egyházfórum
ALAPÍTVÁNY
KIADÓ
FOLYÓIRAT

Megjelent az Egyházfórum 2006/4. számában

Az ökumené és az Egyházfórum

Az ökumenikus mozgalom a XIX. század  végétől abból a felismerésből  bontakozott ki, hogy a világban Krisztus hirdetésének  egyik fő akadálya  az Egyház egységének a hiánya. Ennek megrendítő illusztrációja az ugandai mártírok tanúskodása Krisztusról, ahol a római katolikus és a protestáns misszionáriusok szembe kerültek egymással, ezért a helyi király elzavarta a misszionáriusokat és megtiltotta az evangélium hirdetését. A már hitre jutott és szolgálatra felkészített  helyi katekéták tovább hirdették az evangéliumot. A király egy máglyán égettette el őket. Ez az ugandai máglya  egyszerre  szimbóluma a tragikus ketté osztódásnak és a mártíriumban való egységnek.

Így indult meg az ökumenikus mozgalom, azzal a kitűzött feladattal: „…Közeledjünk Krisztushoz, így közelebb  jutunk egymáshoz…” Ezért is történt, hogy az első világháború utáni  zűrzavarban a bajok enyhítésére  a Nikaiai Hitvallás, az óegyház csodálatos  krisztológiai alkotása  1600 éves  évfordulóján alakult meg az egyházak körében a világ nyomorúságain való segítésre az ,Élet és Munka” (Life and Work) mozgalom. Ez azt fejezte ki, hogy a keresztyén  segélyszolgálat is a Krisztussal való közösségre  épül.

1919 óta már a Konstaninápolyi Patriarchátus is bekapcsolódott a mozgalomba. 1927-ben alakult meg az egyházakat legjobban elválasztó  dogmatikai  kérdésekkel foglalkozó „Hit és Egyházszervezet” (Faith and Order)  bizottság. Ennek gyümölcse a hosszú és hatalmas munka után  elkészült  „Keresztség, Eucharisztia és Egyházi Szolgálat” (Baptism, Eucharist, and Ministry), általában a Limai Dokumentum néven ismert  összefoglalás, 1982-ben. Ekkor már a Római Katolikus Egyház is hivatalosan tagja  a bizottságnak,  és így e dokumentum megfogalmazásában is részt vett.

A Római Katolikus Egyháznak  a bekapcsolódása XII. Pius  pápa tevékenységéhez fűződik. Divino  Afflante  Spiritu  c. enciklikájával  engedélyezte a teológusok számára a Biblia eredeti szövegeinek tanulmányozását. Ezzel kibontakozott a „bibliai teológiai ökumené”, mert a különböző felekezetek kutatói  olvasták  és tanították egymást.  Ebből bontakozott ki  az a közeledés, aminek jelentős része volt a Második   Vatikáni Zsinat  előkészítésében. A Zsinat református látás szerint a legdöntőbb kérdésekben  erőteljesen közeledett a reformáció  egyházaihoz, kivéve a minisztérium és a hierarchia kérdéseit.

II. János Pál  különösen elkötelezte magát az egyházak közötti egység munkálására, intézmények alakultak, közös szolgálatok valósultak meg. Sajnos azonban a közös eucharisztia kérdésében  a pápa visszalépett. Ez ugyanis a püspökök engedélyétől függött, de számtalan példa volt a közös eucharisztia ünneplésére, Afrikában és Európában is.  II. János Pál ezt leállította, azzal az indoklással, hogy a közös eucharisztia nem eszköze, hanem végcélja  az egység megvalósításának. Ezt az érvelést mi nem tudjuk elfogadni, mert  az eucharisztia is Krisztus hirdetése (1Kor 11,26), ami  építi  az Egyházat. A múlt tapasztalatai is arról beszéltek, hogy egy-egy közös úrvacsora ünneplés  mennyire segítette a résztvevőket a Krisztusban való egység megélésére.

Mindezek ellenére az utolsó évtizedekben óriási előrehaladás történt, amiért van okunk hálát adni Istennek. A közös imádság, az egymás templomaiban való prédikálás sok áldást hozott. Azonban mindent meg kell tenni annak érdekében,  hogy az eucharisztia közös ünneplése is megvalósuljon.

Úgy gondolom, hogy az Egyházfórum ezekben a kérdésekben nagyon sokat segíthet. Ennek érdekében szükséges, hogy témái között összefogja  az egyházak belső ügyeit, egymáshoz való  viszonyát és a társadalommal való kapcsolatot és felelősséget is, rámutatva azok szerves összetartozására. A bibliai spiritualitás  nem követi  a  plátói dualizmust, mely szerint  az a lelki, ami nem anyagi. A Szentírásban azonban lelki az, aki vagy ami  a Szentlélek uralma alá került (1Kor 10,4). Ez gyönyörűen kirajzolódik az úrvacsorában, ahol  a teremtés  ajándékait és kezünk munkájának gyümölcseit ajánljuk fel az Úrnak, melyek számunkra Krisztus testét és vérét, az Úrral való  teljes közösséget kínálják. Így az úrvacsorában is ott vannak a jelenvaló világ súlyos kérdései: az éhség, a menekültek, a háborúk és katasztrófák áldozataival való törődés.  Az ezekkel a témákkal való foglalkozás  még az eddigieknél is  több helyet kaphatna  a lap hasábjain.

A szerkesztőség munkájára és életére Isten gazdag áldását kérem.

Pásztor János
Református lelkész.

egysza

Adószám: 19667908-1-42
(Az szja 1 százalékának felajánlásához)
Közhasznúsági jelentéseinket ide kattintva érheti el.