Megjelent az Egyházfórum 2011/2. számában
Indokoltnak tartja-e az új törvényt?
Egy 20 éves törvény felülvizsgálata nem kifogásolható. Az 1990. évi IV. törvény reakció volt az egykori pártállam teljes tiltáson alapuló gyakorlatára, és mint ilyen, szinte kizárólag az ajtónyitásra koncentrált, nem igen fordított gondot a visszaélések kiszűrésére. Más kérdés, hogy a Fővárosi Bíróság kivételével (melynek ez a törvény is elég volt több álegyházi regisztráció visszautasítására) a hatóságok még a meglévő eszközeikkel sem éltek, így az úgynevezett „egyház-biznisz” jelenség nem írható kizárólag a liberális szabályozás számlájára. Az anomáliák a pénzügyi tárgyú kedvezmények és támogatások igénybevételére való jogosultság feltételeinek szigorításával is orvosolhatók lettek volna. Az egyház-alapítási „konjunktúrát” ugyanis az utóbbi, extrakövetelmények hiánya okozta. A törvényalkotó más utat választott, és a szűrőt előrébb, az egyházi státusz feltételeihez telepítette. Ez is egy lehetséges, bár kockázatosabb, vitathatóbb megoldás.
Azonos kötelességek – azonos jogok?
Az új törvény a szűrőn átjutó egyházak viszonylatában általános szabályként fenntartja a felekezeti jogegyenlőséget, ez alól csak egy 1993-as alkotmánybírósági értelmezés keretei között enged eltérést (a tényleges társadalmi szerep figyelembe vétele a közfeladat- ellátási körben). Ez nem újdonság, mert az említett AB döntés óta gyakorlatilag már amúgy is érvényesült. A nagyobb intézményfenntartó egyházakkal kötött eddigi kormánymegállapodásoknak ez adta az alapját. Az viszont nyitott kérdés, és csak a jövő ad rá választ, hogy az új törvény egyházi szűrőrendszere regisztrációs vagy engedélyezési rendszerként működik-e majd, átjuthatnak-e rajta automatikusan a törvényi feltételeket teljesítő vallási közösségek, vagy ezt meggátolja-e valamiféle politikai érdek. Ha az utóbbi történne, az alááshatná a felekezeti jogegyenlőséget. A most automatikusan regisztrálandó 14 egyháznál ugyanis több a törvényi követelményeknek megfelelő, tényleges vallási tevékenységet végző felekezet működik hazánkban.
Mi a véleménye arról, hogy a törvény csak 14 egyházat ismer el?
Az egyházak csoportosítását illetően a törvény „fejlődésen” ment keresztül. Kezdetben még három határozottan eltérő kategóriáról (történelmi egyházak, elismert egyházak, vallási egyesületek) volt szó. Ez egyértelműen hordozta az érdemi megkülönböztetés lehetőségét. Később arról szóltak a hírek, hogy egyházi kategóriák létesítése helyett „mindössze” a preambulumban sorolják föl „a magyar nemzet történelmében és kultúrájában jelentős hozzájárulást megvalósító” felekezeteket (gyakorlatilag a „történelmi” egyházakat). Ez az orosz modell követése lett volna, ahol ennyi is elég a nyílt jogegyenlőtlenség fenntartásához. Így – és ki tudja még mennyi variáción át – jutottak el a törvényjavaslat beterjesztéséig az előző felvetésekhez képest a legkevésbé veszélyes megoldáshoz: az automatikusan regisztrálásra kerülő felekezetek három táblázatba rendezéséhez. Végül az Országgyűlés Alkotmányügyi Bizottsága még ezeket a kategóriákat is aggályosnak, későbbi osztályozásra vezetőnek tartotta, és egyetlen, egységes nyitott listára redukálta a parlament által első lépcsőben regisztrált egyházak körét. A Hit Gyülekezete is bekerült ebbe a táblázatba, mint hazánk negyedik legnépesebb, országos lefedettséggel bíró, jelentős közfeladati tevékenységet ellátó, intézményfenntartó keresztény egyháza. A Hit Gyülekezete egyházi státuszát egyébként egy héttel a zárószavazás előtt név szerinti szavazás is megerősítette (tudtunkkal eddig egyedüliként a magyar történelemben), ami gyakorlatilag kihagyhatatlanná tette erről a listáról. Jogos egyébként, hogy a törvényi kritériumoknak (20 éves régiség, 1000 fős létszámküszöb, tényleges vallási tevékenység) nyilvánvalóan megfelelő egyházakat a törvény mentesítse a regisztrációs procedúra alól.
Gyakorlati következmények?
A közösségi vallásgyakorlás joga nem függhet szervezeti formától, tehát azt az egyházak körén kívül eső vallási egyesületeknél is teljes mértékben biztosítani kell. Ez rájuk nézve a vallási jelleget elősegítő, a vallásszabadság közösségi aspektusait biztosító, jelentős eltéréseket tesz szükségessé az egyesülési jog mai szabályaihoz képest (pl. szervezeti fölépítésüket, a közösségi életüket alakító normákat, tagsági kritériumaikat, működési rendjüket hitelveik szerint határozhassák meg, az állami felügyelet ne terjedjen ki hitéleti kérdéseikre, stb.) Amennyiben ilyen módosítás történik, akkor az egyházi státusz elnyerésének szabályai vesztenek jelentőségükből, mert lényegében csak az egyház-finanszírozás területén érvényesülnek érdemi eltérések az egyházak és a vallási egyesületek között, a legfontosabb (elsődleges) területen, a vallási tevékenység területén nem.
Mi a véleménye arról, hogy az egyházi státusz megítéléséről a jövőben a parlament dönt?
Tényleges és minőségi vallási élettel organikus fejlődés útján „bele lehet nőni” az egyházi státuszba, ha a politika nem emel vétót. Ebből a szempontból kérdéses az egyházként történő elismerés parlamenti hatáskörbe vonása, ami szokatlan a polgári államokban, továbbá az állam és az egyház elválasztását illetően is problémát gerjeszthet. Addig ugyanis, amíg a bírósági eljárással szemben alkotmányos követelmény a pártatlanság, igazságosság és az érintett részvétele, a parlamentre ez nem áll, hiszen az értelemszerűen politikai testület is egyben. Ráadásul a döntésével szemben nincs hová fellebbezni. Az új eljárással egyaránt lehet élni és visszaélni, ezért egy ilyen egyházügyi hatáskör nagy önmérsékletet követel meg a parlamenttől. A gyakorlat igazolja majd, hogy alkalmas-e erre.
Mi a véleménye az állami támogatások felhasználásának állami ellenőrizhetőségéről (célirányos támogatásoknál), illetve nem ellenőrizhetőségéről (hitéleti támogatás: 1%-os fölajánlás, ingatlanjáradék)?
Az egyházi bevételek és felhasználásuk állami ellenőrizhetősége eddig is megfelelően szabályozott volt, ezt az új törvény még erősíti is. A Hit Gyülekezete és intézményei vonatkozásában rendszeresen érvényesült is az ellenőrzés. Az egyházak gazdálkodására és pénzügyeire több jogszabály is vonatkozik, beleértve a számvitelről, könyvvezetésről, adókról, társadalombiztosításról szóló szabályokat és olyan ágazati szabályokat is, mint például a közoktatási, felsőoktatási törvények. Az egyházak és intézményeik költségvetési forrásból származó bevételeit (normatívák, kiegészítő normatívák, stb.) elszámolási kötelezettség terheli, igénylésük és felhasználásuk jogossága vizsgálat tárgyát képezi. A pályázati forrásból származó bevételekről is a vonatkozó jogszabályok, valamint a támogatási szerződés alapján el kell számolni. Az egyház adóköteles bevételeit (áfa, társasági adó), a könyv- és számviteli előírások betartását az adóhatóság ellenőrzi.
SZOBOTA ZOLTÁN, JOGÁSZ
HIT GYÜLEKEZETE