Megjelent az Egyházfórum 2006/5. számában
Beszélgetések az ezredfordulón
Valahol, egy okoskodó cikkben, azt olvastam, hogy a jelenlegi pápa (XVI. Benedek) volt II. János Pál teológiai tanácsadója, mert az előző Szentatya ezekben a kérdésekben járatlannak bizonyult. Ékes bizonyítéka ez a kötet annak, hogy II. János Pál elmélyülten foglalkozott kora filozófiai és teológiai problémáival. Gondja volt arra is, hogy hazája, Lengyelország létéről, történelmi fejlődéséről elmélkedjen. Természetesen ez az elmélkedés Istenhez forduló és teológiai megalapozottságú volt. Nem lehetett véletlen, hogy doktori értekezését mariológiai (a Szűzanyával foglalkozó) témakörből írta. De mivel a lengyel nyelv és irodalom szakot is elvégezte (ez Lengyelországban minden bölcsészhallgatónak kötelező), tanulmányai tele vannak a lengyel irodalomra és hazája történelmére vonatkozó hivatkozásokkal. Lengyelország, a története folyamán, csak keveset volt önálló, így állandó beszédtémaként szerepelt a szabadság problémája. II. János Pál szerint „a szabadságot a Teremtő adja az embernek, mint ajándékot, mint feladatot. Az ember ugyanis a szabadságon keresztül kap meghívást a jó igazságának elfogadására és megvalósítására. Az ember azáltal, hogy az igazi jót választja, és viszi végbe személyes és családi életében, és a gazdaság és politika közegeiben, a saját szabadságát mozdítja elő az igazságban.” Ebben az értelemben a közösségek szabadsága a Teremtő ajándékán át vezet, melyet mindannyiunk számára biztosít. Így óhatatlanul szembekerülünk a jó és a rossz kettőségének problémájával. Az elmúlt évszázadokban különösen lengyel földön nagy mértékben tapasztalhatták a rossz tobzódását az emberi lélekben és cselekedetben egyaránt. A rossz felbukkanása belesorakozik a Teremtő végtelen tervébe, hiszen módot ad a szembeszegülésre, a helytállásra, végső soron az Istennek tetsző áldozatokra. Goethe is azt mondja a Faustban: „az erő része, mely örökké rosszra tör, s örökké jót mível”. Meg kell jegyeznem, hogy a nagy orosz író, Bulgakov, a Megváltóról is szóló regényében (Mester és Margaríta) ezt az idézetet választotta mottójául. Ebben az értelemben a megbocsátás nem jelent mást, mint „hivatkozást a jóra”. De ez olyan kapcsolódást is jelent, hogy legyünk bátrak a jó megvallásában és gyakorlatában egyaránt. Szorosan összefügg ezzel, hogy az ember Krisztus által új életre kap meghívást, s így módja van arra, hogy ne a rossz, hanem a jó része legyen: Gloria Dei vivens homo (Isten dicsősége az élő ember). A jó és a szabadság összefüggenek, mert a szabadság etikai kategória. A szabadsággal való visszaélés teret enged a rossznak. Szent Tamás szerint a jó, amely feladatként jelentkezik az ember számára, az erényekben ölt testet. A szabadság megromlását világosan megfigyelhetjük a XX. század egész történelme során.
A XX. században a lengyel nemzetre mérhetetlen szenvedések zúdultak. Felmerül tehát a kérdés, hogy miért engedte meg ezt a Gondviselés? A válasz egyszerű: egyrészt, mert olyannak mutatkoztak, akiket semmilyen módon nem lehetett megtörni, megalázni, másrészt pedig újra egy könyvcímmel válaszolnék, egy Lengyelországról szóló kis könyvecske címével: Aki lengyel, katolikus? Másképpen fogalmazva, hitvalló mivoltuk a válasz. A jó és az erkölcs írásba foglalt parancsa a Kinyilatkoztatás, mert nemcsak a Teremtő imádatát tartalmazza, hanem fennmaradásának alapvető értékeit is. Az azóta leírt törvények Szent Tamás szerint: „A törvény az értelem parancsa, amelyet a közjó érdekében hirdet ki az, aki a közösségről gondoskodik”.
Isten szolgája, II. János Pál tanulmánynak is beillő beszélgetéseit olvasva nem lehet ellenállni annak a kísértésnek, hogy arra gondoljunk, hogy az elmúlt századot két diktatúra jelentette: a fasizmus és a kommunizmus. Mindez csak az Örökkévaló próbatétele volt, ahogy a 94. zsoltár írja: „Negyven évig terhemre volt ez a nemzedék / azt mondtam: Ez a nép tévelygő szívű. / Nem ismerték meg utamat, / ezért haragomban kimondtam eskümet / Nyugalmam helyére nem jutnak el!” Minden emberi szenvedés és fájdalom az öröm ígéretét hordozza magában. Így kell olvasni ezeket a sorokat, mert valóban szent emlékezet és azonosság Krisztussal.
Európa Könyvkiadó, Budapest, 2005.
Radnóti Róbert