Hanna Wolff: Az egyetemes Jézus

 JÉZUS ALAKJA INDIAI SZEMMEL

Néha a saját könyvtárában is meglepetések érik az embert. Még évekkel ezelőtt az Egyházfórum raktárában akadtam rá Hanna Wolff könyvére, amelyet nem mi adtunk ki, mégis ott porosodott belőle néhány csomag a polcokon. Talán még az előző főszerkesztő ideje alatt került hozzánk, aztán valahogy elfelejtődött, és kínálatunkba sem vettük fel. Elhoztam egyet, hogy majd megnézem, de én is csak félretettem. A 2014-es pécsi könyvhéten egy érdeklődő hívta fel rá újra a figyelmemet. Elhatároztam, hogy most már tényleg elolvasom. A könyv aztán igazi meglepetést okozott: egy új és izgalmas világ tárult föl előttem, könnyed, olvasmányos stílusa pedig kifejezetten élvezetes volt. Az egyetemes Jézus az utóbbi idők egyik legérdekesebb olvasmánya lett számomra.

Bővebben...

Sabino Chialà : A mai ember egy keresztény szemével

Akinek nincs ideje, türelme vagy kedve részletes, elemző műveket olvasni korunk társadalmi állapotáról, valamint nehézkes teológiai eszmefuttatásokat az áldatlan állapotok orvoslásáról és a keresztény életről, annak kapóra jöhet ez a könyvecske. Ebben a boséi szerzetes röviden, közérthetően, mégis kiegyensúlyozottan és keresztény szempontból is helyálló módon közelít a mai idők válságjelenségeihez és ezek keresztény kezeléséhez. Elmélkedésében korunk emberét, különösen a fiatalokat és a rajtuk megbotránkozó keresztényeket tartja szeme előtt.

Bővebben...

Simon Róbertné Pesthy Monika: Ember, Sátán, Messiás

A KORAI ZSIDÓSÁG ESZMEVILÁGA ÉS A KERESZTÉNYSÉG

A nemzetközi viszonylatban is ismert szerző[1] személyes életpályája és helyzete beszédesen példázza, hogy ma Magyarországon a „munkaalapú társadalomban” mi az igazi értéke a tudásnak és a teljesítménynek. Semmi! Miközben ugyanis magasztos szólamok röpködnek a magyar éterben („az egyetem tükrözi az oktatáspolitika minőségét”; „az egyetem olyan oktatási intézmény, amely elsősorban azáltal nevel, hogy tudományos műhely”; „gondolkodó embert csak gondolkodó emberek tudnak nevelni, így mindennél fontosabb az egyetemi munkában a személyes tényező, az önálló kutatómunkában érlelt alkotó egyéniség”, állítja Klinghammer István), addig Pesthy Monika – habilitált egyetemi tanár, az MTA doktora – regisztrált álláskeresőként tesz le a magyar tudomány asztalára egy olyan művet, amely sok professzor és akadémikus számára elérhetetlen vágyálom marad. Hazai viszonylatban mintegy törvényszerű, hogy az, aki magas színvonalon műveli a tudományt és gondolkodik,[2] az lehetőleg ne neveljen. Minden bizonnyal a „konkurenciától” való félelemnek köszönhető, hogy az egyetemi, akadémiai és keresztény felekezeti körök összehangolt együttműködése sikeresen akadályozta meg az ugyancsak a Pesthy Monika nevéhez köthető tudományos igényű, a nemzetközi szakmai hálózatba is bekapcsolódni képes, bekapcsolható vallástörténeti alapon szervezett magyar vallástudományi képzés létrejöttét. Ez tehát az a magyar valóság, ha úgy tetszik a kontextus, amelyben Pesthy Monika legújabb figyelemre méltó műve megszületett.

Bővebben...