Megjelent a Egyházfórum 2018/1. számban
AVAGY MELYIK GAZDASÁG ÖL?
Az alábbiakban azt elemzem: nem biztos, hogy az „öl”, amire elsőre gondolunk. Nekem az az érzésem, hogy sajnos, a mostani diskurzusban, Ferenc pápa gazdasági tanításában, de elsősorban annak interpretálásában, „a fürdővízzel együtt a gyermeket is kiöntik”. II. János Pált idézve a „szabad piacgazdaság” olyan rendszert is jelenthet, amely „elismeri a vállalkozás, a piac, a magántulajdon és ebből következően a termelőeszközök felhasználásával járó felelősség, valamint a szabad emberi kezdeményezés alapvető és pozitív szerepét a gazdasági életben”. Sajnos, éppen ez a felelősség és szabadság veszhet el, ha kizárólag a piaci kudarcokra koncentrálunk, és elfelejtjük, hogy a túlzott centralizáció és a szabályozói (kormányzati) kudarcok is nagy-nagy károkat okozhatnak és gyakran okoznak is. Ferenc pápa tanítását pedig teljes körűen kell értékelnünk, megismernünk, hiszen ő maga sem kizárólag bezárkózásra invitál minket: „A globalizáció és a lokalizáció között is feszültség keletkezik. A hétköznapi középszerűség elkerülése érdekében figyelmet kell fordítanunk a globális dimenzióra, ugyanakkor nem szabad szem elől tévesztenünk a helyi adottságokat, amelyeknek köszönhetően két lábbal állunk a földön.”(Evangelii Gaudium [továbbiakban – EG] 224.) Ráadásul a hitünkre vonatkozó megállapításokról sokszor kevés szó esik, pedig Ferenc pápa megnyilatkozásai, így az Evangélium öröme arról is szól: „Ne gondold, hogy jó katolikus vagy attól, ha misére mész, gyakran gyónsz, és olykor jótékonykodsz, együttműködsz a karitásszal, ám azután a világ lelke szerint élsz.”[1]
Bővebben...