Megjelent az Egyházfórum 2012/2. számában
Szakáts Miklós színész a múlt század 60-as éveiben kettős ügynök volt: már az angol titkosszolgálat munkatársaként és tudtával elfogadta a magyar kommunista állambiztonság ez irányú felkérését is. Ilyen minőségében találkozott saját bevallása szerint több magyar ügynökkel, így Lékai Lászlóval is. Szakáts 1969-ben Angliába menekült, majd az Egyesült Államokban telepedett le. VI. Pál pápa 1974. február 5-én a Bécsben élő Mindszenty József bíboros tiltakozása ellenére megüresedettnek nyilvánította az esztergomi érseki széket, majd néhány nappal később Lékai László püspököt, veszprémi apostoli kormányzót, Mindszenty egykori titkárát nevezte ki esztergomi apostoli kormányzóvá. Szakáts levélben tájékoztatta dr. Varga Lászlót, az Észak-Amerikai Magyar Egyesületek Koordináló Bizottságának akkori soros elnökét arról, hogy Lékai püspök a kommunisták beépített ügynöke, és kifejezte készségét, hogy erről hajlandó részletes tájékoztatást adni.
Gereben István, a Koordináló Bizottság ügyvezető titkára Varga Lászlóval és a Koordináló Bizottság vezetőségével egyetértésben egyik római tartózkodása során átadta Szakáts levelét a Vatikánban dolgozó Csertő Sándor és Zágon József kanonokoknak, valamint Békés Gellért bencés szerzetesnek, a Katolikus Szemle főszerkesztőjének. Később találkozott Msgr. Ivan Dias-szal, a vatikáni államtitkárság munkatársával, a Népek Evangélizációjának későbbi bíboros-prefektusával is. Gereben István ezekről a találkozókról levélben tájékoztatta az észak-amerikai magyar szervezetek vezetőségét. Az USA Szenátus Judicary Subcommitte on Internal Security (Belbiztonsági Igazságügyi Albizottság) napirendre vette Szakáts meghallgatását, de Msgr. Varga Béla katolikus papnak, a magyar Parlament korábbi kisgazda elnökének intervenciója következtében lemondta azt. Hasonlóan a Vatikán is elzárkózott a magyar kettős ügynök meghallgatásától, bár Gereben István puhatolózó megbeszélései kezdetben reménykeltőek voltak. A pápa Lékai László apostoli kormányzót a 1976 februárjában esztergomi érsekké nevezte ki, és még ez év májusában bíborosi címet is kapott. Ebben a számunkban két, eddig publikálatlan dokumentumot közlünk: Szakáts Miklós kettős ügynök föntebb említett levelét és Gereben István első beszámolóját a római magyar papokkal való találkozókról. Következő számunkban Gereben második levelét hozzuk nyilvánosságra, amelyben a Msgr. Ivan Dias-szal való találkozásról számol be. (A szerk.)
SZAKÁTS MIKLÓS LEVELE DR. VARGA LÁSZLÓNAK,
AZ ÉSZAK-AMERIKAI MAGYAR EGYESÜLETEK KOORDINÁLÓ BIZOTTSÁGA AKKORI SOROS ELNÖKÉNEK
1974.II.2.
Kedves Lacikám!
Miután telefonon beszéltem Veled, megbeszélésünk szerint levélben is leírom röviden, amit úgy érezem, kötelességem az illetékesek tudomására hozni. Tehát:
Mint bizonyára tudod, a „Magyar Népköztársaság Belügyminisztériuma II. Főosztály Operatív Csoport” (magyarul: a magyar KGB) 1967 késő őszétől „titkos munkatársi” szolgálatot követelt tőlem, melyet a British Secret Service tudtával és kérésére látszólag el is fogadtam. 1969. július 16-i meneküléseimig így több ízben alkalmam volt találkozni más prominens entellektüelekkel, akik a „titkos munkatársi” minőségben ügyködtek a magyar KGB részére. Némethi Károly belügyes vezérőrnagy, Kiss ezredes a kémelhárító osztály főnöke, Somogyi őrnagy helyettes főnöke a kémelhárításnak több ízben találkozót hozott létre velem és a főtisztelendő Lékai László úrral, aki az említett „Operatív Csoport” titkos munkatársa volt, s akit igen magasra értékeltek az előbb megnevezett belügyesek.
3 titkos helyügyi találkahelyen: Eötvös út 35. (Svábhegy), Gábor Áron utca 5C., Szépvölgyi út 17.találkoztam vele.
Utoljára 69 koranyarán, menekülésem előtt a chilei nagykövetség fogadásán az Állatkerti Gundelban találkoztunk, ahol az ő föladata volt engem a jelenlévő püspököknek bemutatni, amire nem volt ugyan különösebb szükség, mert mind régen személyesen ismertem, viszont Lékai úr tájékoztatott arról, hogy ki az, aki „megbízható”.
Részletesen óhajtom mindarról, amit tudok, az illetékes vatikáni köröket tájékoztatni, és bár a British Defense Ministery pontos tájékoztatást kapott tőlem, készséggel teszek vallomást a US Senatus vagy bár milyen illetékes szerv előtt, mert egyszerűen megdöbbentőnek, aljasnak és ostobának tartom Frederico Alessandrija Vatikán szószólójának hang nyilatkozatát.
Ezen túlmenően amennyiben a Pápa valóban úgy érzni, hogy a Magyar Nép valllási érdekeit tartja szem előtt evvel az intézkedésével – ami önkényes, magyar- és Egyház-alkotmány-ellenes –, úgy különösen szeretném, ha magánkihallgatást nyernék, mert én pontos tájékoztatást tudok adni a Lékai és hozzá hasonló „Békepapok” aljas esküjéről, amit a kommunistáknak tettek biztosítván a kormányt, hogy a gyónási titok szentsége nem akadályozza meg őket a „szükséges és az államhatalom által követelt információk kiadásában”. Ez köztudott az egész magyar nép előtt, és ezért csakis a kisszámú nem „békepapok” – akik állandó veszélyben éltek eddig is, és hála a Pápának ezután… (itt 3-4 szó olvashatatlan – a szerk.) nép vallásos bizalmát élvezik!
Lacikám! Tekintve, hogy bátyám 7 évet ült – a IV. hadtest tábori püspöke volt – miután 3 és ½ évet orosz fogságban töltött, én érthetően nem szeretnék az otthonmaradott hozzátartozóknak problémát okozni. Ez is egy oka, hogy így elhúzódtam az emigráns magyar közélettől. De most nem óhajtok hallgatni sem! Ha úgy látod, tanúvallomásomra szükség van, állok rendelkezésre.
Sok szeretettel ölellek:
MIKLÓS
GEREBEN ISTVÁN LEVELE DR. POGÁNY ANDRÁSNAK,
AZ AMERIKAI MAGYAR SZABADSÁGHARCOS SZÖVETSÉG ELNÖKÉNEK
Nápoly, 1974. okt. 14.
Kedves Bandi!
Tegnap végre sikerült találkoznom Csertő prelátus úrral. Beszélgetésünk nagyon hasznos volt. Nála hagytam Szakáts Vargának írt levelének másolatát. Az egész ügy nagyon érdekli őt, s Poggival a napokban beszélni fog. Ügyünk azért is érdekes, mert Lékai itt van Rómában. A Szentatya kinevezte a Püspöki Synodus tagjává, Ijjassal együtt.
Zágonnal és Békés Gellérttel is beszéltem. Zágon lehetetlennek tartja a Lékairól hallottakat. Szakátsról azt mondja, hogy félreismerte Lékait – nem ez a Lékai, akiről ő beszél – vagy hazudik. Zágon különben nagyon nyíltan és vehemensen támadta Mindszenty Bíborost is, mondván, hogy az Emlékiratainak utolsó fejezetében közöltek sok esetben tendenciózusan hiányosak, nem felelnek meg a valóságnak. Szerinte a Prímás leváltását az Emlékiratok kiadásához való ragaszkodás okozta. Zágon emlékezete szerint Mindszenty beleegyezett azokba a feltételekbe, amelyekre Emlékirataiban ő is hivatkozik. Zágon szavai evvel kapcsolatban: „Humbug”, nem igaz. Tudomásomra hozta, hogy az egész Mindszenty ügyben végzett szerepével kapcsolatos tényeket jegyzőkönyvben a Vatikáni levéltárban letétbe helyezte. Nem tudja, hogy ez mikor fog nyilvánosságra kerülni. Valószínűnek tartja, hogy a Vatikán valamilyen formában reagálni fog az Emlékiratokban foglaltakra, s az nem lesz kitüntető Mindszentyre. Prímásunk szavahihetőségét erősen kétségbe fogja vonni. Válaszomra, hogy ugyanígy a Vatikán szavahihetősége is kérdésessé válhat, néma hallgatás volt a válasz. Zágon nagyon kinyílt, látszik rajta, hogy megviselte az ügy. Egy-két megállapításával – Mindszenty nem használta ki azt a lehetőséget, amit kijövetele a magyarság és a világegyház szempontjából jelenthetett volna, nem válogatta meg tanácsadóit, nem mutatott semmi diplomáciai érzéket – én is kénytelen vagyok egyetérteni, de…
Mindenki – Zágon, Csertő, Békés – szerint Róma leírta Mindszentyt s vele együtt a külföldi magyar katolikusokat is. A levéláradat, amely meglepően nagyszámú és goromba volt, ellenkező hatást keltett. A szentév során Zágon Mindszentyt akarta meghívni a magyar zarándoklat ünnepélyes lebonyolítására, de Prímásunk kijelentette – érthetően –, hogy a jelen körülmények között nem jöhet Rómába. Ennek következtében a magyar lelkészek elvetették a római zarándoklat gondolatát. Szent István év befejezéséről és a szentévvel kapcsolatos ünnepélyekről hiányozni fognak a magyarok. „Tüntetően távol maradnak” – mondja Zágon.
Csertő és Békés szerint a Mindszenty ügy tragédiája a közvetítés (Zágon) során mindkét részről elkövetett elnagyolása a részleteknek. Kétértelmű megállapodások, amelyeket Prímásunk így, Zágon és VI. Pál úgy értelmezett. A fő probléma az Emlékiratok. Zágon szerint Mindszenty belement az Emlékiratok kiadásának halála utánig való elhalasztásába. Ez volt a Kádárék fő kívánsága, és erre a Vatikán ígéretet tett nekik. Mindszenty másképp értelmezte a megállapodást – hiszen kiérkezésének első percétől kezdve az Emlékiratok befejezését és kiadását tartotta élete fő céljául –, s ennek megfelelően visszautasította a Pápa azon javaslatát, hogy napolja el az Emlékiratok kiadását. Mindszenty evvel a lépésével megpecsételte sorsát. A Pápa – a Vatikán – ígéretet tett, hogy a magyar prímás, az esztergomi érsek nem fogja közölni életében az Emlékiratokat. A magyar prímás, az esztergomi érsek – aki nagyon kényes volt az egyházi engedelmesség betartására és betartatására –, megtagadta a Pápa „kérésének” teljesítését. A Szentszéknek nem állt más megoldás a rendelkezésére, mint megfosztani Mindszentyt az esztergomi érsekségtől és a magyar prímásságtól mielőtt az Emlékiratok napvilágot látnak, s evvel a kommunisták előtti „credibilitását” úgy – ahogy helyreállította. Ezek Zágon szavai. Ő sem ért egyet a”trónfosztás” időzítésével. Szerinte ez a sok tűszúrás, amit a Pápa kapott Mindszentytől – az ajándék autó visszautasítása, a pectoral kereszt tüntető nem viselete, a felajánlott pénz visszautasítása – a levél megírásában és annak tartalmában érezhető, és a visszavágás jelei fölismerhetőek.
Tragédia! Bővebben majd élőszóval.
Lékai ügy: Jól felkavartuk Rómát. Békés tegnap délután találkozott Lékaival, a velem való tárgyalása után. Ő is elolvasta Szakáts levelét, s Lékai egész viselkedését kiértékelve lehetségesnek tartja az abban foglaltakat. Jókor kaptam el! Csertő végtelen szívélyes volt, voltak aggályai Szakátscsal. Visszautasította Zágon azon érvelését, hogy ha minden igaz volna, a komcsik nyomták volna Lékai kinevezését. Csertő szerint éppen az a tény, hogy nem nyomták, hanem hagyták a Vatikánt választani, aláhúzza a vele kapcsolatos kételyeket. Érthetetlen számára a tény, hogy Frana jelentése nem ismert, vagy elhallgatott tény Poggi előtt. Furcsának tartja, hogy a kételyek ellenére a Pápa kinevezte Lékait a Synodus tagjának. Lékai személyes ismerőse, bátyja temetésén nagyon karakán beszédet mondott. De a Szakáts ügy tükrében ezt is úgy értékeli ki, hogy – ohó – ezt a papot engedték egy kicsit szabadabban beszélni, hogy eltereljék a figyelmet róla. A napokban fog intézkedni. Szakáts szavahihetőségét akarja valamilyen formában megerősíteni. Esetleg az angoloknál való érdeklődéssel. Rövidesen megtudjuk, mi az Államtitkársági hivatal véleménye.
A menekültekkel foglalkozó pap, Péter Salamon egy rakás szerencsétlenség. Nem tudom milyen viszonyban vagy Ádám főlelkésszel, de nála kéne kérni e papnak a leváltását.
Egy olyan ismeretterjesztő füzetre, mint amilyent mi kaptunk 1956-ban: Welcome to America volna szükség. Az ebben foglaltakat kellene felfrissíteni, kiegészíteni az itteni menekültek részére. Beszéltem az itteni consullal, Mr. Horowitz-cal és az Immigration Service menekültek ügyét intéző officerjével Mr. Greener-rel. Szerintük nem rajtuk, hanem a segélyszerveken múlik a hosszú várakozás. Nincs munka, hely, pénz, vagy csak a bürokrácia nagy? Affidavitok – amint már írtam – kellenének. Jó volna, ha tudnátok egy 500-1000 dollárt rendelkezésemre juttatni ügyvédi, egyéb költségek – telefon, menekülteknek vasúti jegy, ügyeik intézésére stb. Azonkívül angol-magyar, magyar-angol, olasz-magyar, magyar-olasz szótárakra volna azonnal szükség, Kérd meg Soóst, hogy az én nálad meglévő címemre adjon föl azt, amije van, és a többit szerezze be, ha van erre lehetősége. Papjainkat nem érdeklik a menekültek. Európai magyarjainkkal nem tudtam még összejönni. Segítsetek, mert a helyzet itt kétségbeejtő!
Mi van a Derwinski-féle beszéddel? A Vatikánhoz készülő beadványnak, a Rómában hallottak alapján, nem tudom van-e értelme? Persze attól függ, mi van benne!
Írjatok!
ÖLEL: PISTA