Bayer Zsolt botrányba keveredett. Nem először, és nem utoljára. De próbáljuk meg távolságtartással szemlélni a történetet.
2012. november 26-án a Fidesz-KDNP parlamenti kétharmad elfogadta a választási törvényt. Még azon melegében Gyöngyösi Márton interpellálta a külügyminisztert, hogy itt lenne az ideje felmérni az országgyűlés és a kormány nemzetbiztonsági kockázatot jelentő zsidó származású tagjait. A következő napok közbeszéde lényegében erről szólt. A diverzió sikerült.
Bayer Zsolt botrányba keveredett. Nem először, és nem utoljára. De próbáljuk meg távolságtartással szemlélni a történetet.
2012. november 26-án a Fidesz-KDNP parlamenti kétharmad elfogadta a választási törvényt. Még azon melegében Gyöngyösi Márton interpellálta a külügyminisztert, hogy itt lenne az ideje felmérni az országgyűlés és a kormány nemzetbiztonsági kockázatot jelentő zsidó származású tagjait. A következő napok közbeszéde lényegében erről szólt. A diverzió sikerült.
2012. december 28-án, majd 2013. január 4-én a törvény elvérzett az Alkotmánybíróságon. Rogán Antal – a mindenes ügyeletes – azonnal megerősítette, hogy 2014-ben nem lesz választási regisztráció, majd órákon belül kínos ellentmondásba került önmagával az ATV „Egyenes beszéd” c. műsorában.
2013. január 5-én a Magyar Hírlap-ban megjelent Bayer Zsolt írása, a „Ki ne legyen?”. Vélelmezhetően azért, mert a Jobbik most már kétszer meggondolja, mielőtt a munkamegosztásból származó feladatainak eleget tesz. A regisztrációs törvény azonban annyira magára vonta a figyelmet, hogy a diverzió nem jött be. Ezért a botrány csak január 8-án robbant ki. Így a Fidesznek most improvizálnia kell. Megfelelő vezéri útmutatások hiányában azonban csak a zűrzavar növekszik.
Orbán Viktor pedig hallgat – és nem is fog megszólalni. Mert Bayer Zsolt nem csupán a kebelbarátja, hanem sokkal több. Ő maga a Békemenet. Ez tehát már a második olyan botrányügye az Orbán-rezsimnek, amelyiket sem megoldani, sem eltussolni nem lehet. Az első természetesen Semjén Zsoltnak a PPKE HTK-n megszerzett, és a régi MAB által átminősített, doktorija (lásd http://pesthy.blogspot.hu/#!/2013/01/semjen-es-vallastudomany.html).
Mindez arra világít rá, hogy egy autoriter rendszert megfelelő erőszakszervezetek (a Terror Elhárítási Központ egyelőre nem ilyen) és kiépített politikai rendőrség (besúgóhálózat) nélkül iszonyúan nehéz bevezetni. Különösen úgy, hogy sem az információáramlást nem lehet hatékonyan akadályozni, sem pedig a határokat lezárni. Jelenleg tehát a magyar államapparátus és közigazgatás szétesésének, a megfélemlített társadalom szétbomlásának vagyunk a tanúi. Ez annak az Orbán- rezsimnek a műve, amely teljes mértékben magyar produktum (hungarikum); ezt a magyar elit és társadalom maga termelte ki – önerőből. A jelen helyzet valójában egy teljes társadalmi és politikai csőd.
Mindezt egy önmagát „nemzeti-keresztényként” meghatározó hatalom műveli. Eljött az ideje, hogy Európában (pl. az Európai Néppárt és a Vatikán illetékesei) – és itthon – az européer jobboldali politikusok és gondolkodók, illetve az egyházi személyiségek elgondolkodjanak azon, hogy meddig hajlandók szolidaritást vállalni azzal az antiszociális, a rasszista és antiszemita megnyilvánulásokat cinizmussal eltűrő (mondhatni felhasználó), jogállam- és demokrácia-ellenes orbáni rezsimmel, amely módszeresen elhitelteleníti, és erodálja mind a jobboldaliságot (mert azt a primitív bornírtság mélységeibe taszítja), mind pedig a keresztény eszméket.
Dr. Jakab Attila PhD
vallástörténész – regisztrált álláskereső