egyházfórum
ALAPÍTVÁNY
KIADÓ
FOLYÓIRAT

Megjelent az Egyházfórum 2011/2. számában

A 2011-es tavaszi parlamenti ülésszak utolsó napján a magyar országgyűlés új egyházügyi törvényt fogadott el, melyben sok minden más mellett az egyházi státusz megszerzésének feltételein változtatott, és egyben 14 (köztük 3 izraelita) felekezetet rögtön egyházi státuszba is emelt. Rabbiként (és az említett három felekezet egyikének vezetőjeként) alábbi összefoglalómban csupán a zsidó hitközségek „egyházi” státuszának előtörténetét és vallási hagyományait mutatom be. A magyarországi zsidóság szempontjából nagy előrelépés a felekezet hármas tagoltságának törvénybe iktatott elismerése, s ez az alábbi sorokból nyilván egyértelművé válik.

A zsidó hitközségek hagyományosan alulról szerveződő szuverén közösségek. A hitközségek a Sulchán Áruch törvénykönyv alapján szerveződnek. Létrejövetelükhöz szükséges legalább tíz zsidó férfi1, egy közösséget vezető rabbi2, egy tóratekercs3 és egy imahely4.

 

 

TÖRTÉNELMI HÁTTÉR

A zsidóság egyenjogúsításának folyamata után Európa-szerte felmerült az igény, hogy a zsidó közösségek, valamilyen, az állami jogrendszerbe beemelhető szervezetként rendszerbe tömörüljenek. Magyarországon az emancipáció (1867.XVII. tc.) után Eötvös József kultuszminiszter hívta össze5 e célból az Izraelita Egyetemes Gyűlést, mely egyrészt hívatott volt arra, hogy egységes szervezeti szabályzatot határozzon meg6, másrészt megalkossa egy képviseleti forma létrejöttét. Végül a kongresszusi szabályzatot a kongresszus (hagyományhűbb) ortodox résztvevői nem fogadták el, és a kivonultak kongresszusból. Ezek után az úgynevezett Hittőr Egylet által saját ortodox szervezeti szabályzatot kezdeményeztek, melyet 1871. november 15-én jóvá is hagyott Pauler Tivadar vallás- és közoktatásügyi miniszter.7 Így létrejött egy kongresszusi (neológ) és egy hagyományhű ortodox szabályzat. Később azok a hitközségek, amelyek mindkét szabályzattól elzárkóztak és korábbi szabályzatuk szerint működtek tovább, létre hozták az úgynevezett statusquo szabályzatot.8

1877-re tehát az izraelita felekezeten belül három külön álló irányzat létezett, melyek mindegyikének önálló szabályzata volt.9 Ez a gyakorlatban akkor három irányzatot jelentett, de nem három „egyházat”. A hitközségek ugyanis továbbra is különálló, egymástól független jogi személyeként léteztek.10 A szabályzatok csak abban az értelemben egységesítettek, hogy ha Magyarországon vagy Erdélyben létrejött egy hitközség, akkor annak alapszabályát a három irányzat által lefektetett szabályzat egyike szerint kellett megfogalmaznia.11 Így lehetett belőle neológ, ortodox vagy statusquo hitközség. Mindettől függetlenül létezett mindegyik irányzat számára egy-egy központi iroda,12 amely az adott hitközségek közös képviseletét látta el a kormányzati felek felé.13 Nem volt azonban soha egyetlen központi neológ vagy ortodox egyház, és különösen nem egy központi „zsidó egyház”, mondjuk a katolikus egyház mintájára, amely a zsidósággal ellentétben felülről lefelé épülő hierarchia szerint működik.

A holokauszt pusztítása után 1950-ben a kommunista államhatalom egységesítette az összes létező zsidó hitközséget, és az irányzatokra stb. való tekintet nélkül a külön álló hitközségeket egy központi szervezetbe „egyházi mintára” egybeolvasztotta.14 A létrejött szervezet neve volt a MIOK (Magyar Izraeliták Országos Képviselete).15

Ez a monopolizált szervezet nevezte át magát 1990-ben Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének úgy, hogy habár a szuverenitást feltételező „hitközségek szövetségének” titulálta magát, tulajdonképpen továbbra is megtartotta a felülről szerveződő „egyház” formát.16 A szövetség taghitközségei nem úgy jártak el, hogy előbb visszanyerték önálló egyházi státuszukat (melyet a kommunista államhatalom idején nélkülöztek), és csak utána alakítottak egymással szövetséget, hanem nagy részük az úgynevezett származtatási módszerrel lett önálló jogi személy, magából a szövetség-egyházból származtatva magukat.17 Vagyis létezésük a szövetség létezésének függvénye volt.18 Tehát a taghitközségek nagy része ki sem léphet a „szövetségből”, és ez a „szövetség” pedig egyházként jegyeztette be magát.

2004-ben megalakult az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség. A Pest-megyei Bíróság Pk. 60298/2004-es számú végzéssel jegyezte be az egyházat, amelynek céljaként, tevékenységi köreként az alábbiakat jelölte meg: „Az 1877. március 29-én a 7768/1887 V.K.M. (Vallási és Közoktatásügyi Miniszter) rendelete alapján engedélyezett és újjáalakított „statusquo ante” elnevezésű izraelita hitközség hitéleti tevékenységének megújítása.”

Azóta tehát létezik mind a három történelmi irányzathoz tartozó önálló hitközség, jogi személy. A Magyarországi Autonóm Ortodox Izraelita Hitközség (továbbiakban MAOIH), alapszabálya és már neve is egyértelműen ortodoxnak határozza meg magát. Az EMIH a statusquo ante irányzat megújítójaként definiálja önmagát. A Mazsihisz pedig arról rendelkezik alapszabályában (25. §.), hogy taghitközségei (a MAOIH-t leszámítva) a neológ ideológia anyaintézményének, az Országos Rabbiképző Intézetnek19 a rabbijait alkalmazhatják.20 Ezzel egyben azt is meghatározza a Mazsihisz alapszabálya, hogy taghitközségei (a MAOIH-t leszámítva) mind a neológ irányzathoz tartoznak.

Ennek ellenére különböző leírt jogszabályokban és ki nem mondott szokásjogokban a Magyar Állam továbbra is egyedül a Mazsihiszt ismerte el a magyar zsidóság vallási szervezetének. Ennek a helyzetnek a megjavítása, és a történelmi állapot visszaállítása tehát a most elfogadott egyházügyi törvény gesztusa, amely mind a három zsidó felekezetet azonos rangú partnerként ismeri el.

 

KÖVES SLOMÓ, RABBI
EGYSÉGES MAGYARORSZÁGI IZRAELITA HITKÖZSÉG

 

 

1 Lásd pl.: Maimonidesz, Misne Torá, A szeretet könyve, Az ima szabályai 8:5.: „Izrael tíz férfije közösségnek számít”. Uo. 8:6.: „Bármilyen szent dolog csakis Izrael közösségében legyen…”

2 A Tórában (5Mózes 17:11.) Mózes egyértelműen leszögezi: „A tan szerint, melyre téged tanítanak és az ítélet szerint, melyet neked mondanak, cselekedjél; ne térj el az igétől, melyet tudtodra adnak, se jobbra, se balra”. Rási, a zsidó Biblia legnagyobb kommentátora, ezt úgy értelmezi, hogy olyan nagy a hatalmuk a rabbiknak, hogy „ha még a jobbat balnak, balt pedig jobbnak mondják”, akkor sem szabad letérni az általuk tanított útról. A Chinuch (kb. 1257, anonim szerző) kódex gyűjtemény, azt is leszögezi (495. micva), hogy a fenti kötelesség – a rabbik tanításának követése – nem csak a 71 tagú szánhedrinre, az ókori legfelsőbb rabbinikus bíróságra, hanem „minden nemzedék, minden rabbijára vonatkozik”. A Sulchán Áruch törvénykönyv (Chosen Mispát 231:28.) egyértelmű döntvényben szögezi le (a Talmud, Bává bátrá 9a alapján), hogy ha egy város elöljárói valamiben döntést hoznak, akkor az mindenkire egyaránt követendő, kivéve ha városukban van rabbi. Akkor ugyanis döntéseik csakis a rabbi hozzájárulásával válnak hatályossá. Láthatjuk tehát, hogy a judaizmus szemében az ideális közösségvezetés mindenképp a rabbi kezébe adja, az utolsó jogát.

3 Lásd pl.: Maimonidesz, Uo. A Tóra könyvének szabályai 7:1.

4 Lásd pl.: Talmud, Bráchot 8a

5 1868. december 10.

6 Az úgynevezett „congresszusi szabályzatok” kilnec fejezetét 1869. július 14-én szentesítette Ferenc József. A teljes szabályzatot lásd pl. Magyar –Zsidó Szemle, IX (1892), pp. 148-162.

7 26.915/1871. VKM. sz.

8 Maga a statusquo ante izr, hitközségek alapszabályait csak 1928-ban készítették el véglegesen: 35.847/1928 és az azt kiegészítő 230-05-150/1929 sz. VKM rendelet. (Lásd még Barabás Györgyi: Magyarországi zsidó hitközségek, egyletek, társulatok alapszabályai. Bevezetés, 31. lábjegyzetben jelölt források.). Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter 1877. március 29-én kelt rendeletében (7.768/1877 VKM sz.) már „congresszusi, orthodox és statusquo ante” hitközségeket ismer el.

9 A statusquo ante irányzat kivételével, mely csak később egységesítette szabályzatát.

10 Ezt mindegyik szabályzat megerősítette. Lásd pl.: Congesszusi szabályzat, I. szabályzat, 6. §. „Az izr. hitközségek a megfelelő testületi jogokkal felruházott, autonom és egymástól független testületeket képeznek.”

11 „I. szabályzat a magyar- és erdélyhoni izr. hitközségek szervezése tárgyában.”

12 A kongresszusi Izraelita Országos Iroda (1871), az ortodox Közvetítő Bizottság (1905-től Közvetítő Iroda) és a debreceni székhelyű statusquo Országos Szövetség (1928-29.)

13 Lásd például a statusquo ante izraelita hitközségek Országos Szövetségének alapszabálya (220. 35.847/1928) II. 7.§./a: „Az Országos Szövetség képviseli a kebelébe tartozó hitközségeket ezek összességét, vagy az egyetemes zsidóságot érintő kérdésekben úgy a m. kir. kormány, mint más hatóságok előtt, és véleményt ad ezek által hozzá intézett kérésekben.”

14 Lásd a vallás- és közoktatásügyi miniszter által jóváhagyott 1162-11-7/1950. sz. a. jóváhagyott „A magyar izraelita vallásfelekezet egységes szervezetéről szóló szabályzat” (mostantól: MIOK szabályzat) 87.§./(1): „E szabályzat hatályba lépésével a magyar izraelitáknak kongresszusi, autonóm ortodox és statusquo ante szervezete megszűnik…”.

15 A „felső tagozat” további szervei: Magyar Izraeliták Országos Intézőbizottsága, a Magyar Izraeliták Országos Irodája és az Izraelita Központi Felekezeti Bíróság. (MIOK szabályzat 4.§.)

16 Lásd Mazsihisz alapszabály 5.§./a: „A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége a Fővárosi Bíróság Pk.63.365/1990. számú végzésével bejegyzett, 32. sorszám alatt egyházként bírósági nyilvántartásba vett önálló jogi személy.”

17 Lásd Mazsihisz alapszabály 10.§.: „A taghitközségek – amennyiben az 1990. évi IV. törvényben foglalt önálló egyházalapítási feltételeknek megfelelnek – saját hatáskörükben dönthetnek arról, hogy kérik-e bírósági bejegyeztetésüket az illetékes bíróságtól. Ezen döntésükről kötelesek haladéktalanul tájékoztatni a Szövetséget. Azon taghitközségek, amelyek nem felelnek meg a törvényben foglalt önálló egyházalapítási feltételeknek, illetve nem kívánják gyakorolni ezen jogukat, a Szövetség Alapszabályában írtak szerint kapnak jogi személyiséget (származtatott jogi személyiség).”

18 Lásd: A keszthelyi hitközség esetét, amely 2005-ben jelentette be kilépését a MAZSIHISZ –ből. Bár a Keszthelyi Izraelita Hitközség a Zala megyei bíróságon önálló és nem származtatott jogi személyként volt bejegyezve, amint azt a MAZSIHISZ Alapszabályához fűzött I. melléklet is ékesen tanúsítja. MAZSIHISZ ennek dacára a hitközség megszüntetését kérelmezte a Zala - megyei bíróságon. Első fokon a megyei bíróság meg is szüntette a hitközséget. Ezt a határozatot az illetékes ítélőtábla megváltoztatta. Az ügy felülvizsgálati eljárásban a Legfelsőbb Bírósághoz is eljutott.

19 Az 1877-ben megalakult Rabbiképző Intézet egyik fő töréspontja volt a neológ és az ortodox irányzatnak. A neológok ugyanis feltétlenül meg akarták „reformálni” a rabbiképzést, és a modernkor felfogásához és szelleméhez illeszkedő vallási vezetőket akartak nevelni, míg az ortodoxok ragaszkodtak a hagyományos, többezer éves módszertannal bíró színvonalas jesiva oktatáshoz. Bővebben lásd pl.: Blau Lajos, 1917: Adalékok a Ferencz József Országos Rabbiképző Intézet Történetéhez, Az intézet fennállásának negyvenedik évfordulója ünnepére. Budapest; Katz Jakov, 1999: A végzetes szakadás. Múlt és Jövő kiadó, Budapest

20 „Rabbi tisztség betöltésének alapfeltétele az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetemen szerzett érvényes rabbi-diploma, vagy az ott elismertetett diploma. Az authonom orthodox hitközségek e kérdésben megtartják eddigi hagyományaikat.”

egysza

Adószám: 19667908-1-42
(Az szja 1 százalékának felajánlásához)
Közhasznúsági jelentéseinket ide kattintva érheti el.