„Hídépítés egy sokarcú Európában. Vallási gyökerek, hagyományok, kontextusok, identitások”

Megjelent az Egyházfórum 2005/5. számában

11. Nemzetközi ESWTR¹-konferencia, Budapest, 2005. augusztus 24-28.

Idén nyáron, augusztus 24-28. között, Budapesten került megrendezésre a 11. Nemzetközi ESWTR-konferencia, 24 európai és tengerentúli országból érkező 110 résztvevővel, „Hídépítés egy sokarcú Európában. Vallási gyökerek, hagyományok, kontextusok, identitások” címmel.

Az angol-német-francia nyelvű előadások és az azokat követő diszkussziók, kiselőadások, téma- és vita-csoportok és általános közgyűlés hivatalos protokollja mellett az idei ESWTR-találkozó bővelkedett Magyarországot bemutató kulturális programokban is. A konferenciát megelőzően magyar alkotók (Hajnal Gabriella – gobelin; Benedek Rita, Váradi Gyöngyi – foltvarrás) ajánlották fel munkáikat a találkozás idejére, amelyek egyúttal bepillantást engedtek a női lélek rejtelmeibe. A konferencia megnyitóján női témájú magyar népdalokból kaptak ízelítőt a résztvevők a közismert magyar népdalénekes, Lovász Irén előadásában és interpretációjában, majd a három magyar szervező, Buday Kornélia (az ESWTR alelnöke), Imre Gabriella és Perintfalvi Rita köszöntötte az egybegyűlteket.

Az aug. 24-i szerda esti programban Adriana Valerio (Nápoly, Olaszország; az ESWTR jelenlegi elnöke) „Mulier: pons vagy pontifex?” című nyitó előadása, Elżbieta Adamiak (Poznan, Lengyelország) lengyel költőnők és teológusnők szóhasználatának kapcsolódási pontjait és azok mozgatórugóit bemutató prezentációja, majd Annette Groth (Stuttgart, Németország) a neoliberális globalizációs törekvések nőkre tett negatív hatásait elemző felszólalása magukért beszéltek.

Aug. 25-én, csütörtökön délelőtt a Salamanca-i Egyetemről érkező Mercedes Navarro – spanyol szerzetesnő és valláspszichológus – a vallási intézményektől való eltávolodás, a vallástól a spiritualitás felé történő általános elmozdulás megfigyelhető jelenségére és a nőknek ebben betöltött szerepére hívta fel a figyelmet. Előadásában azon kreatív elemek, képek, metaforák felkutatására és használatára ösztönzött, amelyekkel női mivoltunkat legautentikusabban vagyunk képesek kifejezni.

Navarrohoz kapcsolódóan Birgit Heller, a bécsi egyetem vallástudományi intézetének professzora ezen szükségszerű eleven metaforáknak a halált követő gyászmunka kifejezetten női aspektusaiban föllelhető életadó erejére hívta föl a figyelmet.

A csütörtök délutáni intenzív kiscsoportos megbeszéléseket, vitafórumokat követően pénteken Kristin De Troyer (belgiumi származású, jelenleg a Claremont Graduate University és a Claremont School of Theology – Kalifornia, USA – professzora) a múlt bibliai világa és a jelen között kísérelt meg hidat építeni: régi görög kéziratok és holt-tengeri tekercsek tanulmányozásának segítségével a modern bibliai fordításokban általánosan – de helytelenül! – használt „Úr” kifejezés kérdőjeleződött meg, és értékelődött át általa.

Múlt és jelen időbeli összekapcsolása után Katerina Karkala-Zorba (Volos, Görögország) a Nyugat- és Kelet-Európa közötti vallási dialógus eredményeinek és nehézségeinek bemutatásával térben tett kísérletet hídépítésre. Ezen általános felvetést konkrét észtországi adatokkal illusztrálta Aira Vősa (Tartu/Észtország).

Benita Joswig (Hamburg/Németország) „Köln a Mostar-i híd tükrében” című filmemlékműve a hidat mint közös felelősségünk jelképét mutatta be: a világ bármely hídjának lerombolása az emberiség egészét érintő romboló erő. (ld. bővebben: http://www.benita-joswig.de/filmdenkmal.htm)

A komoly munkát budai várlátogatás és a Duna-kanyarba tett kirándulás oldották fel. Az Ordasok magyar népi együttes elragadó táncbemutatója során egyúttal különleges alkalom nyílott évszádak során rögzült patriarchális nemi viszonyok megfigyelésére is: kizárólag a színpad előterében zajló önálló, improvizációt is megengedő férfitáncokkal szemben a női táncosok rendszerint a háttérben összekapaszkodva tesznek néhány egyszerű lépést, páros táncban pedig férfipartnerük által irányítva, „körülöttük forognak”.

A konferencia egész ideje alatt működő „könvyv-író” projekt a résztvevőket arra invitálta, hogy saját kézjegyükkel is bekapcsolódjanak egy kézzel írott könyvsorozat lelkületébe, melynek kötetcímeit – Vér, Szín, Határ, Gyógyítás, Én, Öröm, Gazdagság, Város, Várakozás, Szó – a New York-i Columbia Egyetem teológiai fakultásának és a Marburg-i Philipps-Egyetemnek hallgatói együtt dolgozták ki.

A női mozgalom „nagy öregjének” számító teológusnőnek – Kari Elisabeth Børresen-nek (Oslo/Norvégia) – a vallások által alátámasztott nemi szerepekről és az azokból hiányolt női emberi jogokról szóló záró előadását követően a konferencia a résztvevők egymást kölcsönösen megáldó rituális táncával zárult. Ez az esemény a lelkes résztvevők utólagos véleménye szerint komoly nyitást jelent a különböző teológiai iskolákat képviselő teológusnők párbeszédének fejlődésében.

Buday Kornélia