Megjelent az Egyházfórum 2006/6. számában
Évzáró gondolatok a keresztény fiatalok helyzetéről
– a pápa látogatásainak tükrében
Ősszel kezdjük lezárni az évet. A médiák kiértékelik a globális gazdasági élet mutatóit, a társadalmi és kulturális fejlődés irányát. Mi, az Egyházfórumban, a számunkra megtapasztalható, reálisan létező mai Egyház életét vizsgáljuk, és feltesszük a kérdést: Hol növekedett ebben az évben az Egyház? Milyen irányba fejlődik?
Megpróbálkozunk egy feltételezéssel, mint munkahipotézissel, amelyet aztán megvizsgálhatunk, hogy megállja-e a helyét.
Egyházunk ott növekszik, ahol a keresztény fiatalok találkoznak.
Azt mondjuk, az Egyház Krisztus teste, ahogy Szent Pál írja. A test növekszik, sejtjei számában. Ugyanakkor működésében is fejlődik, a szervek differenciálódásával, képességeiknek a kibontakozásával, a környezethez való alkalmazkodással, a hivatás betöltésével stb. – ahogy azt a biológia ismerteti.
Talán azt gondolhatnánk, hogy az Egyház a keresztény családokban növekszik, hiszen gyermekeinket itt tanítjuk imádkozni, és életünkkel itt rakjuk le a keresztény hit és élet alapjait. – Ez így is van: a gyermekek megkeresztelkednek, azután elsőáldozók és később bérmálkozók lesznek.
De most itt azoknak a keresztény fiataloknak a helyzetéről szeretnék írni, akik már nem gyerekek. Felserdültek, és a saját lábukra álltak minden téren, a hitéletben is. Hol tartanak?
Egy évvel ezelőtt, augusztusban, a Római Katolikus Egyház Kölnben nagy találkozót rendezett a világ ifjúsága számára. 196 országból kb. egy millió fiatal jött össze, a TV állomásokon keresztül pedig mintegy 200 millióan kísérték figyelemmel az eseményt. Ez volt a fiatal keresztények első találkozója az újonnan megválasztott pápával, XVI. Benedekkel. Ahogy ő a megnyitó beszédében kifejezte: a hit nagyságát és szépségét jöttek össze megünnepelni. A pápa köszöntötte a hívő és a nem hívő fiatalokat, az összes keresztény felekezethez tartozókat és a más vallásúakat is, ahogyan az Evangéliumokban is olvassuk: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak és terhelve vagytok…”
Hiszen a fiatalok között ezúttal is sokan voltak, akik viszonylag rövid életükben már elfáradtak a munkakeresésben, és munka nélkül maradtak. A globalizáció liberális gazdaságpolitikájának első, látható negatív következménye a munkanélküliség, a kilátástalanság társadalmi téren, mert pénz nélkül az egyén nem tartozik a társadalmi élet mozgató erőihez. A következő az egyre szélesebb néptömegek elszegényedése, ahogy azt hazánkban a hajléktalanok, a kisnyugdíjasok, a családi pótlékból és segélyekből tengődők, a minimálbérért dolgozók és a már említett munkanélküliek serege mutatja. Az ún. fejlődő országokból, főleg Afrikából, érkezett fiatal résztvevők még nem tapasztaltak mást, mint szegénységet. De az európai és észak-amerikai jómódúak és valamennyi földrész szegényei ezúttal egymás mellett és egymással ünnepeltek.
A pápa, mint „házigazda”, a Római Katolikus Egyház részéről, hiteles volt. Szerény megjelenése, szívből jövő üdvözletei, és meggyőződésből fakadó tanítása lelkes fogadtatásra talált a fiatalok körében. Egy emberbaráti „globalizáció alulról” volt a jelszó, és mindenki örült, hogy együtt lehettek. Kérdéseknek, kritikának vagy vitának nem igen volt helye ezekben a napokban. A fiatalok a keresztény hit közösségét akarták megtapasztalni, szeretetben és reményben, azt, hogy szolidaritásuk erőt fog adni a világ keresztény szellemben történő átalakításához. Együtt imádkoztak és énekeltek – ez volt a világot átfogó, „katolikus” oldala a találkozónak.
A keresztény fiatalok számára azonban a meghívás az asztalközösségbe – a szent kenyérben és borban való részesedésre – abban a mély és Jézus akarata szerinti értelemben, „hogy egyek legyenek” (Jn17,11), nem volt katolikus, vagyis átfogó, egyetemes. A „római katolikusok” kizárták a többi hívő keresztény felekezetet. Pontosabban: a római katolikus házigazda zárta ki a többi keresztény vendéget.
Pedig a többi keresztény egyház, illetve felekezet is a katolikus, vagyis egyetemes kereszténységhez tartozónak vallja magát. Így az ortodox keleti egyházak a nevükben is hordozzák az „egyetemességet”, jelezve, hogy egységben tudják magukat az egész kereszténységgel, mert a keresztényeknek csak mintegy fele római katolikus, és Jézus azt kérte főpapi imájában, hogy tanítványai mindannyian egyek legyenek.
Ennek ellenére, vagy inkább ezért, a világifjúsági találkozó nekünk, magyaroknak is megmutatta az irányt Egyházunk fejlődését illetően: mindannyiunkat meghívtak. A fiatalokat, a fiatal felnőtteket meg kell hívnunk személyes találkozásra, és együtt kell ünnepelnünk. Komolyan kell vennünk őket, a véleményüket, az igényeiket, a kérdéseiket, hiszen kilenc nap alatt nem volt mindenre idő. Az egyházi elöljárók (a pápa a bíborosaival és a terjedelmes számú papsággal) csak a meghívás, az ismerkedés, a találkozás lépéseit tették meg. De XVI. Benedek hangsúlyozta, hogy minden résztvevővel és minden érdeklődővel készen áll a dialógusra. Ezt a készséget kellett hazahoznunk a találkozóról, ugyanis felnőtt fiatalokkal ma csak úgy lehet találkozni, ha figyelünk rájuk, ha felismerjük, milyen fontos a véleményük közösségünk számára, ha megbeszéljük velük közös dolgainkat. A dialógus pedig a kérdések átbeszélését, alapos megvitatását jelenti.
Hogyan alakult a dialógus az azóta eltelt egy évben?
Idén szeptemberben a pápa ismét ellátogatott Németországba, és a szorosabb értelemben vett hazájába, Bajorországba is. Tájékozódott, hogyan alakul a dialógus a papság és a laikusok – főleg a fiatal világiak –, illetve a katolikusok és a többi keresztény között. A bajor fiatalok lelkesen várták, hiszen XVI. Benedek „az ő pápájuk”.
A pápa ez évi bajorországi látogatása előtt Castel Gandolfoban interjút adott néhány újságírónak. Ez volt az első alkalom, hogy egy pápa ilyen formában együttműködött a médiával. Hangsúlyozta a világiak, és különösen a nők, erőteljes szerepét az Egyházban akkor is, ha a struktúrák változatlanok maradnak. Tehát vannak témák a dialógushoz.
Hogyan folytattuk mi, magyarok a dialógust itthon a világifjúsági találkozó után? Melyek a fiatal keresztények kérdései, amelyek ugyan nem fértek bele a kölni találkozó programjába, de amelyek megbeszélésére a Szentatya buzdít minket?
– Hogyan láttassuk meg Isten Országát konkrétan közöttünk, a mai világunkban?
– Ahogy az Úr Jézus tanított és gyógyított egyben, úgy éljük egységben hitünket és gyógyító emberi kapcsolatainkat a világban és az Egyházban!
– Hol tartunk ebben az irányban?
– Hogyan hozzuk közelebb a teológiát hitünkhöz, imánkhoz és életünkhöz?
– Nem szabad elválasztanunk a teológiát az egyházközség életétől!
A fiatal keresztények egyszerű imaközösséget keresnek, ahol találkozhatnak, együtt imádkozhatnak, ünnepelhetnek, közel lehetnek egymáshoz és Jézushoz, ahol a közösség bevezet a keresztény életbe, mint Taizé-ben az ökumenikus közösség, amelynek alapítója, Roger testvér, aki az ifjúsági találkozó ideje alatt halt erőszakos halált. Az ő hiteles tanítása és az általa alapított közösség sok fiatalt vezetett be a keresztény életbe az új európai tagállamokból, és üzenet marad a magyar Egyház számára is.
– Hol növekszik tehát a magyar Egyház?
Van olyan egyházközségünk, amelyben megkérdeztük a fiatal felnőtteket – pl. egy kérdőívben, egy szentmise utáni beszélgetésben vagy egy bibliaórán –, hogy véleményük szerint milyen legyen a mai keresztény ember típusa? Mit várnak el egyházközségeinktől, keresztény közösségüktől? Mit adnak és mit kapnak? Hogyan válhatna az egyházközség korszerű keresztény találkozóhellyé? Mi a véleményük az aktuális problémákról, mint pl. a papság számának fogyása és a sok elüresedő plébánia?
Mindezt természetesen csak akkor érdemes megkérdezni, ha valóban érdekel a véleményük, ha nyitottak vagyunk, és figyelünk az Egyház terebélyes fájának rügyeire, életterükre, kifejezési módjukra, a fejlődés irányára.
XVI. Benedek a II. Vatikáni Zsinat teológusa volt, amely a mai kor számára az Egyházat, mint Isten népét fogalmazta meg. A pápa a fiatal keresztényeket találkozásra, imára és dialógusra hívta. Ebben a folyamatban mi, az Egyházfórum szerkesztői és olvasói is szeretnénk részt venni. Kérjük, írjátok meg nekünk a tapasztalataitokat!
Wolf Judit