Gyülekezetalapítási kísérlet Pesterzsébeten
az 1960-as évek végén[1]
Németh József (kétszeres) pesterzsébeti gyülekezetalapítót 1968-tól figyelte meg az ÁVH. A titkosrendőrség rajtaütésére és házkutatására 1972. szeptember 26-án került sor egy keddi gyülekezeti imaalkalom során. A beavatkozás azzal a céllal történt, hogy „a törvénybe ütköző vallási tevékenységet félbeszakítsák”, az „engedély nélkül működő gyülekezet tevékenységére vonatkozó bizonyítékokat beszerezzék”[2] és „az engedély nélküli gyülekezet tiltott módon szerzett vagyontárgyait felmérjék”. A fő vád Németh József és gyülekezete ellen az egyesülési joggal való visszaélés vétsége volt. A házkutatás után Németh Józsefet és a gyülekezet más vezetőit több alkalommal kihallgatták, az alapítót három hónap felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték. Ezek után a közösség felbomlott. Németh 1982-ben új közösséget alapított, amely ugyanebben a gyülekezeti teremben kezdett működni, azonban ő ekkor már a hivatalosan elismert Magyarországi Szabadkeresztyén Gyülekezet tagja volt. Jelen írás célja ennek a kétszeres gyülekezetalapításnak a feltárása az alapító személyes motivációinak ismertetésén keresztül.
Sokszor elképzeljük, milyen lenne valamit teljesen újrakezdeni; egy nem sikerült vagy félresikerült próbálkozásunkat ismét megkísérelni, levonva a korábbi kudarc személyes és a körülményekből adódó tanulságait. Amikor a Krisztus előtti 6. században Epheszoszi Hérakleitosz azt tanította, hogy „nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba”,[3] valószínűleg nem gondolta, hogy tételét Magyarországon, jó két évezred múlva cáfolja majd meg egy Németh József nevű, laikus[4] keresztény hívő, aki tudatában volt, hogy „az már nem ugyanaz a folyó, és ő már nem ugyanaz az ember”.
A Kádár-korszakbeli magyarországi kisegyházakkal kapcsolatos kutatásaim hátterének pontosításához kerestem adatokat és esetleges további forrásokat, amikor belebotlottam a Magyarországi Szabadkeresztyén Gyülekezet[5] pesterzsébeti közössége keletkezésének az 1980-as évekre tehető bemutatásába:[6]
Németh József – akinek 1962-ben volt Istennel életét gyökeresen átformáló találkozása – 1982 végén azt a világos látást kapta Istentől, hogy Pesterzsébeten gyülekezetplántálásba kezdjen. Németh József otthonában, a Nagy Győri István utca 35. szám alatt egy idősekből álló 10 fős imakör kezdett szerveződni. A pesterzsébeti gyülekezetplántálásba 1984 nyarától intenzíven bekapcsolódott Gere József is, aki ezt megelőzően Németh Józseffel együtt a Hőgyes Endre utcai gyülekezetben szolgált. A pesterzsébeti közösség istentiszteleti alkalmait ekkor a református egyház Határ úti szórványgyülekezetében tartotta. A közösség tagjai az Istentől kapott egyértelmű vezetés alapján kitartottak az imádkozásban, és hittek Isten ígéretében, miszerint tényleg Isten akarata az, hogy Budapest XX. kerületében legyen karizmatikus keresztény gyülekezet. Az imádkozás eredményeként 1986 folyamán a közösség létszámilag is növekedésnek indult, elsősorban fiatalok adták át életüket Krisztusnak, és kezdtek új életet. A növekvő gyülekezet 1986-ban költözött át a Nagy Győri István utca 35. szám alatti tanácsi bérlakásba, a tűzoltóság épülete mögött található többlakásos villaépület egyik lakásába. A folyamatos növekedés a következő években sem állt meg.
Hónapokkal korábban tanulmányoztam Németh József vizsgálati dossziéját[7] az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában. Nem személyét kutattam, de a dossziéjának már feldolgozott névmutatójában szereplő nevek alapján folyamatban lévő kutatásomhoz érdemesnek láttam ügyének tanulmányozását. Miután felismertem, hogy szinte ugyanazt a történetet olvastam a honlapon, mint a levéltárban, csak a köztük eltelt másfél évtized, s a korhoz köthető társadalmi-politikai változások okozta környezet változott, ismertem fel a kitartásból fakadó, adott körülmények közt szinte a lehetetlent is megvalósító, sokadik olvasatra is hihetetlennek tűnő történet tanulságokban is gazdag jelentőségét. A hetvenes években történt események feldolgozására még nem került sor, említésére is csak egyetlen – pontatlan – előfordulást találtam.[8] Írásom a pesterzsébeti, Nagy Győri István utca 35. szám alatt alakult gyülekezet kialakulását, a fennállása alatti egyházpolitikai küzdelmeket, a kapcsolódó állambiztonsági játszmát és az ügy jogi kezelését mutatja be.
A vizsgálati dosszié kilenc anyagot tartalmaz, amelyeknek egy – be nem azonosítható – része Bérces Lajostól, az Evangéliumi Keresztyének – Pünkösdiek Közössége[9] Országos Központjának titkárától származik, aki a Budapesti Rendőrfőkapitányság Politikai Vizsgálati Alosztálya kérésére 1972. október 6-án küldött ismertetést Németh Józsefről és csoportjáról (Bp. XX. Nagy Győri Iván u. 35.). A dosszié iratai az alábbiak:
1.
Az Evangéliumi Keresztények vezetőinek levele Németh József testvérnek, és a pesterzsébeti szórvány-gyülekezetnek. – 1969. július 7.
2.
Evangéliumi Keresztények „Pünkösdiek” Országos Központja – az Országos Vezetőség levele Németh testvérnek. – 1969. augusztus 27.
3.
Evangéliumi Keresztények „Pünkösdiek” Országos Központja – a Vezetőségi Bizottság tagjainak (Buth Kálmán és Tersánszky Rudolf) levele Németh testvérnek. – 1970. április 3.
4.
Evangéliumi Keresztények „Pünkösdiek” Országos Központja levele az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke részére. – 1971. április 15.
5.
Bérces Lajos Ismertetése. – 1972. február 23.
6.
Németh József Önvallomása. – 1972. október 20.
7.
A pesterzsébetiek (26 fő) levele az Evangéliumi Keresztények Központi Vezetősége részére. – 1969. május 26.
8.
BRFK III/1. Alosztály javaslata Németh József és társai ügyének lezárására. – 1972. október 25.
9.
A Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság ítélete. – 1973. július 6.
A történet „látható”, azaz a résztvevők számára is ismert cselekményét a fenti iratok alapján, a bennük lévő információk időrendi sorrendjében foglalom össze.
Németh József (szül. 1929) villanyszerelőként dolgozott a Faipari Kutatóintézetben, majd 1962-ben csatlakozott az Evangéliumi Keresztyének – Pünkösdiek Közössége Országos Központjához tartozó, Budapest VII. kerületében található Almássy tér 8. szám alatt működő legális gyülekezethez. A gyülekezeti alkalmakon túl Pesterzsébeten különböző házaknál tartott imaórákon is részt vett, amelyeket eleinte a a XX. kerület Hosszú utca 10. szám alatt, saját lakásán, majd az Iskola utca 16 szám alatt, Baksa testvérnő lakásán tartottak, hogy a megnövekedett közösség elhelyezése biztosított legyen. Az imaórák egyikén ismerkedett meg Sima Annával (szül. 1920), aki 1939 óta a baptista egyház tagja volt. Sima Anna Pesterzsébeten, a Nagy Győri István u. 35. szám alatt lakott 1947-től. Az épület a felszabadulásig a baptista egyház tulajdona volt, ott nővérszállás működött. Mivel Sima gyermekgondozó volt, így kaphatott lakást az épületben, sőt az épület 1951–52-ben történt államosítása után is az épületben maradhatott lakóként. Sima Anna a lakásán a baptista egyházhoz tartozó hat-nyolc fő részére imacsoportot szervezett. Szerette volna elérni, hogy az épület lakói csak hittestvérei legyenek, ami azután vált megvalósíthatóvá, hogy a 39/1959. kormányrendelet alapján lehetővé vált a tanácsi lakások cseréje. A rendelet alapján a felszólítást kapott bérlők hat hónapi határidővel maguk kereshették meg a cseretársat.[10]
Sima Anna lakásának egyik szobáját lakáscsere útján Németh József és Németh Mihály gyülekezeti tagok szerezték meg, akik saját lakásukat cserélték el a házban található szobára. Itt végül egy huszonnyolc négyzetméteres gyülekezeti helyiséget tudtak kialakítani, amelyet nagyrészt be is rendeztek. A Nagy Győri István u. 35. szám alatti ház egyik lakója is érdeklődött a szoba iránt, de Sima Anna 1965-ben és 1968-ban jelentős lelépési pénzt (17 000 és 30 000 forintot) fizetett a lakáscserébe beleegyező lakóknak. A lakáscserék szervezését Sima Anna és Németh Mihály irányították. Miután az alagsori két lakásba is hívők költöztek, sikerült elérni, hogy az államosított és a tanács kezelésében álló hatlakásos épület ismét vallási (ha nem is egyházi) funkciót kaphatott, mivel egyik lakónak sem állt érdekében a helyzet jelentése, akadályozása. 1968 közepétől rendszeresen tartottak a házban gyülekezeti összejöveteleket és imaórákat. A gyülekezeti terembe ötvenöt széket vásároltak, a falakat faburkolattal látták el; a ház kertjében betonból bemerítőmedencét építettek.[11]
Németh József már hosszabb ideje szeretett volna bekerülni az Almássy téri gyülekezet vezetőségébe, szolgálati megbízásokat kapni, e szándéka miatt azonban szembekerült a gyülekezet vezetőivel. A gyülekezetvezetés, -szervezés és a pásztorolás kérdésében Németh József és a köré szerveződők éles ellentétbe kerültek a gyülekezetet vezető Siroki Istvánnal (szül. 1907), akinek pásztori munkáját kifogásolták. 1968 végén Németh József kilépett az Almássy téri gyülekezetből, és vele együtt hatvan-hetven gyülekezeti tag távozott, akiknek nagy része csatlakozott az időközben Németh József vezetésével a Nagy Győri István u. 35. szám alatt működő, engedély nélküli gyülekezethez. Habár az ÁBTL 3.1.9. V-160-122 BRFK III/1. 14-51 számú ügyiratban az szerepel, hogy „Németh Józsefet az Evangéliumi Keresztény Egyház [a BRFK által következetesen használt, téves megnevezés] – Pünkösdiek – 1968 novemberében sorozatos engedetlenkedés miatt kizárta tagjai sorából”, a közösség országos vezetőségének tagjai és az országos központ titkára által írt levelek több ízben is a békés, rendezett kiválást említik. Mivel a nézeteltérések ellenére a kizárást alátámasztó forrást nem ismerünk, feltételezhetjük, hogy az Almássy téri gyülekezetből való kiválás kölcsönös megállapodással és békességben történt.
Az 1968 végi kiszakadás után a legális működés megteremtésének céljából megbeszélések zajlottak az Evangéliumi Keresztyének vezetői és a pesterzsébeti közösség vezetői között. Nem sokkal a kiválás után mint önálló gyülekezet kérték felvételüket a közösségbe Németh József pásztorolása mellett.
Az Evangéliumi Keresztyének – Pünkösdiek Közössége szervezeti szabályzata alapján a közösség alapszerve a gyülekezet volt. A gyülekezet húsz vagy több tagot számláló csoport, a húsz tagnál kisebb csoportot szórványnak nevezték. Több egymáshoz közel fekvő gyülekezet és szórvány alkotta a körzetet, a körzetek összessége a közösséget. A gyülekezetek, szórványok, körzetek lelkipásztorai és tisztségviselői maguk közül választották meg az országos vezetőséget. Az országos vezetőség hatáskörébe tartozó adminisztrációs teendők intézése céljából országos központ működött. Az országos központ felett a Szabadegyházak Tanácsa állt. Az országos központnak az összes alája tartozó gyülekezetre felügyeleti jogköre volt, és újabb gyülekezet létesítése is az országos központ hatáskörébe tartozott. A gyülekezet által megválasztott prédikátor is kizárólag az országos központ megbízása alapján mint az országos központ alkalmazottja működhetett.
A Szabadegyházak Tanácsa elsődleges feladata az állam számára a nem szigorú hierarchia alapján működő kisegyházak felügyelete, fegyelmezése volt. A pünkösdi közösség számára a legális létezést a szigorú, korlátozó, a „saját házuk táján” is rendet tartani tudó vezetés jelentette, mely nélkül állami elismertségük és összejöveteli lehetőségeik sem lettek volna biztosítva.
Az országos vezetőség a közösség szervezeti szabályzata alapján a pesterzsébeti gyülekezet vezetőjeként kizárólag már igazolvánnyal ellátott prédikátort tudott volna elfogadni, Németh József ennek hiányában nem felelt meg a tisztségre. A megbeszélések ezért részben eredménytelenül záródtak, így a Nagy Győri István u. 35. szám alatti gyülekezet legálisan nem működhetett, mivel az országos központ által támasztott feltételeket nem teljesítette; ennek ellenére az országos központ folyamatosan próbálta a legális működés feltételeit megteremteni.
1969. május 26-án huszonhat fő aláírásával egy kétoldalas levelet kapott az Evangéliumi Keresztyének központi vezetősége. Kérelmükben a levélírók ismert tényként hivatkoznak arra, hogy [Pest-]Erzsébeten létrejött egy szórványgyülekezet, amely 1968 augusztusa óta tart összejöveteleket. Levelükben röviden összefoglalják közösségük kialakulását. A gyülekezet számára megszerzett és kialakított terem számukra egyértelműen Isten munkája, amely Németh József és Németh Mihály személyéhez kötődik; kérik ezért a központi vezetőség hozzájárulását kinevezésükhöz (prédikátorrá avatás).
A levélre az Evangéliumi Keresztyének vezetői 1969. július 7-én válaszoltak Németh József testvérnek és a pesterzsébeti szórványgyülekezetnek. A válaszból kiderül, hogy a pesterzsébetiek kérelmén túl ismert volt a vezetőség számára a Pesterzsébetre kiküldött Bérces Lajos titkárnak, az országos iroda vezetőjének és Fábián József elnökségi tagnak a gyülekezet tagjaival történt megbeszélése is, mivel arról jelentést készítettek az országos vezetőség számára.
Az országos vezetőség a pesterzsébeti gyülekezet kérdéséről tájékoztatta a Szabadegyházak Tanácsa elnökét, Palotay Sándort is. Palotay tekintettel arra, hogy Pesterzsébeten korábban is volt már az Evangéliumi Keresztyéneknek gyülekezete, és annak tagjai közül is voltak a kérelmezők között, valamint újabban felvett testvérek, akik a Dózsa György út 7. szám alatti és az Almássy téri gyülekezetek tagjai voltak eddig, Bérces Lajos prédikátor felügyelete mellett tudomásul vette létezésüket. A tudomásulvétel egy, a tárgyban írt írásos kérelem támogatását is jelentette.
Az országos vezetőség úgy látta, hogy a gyülekezet Németh József személyéhez kötődik mind a lakás, mind a szolgálat tekintetében. Válaszukban kifejtették, hogy a Biblia és a közösség alapszabálya szerint a presbiternek és a vezetőnek kipróbáltnak kell lennie, hosszabb ideje „az ige mértékének” és a közösség alapszabályának megfelelő szolgálatot kell tudnia maga mögött. Az országos vezetőség a gyülekezet rövid fennállása alatt nem látta a legszükségesebb alapfeltételek betartását sem. Az országos vezetőség ismertette, hogy a gyülekezet legális működéséhez csak úgy kaptak engedélyt, ha az a központ által kijelölt prédikátor felelőssége alatt és az ő vezetésével működik.
Hivatkoztak a gyülekezet törvényes működésének kezdetén megbeszélt alapfeltételekre, melyeket a pesterzsébetiek kezdettől nem tartottak be. Ennek egyik jele volt, hogy Németh József mindenféle megbízás nélkül vezetői jogot tulajdonított magának, másrészt, hogy a központ által vezetőnek kijelölt személyt háttérbe szorította.
Az országos vezetőség ragaszkodott ahhoz, hogy Bérces Lajos vezetésével alakuljon meg a gyülekezet. A közösség pénztárát annak elszámolásával adják át a Németh családtól független választott pénztárosnak. Szolgálatot csak a lelkipásztornak kijelölt Bérces Lajos által alkalmasnak tartott és megbízott személy végezhet. Jelzik, hogy amennyiben a gyülekezet nem engedelmeskedik az országos vezetőség határozatainak, „kényszerítve leszünk”, hogy „a Szabadegyházak Tanácsa felé közöljük, hogy a pesterzsébeti gyülekezetért további felelősséget vállalni nem tudunk”. A levéllel együtt kiküldték Deák Józsefet és Nagy Ferencet, s a gyülekezet felelős pásztora – Bérces Lajos – jelenlétében kérték a pesterzsébetiek határozott válaszát.
Mivel a gyülekezet továbbra is Németh József és bátyja, Németh Mihály vezetését fogadta csak el, így ugyan formálisan elfogadták Bérces Lajost, az országos iroda vezetőjét elöljárójuknak, de beszélni összejöveteleiken nem engedték, mert szolgálatra nem biztosítottak számára időt. Emiatt Bérces Lajos nem tudta vállalni a gyülekezet felügyeletét, az értük való felelősséget és a róluk való lemondását az országos vezetőség elé terjesztette.
A pesterzsébetiek kis idő múlva kérték az országos vezetőséget, hogy a gyülekezet elöljárójának, pásztorának Nagy Ferencet jelölje ki. Az országos vezetőség a kérés kapcsán, annak megválaszolása előtt kikérte a Szabadegyházak Tanácsa elnökének, Palotay Sándornak a véleményét, aki utolsó lehetőségként Némethék Nagy Ferenc vezetésére benyújtott kérését feltételekkel ugyan, de elfogadta.
Az Evangéliumi Keresztyének – Pünkösdiek Közössége Országos Központja útján az országos vezetőség 1969. augusztus 27-én válaszolt Németh Józsefnek. Az országos vezetőség nem zárkózott el attól, hogy Nagy Ferencet jelöljék ki lelkipásztorrá, azonban ehhez négy feltételt támasztottak. A feltételek, egyúttal határozatok alapján ez esetben nem alkothatnának önálló gyülekezetet, hanem mint az Almássy téri gyülekezet Pesterzsébeten lakó tagjai lennének nyilvántartva; alkalmaikat heti egyszer, kizárólag az időközben az Almássy téri gyülekezet vezetőjévé választott Nagy Ferenc jelenlétében tarthatnák meg. Minden Nagy Ferenc jelenléte nélkül tartott összejövetel illegálisnak minősülne, amely maga után vonhatja az összejövetel felszámolását. Egyéb istentiszteleti alkalmakon az Almássy téren kell, hogy részt vegyenek.
A határozatok alapján a pesterzsébeti gyülekezet megválasztotta lelkipásztornak az országos központ által kijelölt Nagy Ferencet, helyettesének Szomor testvért, működési keretein azonban semmit nem változtatott. A lelkipásztor kérdésén túl szükséges lett volna ugyanis a pesterzsébetieknek a gyülekezet szórványjellege miatt tagfelvételüket kérni az Almássy téri gyülekezetbe. Németh Józsefék levélben utasították el a központ azon feltételét – amit Nagy Ferenccel személyesen is közöltek –, miszerint összejöveteleiket kizárólag a felelős prédikátor jelenlétében tarthatták volna meg. Azontúl, hogy az országos vezetőség – Palotay Sándor által előírt – feltételeit a pesterzsébetiek nem fogadták el és tartották be, a közösséggel teljesen megszakították a kapcsolatot. Szakításukat írásban is bejelentették a közösség országos vezetőségének.
Bár eleinte Németh József szerette volna a megegyezést, mivel a legális működésre más mód nem kínálkozott, Sima Anna hatására ő és a gyülekezet is megerősödött abban a véleményben, hogy el kell szakadni az egyháztól, mert az megegyezett az állammal, így az egyház irányítása alatt álló gyülekezetek „szolgaságban” élnek.
Véleményük szerint az egyház vezetésének elfogadása megalkuvást jelent. Az egyház irányítása alól kivont, felekezeti hovatartozástól független, szabad gyülekezetet szerettek volna létrehozni, azaz már meglévő közösségüket ekként pozicionálni és működtetni.
A gyülekezet kedden és pénteken este, vasárnap délelőtt 10 és este 17 órakor, azaz heti négy alkalommal tartott összejövetelt. Az alkalmakat Németh József, Németh Mihály és Sima Anna vezette, azokat rendszeresen ötven-hatvan fő látogatta. Esetenként azonban igehirdetést végzett még Schmidt Mihály, Sajtos Mihály (szül. 1927), Fenyvesi Istvánné és Zimányi István is. A közösség karizmatikus alapokon állt lelkigyakorlatait tekintve, mert betegeiket kézrátétellel gyógyították, illetve „ördögűzést” folytattak. Tevékenységük nem korlátozódott Pesterzsébetre, hanem további csoportokat próbáltak létrehozni. A Borsod megyei Miksén, Sima Anna szülőfalujában cigánymissziós bizottságot alakítottak, öt-hat fős, házaknál összejövő csoportokkal. A közösség tagjai Nyugatról postai úton, illetve illegálisan bejuttatott vallásos tárgyú nyomtatott kiadványokat kaptak és terjesztettek. A gyülekezet a tagok adományaiból tartotta fenn magát, mely havonta 2-3000 forint volt. A gyülekezeti terem kialakítását és berendezését is a tagok adományaiból fedezték.
1970. március 15-én az Evangéliumi Keresztyének Országos Központja levelet kapott Németh Józseftől, amelyben kérte közössége ügyének újrafelvételét. Az országos központ nevében Buth Kálmán és Tersánszky Rudolf április 3-i válaszukban közölték, hogy korábbi döntéseiket érvényesnek tartják. Tájékoztatják Németh Józsefet, hogy Nagy Ferenc megválasztása időközben érvényét vesztette, egyrészt az ő hozzáállásuk miatt, másrészt Nagy Ferenc közölte az országos elnökséggel, hogy a közösségi ügyek intézésétől teljesen visszavonult, ahogy ezt már a gyülekezettel is közölte korábban. A szigorúnak tűnő levél szeretetteljes, aggódó befejezéssel zárul:
„Még egyszer arra kérünk titeket, hogy fogadjátok el a körülmények osztotta lehetőségeket, melyek, ha nem is bőségesek, de nem is elfogadhatatlanok.”
1970. június 10-én Németh József kilépett munkahelyéről, és a továbbiakban kizárólag a gyülekezet vezetésével foglalkozott. A gyülekezet Németh részére az adományokból befolyt pénzből havi 1500 forint fizetést és 4-500 forint költségtérítést biztosított bérlet, takarítás, lakbér, villanyszámla stb. címen.
Egy év múlva, 1971. április 15-én az Evangéliumi Keresztyének országos vezetőségének megbízásából Bérces Lajos levélben fordult az Állami Egyházügyi Hivatal elnökéhez. A levélben ismertetik a pesterzsébeti gyülekezet történetét és azokat a lépéseket, amelyeket megtettek azért, hogy biztosítani tudják a pesterzsébeti gyülekezetnek az Evangéliumi Keresztyének közötti legális működését, melyekkel azonban Németh Józsefék nem kívántak élni, bejelentésük alapján „saját belátásuk szerint járnak el”. A rövid, tényszerű megállapítások után a levél rögzíti a központi vezetőség álláspontját, miszerint „nevezettek engedetlensége miatt felelősséget nem vállalt érettük”.
Palotay Sándor, a Szabadegyházak Tanácsának elnöke jelentést tett a kialakult helyzetről az Állam- és Egyházügyi Hivatalnak. A pesterzsébeti gyülekezet ekkortól úgy működött tovább, hogy működését sem az illetékes egyházi, sem az állami szervek nem vették tudomásul. A hivatalos szervek ezek után a pesterzsébeti gyülekezetet megszűntnek tekintették és nem létezőként kezelték.
Másfél év telt el Németh József csoportjának az Almássy téri gyülekezetből való kiválása és a Nagy Ferenc visszavonulása utáni szeretetteljes felhívás között, majd további egy év az ÁEH értesítéséig. Ezen idő alatt, annak ellenére, hogy a pesterzsébeti közösség sem hivatalos gyülekezetként, sem hivatalos szórványként nem akart valóságosan becsatlakozni az Evangéliumi Keresztyének Közösségébe, illetve az általuk támasztott feltételek alapján a meghozott határozatok érvényben voltak, a beadott kérvények nem kerültek visszavonásra, így mégis viszonylag nyugodtan tarthatták összejöveteleiket.
Az ÁEH bevonása után az állam több lehetőség közül is választhatott volna Némethék megbüntetésére, amely akár példaként is szolgálhatott volna más hasonló esetek megelőzésére, azonban a hetvenes évek egyházpolitikája számára ez nem volt elsődleges cél; a helyzet mégsem maradhatott ennyiben, hiszen a nehezen kialakított, ellenőrizhető rendet az egyházi vonalon is fenn kellett tartani.
A nem látható történések
1969 végétől a BM III/III-1-c alosztálya operatív ellenőrzés és feldolgozás alatt tartotta az Evangéliumi Keresztyének – Pünkösdiek Közössége Országos Központjához tartozó, a Budapest VII. Almássy tér 8. sz. alatt lévő legális gyülekezet kereteiből kiszakadt csoportot, amelyet Német József vezetett.
1972. szeptember 26-án a BRFK III/1. alosztály a főkapitány-helyettes engedélye alapján nyomozást indított Németh József és Sima Anna ügyében. A kapcsolódó vizsgálati dosszié száma V-160-122 BRFK III/1. 14-51.734., tárgya Németh József ügye; a vizsgálat időtartama: 1972. szeptember 26. – október 26. A vizsgálati dosszié vázlatosan összefoglalja a pesterzsébeti illegális gyülekezet történetét, de kitér olyan részletekre is, hogy a szerv tényként közli a csoport NSZK-ból való támogatását, illetve, hogy Loós Katalin egy nagy értékű elektromos orgonát ajándékozott a gyülekezetnek. Az összefoglaló azzal zárul, hogy az Evangéliumi Keresztény Egyház [sic!] elhatárolja magát a Németh József által vezetett gyülekezettől. Erről az egyház vezetői 1971. április 15-én írásban tájékoztatták az ÁEH-t.
Az operatív úton szerzett adatok szerint az engedély nélküli összejövetelek alkalmával a jelzett ház közelében egy személy Trabant gépkocsijával rendszerint úgy helyezkedik el, mint aki a bent lévőket esetleges meglepetés ellen „figyeléssel” igyekszik biztosítani.
A szerv intézkedési tervet készít operatív úton végrehajtandó akcióra. Az intézkedési terv szerint a rendőrségre névtelen bejelentés érkezik, amely szerint egy gyülekezeti alkalomra hívó levelet találtak borítékban, amely alapján házkutatást rendelnek el, ahol majd tettenérés történik. A levelet természetesen az akció részeként a szerv alkalmazottja készíti, és a bejelentés is tőlük érkezik. A vizsgálat alapján postai úton is terjesztett vallásos irodalmat a gyülekezet, ezt használta ki a szerv fiktív, névtelen levél kreálásával.
A rendőri intézkedés végrehajtására 1972. szeptember 26-án került sor, ekkor tizennyolc fő volt jelen a gyülekezeti alkalmon. Még aznap este 10 órakor sor került Németh József kihallgatására. A kihallgatás a pesterzsébeti gyülekezet megalapításával kapcsolatos egyházszervezési történéseket új dimenzióval egészíti ki, ismertetve az Almássy téri gyülekezet vezetőjénél kezdeményezett kérésére válaszul adott feltételeket, és megismerhetjük a történtekről Németh saját gondolatait, emlékeit is.
Németh kihallgatása során elmondja, hogy azért lépett ki munkahelyéről, mert elhatározta, hogy minden idejét a gyülekezet életének fogja szentelni. Tíz éve tagja az Evangéliumi Keresztyének Közösségének, és korábban az Almássy téri gyülekezetnek volt a tagja. Innen kivált, mert Pesterzsébeten szeretett volna egy gyülekezet, és ennek a munkának szentelte az egész életét. Szerinte Siroki István, az Almássy téri gyülekezet prédikátora féltékeny lett rá. Siroki tevékenységére példaként elmondta, hogy Papp János rendszeresen prófétált a gyülekezetben, amit egy alkalommal Siroki félbeszakított, majd Pappot kizárták a gyülekezetből. Siroki ennek kapcsán megjegyezte, hogy „neki egy lélek elvesztése nem számít”. Németh Siroki kijelentését helytelenítette, azt a közösség hitelveivel és az evangéliummal ellentétesnek tartotta. A nézetkülönbség után kérte, hogy alakulhasson Pesterzsébeten egy gyülekezet. Siroki ehhez csak úgy járult volna hozzá, ha a tagok csatlakoztak volna a Nagy Ferenc vezette szigetszentmiklósi gyülekezethez. A tárgyalások során lényegében elszakadtak a központi gyülekezettől. 1969-ben gyülekezetük helyzetét rendeződni látták. Az Evangéliumi Keresztyének központi vezetősége részéről Bérces Lajos vezetőségi tag és prédikátor volt jelen összejöveteleiken 1969. februártól márciusig, de az istentiszteleteket továbbra is Németh vezette. Németh jelezte a központ részére, hogy Bérces kirendelésétől függetlenül továbbra is ő kívánja vezetni a gyülekezetet. Németh e kérését Bérces zokon vette, és ezután többet nem is jött ki a pesterzsébeti gyülekezetbe. Sima Anna Bércesben a hatóság emberét látta, amely véleményét nem tartotta magában. E kijelentésén Bérces nagyon megsértődött, ezt látva Németh kért tőle bocsánatot. Bércessel kapcsolatban Németh azt is nehezményezte, hogy a megbeszéléseik elején Bérces azt közölte, hogy egy hat hónapos átmeneti időszak után a gyülekezet azt választhat meg prédikátorának, akit csak akar. Helyette később Nagy Ferenc járt ki, aki három-négy hónapra a vezetőség tagja is lett. Németh szerint Nagy Ferencnek az országos központ részéről való kirendelésével az volt a probléma, hogy Nagy ugyan rendelkezett prédikátori igazolvánnyal, de az előírás szerint vidéki prédikátor nem prédikálhat Budapesten. Miután Nagy Ferenc Almássy téri prédikátor lett, immár szabályosan is vállalhatta a gyülekezet vezetését. Az országos központ feltételül szabta, hogy minden gyülekezeti összejövetelen legyen jelen; illetve úrvacsorát a gyülekezet kizárólag az Almássy téren vehet. Ezeket a feltételeket 1969 augusztusában írásban is megküldte az országos központ a pesterzsébetiek részére, de a feltételeket azok nem fogadták el.
Németh után sor került Sima Anna gyanúsítottkénti kihallgatására is 1972. október 11-én, amelyet megelőzően október 6-án tanúként hallgatták meg Deák Józsefet, a közösség elnökét és Bérces Lajost, a közösség titkárát. A vallomásokból kiderül, hogy Némethék más csatornákon is próbálkoztak gyülekezetként való elismertetésükkel. Schmidt Ernő 1972 tavaszán elvitte Horváthot Deák Józsefhez Tápiósülyre, de Deák akkor pont nem volt otthon. Deák elmondása szerint miután Némethék a kiküldött Bércessel nem működtek együtt, kiküldtek egy békéltető bizottságot is, ez feltehetően Deák József és Nagy Ferenc lehetett, akik a gyülekezet felelős pásztora – Bérces Lajos – jelenlétében személyes választ vártak a pesterzsébeti gyülekezettől az 1969. július 7-én kelt levelükben foglalt feltételekre. Ezen feltételeket Némethék nem fogadták el, különösen sérelmes lehetett benne számukra, hogy az országos központ meglátása szerint Németh családi tulajdonként kezelte a gyülekezetet. Németh ugyan szerette volna, hogy Bérces jöjjön ki hozzájuk, de ő része akart lenni – az országos központ határozata alapján – a vezetésnek, nem csak bábként, ami Némethéknek nem felelt meg.
Az egyesülési joggal való visszaélés vétsége miatt Németh József és társa ellen indított büntetőügyben a Budapesti XX. kerületi bíróság 1973. január 13-án ítéletet hozott. Némethet három hónap szabadságvesztésre ítélték három évre felfüggesztve egyesületi joggal való visszaélés miatt, Sima Anna 1500 forint pénzbüntetést kapott. Az ítélet ellen bejelentett perorvoslatokat a Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság 1973 augusztusában elutasította. A pesterzsébeti gyülekezet további sorsáról az iratokból nem szerzünk további információt; hacsak nem azt, hogy Sima Annát 1975. november 10-én, Németh Józsefet 1980. december 11-én mentesítették a hátrányos jogkövetkezmények alól a BTK 80. §-a alapján.
Visszakanyarodva bevezetőnkhöz: kilenc évvel a tárgyalás, két évvel a mentesítés után Németh 1982 végén ismét világos látást kap Istentől, amely ismét a pesterzsébeti otthonában, a Nagy Győri István utca 35. szám alatt megalakítandó gyülekezetről szól. A gyülekezet immár az általa egy ideje látogatott Magyarországi Szabadkeresztény Gyülekezet közösség keretében meg is alakult.
A gyülekezet történetéből megtudjuk, hogy „Németh József lelkipásztor szolgálatát 2008 márciusában rakta le”, vagyis huszonhét évig vezette a pesterzsébeti gyülekezetet, majd „pasztorálási munkáját az új lelkipásztor megérkezéséig a Magyarországi Szabadkeresztény Gyülekezet vezetése, Mézes László és Gere József látták el. A rövid átmeneti időszakot követően azonban Isten új pásztort rendelt a gyülekezet élére.”
Wintermantel Balázs
teológus
a WJLF Soá és Kereszténység Kutatóintézet főmunkatársa,
a WJLF Doktori Iskola előkészítő hallgatója
[1]
Kisegyházi gyülekezetalapítás Pesterzsébeten az 1960-as évek végén címmel a Kutatók Éjszakája rendezvénysorozatán, a Wesley János Lelkészképző Főiskola Egyháztörténeti Kutatóintézet szervezésében, a Wesley kutatói mozaik szekcióban 2019. szeptember 27-én tartott előadás szerkesztett változata.
[2]
Forrás: Crime scene photographs of a raid of a hidden house church Budapest, Hidden Galleries, 2018, https://hiddengalleries.eu/digitalarchive/s/en/item/6, utolsó megtekintés: 2024. 11. 27.
[3]
Platón, Kratülosz, 402 A.
[4]
Itt: egyházi tisztséget nem viselő.
[5]
Az 1920-as években Debrecenből indult pünkösdi-karizmatikus közösség; jelenleg a Magyar Pünkösdi Egyház szervezeti önállóságát megtartott tagja.
[6]
Gyülekezetünk rövid története. Internet: http://szabkerpesterzsebet.hu/gyulekezetunk-rovid-tortenete/, utolsó megtekintés: 2017. december 13.
[7]
ÁBTL 3.1.9. V-160122 – Németh József.
[8]
Rajki Zoltán – Szigeti Jenő, Szabadegyházak története Magyarországon 1989-ig, Budapest, Gondolat Kiadó, 2012, 333, 226. jegyz. Az általam pontatlannak tartott adat Németh József kizárása az Evangéliumi Keresztyének – Pünkösdiek Közössége Almássy téri gyülekezetéből. Mivel a közösség országos vezetőségének tagjai és az országos központ titkára által írt levelek több ízben is a békés, rendezett kiválást említik, a nézeteltérések ellenére a kizárást alátámasztó forrást nem ismerünk. A téves közlés oka a vizsgálati dossziéról az ÁBTL munkatársai által készített összefoglalóból való ellenőrizetlen átvétel lehetett: „sorozatos engedetlenség miatt kizárták”. A dosszié összefoglalójában szereplő adat alapja lehet az ÁBTL 3.1.9. V-160-122, a BRFK III/1. 14-51 számú ügyiratban szereplő mondat: „Németh Józsefet az Evangéliumi Keresztény Egyház [a BRFK által következetesen használt, téves megnevezés] – Pünkösdiek – 1968 novemberében sorozatos engedetlenkedés miatt kizárta tagjai sorából.”
[9]
Az Evangéliumi Keresztyének és az Evangéliumi Pünkösdi Egyház pünkösdi közösségek vezetői 1961 márciusában a két entitás egyesüléséről hoztak határozatot. Az egyesülést 1962-ben az ÁEH is jóváhagyta Evangéliumi Keresztyének – Pünkösdiek Közössége névvel, mely 1974-től működött Evangéliumi Pünkösdi Közösség néven. 1970 elejéig a közösség elnöke Fábián József volt, őt 1971-ben Deák József követte. In: Rajki–Szigeti 2012, 332. A közösség mai neve Magyar Pünkösdi Egyház.
[10]
https://uj.jogtar.hu/#doc/db/1/id/95900039.KOR/ts/19590920/.
[11]
Jóval kutatásom lezárulta után Egy titkos vallási közösség elkobzott fényképei alcímmel a Digital Archive of the Hidden Galleries Project keretében Povedák Kinga közzétette az ÁBTL-ben őrzött dossziéhoz (ÁBTL 3.1.9. V-160122) mellékelt fényképeket, amelyeket az 1972-es rendőrségi vizsgálathoz csatoltak bizonyítékként. Internet: http://hiddengalleries.eu/digitalarchive/s/en/item/15, http://hiddengalleries.eu/digitalarchive/s/en/item/6, utolsó megtekintés: 2020. március 8.