Megjelent a Egyházfórum 2012/1. számban
Ez évi első számunk súlyponti témája a fundamentalizmus. Egyrészt filozófiai, másrészt – mintegy példaszerűen – vallási tekintetben. A fundamentalizmus igazi alapja a globalizáció, állítja Kiss Endre, amelyre nemcsak a hétköznapokban, hanem elméleti szinten is sorra születnek a fundamentalista válaszok, mint Huntington központi tétele a civilizációk közötti szakadásról vagy Fukuyama „történelem vége” elmélete a maga ellenségképével. Míg az előző a kultúra, a civilizáció, az identitás és a nemzetállamiság korábban pozitív fogalmait bélyegezte meg, addig az utóbbi pozitív, evilági metafizikát teremtett. Az ilyen filozófiák „ideje akkor jön el, amikor a vallás átfogó
plauzibilitása megrendül”, negatív tulajdonságuk a tudomány-, politika- és történelemellenesség. Fundamentalizmusok ezek, amelyek nemcsak „a mindennapi tudatot kétségtelenül kínzó hatalmas vákuumot” képesek kitölteni, hanem hihetetlen erejű, „destruktív potenciállal is rendelkeznek”.
Teológiai értelemben a fundamentalizmus az az irányzat, amely „szembehelyezkedik azokkal az egyházon belüli tendenciákkal, amelyek azonosulnak az újszerű elképzelésekkel”. Orosz Gábor Viktor írásában a kreácionizmussal kapcsolatos vitákon keresztül a keresztény fundamentalizmus egy szeletét mutatja be. P. Gábor Mózes a konstantini fordulat utáni „mintegy 1000-1500 éves keresztény érát” vizsgálja, amelyet szerinte „a teológia leegyszerűsödése, eltorzulása és megmerevedése, vagyis sokáig az erkölcsi megítélések kettős mércéje és a fundamentalizmus” jellemzett.
Miért kell annyit foglalkozni a holokauszttal, kérdi sok kortársunk, közöttük hívő keresztények is. Török Csaba szerint azért, mert benne „a keresztények kudarca mutatkozott meg… A holokauszt olyan valóság, amely a kereszténység számára önellentmondás – önnön evangéliumiatlanságunk emlékezete, ami a töredelem, az alázat és a bűnbánat emlékezése után kiált… Aki nem emlékezik, annak a története véget ér nagypéntek keresztjénél, ahol győztek a zsarnokok”.
Az új egyházügyi törvény újbóli parlamenti elfogadása után az Egyházfórum kuratóriuma és szerkesztőbizottsága úgy döntött, hogy szolidaritásból és egymás megértésének igényével a jövőben a kirekesztett keresztény közösségek megnyilatkozásainak is helyet biztosít folyóiratunkban. Ezért saját, idevágó nyilatkozataink mellett most két adventista egyház három képviselőjének megnyilatkozását idézzük. Erdélyi László azt kérdi, hogy egyházuk vajon miért kapta azt a politikai pofont, amelyet az eredeti törvény elfogadása jelentett. Lapzártánk után kaptuk a hírt, hogy egyházát február végén elismerte a Parlament. A másik adventista egyház viszont maga utasította vissza az állami elismerést. Miért? Menyhért István és Vankó Zsuzsa az alapproblémát az új, katolikus jellegű alkotmányban látják, amely megköveteli a Szent Korona tiszteletét, ezzel pedig kimondatlanul is a pápa főségét. A Fórum rovatban kapott helyet két könyv bemutatása is: Jakab Attila egy, az egyházügyi törvényről rendezett tudományos konferenciakötetről értekezik kissé szabadon, míg Izsák Norbert 13 kisegyházi vezetővel készült portrékönyvének főbb tapasztalatait összegzi.
Az egyházügyi törvény szükségességét a „bizniszegyházak” kiszűrésének szükségességével indokolták. A Győri Egyházmegye korábbi, jelenleg sikkasztás bűntettével gyanúsított számvevőjével készített interjú egy nagyegyházi bizniszbe enged betekintést, ahol a vádlott szerint „minden egyházmegye szinte egy önálló köztársaság, amelynek köztársasági és egyben miniszterelnöke maga a megyés püspök”. Hát akkor, hogy is van ez?
WILDMANN JÁNOS