egyházfórum
ALAPÍTVÁNY
KIADÓ
FOLYÓIRAT

Megjelent a Egyházfórum 2015/1. számban 

A Luther Kiadó és az Egyházfórum közös kiadásában hamarosan megjelenő Ferenc Pápa Legendárium című kötet egyik fejezete. 

Világkörüli zarándokútján a két jó barát, Ferenc pápa és Abraham Skorka rabbi Felsőkemenesre érkezett. Éppen a Vörös Rébékhez címzett patinás fogadó elé értek, amikor megszólalt a rabbi okostelefonja. A kapott hírnek a rabbi annyira megörült, hogy, tisztesség ne essék szólván, körültáncolta barátját. Meg is szédült egy kicsit, de szerencsére Ferenc pápa időben elkapta.

Igazán örülök, hogy ennyire örülsz, Abraham, de kérlek, takarékoskodj erőddel, hogy a soron következő örömödre is jusson!

Temiattad van az egész, Francisco. Most értesített az amerikai Forward Jewish Daily, hogy bekerültél az elmúlt év ötven legnagyobb hatású zsidója közé, akik tavaly a legfigyelemreméltóbb tetteket hajtották végre.

Ez valami tévedés vagy valami huncutság lesz, Abraham. Igaz, Szent Pállal együtt én is vallom, hogy „a zsidók előtt zsidóvá váltam, hogy megnyerjem a zsidókat”, de Pál ezt zsidóként könnyedén megtehette, én meg, mint tudod, Argentínába kivándorolt, umbriai olasz szülők gyermekeként…

Nincs itt semmi turpisság, Francisco – vágott közbe Skorka rabbi -, ugyanis a sólet mindig úgy sikerül, amilyen a kedves vendég. Ebben a társasjátékban az a szabály, hogy az ötven aktuális csúcs-zsidó között lehet két olyan személy is, akik nem zsidók ugyan, mégis sokat köszönhet nekik a zsidó világ. Neked azt rótták föl érdemedül, hogy mindig határozottan felemeled szavadat az antiszemitizmus ellen, aktuális konkrétumként pedig azt, hogy szorgalmazod a katolikus egyház holokausztarchívumának megnyitását, végül leszögezik, hogy manapság neked van a világon legnagyobb hatásod arra nézve, hogy mit gondoljon az emberiség rólunk, zsidókról.

Hát akkor, Abraham, erre innunk kell – javasolta Ferenc pápa.

Skorka rabbi kisilabizálta okostelefonja segítségével, hogy a fogadó közel kétszáz éves, és a fordítási program segítségével az is kiderült, hogy maga Vörös Rébék irodalmi figura, valami boszorkányféleség.

Mondd, Francisco, egyáltalán beteheti a lábát ilyen nevű helyre egy hívő katolikus? – ugratta barátját Skorka rabbi.

Még az a szerencse, Abraham, hogy II. János Pál a boszorkányüldözések miatt is bocsánatot kért, amikor az inkvizíció túlkapásait elítélte – nyugtatta meg barátját Ferenc pápa.

Bementek a Vörös Rébékbe, angolul és mutogatva italt rendeltek, majd leültek egy üres asztalhoz, ahol spanyol nyelven folytatták a beszélgetést.

Azon gondolkozom, Francisco, vajon a magyarok között hogyan legyünk magyarok, amikor nem tudunk magyarul – vetette föl Skorka rabbi.

Például tolmáccsal, Abraham – felelte Ferenc pápa, majd megemelte hangját. – Bocsánat, beszél itt valaki angolul vagy németül?

A Vörös Rébék vendégei a csapossal élükön hevesen rázták a fejüket. Egy nagyon idős, az orosz fogolytábort megjárt vendég felajánlotta maradék orosz tudását, de ezzel nem jutottak ötről hatra, mert a két zarándok együtt sem tudott többet, mint hogy: „Bozse moj!” Közben egy fiatalember szélsebesen elszaladt valahova.

Remélhetősen talán tolmácsért – vélte a rabbi, majd azt mondta: – Bizonyára nagyon kíváncsiak, hogy mifélék vagyunk. Mit gondolsz, Francisco, legyünk továbbra is argentínai zarándokok?

Ferenc pápa alaposan elgondolkodott, majd azt mondta:

Én magam, Abraham, szívesen lennék azok egyike, akiket itt nem kedvelnek túlságosan, hogy ennek ellenére megpróbálhassuk megkedveltetni magunkat.

Maximálisan benne vagyok, Francisco. Várj egy kicsit, valaminek utánanézek.

És a rabbi villámgyorsan nyomogatta okostelefonja gombjait.

Mi, zsidók már eddig is tudtuk, hogy a magyar szociológusok és szociálpszichológusok elsőrangúak az etnikumokkal kapcsolatos előítéletek kutatásában.

Én meg egy magyarországi cigány küldöttségtől tudom, hogy ebben az országban, még a zsidókat is megelőzve, a cigányok az előítéletek leggyakoribb elszenvedői. A „gyöngék közt gyönge lettem” szellemében cigányok lehetnénk, de azzal, ahogyan mi kinézünk, ezt nehezen tudnánk elhitetni.

Figyelj csak, Francisco, találtam valamit! Tréfás kedvű magyar szociológusok kitalálták a pirézeket, és amikor arról kérdezték a magyarokat, hogy kiket fogadjon be az ország, a válaszadók kétharmada nem kért a pirézekből. A románok, az oroszok, a kínaiak és az arabok után az ő bevándorlásukat ellenezték leginkább. Na mármost, mivel küllemünk alapján románok, oroszok, kínaiak és arabok sem lehetünk, maradnak a pirézek, vagy ahogyan mi zsidók mondjuk: ha csak két választásod van, válaszd a harmadikat.

Ebben a pillanatban lépett be a körzeti rendőr, azonnal hozzájuk lépett, és „Bitte, Paszport!” felszólítással igazoltatta őket.

Látod, Abraham, még az a szerencse, hogy megtartottam argentínai állampolgárságomat és útlevelemet. Ha egy vatikánit mutatnék, azt hihetnék, én vagyok a római pápa – jegyezte meg Ferenc pápa.

Mindketten kezet nyújtottak, és bemutatkoztak, Ferenc pápa mint Jorge Bergoglio. A rendőr csak annyit mondott, hogy Horváth törzsőrmester, majd idegesen nézegette a spanyol nyelvű útleveleket, összehasonlítva a fényképeket valóságos ábrázatukkal, végül egy nagyot sóhajtott, és telefonált.

Dezső, kérlek, gyere gyorsan ide a Rébékbe, mert éppen egy kisebbségi igazoltatást foganatosítok. Tolmácsolni kellene.

Mi pirézek vagyunk – mondta Skorka rabbi angolul.

Nyugalom, mindjárt lesz tolmács – figyelmeztette őket a törzsőrmester.

Perceken belül megérkezett Dezső, a felsőkemenesi gyógyfürdő vendégeit fogadó panzió mindenese, aki a körülményekhez képest eléggé sikeresen tolmácsolta a rendőr kérdéseit.

Honnan jöttek?

Argentínából. Pirézek vagyunk.

A törzsőrmester érzékeltette, hogy ő bizony átlát rajtuk.

Argentínában nem argentinok vannak?

Argentínában természetesen argentin állampolgárok vannak, akik sokféle náció: olaszok, spanyolok, németek, zsidók, indiánok, cigányok. És persze pirézek is – magyarázta Skorka rabbi.

Te érted ezt, Dezső? – kérdezte a törzsőrmester magyarul.

Ez ugyanolyan, törzsőrmester úr, mint hogy Svájcban németül, franciául és olaszul beszélő svájciak élnek, miközben svájciul senki sem tud. Ugyanez van Belgiumban, ahol egy szem belga sincsen, csak vallonok és flamandok – magyarázta a panziós, és mindjárt angolra is lefordította.

Skorka rabbi és Ferenc pápa helyeslőn bólogatott.

Ezt te honnan a… fészkes csudából tudod? – kérdezte a törzsőrmester magyarul.

Ezután a beszélgetés egy darabig magyarul folyt.

A svájci és belga vendégeimtől – felelte a panziós

Piréz vendégeid is voltak, Dezső? – kérdezte a törzsőrmester.

Még nem.

Szerencsére Felsőkemenesre még nem szivárogtak be a rohadékok – jegyezte meg a csapos.

Mert ezek a déli határon szöknek át az afgánokkal és az arabokkal együtt – magyarázta egy borostás vendég.

A többieknek is megeredt a nyelve. A panziós mindent híven tolmácsolt.

És csinálják nekünk a kalamajkát.

Kalamajkát? Enyhe kifejezés! Etetjük-itatjuk őket, cserébe meg gengszterkednek.

Csalnak, lopnak, kiszöknek a menekülttáborokból, és elkapják lányainkat, asszonyainkat

De ezek, János, itt ketten, nem úgy néznek ki.

Mert ezeket már kikupáltuk, és most mennek tovább Nyugatra.

Ezek a pirézek olyanok, mint a zsidók, a kínaiak és az arabok. Ezek mindenhová beszemtelenkednek.

Én azt mondom, hogy Magyarország legyen a magyaroké! – kiáltotta a csapos.

Ekkor egy kopasz szemüveges odament a pulthoz, és rákiabált a csaposra.

Akkor is, Lajos úr, ha elfogyunk? A tiszteletes úr szerint Szent István arra intette Szent Imrét, hogy fogadjuk be jó szívvel az idegeneket. Ezért azt javasolom, hívjuk meg valamire vendégeinket.

Ha akarja, maga meghívhatja, templomgondnok úr – sziszegte a csapos, majd a panzióshoz fordult:

Kérdezze meg őket, Dezső, hogy nem éhesek-e.

A panziós megkérdezte.

Ahogyan mi, pirézek mondjuk, ha éhes vagy, nyalj sót, akkor majd szomjas leszel – felelte Skorka rabbi halálos komoly képpel.

A Vörös Rébékben hirtelen felderült a hangulat.

Még két pohárral ugyanazt! – szólt a csaposnak az a szemüveges, aki Szent Istvánnal példálózott.

Állj! – figyelmeztetett a rendőr. – Amíg nem tisztáztuk, kik ezek, és mit akarnak, nem barátkozunk, nem adunk ki információkat, és nem fogyasztunk alkoholt. Senki sem! Értettem?

A panziós tovább tolmácsolta a rendőr kérdéseit:

Honnan jöttek, és mit akarnak?

Én Buenos Airesből. Rómában találkoztam a barátommal, aki ott a Szent Márta-vendégház lakója. Onnan jöttünk együtt a római légijárattal – felelte a rabbi.

Mit szeretnénk? Nézelődni, ismerkedni, barátkozni – felelte Ferenc pápa, majd hozzátette: – Egyébként zarándokok vagyunk.

t az mindjárt más! – jegyezték meg többen is, de a csapos megkérdezte:

És pontosabban hová, hová, zarándok urak? Máriagyüdre, Máriapócsra, Máriaremetére? Jézusmáriaszentjózsefre?

Ekkor a törzsőrmester csendre intette a társaságot.

Figyelem! Titkos telefonbeszélgetést következik. És ezt ne tolmácsoljad, Dezső! Addig mesélj nekik valami viccet.

Két piréz baktat a sivatagban… Tudják folytatni? kérdezte a zarándokokat a panziós.

Hát hogyne! – vette át a szót Skorka rabbi. – Szó nélkül baktattak már három hete. Egyszer csak megszólalt az egyik piréz: „Ez már Felsőkemenes? – De hiszen láthatod, hogy se híre, se hamva – bosszankodott a másik piréz. – Pedig itt vagyunk, de teljesen befútta a homok – bizony­gatta az első.”

A panziós lefordította. Mindenki odavolt.

Hát ez teljesen jó!

Ezeknek aztán van humoruk!

Csend legyen! – kiabált rájuk a törzsőrmester. – Húsz perc múlva érkezik a helikopter. Addig a pirézek vonuljanak abba a sarokba! Ehetnek valamit, de csak kanalat használhatnak. Kérem, tartsunk háromméteres távolságot az idegenektől, akik legvalószínűbben ipari kémek.

Ipari kémek?! Ezt én nem hiszem el! – méltatlankodott a kopasz szemüveges.

Márpedig Szent István országát is megfertőzték a fehérgalléros bűnözök – mondta egy újságja mögül felbukkanó, nyakkendős vendég. – Egyébként felhívom a rendőrség figyelmét, hogy a zarándokok egyike talpig fehérben van, akár egy piréz sejk.

Kérdezze meg tőle, hogy miben van! – szólt a rendőr a panziósnak.

Zarándoklaton vagyunk – felelte Ferenc pápa.

Megkérdezhetem, hogy milyen vallásúak? – kérdezte a panziós.

Azt meg, ugyanis minálunk vallásszabadság van. Itt még a krisnások is szabadon flangálhatnak.

A barátom zsidó, én meg katolikus vagyok. A pirézek között is van mindenféle vallású, akárcsak a magyarok között – tájékoztatta őket Ferenc pápa.

Mondja meg nekik, hogy az igazi magyarok vagy reformátusok, vagy katolikusok, esetleg evangélikusok, a többieket csak a vallásszabadság engedi – dohogott a borostás.

A törzsőrmester szigorúan feltartotta jobb kezének mutatóujját.

Ezzel ez a téma le van zárva. Vagyis minden téma le van zárva. Hírzárlat!

Ezt is lefordíthatom? – kérdezte a panziós.

Ezt még igen – engedélyezte Horváth törzsőrmester. – Aztán mondja meg nekik, hogy hamarosan átveszi őket a területi idegenrendészet.

A rendőr fejenként két pogácsát engedélyezett a zarándokoknak. Ezt majszolgatták, amikor megérkezett a területi idegenrendészet helikoptere. Egy magas rangú idegenrendészeti tiszt jelent meg, aki spanyolul is tudott, és doktor Sabácz Tihamér őrnagyként mutatkozott be. Miután a zarándokok is bemutatkoztak, az őrnagy először feltette mindazokat a kérdéseket, amelyekkel már a törzsőrmester is próbálkozott, majd megkérdezte, hogy mivel foglalkoznak.

Mindketten teológusok és filozófusok vagyunk – felelte Ferenc pápa.

Ön, Jorge Mario Bergoglio, ezen kívül vegyésztechnikus is, ugyebár? – kérdezte az őrnagy, érzékeltetve, hogy előtte semmi sem maradhatna titkokban.

Persze, hogyne, de ez már nagy régen volt – szabadkozott Ferenc pápa.

De még sokat nyomhat a latban – jegyezte meg az őrnagy.

Amennyiben bebizonyosodik, hogy valóban ipari kémek vagyunk – ismerte el készségesen Skorka rabbi.

Az őrnagy ezt elengedte a füle mellett, majd hirtelen nekik szegezte a kérdést:

És pontosan hová zarándokolnak az urak?

Igazat szólva: nincsen kifejezett úticélunk. Csak nézelődünk, ismerkedünk, barátkozunk – felelte Ferenc pápa.

És kikkel barátkoznak? – kérdezte az őrnagy, de látszott rajta, hogy már meg is bánta a kérdést.

Most éppen Önnel – felelte Skorka rabbi.

Ezt a kérdést töröljük – mondta bele okostelefonjába az őrnagy, majd így folytatta: – Mindenki láthatja, hogy Önök intelligens emberek…

Na végre, őrnagy úr! – kiáltotta lelkesen a templomgondnok.

Ám ettől akár még ipari kémek is lehetnének – közölte az őrnagy a templomgondnokkal, majd a zarándokoknak ezt mondta: – És ami pirézeket illeti, tudniuk kell, hogy pirézek nem léteznek.

De most már vannak, őrnagy úr. Legalább is mi ketten – mondta csendesen Ferenc pápa, és ezt a rabbi angolul is megismételte, a panziós meg lefordította.

És én vagyok harmadik! – rikkantotta a templomgondnok.

Még öten jelentkeztek piréznek. A templomgondok minden piréznek rendelt egy sört. Az őrnagy félrehúzódott, és hosszasan beleduruzsolt csúcsszuper szolgálati telefonjába. Ezután középre állt, és először magyarul mondta:

A központi idegenrendészet elrendelte, hogy vigyem fel a zarándokokat a Liszt Ferenc repülőtérre, és tegyem fel őket a római járatra. És mivel uniós országban vagyunk, természetesen meg fogom kérdezni tőlük, hogy van-e ez ellen kifogásuk.

Nekem van! – kiáltotta a templomgondnok. – Éppen azért van, mert Európában vagyunk! Ha őket viszik, engem is vigyenek, protestáns létemre is.

Ember, megőrült? – csikorogta az őrnagy. – Magát egészen máshová visszük el, ha nem hagyja abba a protestálást.

Ezután közölte az idegenrendészet intézkedését a zarándokokkal is. Arra kérdésre, hogy van-e ellene kifogásuk, Skorka rabbi homlokát ráncolva azt felelte:

Ha nem tehetjük, amit akarunk, azt akarhatjuk, amit tehetünk.

Ezzel mit akar mondani? – firtatta az őrnagy, és szigorú pillantást vetett Ferenc pápára, aki alig bírta kuncoghatnékját visszatartani.

Csupán azt, őrnagy úr, hogy ha ráesik a kő a cserépre: jaj a cserépnek! Ha pedig a cserép kőre: jaj a cserépnek! Akárhogy is: jaj a cserépnek!

Most már meg sem próbálta Ferenc pápa visszafojtani a nevetését. A rabbi angolra, a panziós magyarra fordította a diskurzusat, és ezen már az egész Vörös Rébék teljes gőzzel röhögött.

Maga mit csinált? – támadt rá az őrnagy a panziósra. – Kiszivárogtatott egy szolgálati beszélgetést?

Őrnagy úr, mi itt a Vörös Rébékben vagyunk, és nem az őrsön, a pirézek pedig Felsőkemenes vendégei.

De már csak néhány másodpercig, mert azonnal indulunk – közölte ridegen az őrnagy, majd megemelte a hangját: – És mindenki hallotta, ugye, hogy a zarándokok nem tiltakoztak, hogy nem történt semmiféle erőszak, semmiféle unióellenes cselekmény?

Akkor legalább kérje meg, őrnagy úr, a piréz zarándokokat, hogy búcsúzóul áldjanak meg minket, beleértve az őrnagy urat is!

Én? – vörösödött el az őrnagy.

Pedig elegáns lett volna, becsszavamra! Hát akkor majd én – vállalkozott a panziós.

A zarándokok szívesen belementek. A Vörös Rébék törzsvendégei körülállták a piréz zarándokokat, és hárman, katolikusok, le is térdeltek. Ekkor Skorka rabbi és Ferenc pápa a felsőkemenesiek fölé tartották kezüket, és a Jóillatú Isten – panziós Dezső fordításában „a Jószagú Úristen” – áldását kérték rájuk.

Innen már ment minden, mint a karikacsapás: a toporzékoló templomgondnokot négyen fogták le, a zarándokokat feltuszkolták a helikopterre, a zarándokok elragadtatva nézegették útközben a pompás pannon tájat, a fővárosi repülőtéren az idegenrendészetiek visszaadták a zarándokoknak papírjaikat, és gondosan ellenőrizték, hogy rendben elszállnak-e Róma felé. A két intézkedő idegenrendész pedig így kommentálta az esetet:

Igaza van, alezredes úr, az egyik zarándok kiköpött zsidó volt, de a másik, a fehér ruhás akár még a Ferenc pápa is lehetett volna.

Reménykedjük abban, őrnagy úr, hogy valóban csak zarándokok voltak, és nem vegyipari kémek.

Ön, alezredes úr, egészen bizonyos abban, hogy a pirézeket csak a szociológusok találták ki?

Ha vannak szingalézek, kinézerek, kazárok és kelevézek, akkor miért ne lehetnének pirézek is, őrnagy úr? Akárhogy is, a mi pirézeink éppen most hagyják el az országhatárt. De hát szerencsére itt vannak ezek a csúcsszuper okostelefonjaink, bármit ellenőrizhetünk benne. Kattintsunk rá például Ferenc pápára. Tessék: így néz ki valójában Ferenc pápa. Mi van magával, őrnagy úr?

Éppen most kaptam tőle egy spanyol nyelvű SMS-t, ha jól értem, egy pápai áldást.

Másnap este már hírül ment a Facebookon, hogy Felsőkemenesen megalakult a Magyar–Piréz Baráti Társaság. Honlapjukat másnap estig több mint ötezren keresték föl.

KAMARÁS ISTVÁN OJD
író, szociológus

egysza

Adószám: 19667908-1-42
(Az szja 1 százalékának felajánlásához)
Közhasznúsági jelentéseinket ide kattintva érheti el.