Megjelent az Egyházfórum 2009/4. számában
CARITAS IN VERITATE
Megjelent XVI. Benedek pápa „Szeretet az igazságban” kezdetű új enciklikája. A megjelenés időpontját többször elnapolták, legutóbb állítólag azért, mert a pápa foglalkozni akart a jelenlegi pénzügyi és gazdasági válsággal is. A kommentárok szerint azonban az enciklika felemásra sikeredett. Bernhards Emunds, az Oswald von Nell-Bruning Intézet közleményében például megjegyzi, hogy „hiába keressük az új enciklikában a válság okaival és a szükséges politikai következményekkel való szisztematikus szembenézést, ezt nem találjuk meg. Olyan rendszeres teológiai kérdések kerültek előtérbe, mint a szeretet és igazság, a hit és ész, a társadalmi fejlődés és a transzcendenciához való szükséges viszony”. A szociális enciklika „gyöngyszemei” azok a részek, ahol a pápa a szegénységről, az emberhez méltatlan munkakörülményekről ír, és a kormányokat arra a veszélyre figyelmezteti, amely a szociális juttatások megnyirbálása révén szerzett versenyelőnyökből származik. „Összességében azonban hiányoznak a nagy témák és a lendület”, jegyzi meg a kommentár.
ÖKUMENIKUS HITTAN
Mi legyen a hitoktatással, ha csökken a hittanra járó keresztény tanulók száma? Erre a kérdésre közösen kereste a választ a németországi Baden-Wüttenberg tartomány katolikus és evangélikus egyháza. A még 2005-ben egyes iskolákban bevezetett és sokat vitatott modell szerint egy osztályban a hittant az egyik évben egy katolikus, a másik évben egy evangélikus hitoktató tartotta.
Egy a közelmúltban publikált jelentés szerint a kísérlet eredményei „jobbak, mint vártuk”, nyilatkozta a rottenburgi püspöki tanácsnok, Magdalena Seeliger. A hitoktatókat a többletmunka ellenére kifejezetten lelkesítette az ökumenikus együttműködés. A kísérletben résztvevő tanárok fele azt emelte ki, hogy jobban tudatosultak bennünk saját felekezetük sajátosságai, harmaduk pedig úgy véli, fogékonyabb lett az ökumené kérdései iránt.
A diákok különösen akkor voltak aktívak, amikor a mindenkori másik felekezet tanára oktatta őket, mert úgy érezték, „saját ügyükben ők a jobb szakértők”. Egy felmérés szerint a kísérleti oktatásban részt vevő tanulók pontosabban ismerik a felekezetek közötti különbségeket, de ezeknek nem tulajdonítanak olyan nagy jelentőséget, mint kortársaik, akik a hagyományos hittanórákon vettek részt.
SCHÖNBORN BÍBOROS A NŐS PAPOKRÓL
Christoph Schönborn bécsi bíboros fogadta a „Laikusok kezdeményezése” munkacsoport képviselőit, akik a növekvő paphiány miatt azzal kéréssel fordultak hozzá és a katolikus egyház vezetőihez, hogy tegyék lehetővé nős papok egyházi szolgálatát (ld. Egyházfórum 2009/2, 23-24. old.). Schönborn bíborosnak mint az Ausztriában élő bizánci rítusú katolikusok püspökének van tapasztalata a házas papokkal is (a görög katolikus papok ugyanis nősülhetnek), ezért nincsenek félelmei velük szemben, mondta. A bíboros megérti a memorandum aláíróinak aggodalmait, és kész arra, hogy a dokumentumot és a hozzácsatolt személyes beszámolókat továbbítsa Rómába. Kérte ugyanakkor az aláírókat, hogy a hosszútávon kívánatos mellett tegyék meg azt is, ami most lehetséges, vagyis bátorítsák a fiatal férfiakat a papi hivatás elfogadására a jelenleg érvényes feltételek mellett. Schönborn bíboros a pápa küldötte volt az ezer éves pécsi egyházmegye millenniumi ünnepségén 2009 augusztusában.
PERT VESZTETT AZ ÉRSEKSÉG
Messzemenő következményekkel járó ítéletet hozott a németországi freiburgi bíróság, amikor elutasította a helyi érsekség keresetét Harmut Zapp ellen. A nyugdíjas egyházjogász professzor ugyanis még 2007-ben hivatalosan kilépett a katolikus egyházból, de ezt dokumentáló nyilatkozatához olyan megjegyzést fűzött, miszerint ő az egyházat mint jogi személyt, de nem mint vallási közösséget hagyja el, és továbbra is hívő katolikusnak tartja magát. Ez ellen élt fellebbezéssel az érsekség, ugyanis Németországban a kilépési nyilatkozat egyet jelent a vallási közösség elhagyásával is, aminek gyakorlati következménye, hogy az illetőnek nem kell többé egyházi adót fizetni. Zapp azzal érvelt, hogy egy világi hatóság előtt tett kilépési nyilatkozat nem jelenthet automatikusan egyházi exkommunikációt, és a német egyház jelenlegi joggyakorlata ezen a ponton ellentmond a római katolikus jognak, amely a vallás elhagyását kizárólag belső egyházi ügynek kezeli. Az érsekség fellebbezett a bírósági döntés ellen. Amennyiben a fellebbezést elutasítják, az egy lavinát indíthat el a német katolikusok körében, akik nem akarnak egyházi adót fizetni, ezért kilépnének az egyházból, ugyanakkor továbbra is gyakorolják vallásukat.
KERESZTÉNY KULTUSZMINISZTER EGY ISZLÁM ORSZÁGBAN
A vallásszabadság pozitív jeleként értékeli a bangladesi keresztény kisebbség, hogy Promod Mankint nevezték ki az ország kultuszminiszterének. A 71 éves, az ökumenizmus terén különösen aktív jogász az első katolikus a dél-ázsiai ország kormányában. Banglades kilencven százaléka mohamedán, a keresztények arány a fél százalékot sem éri el.
ÖREG PÁTRIÁRKÁNAK KÖSZÖNHETŐ A GYERMEKÁLDÁS
A Szovjetunió széthullása és a függetlenség elnyerése óta Grúziában nagyon alacsony a születési ráta. Ezen kívánt segíteni a 76 éves II. Ilia pátriárka, aki megígérte, hogy minden ortodox család harmadik és további gyermekeit személyes fogja megkeresztelni, és elvállalja a keresztapaságot is. Egy évvel a bejelentés után a kaukázusi köztársaságban ugrásszerűen – közel 7300-al – 55000-re nőtt a születések száma. Az idős főpap hét tömegkeresztelés alkalmával 3000-et már meg is keresztelt közülük.
ÖSSZEÁLLÍTOTTA: WILDMANN JÁNOS