egyházfórum
ALAPÍTVÁNY
KIADÓ
FOLYÓIRAT

Megjelent az Egyházfórum 2016/4. számban

 

ELKÖTELEZŐDÉS A SZEGÉNYEK SZEGÉNY EGYHÁZA MELLETT

 

1. TÉZIS: A SZEGÉNYSÉG, A NYOMOR ÉS A SZEGÉNYEK OPCIÓJA ELŐSZÖR VÁLNAK ZSINATI TÉMÁKKÁ

Kifejezetten szegénységről, nyomorról és a szegények opciójáról először a II. Vatikáni Zsinat két konstitúciójában van szó. A Lumen gentium dogmatikus konstitúció első, alapvetéssel foglalkozó fejezetének végén, amely az Egyház misztériumát tárgyalja, a Zsinat emlékeztet arra, hogy „[...] Krisztus a megváltás művét szegénység és üldözés közepette vitte végbe” (LG 8,3; vö. 41,4),1 és hogy Őt „[...] az Atya küldte, hogy örömhírt vigyen a szegényeknek [...]” (LG 8,3). Ezért „[...] az Egyháznak ugyanezt az utat kell járnia. [...] Szegény és szenvedő alapítójának képmását ismeri föl a szegényekben és szenvedőkben, próbál könnyíteni nyomorúságukon és bennük Krisztusnak akar szolgálni” (LG 8,3).

A Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció elején a Zsinat a szegények opciójának irányába mutató gondolatot körvonalaz. Megállapítja, hogy „az öröm és remény, a gyász és szorongás, mely [...] főként a szegényekben és a szorongást szenvedőkben él [...], Krisztus tanítványainak is öröme és reménye, gyásza és szorongása” (GS 1,1). Tehát a szegényeket nem csupán kétszer említi a Zsinat, hanem két szempontból is lényegesek. Egyrészt ott, ahol Isten országáról van szó (vö. LG 5, GS 39), mert Jézus az Isten országát főként a szegényeknek ígérte (vö. Lk 6,20; Mt 5,3; LG 38,1). Másrészt „az idők jeleiben”, amelyek értelmezésére az Egyház a lelkipásztori konstitúció értelmében köteles (GS 4). Az „idők jeleivel” a Zsinat XXIII. János pápa Pacem in terris című enciklikájára hivatkozik. Ebben János pápa pozitív „korunk jeleiként”2 értékeli, hogy a „munkásosztály [...] gazdasági és társadalmi téren előretör […]” (PT 40), hogy „ott [...] vannak az államban a nők, nincs senki, aki ezt ne tudná [...]” (PT 42). „Kiemelt fontosságú cselekedetként” [...] méltatja az „Egyesült Nemzetek által kibocsátott [...] Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát” (PT 143).3 Ebből következik, hogy a munkásosztály és a nők elnyomása, a neokolonializmus egyes formái, valamint az emberi jogok tagadása, megsértése az Egyház számára az „idők jeleit” képezik, amelyekkel való szembesülés elől az Egyház nem térhet ki.

Mindennek ellenére összességében elmondhatjuk: A Zsinat megnyilvánulásai a szegénységről és a szegényekről csupán szerény mértékűek. Sőt: Jon Sobrino szerint a Zsinat szinte figyelmen kívül hagyta a szegények egyházát.4 Véleménye szerint kivételt képez XXIII. János pápa, aki a 1962. szeptember 11-i rádióbeszédében megállapította, hogy az Egyház „[...] kiváltképpen a szegények egyháza”; továbbá Lercaro milánói bíboros, aki a Zsinat aulájában 1962. december 6-án megtartott prófétai beszédében követelte, hogy a Zsinat központi témája a szegények egyháza legyen; végül pedig Dom Hélder Pessoa Câmara, illetve a Paul Gauthier körüli „szegények egyháza”-csoportosulás.5

Összefoglalva: az Egyház történetében először a II. Vatikáni Zsinat említi a szegényeket, tárgyalja a szegénységet és a nyomort; valamint ez a Zsinat körvonalazott egy olyan gondolatot is, amely a szegények opciójának irányába mutat. Mindezek ellenére a Zsinat hallgat a szegények egyházáról.

 

2. TÉZIS: A KATAKOMBA-PAKTUMBAN SZEREPLŐ SZEGÉNYEK EGYHÁZA, A FELSZABADÍTÁS TEOLÓGIÁJA ÉS ENNEK EGYES VÁLFAJAI A ZSINAT RECEPCIÓJÁNAK KÖVETKEZMÉNYEI

A II. Vatikáni Zsinat recepciója már a tanácskozás idején elkezdődött. Dom Hélder Câmara már az első ülésen a Zsinat utáni időszakot tartotta szem előtt, mint ahogy ezt körlevelei is tanúsítják.6 A negyedik ülésen főként ő és Manuel Larrain püspök készítette elő a Zsinat fogadtatását a latin-amerikai földrészen. A CELAM (Consejo Episcopal Latinoamericano – Latin-Amerikai Püspöki Tanács) elnökségének tagjaiként a szervezet második általános ülésére készültek, amelyet 1968-ban Kolumbiában, Medellín városában rendeztek meg. A Zsinat és a medellíni konferencia közt fontos összeköttetést jelentett a „szegények egyháza” csoportosulásából származó, 13 kötelezettséget tartalmazó, úgynevezett Katakomba-paktum,7 amelyet negyven püspök fogadott el röviddel a Zsinat bezárását megelőzően, 1965. november 16-án a római Domitilla-katakombákban.8 José Comblin véleménye szerint a Katakomba-paktum „tökéletesen tükrözi a medellíni konferencia szellemét [...]”.9

Medellín a Zsinat lendületét tolmácsolta Latin-Amerika számára, és a szegénység háromféle értelmezését fogalmazta meg. A szegénység egyrészt az evilági javakban szenvedett hiány; másrészt szellemi beállítottság, végül az Isten felé nyitás értelmében kötelezettségvállalás. Ezt az értelmezést hasznosította Gustavo Gutiérrez is a „felszabadítási teológiával” foglalkozó írásaiban. A „felszabadítás teológiája” tovább finomította a szegénység kollektív jelenségének fogalmát. Megkülönböztette tehát a szegénységet, amely egy konfliktusokban gazdag folyamat eredményeként lép fel, továbbá a szegények vágyakozását egy másik társadalmi berendezkedésre.10 A társadalmi-gazdasági és a szociális-kulturális szegénységi formákon túl szem előtt tartotta a rasszizmus, az etnocentrizmus és az eltúlzott, agresszív férfibüszkeség (machismo) elvakultságát is. A szegénység fogalmának értelmezése később bővült a kirekesztés kategóriájával,11 például olyan területeken, mint a gender (társadalmi nem), bőrszín, osztályok és etnicitás.12

Összefoglalva: A Zsinat recepciójához hozzátartozik a latin-amerikai egyház és az ebből az egyházból származó felszabadításteológia. A Zsinatot és a medellíni konferenciát a Katakomba-paktum köti össze.

 

3. TÉZIS: A KÖZPONTI KÉRDÉS AZ ISTEN ORSZÁGÁNAK FOGALMA

A Zsinat szellemében a felszabadítás teológiája a bibliai alapokat tekinti irányadónak, és önmagát Isten országát értelmező teológiaként határozza meg. Ezt tanúsítják elsősorban Leonardo Boff, Ignacio Ellacuría és Jon Sobrino művei.

Maga Joseph Ratzinger, a későbbi XVI. Benedek pápa szolgáltat bizonyítékot arra a felvetésre, hogy Isten országának fogalma a Vatikán számára a felszabadításteológia ellen folytatott küzdelem sarkalatos kérdése. Ratzinger nem egyszerűen olyan teológiai irányzatot képvisel, amely Isten országának fogalmát nélkülözi, hanem kifejezetten Isten országa ellen érvel. Jóllehet A názáreti Jézus című könyvének első részében még megállapítja: „Az evangélium központi tartalma: közel Isten országa”.13 Ezután azonban regnocentrizmusnak nevezi, hogy a fogalmat központi kérdésként tárgyalják, és tiltakozik ez ellen. Politikai dimenzióját előnytelen megvilágításba helyezi, s kijelenti: „Közelebbről szemlélve mindez (a békéről, igazságról, és a teremtés megőrzéséről szóló beszéd) üres szólam csupán”.14 Véleménye szerint Isten országának fogalma, új, világi értelmezést kapott amelyet „[...] széles körben és különösképp a katolikus teológiában [...] használnak”.15 Az, hogy mindezt az „országfogalom világi átértelmezésének”16 titulálja, pontosan mutatja: Ratzinger/XVI. Benedek pápa nyilván elsiklott afelett, hogy a Jézus által hirdetett „Isten országának” jelentősége teljes mértékben világi. Az Isten országához a Bibliában semmilyen hitvallás, semmilyen kultikus cselekedet vagy papi közvetítés nem kapcsolódik. Isten országának fogalma Máté evangéliumában (Mt 25,35skk) az utolsó ítélet leírásakor a világban gyakorolt könyörületesség műveire épül. Ratzinger alábbi megállapításával teológiai szemszögből is támadja a regnocentrizmust: „Mindenekelőtt azonban megmutatkozik: Isten eltűnt, már csak az ember cselekszik.”17

A világ valóságában Isten országa és az evilági birodalmak állnak egymással szemben. Isten országa logikája elkötelezett az élet minden megnyilvánulása és a természet mellett, míg az evilági országok gazdasági, politikai és ideológiai logikája legalábbis elfogadja az emberek és a természet halálát. A bibliai időkben Jézus Krisztus, mint Isten országának tanúja, áldozatává vált a Pax Romanának. Ma ezt a szerepet tölti be a Pax Capitalistica, a radikális piacgazdaság elmélete, amely gyilkol, mint Ferenc pápa ezt megállapította,18 és nem fér össze Isten országával.

Összefoglalva: A felszabadítás teológiája a Zsinat által megfogalmazott igényt viszi tovább, amely szerint az Egyháznak és a társadalomnak Isten országát figyelembe kell vennie. Éppen emiatt küzdött ellene a vatikáni Magisztérium.

 

4. TÉZIS: KÖVETKEZMÉNYEK A POSZTKONCILIÁRIS EGYHÁZ SZÁMÁRA

Egy Isten országa mellett elkötelezett Egyház számára Jézus hite a mérce a Jézusban való hit számára. Ahogyan Jon Sobrino is megkövetelte:19 Krisztusuk legyen Jézus! Eltávolodik az Isten országát nélkülöző krisztológiától és az ennek megfelelő utódgyakorlattól. Jézus meghívását követi: „Ezért ti elsősorban az Istennek országát és az ő igazságát keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá” (Mt 6,33).

Az ilyen Egyház

– az áldozatok szemszögéből elemzi a társadalmi viszonyokat;

– Ferenc pápával együtt nemet mond a kirekesztés gyilkos gazdasági gyakorlatára; elutasítja a pénz istenítését; elutasítja a szolgálat helyett uralkodásra törő hatalomvágyat, és elutasítja a társadalmi egyenlőtlenséget, amely erőszakot szül;20

– Istenhez fűződő viszonyát a teológiailag releváns emberekhez fűződő viszonyán méri, különösen a szegényekhez és a szorongattatást szenvedőkhöz fűződő viszonyán;

– a középpontot a peremeken keresi, azáltal, hogy – miként Ferenc pápa felszólít erre21 – a marginalizáltak felé tart, még akkor is, ha ezáltal úgynevezett „jó hírét” elveszíti.22

 

HANS-H. HÜCKING
filozófus, katolikus teológus, ny. gimn. tanár
Pax Christi Kelet-Nyugat Csoport
Dortmund

Németből fordította:
KISS ORSOLYA

 

1* A jelek ideje.” 30 éves az Egyházfórum címmel 2016. szeptember 16–17-én a Wesley János Lelkészképző Főiskolán rendezett konferencián elhangzott előadás szerkesztett változata.
A szövegrészleteket a hivatalos magyar fordítások alapján idézem, amelyek az alábbi helyeken érhetők el: Lumen gentium: undefined (letöltve: 2016. 12. 10.); Gaudium et spes: undefined (letöltve: 2016. 12. 10.); Pacem in terris: undefined (letöltve: 2016. 12. 10.). (A ford. megj.)

2János pápa enciklikájának hivatalos magyar fordítása a bevett „idők jelei” helyett a „korunk jelei” kifejezést használja. (A ford. megj.)

3A szerző által használt német változat szövege helyenként különbözik a hivatalos magyar fordításétól, ezeket a részeket saját fordításomban közlöm, jelezve az eltérést. (A ford. megj.)

4Sobrino, Jon, Der „Kirche der Armen” war auf dem Zweiten Vatikanischen Konzil kein Erfolg beschieden. Concilium 48 (2012), 296–305, itt: 297.

5  Gauthier, Paul, Die Armen, Jesus und die Kirche, Graz–Wien–Köln, Styria, 1964; továbbá Congar, Yves Marie-Joseph OP, Für eine dienende und arme Kirche, Mainz, Matthias-Grünewald, 1965.

6  Lásd Dom Hélder Cȃmara Circulares Conciliares című művében: 1962. 12. 1/2. Német fordítása: Cȃmara, Hélder Dom, Briefe aus dem Konzil. Nachtwachen im Kampf um das Zweite Vatikanum, Luzern, Exodus, 2016.

7  A Katakomba-paktum magyar szövege Koenig Katalin fordításában itt olvasható: undefined (letöltve: 2016. 12. 10.).

8  Arntz, Norbert, Der Katakombenpakt. Für eine dienende und arme Kirche, Kevelaer, Lahn, 2015.

9  Comblin, José, Lateinamerikas Kirchenväter, Concilium 45 (2009), 518–528, itt: 523.

10Boff, Clodovis–Pixley, Jorge, Die Option für die Armen, Düsseldorf, Patmos, 1987, 19–28.

11Sung, Jung Mo, Der Arme nach der Theologie der Befreiung, Concilium 51 (2015), 331–340, itt: 332.

12Pilario, Daniel Franklin et al., Die Kirche der Armen und die Globalisierung, Concilium 51 (2015), 273–280, itt: 275.

13Ratzinger, Joseph–Benedikt XVI, Jesus von Nazareth, Freiburg im Breisgau–Basel–Wien, Herder, 2007–2012, 77.

14Ratzinger–Benedikt XVI, i. m., 83.

15Ratzinger–Benedikt XVI, i. m., 82.

16Peters, Tiemo Rainer, Mehr als das Ganze. Nachdenken über Gott an den Grenzen der Moderne, Ostfildern, Matthias-Grünewald, 2008, 103.

17Ratzinger–Benedikt XVI, i. m., 84.

18Evangelii Gaudium (EG) 53

19Sobrino, Jon, Wenn der Christus Jesus ist. Essay über die Orthodoxie: Geschichte, frohe Botschaft und Parteilichkeit, Concilium 50 (2014),179–189.

20Evangelii Gaudium (EG) 53–60.

21Evangelii Gaudium (EG) 49

22Előadásomhoz fontos gondolatokat merítettem a következő műből is: Eigemann, Urs, „…nicht ohne die Elenden der Welt. Die Pastoralkonstitution als Orientierung und der Katakombenpakt als Verpflichtung auf eine Kirche der Armen: Am Rand die Mitte suchen!” in „Suchet zuerst das Reich Gottes und seine Gerechtigkeit (Mt 6,33), Festschrift für Pastor Günter Schmidt zum 80.Geburtstag”, Münster, ITP-Kompass, 2016, 57–72.

egysza

Adószám: 19667908-1-42
(Az szja 1 százalékának felajánlásához)
Közhasznúsági jelentéseinket ide kattintva érheti el.