Megjelent az Egyházfórum 2006/5. számában
Újraírt szövegek
Az ókortudománynak szentelt színvonalas sorozat ezen kötete a 2003 őszén a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen szervezett konferencia előadásait tárja az olvasóközönség elé. Az írásokból gyakorlatilag az a régmúlt közel-keleti kor elevenedik meg előttünk, amelybe az Ószövetség keletkezéstörténete szervesen beágyazódik.
A hazai Qumrán-kutatás ismert alakja, Fröhlich Ida (Újraírt szövegek, 7-36), tulajdonképpen a Gen 6,1-4 és a Henok-hagyomány kapcsolatát igyekszik megvilágítani, mintegy rámutatva a kortörténet – és a korabeli zsidó irodalom – figyelembe vételének fontosságára. Szerinte ugyanis a Teremtés könyvében szereplő, az Isten fiai és az emberek lányai viszonyára vonatkozó utalás valójában reflexió és polémia egy, a perzsa korban elterjedt nézettel szemben, amely szintén a világban fellelhető rossz eredetére keresett magyarázatot.
Karasszon István (A felülírt Manassé, 39-61) érdeklődésének középpontjában az Ascensio Isaiae keresztény iratban fennmaradt Ézsaiás próféta mártíriuma áll, amelyért a zsidó hagyomány egyértelműen Manassé királyt teszi felelőssé. A rabbinikus irodalom negatív megítélésével szemben azonban a kereszténység a király bűnbánatáról szóló hagyományt (lásd 1Krón 33,10-20) is magáévá tette. Tanulmánya célja, „hogy megvilágítsa ezt a tradíciótörténetet, s kimutassa, hogyan vált el egymástól a zsidó és a keresztény hagyomány” (40). Sajnálatos, hogy írásában még csak nem is említi a P. Bettiolo, A. Kossova, C. Leonardi, E. Norelli és L. Perrone gondozásában megjelent és gazdagon kommentált kritikai kiadást (Corpus Christianorum, Series Apocryphorum, 7-8; Brepols, Turnhout, 1994).
Vargyas Péter (Dareiosz adóreformja új megvilágításban, 63-79) Kalla Gábor (A mezopotámiai magánarchívumok életciklusai, 81-95) és Jany János (A vérfertőzési tabu a perzsa jogban, 97-121) írásai nem kifejezetten vallásos tematikájúak. Inkább abból a politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális környezetből villantanak fel valamit, amelyben a zsidóság és maguk az Ószövetség egyes iratainak, szövegeinek a szerzői is éltek. Jany János második írása (A hatalomgyakorlás elmélete a sasanida Perzsiában, 123-156) pedig a római, majd bizánci birodalom állandó ellenfele, a perzsák világába kalauzolja az olvasót, ahol szintén tanúi lehetünk a politikai hatalom vallásra (zoroasztrizmusra) alapozott legitimációjának.
A kötetet záró tanulmány szerzője, Kőszeghy Miklós (Dávid és Jósiás, 159-177), szintén az Ószövetséget, történetesen Dávid és Jósiás párhuzamát vizsgálja. Megállapítása szerint „a bibliai újraírás… végső soron nem más, mint a hagyomány kreatív, dinamikus újragondolása, újrafogalmazása. Ebben a szellemi folyamatban nyújthat aztán kezet egymásnak múlt és jelen” (172). Egy teljes intellektuális életmű program!
(Kréné. Ókori források – Ókortörténeti tanulmányok, 4), Új Mandátum, Budapest, 2005.
Jakab Attila