Ajánlás
Negyedszázad alatt immár harmadik ruháját ölti magára az Egyházfórum. Igaz ugyan, hogy a 25. évforduló fontos állomás, de az arculatváltás mögött egyszerű, hétköznapi okok húzódnak meg. Olvasóink közül többen és ismételten szóvá tették, hogy a magazinforma nem praktikus, nem lehet zsebre tenni, és a könyvespolcon sem érzi jól magát. Ezen felül egy igényes képes újság szerkesztésének komoly szakmai, anyagi és személyi feltételei vannak. Valljuk be, mi egyikkel sem rendelkeztünk. Az elmúlt évtizedben a média világa is átalakult, az internet elterjedésével a képes üzenet jelentősége egy folyóirat esetén csökkent. Végül a legfontosabb: a támogatások elapadásával az évi hatszori megjelenést már nem tudjuk finanszírozni, ezért visszatérünk az évi négy számhoz. A választott hagyományos folyóirat formátum azonban lehetővé teszi, hogy az egyes számok terjedelme növekedjen, de az éves teljes terjedelem ne csökkenjen. Bízunk benne, hogy Olvasóink a külső váltás ellenére is hűségesek maradnak a tartalmi fölépítésében továbbra is változatlan folyóirathoz, sőt talán új előfizetőket is tudnak, tudunk toborozni, ami további fönnmaradásunk egyik legfontosabb záloga.
Mit kínálunk a 26. évfolyam 1. számában?
Súlyponti rovatunkat most egyetlen terjedelmes írás tölti meg. A Népesedési Kerekasztal a közelmúltban javaslatokat dolgozott ki a kormányzati szervek számára a magyarság fogyásának megállítására. Senki sem vitatja ezek jelentőségét, de a legfontosabb mégiscsak az, véli Vigh Szabolcs, hogy képesek vagyunk-e a magunk és társunk boldogságát szem előtt tartani. „A boldogság elérhető akkor is, ha a pénztárca sovány, illetve ha az egyház vagy a pápa kíméletlenül szigorú.” A szexualitás humánus megélése és a családtervezés pedig annak a boldogságnak a feltétele, amelyben „érdemes együtt mosogatni”, még akkor is, ha a másik sem tökéletes.
A struktúrát és pozíciókat féltő egyházunkban nem igen van helyük a prófétáknak. Róluk inkább csak az ősegyház vagy az ószövetség kapcsán beszélünk. Kik is voltak ők? Hogyan értelmezték küldetésüket? Mit je- lentett kiválasztottságuk? Ezekre a kérdésekre keresi a választ Szécsi József a zsidó prófétaságról írott tanulmányában. „Senki nem maradt érintetlen támadásaiktól, sem a királyok, sem a papok, sem a próféták, sem a bírák, sem az asszonyok vagy a hitelezők, a gazdag földbirtokosok, sőt a szegényebb osztályok tagjai sem”.. Példájuk azt bizonyítja, „hogy ha ’Istent elfelejtjük’, az a nemzet széteséséhez, nemzeti tragédiához vezet”.
Folyóiratunk olvasói az elmúlt években rendszeresen tájékozódhattak a pécsi egyházmegyével kapcsolatos furcsa ügyekről, amelyek több rendőrségi feljelentéshez, majd idén januárban a megyés püspök távozásához vezettek. Felkerestük az első, legterjedelmesebb feljelentés íróját, hogy megtudjuk, miért szánta rá magát erre a lépésre. Saját tapasztalatai arról győzték meg, mondja, hogy az egyházmegye vezetése elszakadt a hívektől és a papságtól, és „egyfajta egyszemélyes uralommá változott a püspökség”. Meglátása szerint más egyházmegyékben is baj van, és „a következő dominókocka is borulni fog”.
A nagyobb írások között meg kell említeni Pecsuk Ottó részletes ismertetését Gerd Theissen egyik kö- zelmúltban magyarul megjelent könyvéről, amelyben a heidelbergi szentíráskutató pszichológiai megközelítésben vizsgálja az Újszövetség és az azt követő időszak embereinek vallásosságát, gondolkodásmódját, élményvilágát és magatartásformáit. A japán fukusimai atomerőműben bekövetkezett tragédia pedig a gazdasági növekedés határaira figyelmeztet bennünket. Ennek kapcsán jelen számunkban a fenntartható fejlődés néhány politikai és társadalmi vetületére irányítjuk figyelmünket.
Kívánjuk, hogy Olvasóink hasznos gondolatra leljenek az új Egyházfórumban is.
Wildmann János