Kategória: Előszó

  Megjelent az Egyházfórum 2010/3. számában SZÁMUNK ELÉ Amikor jelen számunkat sajtó alá rendezzük, nyár és meleg van. Remélem, hogy Olvasóinknak is jutott a szabadságból és pihenésből. Ilyenkor azonban „hol lubickol a lélek?” Talán Legalsószentbenedeken, …

Megjelent az Egyházfórum 2010/1. számában SZÁMUNK ELÉ Ha bőrünkön még nem is érezzük, de a mutatók és tőzsdei jelentések szerint kezdünk kilábolni a gazdasági válságból. Pontosabban folytatjuk utunkat a következő, a jelenleginél jóval nagyobb és …

„Nem jó az embernek egyedül lennie” (Ter 2,18). A bibliai szavak, miközben mindannyiunk legalapvetőbb tapasztalatainak egyikét fogalmazzák meg, szövegkörnyezetükben teológiai-morálfilozófiai értelmezéseknek is teret kínálnak.

Egy katolikus gyökerű lap számára ebben az összefüggésben alapvető kérdés a papi cölibátus. Az amazóniai térséggel foglalkozó, 2019 októberében Rómában megtartott különleges püspöki szinódus az egyházi rend szentsége kapcsán kiemelten tárgyalta a nős papság lehetőségének, illetve a női egyházi szolgálatoknak a kérdését. A súlyos paphiány és a hívők számának nagymértékű csökkenése nemcsak a távoli térség problémája – egyre közelebbi valóság Európa és Magyarország számára is. Gruber László tanulmánya mindezek fényében elsősorban a papi nőtlenség témáját járja körül. Első része az intézmény kialakulását mutatja be teológiai szempontból, ezt követik a kultikus, egyháztörténelmi, lelkipásztori és társadalmi vonatkozások. A befejező rész – immár a szinódusi záródokumentum ajánlásainak ismeretében – a katolikus Egyház életében várható esetleges változásokat vázolja fel, bizakodva, hogy, miként a szerző fogalmaz, a Szentlélek tüzétől átjárt – felszentelt és világi, férfi és női – apostoloktól újra igazán „lángoló” lehet majd Amazónia. A Súlypont rovat másik írása határozottan sürgeti a változásokat: Hubert Wolf teológus-egyháztörténész, katolikus pap történeti-egyházfegyelmi jelenségnek tekinti a papi nőtlenség követelményét, s mint ilyet, bármikor megváltoztathatónak.

Előző számunkban a véleményeltéréshez való jog kérdését állítottuk középpontba. Szerzőink egyetértettek abban, hogy a felelős igazságkeresésnek helye van az Egyház intézményi kultúrájában csakúgy, mint az egész társadaloméban. E gondolat jegyében foglalkozik mostani Súlypontunk a Magyarországon célkeresztbe került és mára hivatalosan is kegyvesztetté vált genderelmélettel. Hergell Mónika mentálhigiénés szakember az utóbbi időben megjelent, keresztény szellemiségűnek mondott, tendenciózusan genderellenes írások tartalmi hibáira reflektál. Nehezményezi és veszélyesnek tartja, hogy félrevezető, hibás információk alapján fenyegető rémként állítják be a genderszemléletet és a gendertudományokat. Korrigálja az írásokban szereplő hibás fogalmakat és szakmai tévedéseket, emellett bőséges, tudományosan megalapozott információval szolgál. Megvilágítja: sem a hagyományos nemi szerepek és patriarchális viszonyok megváltozása, sem a nemi és szexuális kisebbségek társadalmi elfogadása nem ellentétes a természet rendjével, nem veszélyezteti sem a családok reproduktív funkcióját, sem a gyermekek érdekeit, hiszen e változások egy már zajló társadalmi fejlődési folyamat szerves részei. Ennek – a nők és a nemi kisebbségek sok évszázados elnyomásából következően – lehetnek és vannak is szélsőséges kinövései, amelyek azonban nem általánosan jellemzők, és nem indokolhatják az alapjában pozitív folyamat megállítását, hanem szabad és érdemi vitákban kezelendők. A nők és a nemi és szexuális kisebbségek egyenjogúsítása, „a felebarátok közül kirekesztett embertársak visszafogadása” a Biblia igazi üzenetéhez illeszkedik, és nemhogy lerombolná, hanem teljesítené végre a szeretet parancsán alapuló keresztény etika követelményeit. Napjaink katolikus Egyházának történelmi feladata ennek felismerése.

Megjelent a Egyházfórum 2018/3. számban Vitaindítójában Deák Dániel személyes keresztényi szabadságunk, az igazságkereséshez való egyéni és közösségi jogunk alapkérdéseit feszegeti. Nézeteit így summázza: ha azt kérdezzük, hívőnek szabad-e a tanítóhivatallal szembeszegülnie, a válasz  – természetesen …

Louis de Bonald filozófus és esszéista monarchikus érzelmű volt, és egyházhű katolikus. (Az ő nevéhez szokás kötni a „trón és oltár szövetsége” kifejezést.) A konzervatív gondolkodó Théorie du pouvoir politique et religieux (A politikai és vallási hatalom elmélete) című munkájában (1796) a felvilágosodás eszméit romboló hatásúaknak nevezte, a demokráciát „az egyéniségek anarchiájának”, a liberalizmust „a társadalom atomizálása elméletének”. De hol tartunk ma? Az állam és az egyház szétválasztását egyértelműen az európai társadalomfejlődés jelentős vívmányának tartjuk; országainkban többé-kevésbé meg is valósult, ám számos aggasztó jel utal arra, hogy léteznek az elmélettel ellenkező gyakorlatok. GABRIEL ANDREESCU politológia-professzor, a téma nemzetközileg elismert szaktekintélye szerint Romániára egyenesen „a teokrácia árnya” vetül. Noha a román törvényhozás az Emberi Jogok Európai Nyilatkozatának szellemében semleges jogi szabályozást alkotott, a gyakorlatban olyan részrehajló rendelkezések és intézkedések sora születik, amelyeknek egyértelmű kedvezményezettje a Román Ortodox Egyház. A tanulmány az elfogulatlan, kiválóan adatolt szakmai megközelítést konkrét példák ismertetésével teszi érzékletessé. Lengyelországra is kitekintünk. Ha szóba kerül, asszociációink rendszerint a következők: erősen katolikus ország, szent pápát adott, történelmi múltja és főként jelene sok hasonlóságot mutat a magyarral. Nézzük mindezt közelebbről, mélyebb összefüggésekben! Milyen a lengyel katolicizmus a mindennapokban, milyen szerepet játszik az Egyház az ország életében, milyen kapcsolata a politikával és a hatalommal? Hogyan viszonyul a ferenci reformokhoz? Ezekre és további kérdésekre találhatunk válaszokat az élete jelentős részét Lengyelországban töltött HEGEDŰS ZOLTÁN színes és lendületes írásában.

Megjelent a Egyházfórum 2018/1. számban Keresztény közéleti-kulturális folyóiratként határozzuk meg magunkat. Nolens volens – itt és most, 2018 tavaszán – lapunkban a köz-élet, a politika kap nagyobb hangsúlyt. Vitaindító értékű írásként közöltük reformáció-emlékszámunkban Kókai Nagy …

Megjelent az Egyházfórum 2017/4. számában Sűrűn hangzott el a reformáció jubileumi esztendejében: „Ecclesia semper reformari debet.” Szüntelenül újra- meg átformálni, mindig újabb formákat keresni, megőrizve a hiteles / hitelesnek elismert vagy vélt tartalmat – a …

Megjelent az Egyházfórum 2017/3. számában Kerek évfordulókhoz előszeretettel kapcsol emlékéveket a hivatalos kultúrpolitika. Ilyenkor úgyszólván kötelező kűrré válik a téma feldolgozása. A jeles személy vagy esemény hónapokon át tartó ünneplése során olykor kiderül: a kevesebb …

Megjelent a Egyházfórum 2017/1. számban

„Migráns vagyok” – ezzel az egyszerűségében mellbevágó kijelentéssel indítja teológiai esszéjét a jelenleg Németországban dolgozó, sváb származású romániai magyar Csiszár Klárapasztorálteológus. Definiálja a migrációt, elemzi mint teológiai kategóriát, majd mint 21. századi, globális jelenséget. Keresi a választ, miért jellemző Kelet-Közép-Európára a populista, gyűlöletkeltő beszéd. További kérdéseket is megfogalmaz, amelyek megválaszolásához a jövőben a migráció elmélyített teológiai hermeneutikája vihet közelebb.