Kategória: Súlypont

Megjelent az Egyházfórum 2010/2. számában OSZTÁLYEGYHÁZ Úgy tapasztalom, Ausztriában, de főként Közép- és Kelet-Európában, ahol tanácsadóként dolgozom, hogy az egyház két osztályból áll. Egyik oldalon vannak a papok, akik minden hatalmat birtokolnak, a másik oldalon …

Megjelent az Egyházfórum 2010/2. számában Az Osztrák Katolikus Egyház reformmozgalmai által 2009. november 20-án rendezett „Egyházreform és az emberi jogok” ankét a Római Katolikus Egyházjog (Codex Juris Canonici 1983) tarthatatlanságát igazolta. Ezen egyházjog sok tekintetben …

Megjelent az Egyházfórum 2010/2. számában   SAJTÓKÖZLEMÉNY  2009. december 18-án volt a 30. évfordulója annak, hogy II. János Pál pápasága alatt dr. Hans Küng professzortól a katolikus egyház megreformálására vonatkozó javaslatai miatt megvonták a „missio …

Megjelent az Egyházfórum 2010/1. számában A KÖRNYEZETÉT FORMÁLÓ EMBERISÉG Az utóbbi években jól követhetően sokat változott a környezettel való kapcsolatunk általános megítélése. Míg pár évvel ezelőtt a környezet ügyének felkarolását néhány különc mélyzöld aktivista, érthetetlen …

Megjelent az Egyházfórum 2010/1. számában SZEMPONTOK A KÖRNYEZETVÉDELEM KÉRDÉSÉHEZ PAUL TILLICH ÍRÁSAI ALAPJÁN A környezetvédelem minden embert egyformán érintő probléma. Falvakban és nagyvárosokban élők, fiatalok és idősek, gazdagok és szegények számára egyaránt releváns kérdés: mit …

Megjelent a Egyházfórum 2014/2-3. számban

HITEK ÉS EGYÜTTÉLÉSI NORMÁK

A társas lény létfeltétele a társaság rendje. Ahogy a társasság körei tágultak: a családtól, a törzstől, az egyterületű, egynyelvű népektől a mai globális világig, úgy változtak és ütköztek az együttélések normái. A Bibliában elbeszélt történetek híven tükrözik ezt a kettős folyamatot: a kiválasztott nép identitástudatának erősödését, a saját isten normáinak kőbe vésését és az idegen népektől, isteneiktől való eltávolodást; a saját normáknak az ortodoxiákban máig viselt jelképeitől az Újszövetségnek a Római Birodalom univerzumáig terjedő, ma is hivatkozott hagyományáig. Vallásháborúk, vallásüldözések, hatalmi kényszerek sora vezeti el történelmünket a napjainkig, a névleg egy hitvallású európai civilizációban is.

Megjelent a Egyházfórum 2014/2-3. számban 

VIKTOR E. FRANKL ÉLETE ÉS MUNKÁSSÁGA A KONCENTRÁCIÓS TÁBOROK ÁRNYÉKÁBAN, A LOGOTERÁPIA ÉS EGZISZTENCIAANALÍZIS FÉNYÉBEN

Röviddel azelőtt, hogy Amerika belépett a második világháborúba, értesítették Viktor Franklt, a bécsi Rothschild Zsidó Kórház neurológus főorvosát, hogy az Egyesült Államok konzulátusán átveheti amerikai vízumát. Bár Frankl évek óta várt a kivándorlást biztosító úti okmányra, mégsem jelentkezett érte. A hír hallatán ugyanis komoly benső vívódáson ment át: meneküljön a szabadságba, vagy maradjon Bécsben. Tudta: ha elutazik, Amerikában komoly karriert futhat be, semmi nem áll pszichiáteri hivatása útjában, ha azonban marad, annak beláthatatlan következményei lehetnek, különösen a háborús bizonytalanság és az elhatalmasodott zsidógyűlölet miatt. Tudta azt is: amíg ő az országban marad és főorvosként dolgozik, szülei vele együtt deportálási mentességet élveznek. Ha elhagyná az országot, szüleit kitenné a deportálás veszélyének. A menni vagy maradni kérdés kapcsán kétségek mardosták: egyrészt a hivatástudatából fakadó felelősség, másrészt szülei iránt érzett felelősségének érzete. A megoldást otthon, a rádióasztalon megpillantott kődarab jelentette: édesapja délutáni séta közben a szétrombolt zsinagóga törmelékei között rátalált a Tízparancsolat kőtáblájának egyik darabjára, amelyen rögtön felismerte a negyedik parancsolat jellegzetes héber betűjét. A dilemmával küszködő főorvos egyértelmű üzenetet vélt felfedezni a megtalált szent kődarabban: Atyádat és anyádat tiszteld, hogy hosszú életű légy e földön! Viktor Frankl Bécsben maradt, ezzel ideig-óráig megőrizte szüleit a deportálástól.[1] 1942-ben aztán menni kellett: Theresienstadt, Auschwitz, Kaufering és végül Türkheim voltak Frankl életének borzalomállomásai.[2] Családját elveszítette a koncentrációs táborokban, ő azonban csodával határos módon megérte a felszabadítás óráját, és Soá-tapasztalatával életművet teremtett, amely a szenvedő ember legerősebb akaraterejét szólítja meg a legnagyobb borzalmak között is: az értelem feltétel nélküli akarását.

Megjelent a Egyházfórum 2014/2-3. számban 

ÉVFORDULÓK ÉS SORSFORDULÓK

Amikor Magyarország német megszállásának drámai eseményeire kell visszatekintenünk, nemcsak a felelősökről tolulnak fel zaklatott kérdéseink. Arra is rá kell látnunk mindannyiunknak: milyen jelentős szellemi értékteremtők lehetséges további alkotásaitól fosztatott meg a magyar kultúra.

Megjelent a Egyházfórum 2014/2-3. számban    A MAGYARORSZÁGI EVANGÉLIKUS EGYHÁZ ÉS A ZSIDÓMENTÉS „.az egyháziak egészben a viselkedésnek ugyanazokat az egyenetlen változatait mutatták együttérző segítéstől távoli értetlenségen át az ingerült ellenségességig,mint az egész magyar társadalom.” …

Megjelent a Egyházfórum 2018/4. számban

BEVEZETŐ*

Az utóbbi idők „keresztény szellemiségű” genderellenes megnyilvánulásai oktalan félelmeket gerjesztő tartalmi hibáik miatt késztetnek hozzászólásra. Tévedésekre alapozva állítják be erkölcsöt, családot, általában az embert fenyegető rémként a genderszemléletet. Hibás adatokra építik sziklaszilárd meggyőződésüket, miszerint a hagyományos nemi szerepviszonyok megváltozása vagy a nemi és szexuális kisebbségek társadalmi elfogadása ellentétes lenne a természet rendjével, az emberi kultúra értékeivel és „Isten szándékával”; erkölcsi romláshoz, az emberiség eltévelyedéséhez és vesztéhez vezetne. Valószínűbb, és sajnos bőséges példa igazolja, hogy inkább az efféle bűnbakképző démonizálás jelenthet veszélyt a társadalomra, dönthet romba erkölcsöt, szolidaritást, keresztényi és más kulturális értékeket.