Megjelent az Egyházfórum 2019/3. számában
Tanulmányok az Evangélikus Országos Könyvtár műhelyéből
Az Evangélikus Országos Könyvtár 2012-ben jelentette meg első tanulmánykötetét abban a reményben, hogy kiadványa „nem süllyed el korunk betűkavalkádjában”, és hosszú távon publikálási lehetőséget biztosít azok számára, akik a magyarországi evangélikusok kincseit szeretnék megosztani a szélesebb közönséggel.
2012 óta a Bivio sorozattá nőtte ki magát, s a most ismertetendő kötettel együtt öt tagja jelent már meg: három tanulmánykötet/évkönyv, egy kis török műfordításkötet és egy háromkötetes régészeti corpus a pannoniai római sírkövekről.
A 2018-as évkönyv tizenkilenc tanulmányt tartalmaz, meglehetősen tág témakörből. A sorozat szerkesztői kezdettől Mányoki János és Pintér Gábor, akik a jelen évkönyv számára három, illetve két tanulmányt készítettek. A kötet első és utolsó tanulmányát Mányoki János írta, ezzel mintegy keretet is adott a tanulmánykötetnek. Gyűjteményeink és kincseik című írásában a magyarországi evangélikus gyűjteményeket és az evangélikus egyház kincseit mutatja be, a kötet Történelem ködgomolyban című zárótanulmányában pedig a reformáció 500 évére emlékező, látványos reformáció-emlékkiállítással foglalkozik. Ferenczi Ilona írása, A Besztercebányai Kancionálé (1623) a Magyarországi Evangélikus Egyház által 2015-ben megvásárolt zenei kéziratot ismerteti, miközben Wehli Tünde ugyanezt a művet könyvfestészeti szempontból elemzi. Pintér Gábor (Kisfalusi Gábor közreműködésével) Süss Nándorról, a finommechanikai ipar magyarországi meghonosítójáról, a Magyar Optikai Művek alapítójáról készített tanulmányt. A gazdag forrásokra alapozó és illusztrációkkal díszített családtörténeti tanulmány ismerteti a Süss család történetét, valamint a nyugat-európai szakemberek és vállalkozók Magyarország iránti érdeklődésének okait és következményeit. Rokay Zoltán az 1817-es soproni reformációjubileum dalnokáról, Artner Mária Terézia költőnőről készített egy hosszú, szintén családtörténeti tanulmányt.
Világi Dávid A protestáns misszió kezdetei Zuluföldön című tanulmánya a dél-afrikai keresztény missziók történetét mutatja be, és megállapítja, hogy a missziós munka a kezdeti időszakban a törzsek ellenállása, valamint az anyagi és személyi források szűkössége miatt nem volt sikeres, az eredményességhez az kellett, hogy a küldetést az első világháború után már a gyarmati kormányzat is támogassa.
Szokolayné Weltler Magdolna Szokolay Sándor zeneszerzőről készített tanulmánya szintén családtörténeti megközelítésű írás. Az olvasó a családi levelezésen keresztül megismerheti Szokolay Sándor családjának életét, a zeneszerző gyermekkorát, a muzikalitás szerepét és a zenei tehetség „kitörésének”’ okait. A szerző így jellemzi Szokolay Sándort: „Az eredendően érzelmektől vezérelt fiatalember kezdettől fogva a reális és irreális, a lehetséges és lehetetlen határán kereste a helyét.” Egyetérthetünk a szerzővel abban, hogy a tanulmány segítségével egy tehetséges és elhivatott fiatalembert ismerhetünk meg, in statu nascendi.
Szekér Lajosné Fodor Gizella személyes indíttatásból készített közleménye, a Két hadifogoly emlékezik, férjének és barátjának második világháborús visszaemlékezéseit tartalmazza képekkel, családi fotókkal gazdagon illusztrálva. Bár a munka tudományos értékét növelte volna, ha a szerző magyarázó lábjegyzetekkel is kiegészíti a dolgozatot, ám oral historyként így is megelevenedik előttünk két ember sorsa a háborúban és az azt követő hadifogságban.
Balázs Lívia Ünnepi virágdíszítés Kunszigeten című, személyes hangvételű helytörténeti írása Kunsziget történetét, a település néprajzi sajátosságait mutatja be az olvasóknak. A dolgozat jól érzékelteti azt a kulturális gazdagságot és sokszínűséget, amely a település életét az elmúlt évszázadokban jellemezte. Egy falusi közösség tagjaként csak egyetérthetünk a szerzővel abban, hogy: „…még egy ilyen, hagyományai megőrzésére nagy hangsúlyt fektető községben is nyomon követhető a változás, amely az internet és a reklámkiadványok hatására valószínűleg tovább fog erősödni. Remélhetőleg csak értéktartó újítást eredményezve, és nem a szokás elszegényedését, sorvadását, majd megszűnését hozva magával.”
Gáspár Dorottya régészeti tanulmánya, a Római kőemlékek a Székesfehérvári Szent István Király Múzeumban, illetve Gerelyes Ibolya Portrék a 16. századi oszmán miniatúrafestészetben című művészettörténeti írása egyaránt emeli az évkönyv tudományos színvonalát. Rakovszky István irodalomtörténeti munkája (Az Előszó körül. Kérdések és válaszkísérletek) Vörösmarty Mihály költészetének állít emléket. Imrényi Tibor műfordítása, az Esedező kánon a mi urunk Jézus Krisztushoz ismét a vallástörténet, szorosabban az ortodox himnológia területére vezet el minket. Az írások között önálló részt jelent Erdal Öz négy novellája. Erdal Öz a huszadik század második felének kiemelkedő török alkotója volt, akinek itt közölt novelláit (A galamb, Amennyire szépek a vizek, Üvegszilánkok, Azon a régi tengeren) Mányoki János fordította és látta el egy rövid bevezető tanulmánnyal.
Pintér Gábor a tanulmánykötet művészeti fejezetében Horváth L. Adrián képeiről készített ismertetést, miközben Fajcsák Györgyi Egy kiállítás margójára című dolgozatában az Iparművészeti Múzeum Az ősi Kína kincsei című, 2015-ös kiállítását ismerteti.
Összegezve: igen értékes és fontos tanulmánykötetet tarthat kezében az olvasó. A tanulmányok tág témakört ölelnek fel. A kiadvány jellegéből következően és a reformáció 500. évfordulója okán a vallási mozgalomhoz kapcsolódó, tudományos igényességgel elkészített dolgozatok természetesen meghatározók, de a genealógia, irodalomtörténet és a művészettörténet területére is elkalandozhatunk egy-egy tanulmány erejéig. A kötet külön ékessége Erdal Öz négy novellája, amelyek a kortárs török irodalomba engednek betekintést, illetve Horváth L. Adrián ezekhez készült érző és értő illusztrációi.
A recenzens számára minden általa elolvasott könyv, tanulmány, irodalmi munka egy-egy kalandot, utazást és időutazást is jelent. Az Evangélikus Országos Könyvtár műhelyéből kikerült tanulmánykötet egyszerre ad lehetőséget arra, hogy történeti múltunk egy-egy szeletét megismerjük, valamint arra, hogy olyan alkotókkal és művészeti alkotásokkal ismerkedhessünk meg, akik/amelyek által az egyetemes és a magyar kultúra gazdagabb lehet. Őszintén remélem, hogy a 2012-ben útjára indított sorozat folytatódik, és hamarosan közösen emlékezhetünk a 10. évfordulóra.
Budapest, Evangélikus Országos Gyűjtemény, [2019], 436 oldal
Garadnai Zoltán