utal; a CNCD nem alkalmazta a diszkriminációs ügyekre jellemző, „a bizonyítási teher megfordítása” elvét.80

KÖVETKEZTETÉSEK

A CNCD legutóbbi döntései az RGKE elleni diszkrimináció ügyében szembemennek az amerikai külügyminisztérium álláspontjával, és, ami még fontosabb, az EJEB-nek a Bihar megyei Szombatság (Sâmbăta Bihor) görög katolikus parókiája kontra Románia-ügyben hozott döntésének lényegével. Úgy tűnik tehát: a CNCD a legújabb intézmény, amely beáll a sorba, hogy segédkezzék az RGKE elleni diszkriminációban a ROE javára. A CNCD Irányító Tanácsának alelnöke ortodox teológus – ez összeférhetetlenségi kérdéseket vet fel a CNCD Bizottságának biztosított hatáskörökkel kapcsolatban.81

1990 és 2007 között Románia elfogadta valamennyi fontos, az emberi jogok és kisebbségi jogok védelmét célzó nemzetközi egyezményt. Miután Románia hivatalosan kérvényezte felvételét az Európa Tanácsba, ám még nem csatlakozott az EU-hoz, a romániai jogrend fejlődését az egyezményekben foglaltak jóhiszemű teljesítéséért felelős nemzetközi szervezetek felügyelték. A nemzetközi beavatkozás hatásos volt. A mai román demokrácia standardjai jelentősen különböznek a korai 90-es évek valóságától.

A fejlemények tükrében a Rómával Egyesült Román Görög Katolikus Egyház jogai érvényesítésének megtagadása kivételnek tűnik föl. A román állam egyetlen másik veszélyeztetett közösségtől – sem a bevándorlóktól, sem a homoszexuálisoktól, romáktól vagy a Jehova Tanúitól – nem tagadta meg oly mértékben a védelmet ebben az időszakban, mint a görög katolikusoktól. Egyetlen sajátosság különbözteti meg az RGKE híveit a többi kiszolgáltatott közösség tagjaitól: olyan szervezet tagjai, amelyre a Román Ortodox Egyház (ROE) ellenségként tekint. A Román Ortodox Egyház a 20. század első felében folyamatosan hirdette az RGKE illegitimitását, és – amint lehetőség adódott, 1948-ban – részt vett feloszlatásában. Célja mellett mindmáig nyíltan kitart.82 A ROE-nak az elmúlt 22 évben kivételesen hatásos politikája révén elért hatalma és a még mindig az anarchikus demokrácia szakaszában tartó román demokrácia korlátai egyedi helyzetet teremtettek: a belföldi és nemzetközi intézmények képtelenségét arra, hogy Romániában biztosítsák a feltételeket a görög katolikusok számára hitük szabad megvallásához.

IRODALOM

Andreescu, Gabriel, International Relations and Orthodoxy in Eastern and South-Eastern Eu­rope, International Studies 4 (1998), 3–35.

Andreescu, Gabriel, Ruleta. Români şi maghiari, 1990–2000 (The Roulette. Romanians and Hungarians), Iaşi, Polirom, 2001.

Andreescu, Gabriel, Ocuparea spaţiului secular. Libertatea de conştiinţă versus limitele (libertăţii de religie instituţionale), Revista Română de Drepturile Omului 29 (2005), 1, 4–14.

Andreescu, Gabriel, Douăzeci de ani de democraţie anarhică, in Boari, Vasile–Vas, Natalia– Murea, Radu (coord.), România după douăzeci de ani, Iaşi, Institutul European, 2011, 73–107.

Andreescu, Gabriel–Berindei, Mihnea (eds.), Ultimul deceniu comunist. Scrisori către radio Europa liberă. I. 1979–1985, Iași, Polirom, 2010.

Andreescu, Gabriel–Enache, Smaranda, Report on the Exercising of Linguistic Rights by the Hungarian Csangos in Moldavia, in Medgyesi Emese, We like to live here, Cluj, Studium, 2011, 402-428.

Andreescu, Gabriel–Weber, Renate, Nationalism and Its Impact upon the Rule of Law in Romania, International Studies 1 (1995), 49–64.

Comisia Prezidenţială pentru Analiza Dictaturii Comuniste din România, Raport Final, București, Humanitas, 2007.

De Mesquita, Bruce Bueno– Smith, Alastair, The Dictator’s Handbook: Why Bad Behavior Is Almost Always Good Politics, New York, PublicAffairs, 2011.

Denich, Bogdan, Ethnic Nationalism: The Tragic Death of Yugoslavia, Minneapolis, University of Minnesota Press, 1994.

Frunză, Sandu (coord.) Paşi spre integare. Religie şi drepturile omului în România, Cluj, Limes, 2004.

Gay, Kathlyn–Gay, Martin, Encyclopedia of Political Anarchy, Santa Barbara, ABC-CLIO, 2006.

Iordachi, Constantin, Orthodocşi împotriva greco-catolicilor. De la competiţie pentru resurse la redefinirea identităţii naţionale, Sfera Politicii 82 (2000) 7, 15–20.

Iordachi, Constantin, Politics and Inter-Confessional Strife in post-1989 Romania: From The Competition for Resources to the Redefinition of National Identity, Balkanologie 3 (1999), 9, 147–169.

Leustean, Lucian N., Construing Communism in the Romanian People, Republic. Orthodoxy and State, 1948–49, Europe-Asia Studies 59 (2007), 2, 304.

Little, David, Ukraine: The Legacy of Intolerance (Series on Religion, Nationalism, and Intolerance), Washington, United States Institute of Peace Press, 1991.

Mews, Stuart (ed.), Religion in Politics: A World Guide, Harlow, Longman, 1989.

Moisin, Anton, Mărturiile prigoanei contra Bisericii Române Unite cu Roma, Greco-Catolice, între anii 1990–1995, Sibiu, 1995.

Palcu, Ovidiu, Renașterea Bisericii durerii. Cartea Albă a Biserica Română Unite cu Roma, Greco-Catolică, după 1990, Târgu-Mureș, 2011.

Pintilescu, Corneliu–Fatu-Tutoveanu, Andrada, Jehova’s Witnesses in Post-Communist Romania: The Relationship Between the Religious Minority and the State (1989–2010), Journal for the Study of Religions and Ideologies 30 (2011), 10, 102–126.

Popescu, Corneliu-Liviu, Romanian Presidential Powers in Foreign Affairs, International Studies 3 (1997), 15–35.

Popescu, Corneliu-Liviu, Competenţa instanţelor judecătoreşti în soluţionarea litigiilor patrimoniale dintre Biserica Ortodoxă Română şi Biserica Română Unită cu Roma (Greco-Catolică), Revista Română de Drepturile Omului 24 (2002), 10, 8–21.

Preda, Radu, Biserica în stat. O invitaţie la dezbatere, București, Scripta, 1999.

Stan, Lavinia–Turcescu, Lucian, Religion and Politics in Post-Communist Romania, New York, Oxford University Press, 2007.

Stăniloaie, Dumitru, Naţiune şi creştinism, Bucureşti, Elion, 2004.

Vasile, Cristian, Între Vatican şi Kremlin. Biserica Greco-Catolică în timpul regimului comunist, Bucureşti, Curtea Veche, 2004.

Vasile, Cristian, Istoria Bisericii Greco-Catolice sub regimul comunist. 1945–1989, Iaşi, Polirom, 2003.

GABRIEL ANDREESCU
egyetemi tanár

Politikatudomány Tanszék
Școala Națională de Studii Politice și Administrative (SNSPA), Bukarest

Angolból fordította:

KŐSZEGHY LÁSZLÓ

2Pl. a minimális követelmény, amelynek meg kell felelnie a politikai rendszernek, ahhoz, hogy a „demokráciák” közé sorolják.

3A tanulmány címe de Mesquita, Bruce Bueno–Smith, Alastair, The Dictator’s Handbook. Why Bad Behavior Is Almost Always Good Politics, New York, PublicAffairs, 2011 (magyarul: Uők, Diktátorok kézikönyve. Miért jó politika a rossz viselkedés?, Budapest, Gabo, 2014) könyve címének parafrázisa. Ennélfogva a két politikatudós által alkalmazott, nem-címkéző módon értendő.

4A 2002-es népszámlálás eredményei: http://www.insse.ro/cms/files/RPL2002INS/vol4/tabele/t5.pdf. Letöltve: 2015. április 16.

5A memorandum alátámasztás céljából idézi az Amerikai Kormány Demokráciáért, Emberi Jogokért és Munkajogért Felelős Hivatalának (Bureau for Democracy, Human Rights and Labor of the American Government) 2001-es jelentését és az amerikai külügyminisztérium romániai vallásszabadságról szóló jelentését (a romániai és a világban élő görög katolikus hívők által a román államnak címzett memorandum itt érhető el online: <http://www.greco-catolica.org/memorandum.aspx?id=introducere>. Letöltve: 2015. április 16.).

6Andreescu, GabrielEnache, Smaranda, Report on the Exercising of Linguistic Rights by the Hungarian Csangos in Moldavia, in Medgyesi Emese, We like to live here, Cluj, Editura Studium, 2011, 402–428.

7A részleteket lásd Palcu, Ovidiu, Renaşterea Bisericii durerii. Cartea Albă a Biserica Română Unite cu Roma, Greco-Catolică, după 1990, Târgu-Mureş, 2011.

8Az elnyomó intézkedések 1933 és 1944 között fokozódtak. 1937-ben a Jehova Tanúi tevékenységét törvényen kívül helyezték. Lásd Pintilescu, Corneliu–Fatu-Tutoveanu, Andrada, Jehova’s Witnesses in Post-Communist Romania. The Relationship Between the Religious Minority and the State (1989-2010), Journal for the Study of Religions and Ideologies, vol. 10, issue 30 (Winter 2011), 102–126.

9Andreescu, GabrielWeber, Renate, Nationalism and Its Impact upon the Rule of Law in Romania, International Studies, 1,1 (1995), 4964.

10A „Miért nem követte Románia a szerb modellt?”-téma elemzését lásd Andreescu, Gabriel, Ruleta. Români şi maghiari, 1990–2000, Iaşi, Polirom, 2001, 324–329.

11Mihail Kogălniceanuban (Constanţa megye) 1990. október 9-én 32 házat égettek fel, és másik négyet leromboltak; Bolintin Dealban (Giurgiu megye) 1991. április 6-án és 7-én 22 házat égettek fel és kettőt leromboltak; Ogrezeni-ben (Giurgiu megye) 1991. május 16–18-án 21 felégetett ház; Bolintin-Valéban (Giurgiu megye) 1991. május 18-án 13 felégetett ház; Găiseni-ben (Giurgiu megye) 1991. június 5-én 3 felégetett, 6 ledöntött ház. 1993 szeptemberében Hadréven (Hădăreni, Maros megye) 17 otthont pusztítottak el, és a roma tulajdonosokat elűzték. (Haller István, Cazul Hădăreni – online elérhető: http://www.proeuropa.ro/hadareni1.html. Letöltve: 2015. április 16.).

12Ebben az értelemben használjuk a szövegben az „anarchikus” kifejezést. Ez csupán egy a számos jelentése közül, amelyeket a normatív tudományokban használnak – példaként lásd Gay, Kathlyn–Gay, Martin, Encyclopedia of Political Anarchy, Santa Barbara, ABC-CLIO, 2006.

13A Szabad Európa Rádiónak küldött levelek közlése in Andreescu, Gabriel–Berindei, Mihnea eds., Ultimul deceniu comunist. Scrisori către radio Europa liberă, I, 1979–1985, Iaşi, Polirom, 2010.

14Pintilescu, Corneliu–Fatu-Tutoveanu, Andrada, i. m., 197.

15APADOR-CH (Asociatia pentru Apărarea Drepturilor Omului in Romania – Comitetul Helsinki), Report, 1997; online elérhető: <http://www.apador.org/aspecte-privind-evolutia-situatiei-drepturilor-omului-in-romania-si-activitatea-apador-ch-raport-1997/>. Letöltve: 2015. április 16.

16A balázsfalvi (Blaj) Görög Katolikus Teológia Tanszék/Tagozat esete/ügye (Palcu, Ovidiu, i. m., 58–70).

17A balázsfalvi (Blaj) Teológia Intézet ügye (Palcu, Ovidiu, i. m., 81–82).

18Moisin, Anton, Mărturiile prigoanei contra Bisericii Române Unite cu Roma, Greco-Catolice, între anii 1990–1995, Sibiu, 1995, 315–316.

19Lásd a 2002. március 20-án kibocsátott APADOR-CH-nyilatkozatot a görög katolikus hívők kilakoltatásáról a marosújvári (Ocna-Mureş) Szent Miklós-templomból, elérhető online: <www.apador.org>.

20A Pesceana-ügy (Popescu, Crişu, Scandal printre morminte, la Vîlcea – elérhető online: http://www.indiscret.ro/300/special/9471/scandal-printre-morminte-la-valcea.html.) Letöltve: 2015. április 16.

21A nyárádtői (Ungheni, Maros megye), 1858-ban épült kőtemplom; a mezőőrkei (Urca, Kolozs megye) 1862-ben épült kőtemplom stb.

22Andreescu, Gabriel, Manualele: discriminare ori îndoctrinare?, Noua Revistă de Drepturile Omului 2007, 4. sz., 28–37.

23Intoleranţă, discriminare şi autoritarism în opinia publică, Bucureşti, Institutul de Politici Publice, 2003, 79.

24Corneliu Pintilescu és Andrada Fatu-Tutoveanu a NATO- és az EU-követelmények befolyásoló erejével magyarázza, hogy a Jehova Tanúi megkapták a felekezet státuszt (Pintilescu, Corneliu–Fatu-Tutoveanu, Andrada, i. m.).

25Stan, Lavinia–Turcescu, Lucian, Religion and Politics in Post-Communist Romania, New York, Oxford University Press, 2007.

26Andreescu, Gabriel, International Relations and Orthodoxy in Eastern and South-Eastern Europe, International Studies, 1998, 4. sz., 335; magyarul Uő, A nemzetközi kapcsolatok és az ortodoxia Kelet- és Délkelet-Európában, Európai Szemmel, 1999, 2–3. sz. 3–39.

27Andreescu, Gabriel, Douăzeci de ani de democraţie anarhică, in Boari, Vasile–Vas, Natalia, Murea, Radu coord., România după douăzeci de ani, Iaşi, Institutul European, 2011, 73–107.

28Dahl, Robert, Democracy and its critics, New Haven, Yale University Press, 1989, 233.

29Popescu, Corneliu-Liviu, Romanian Presidential Powers in Foreign Affairs, International Studies, 3 (1997), 1535.

30Az állami költségvetésből érkező forrásoknak csupán egy része követhető könnyen nyomon „vallási felekezetek”-nek juttatott támogatásként. 1998-ig körülbelül 3 millió dollárt fordítottak évente erre a célra. Az összeg 10 millió dollárra növekedett 1999-ben, 40 millió euróra 2007-ben és 100 millió euróra 2008-ban (Andreescu, Gabriel, Douăzeci de ani de democraţie anarhică…, 100).

31Hurezean, Ruxandra, Biserica a pierdut calea spre turmă. Straie bătute cu cristale Swarovski şi clopote cu telecomandă, Cotidianul, 17 octombrie 2009.

32Együttműködési egyezmény az Igazságügyi Minisztérium és a ROE között a börtönökben történő lelkigondozásról; Együttműködési egyezmény a Román Kormány és a Román Pátriárkátus között a társadalmi felzárkóztatásról; Együttműködési egyezmény az „egészségügyi és lelkigondozásért” való társulásról az Egészségügyi Minisztérium és a Román Pátriárkátus között, Törvény az állam és az egyház társulásáról a szociális szolgáltatások területén; ez utóbbit 2011 tavaszán fogadták el, civil szervezetek tiltakozó tüntetései ellenére.

33Liga Pro Europa, Promovarea interesului superior al copilului în educaţia religioasă. Monitorizarea educaţiei religioase în şcolile publice din România – online elérhető: http://www.proeuropa.ro/educatie.html. Letöltve: 2015. április 16.)

34A vallás és az állam vegyülése által kiváltott hatások legdrámaibb példája Jugoszlávia. Az etnicitás és a vallás átfedését, amely jellemző a szerbekre, bosnyákok és a horvátok maguk is átvették: „Mind az egyházak, mind a nacionalisták erősen azon munkálkodtak, hogy közel kerüljenek a vallási és etnikai identitás közötti 100%-os átfedéshez a szerb-horvát ajkúak körében, és hajlamosak voltak megerősíteni a nacionalizmust bármiféle »katolikus« univerzalizmus helyett. Az egykori jugoszláv területeken az egyházak ténylegesen egyaránt militánsak és nemzetiek. A két identitás így megerősíti egymást.” (Denich, Bogdan, Ethnic Nationalism. The Tragic Death of Yugoslavia, Minneapolis, University of Minnesota Press, 1994, 30.)

35Stăniloaie, Dumitru, Biserica românească (1942), in , Naţiune şi creştinism, Bucureşti, Elion, 2004, 145–146.

36Stăniloaie, Dumitru, Creştinism şi naţionalism (1940), in Naţiune şi creştinism, 117–118.

37Stăniloaie, Dumitru, Ortodoxia şi viaţa socială (1940), in Naţiune şi creştinism, 109.

38Stăniloaie, Dumitru, Restaurarea românismului în destinul său istoric (1940), in Naţiune şi creştinism, 114–115.

39A ROE az Egyházak Világtanácsának (World Council of Churches) része volt. (Comisia Prezidenţială pentru Analiza Dictaturii Comuniste din România, Raport Final, Bucureşti, Humanitas, 2007, 277).

40Dr. Bălan, Nicolae, Evanghelia şi Democraţia. Ortodoxia şi Neamul. Biserica şi Statul. Vorbire rostită cu ocazia discuţiunii generale asupra Constituţiei, în şedinţa dela 12 Martie 1923 a Senatului român, Sibiu, Tiparul Tipografiei Arhidiecezane, 1923, 21.

41Ghibu, Onisifor, Catolicismul unguresc în Transilvania şi politica religioasă a statului român, Cluj, Institut[ul] de Arte Grafice Ardealul”, 1924, 274.

42Az 1937. novemberi szatmárnémeti (Satu Mare) Nagykongresszusban bemutatott jelentés (Buletinul AGRU, Bucureşti, nr. 8–9, iulie-august, 2002.)

43Vö. A Román Ortodox Egyház Szent Szinódusának Nyilatkozata a parlamenti vitában: „Méltóságától és büszke hazafiasságától vezérelve a ROE visszautasít bárminemű korlátozást vagy kényszert a nemzeti szuverenitás tekintetében.(Leb, Ioan Vasile, The Orthodox Church and the Minority Cults in Inter-War Romania (1918–1940), JSRI, 3 (Winter 2002): 135). Egy jegyzet a cikk címéhez: a román fordítók gyakran esnek abba a hibába, hogy a román „culte” szót ’kultuszok’-nak fordítják. Azonban a „culte” szó jelentése ’felekezetek’.

44
Chiş, Ioan-Daniel, Problema restituirii lăcasurilor de cult ce au aparţinut cultului Greco-catolic, Cluj, Studia Universitatis Babes-Bolyai, Iurisprudentia, 2004 (online elérhető: http://studia.law.ubbcluj.ro/articol.php?articolId=147. Letöltve: 2015. április 16.).

45E törvény szerint a helyi vallási közösségek elvesztik vagyonuk tulajdonjogát és a rájuk vonatkozó birtokjogot, ha hívőik többsége egy másik felekezet helyi közösségéhez csatlakozik.

46Az Erdélyi Román Ortodox Püspökök 2602-es számú (8/12) körlevele. 1916. szeptember, Nagyvárad (Oradea Mare).

47Mews, Stuart (ed.), Religion in Politics: A World Guide,Harlow, Longman, 1989.

48Kivétel volt Bulgária, ahol a görög katolikusok száma alacsony volt. Az egyház nem volt betiltva, de a vallásgyakorlásukat szigorúan korlátozták. Lásd Little, David, Ukraine: The Legacy of Intolerance. Washington, United States Institute of Peace Press, 1991 (Series on Religion, Nationalism, and Intolerance).

49Leustean, Lucian N., Construing Communism in the Romanian People, Republic. Orthodoxy and State, 194849, Europe-Asia Studies, 59, 2 (Mar. 2007), 304.

50Vasile, Cristian, Între Vatican şi Kremlin. Biserica Greco-Catolică în timpul regimului comunist, Bucureşti, Curtea Veche, 2004.

51Barbu, Daniel, Subsidiaritate, democraţie creştină şi ortodoxie, Provincia, nr. 5, septembrie 2000.

52Az 1948. október 19-i beszéd (Vasile, Cristian, i. m.).

53Az RGKE elleni diszkriminációról szóló memorandum, 2002.

54Valeriu Traian Frenţiu, dr. Alexandru Rusu, Iuliu Hossu, Vasile Aftenie, Ioan Bălan és Ioan Suciu görög katolikus püspökök azon mintegy 400–600 pap között voltak, akiket letartóztattak. (Comisia Prezidenţială pentru Analiza Dictaturii Comuniste din România, Raport Final, Bucureşti, Humanitas, 2007, 278).

55Chiş, Ioan-Daniel, i. m.

56Andrei, Gyulafehérvár (Alba-Iulia) püspöke: „Domnilor deputaţi, vă rugăm: nu sfâşiaţi cămaşa lui Hristos!”
(Képviselő urak, kérem, ne tépjék le az inget Krisztusról), Renaşterea (Újjászületés) Vád, Felek és Kolozsvár ortodox érsekségének hivatalos folyóirata, no. 3/1998, 6.

57Bár nem volt olyan gyenge, hogy a procedurális demokrácia követelményeit veszélybe sodorja (demokratikus dimenzió).

58A szelektorátus-elmélet (selectorate theory), azon belül is a győztes koalíció (winning coalition) fontos eleméről van szó. Kifejtését lásd de Mesquita, Bruce Bueno–Smith, Alastair–Siverson, Randolf M.–Morrow, James D., The Logic of Political Survival, Massachusetts Institute of Technology, 2005, továbbá de Mesquita, Bruce Bueno–Smith, Alastair, i. m. (A ford. megjegyzése.)

59BOP 1998–2007: Romania – tara de nemultumiti optimistielérhető online: <http://www.soros.ro/ro/publicatii.php?cat=2#>. Letöltve: 2015. április 16.

60Deleanu, Valentina–Bechir, Mariana, Sondaj IMAS. Românii au tot mai puţină încredere în poliţie, Adevărul, March 2nd 2011.

61Popescu Raluca– aladă, Mirel–Tufiș, Claudiu–Voicu, Ovidiu (coord.), Religie şi comportament religios. Implicarea Bisericii în politicăelérhető online < http://www.soros.ro/ro/program_articol.php?articol=305 >. Letöltve: 2015. április 16.

62Marian, Mircea, Harul sfânt pare să se fi pogorât asupra preşedintelui PNL, Crin Antonescu, Evenimenştul zilei, 31 August 2011.

63Frunză, Sandu (coord.), Paşi spre integare. Religie şi drepturile omului în România, Cluj, Limes, 2004, 115–116.

64Preda, Radu, Biserica în stat. O invitaţie la dezbatere, Bucureşti, Scripta, 1999, 53–54.

65Î.P.S. Daniel, Valorile creştine şi valorile euro-atlantice – temelia viitorului, Securitate şi Cooperare, no. 4 (6), Bucureşti, September, 2002, 16.

66A romániai börtönrendszer – szimbolikusan – ortodox „identitást” kapott: a román börtönrendszer hivatalos védelmezői Szent Péter és Pál.

67Számos egyéb hatáskör között feltűnnek azok, amelyeknek semmi közük az istentisztelethez, a vallásgyakorláshoz: listavezetés a rabokról felekezeti hovatartozás szerint és annak időközönkénti frissítése, részvétel a feltételes szabadlábra helyezésről döntő bizottságokban, a szobafelügyelők kinevezésének jóváhagyása (APADOR-CH jelentés 2006 – elérhető online http://www.apador.org/raportul-de-activitate-al-asociatiei-pentru-apararea-drepturilor-omului-in-romania-comitetul-helsinki-2006/. Letöltve: 2015. április 16.).

68Ezért 2006-ban módosította az egyezményt az Igazságügyi Minisztérium 610/17.02.2006. számú rendelete, amely új szabályozást vezetett be a fogva tartottak lelkigondozására vonatkozóan. A 610/17.02.2006. számú rendeletnek nem sikerült lelepleznie az Igazságügyi Minisztérium és a ROE közötti egyezményt, és a lelkigondozó-irodák továbbra is működnek. (Uo.)

69Andreescu, Gabriel, Ocuparea spaţiului secular. Libertatea de conştiinţă versus limitele »libertăţii de religie instituţionale«, Revista Română de Drepturile Omului, 13, 29, 2005, 4–14.

71A Honvédelmi Minisztérium, a Belügyminisztérium, a Román Hírszerzési Szolgálat, a Külföldi Hírszerző Szolgálat, a Védelmi és Biztonsági Szolgálat, a Különleges Távközlési Szolgálat és az Igazságügyi Minisztérium – a Börtönök Általános Igazgatósága.

72APADOR-CH, Din nou despre religie, toleranţă, drept la proprietate, Revista Română de Drepturile Omului, 5, 15, 1997, 50–51.

73Popescu, Corneliu-Liviu, Competenţa instanţelor judecătoreşti în soluţionarea litigiilor patrimoniale dintre Biserica Ortodoxă Română şi Biserica Română Unită cu Roma (Greco-Catolică), Revista Română de Drepturile Omului, 10, 24, 2002, 9.

74Comunicat. Poziţia Bisericii Greco-Catolice faţă de intenţia declarată a Bisericii Ortodoxe Române de a susţine legiferarea epurării culturale şi religioase în Româniaelérhető online <http://www.bru.ro/blaj/pozitia-bru-fata-de-intentia-bor-de-a-sustine-legiferarea-epurarii-culturale-si-religioase/ >. Letöltve: 2015. április 16.

75A parókia1992-ben elkezdte a tulajdona visszaigénylésének folyamatát. Mivel 9 évvel később az ügy még mindig nem haladt előre, 2001 januárjában petíciót nyújtott be az EJEB-hez. Időközben, 2006 végére, visszanyerte a vita tárgyát képező tulajdonát.

76A parókia azt állítja, a román állam megsértette a tisztességes eljáráshoz, a gondolat-, lelkiismereti és vallásszabadsághoz, illetve a hatékony jogorvoslathoz való jogát, a hátrányos megkülönböztetés tilalmát és a tulajdonjog védelmét.

77Requête no 2534/02 présentée par Paroisse Greco-Catholique Ţicvaniul Mare contre la Roumanie.

78Affaire Paroisse Greco-Catholique Sâmbata Bihor c. Roumanie (Requête no 48107/99).

79Az Országos Diszkriminációellenes Tanácsot 2002-ban alapították. 2005 után, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség támogatását élvező Asztalos Csaba által vezetett új Irányító Tanács kinevezésével nyert tekintélyt és befolyást.

80Az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) kiemelt elsőbbséget adott a „bizonyítási teher megfordítása” eljárásnak egy két héttel korábban megoldott ügyben, amely a zsidó közösség tulajdona visszaadásának elmulasztásával foglalkozott.

81A Dragoş Tiberiu Niţă államtitkár, a CNCD alelnöke és a ROE főpapsága közötti sajátos viszonyra utal az, hogy az államtitkárt bevették a román pátriárkátus delegációjába, amely 2010 húsvétján Jeruzsálembe ment elhozni a Szent Lángot (Humoreanu, Dana, Delegaţia care aduce Lumina Sfântă, condusă de Arhiepiscopul de Bucureşti, Monitorul de Suceava, 30 martie 2010).

82Lásd Kolozs (Cluj), Fehér (Alba), Körösvidék (Crişana) és Máramaros (Maramureş) Érsekségének kijelentését: „Az Egyesült Egyház fő problémája az1989 decembere utáni kétes és nem egyértelmű helyzete a román színtéren.” Kolozs (Cluj), Fehér (Alba), Körösvidék (Crişana) és Máramaros (Maramureş) Érseksége (Cluj-Napoca, Renaşterea, 2006).

egysza

Adószám: 19667908-1-42
(Az szja 1 százalékának felajánlásához)
Közhasznúsági jelentéseinket ide kattintva érheti el.