Megjelent az Egyházfórum 2011/2. számában
A bécsi Magyar Egyházszociológiai Intézetet (német nyelvű neve alapján, röviden UKI) határon túli magyar tudományos műhelyként tartottuk számon és az MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottsága által Debrecenben rendezett határainkon túli magyar tudományos műhelyek találkozóira ez a műhely is rendszeresen meghívást kapott. Így előfordult, hogy a műhely akkori vezetője, a kötet szerkesztője – aki az előszót és a bevezető gondolatokat is írta – részt vett rajta, tehát megfordult Debrecenben.
A kötet nagyobb része az intézet történetéről szól (részben német nyelvű összefoglalással), illetve publikációit sorolja fel, majd az intézet két egymást követő vezetőjének, Morel (Keresztény) Gyulának és András Imrének az életrajza és tevékenysége következik, végül a munkatársak visszaemlékezéseivel zárul a kötet.
Az intézet alapítását Keresztény (később Morel) Gyula, fiatal jezsuita kezdeményezte Bécsben 1957-ben. Először a Nemzetközi Egyházszociológiai Intézet részlege volt, majd 1958-ban önállósult. A második világháború után a szociológia, a társadalmi valóság tudománya egyre jobban előtérbe került. Köztük az a kérdés is, „…hogy milyen szociológiai törvényszerűségek érvényesülnek a vallásosság formáinak változásában, mennyiben illik bele az egyháznak, mint emberi közösségnek szerkezete a változó társadalmi viszonyokba…”. Különösen a lelkipásztori feladatok ellátása, az egyházpolitika alakítása igényelte erre a választ.
A bécsi intézet esetében az alapvető nehézséget a helyszíni, magyarországi kutatások lehetetlensége jelentette, így a kutatómunka alapját statisztikák, egyháztörténelmi tanulmányok, a vallásgyakorlatra vonatkozó mások által végzett felmérések (az MTA Szociológiai Kutató Csoportja 1963-ban foglalkozott részletes vallásszociológiai kutatásokkal Magyarországon), irodalmi megnyilvánulások, továbbá rádióelőadások, sajtó hírek, rendeletek, nyilatkozatok és könyvekben közölt információk gyűjtése és értékelése képezte. „…a kutatómunka három irányba indult el: 1. Az elnyomatás előtti egyházi élet elemzése a második világháborúig tartó, az egyház számára virágzó korszakban, valamint a háború utáni idő 1947/48-al bezárólag, amikor megvolt még a vallásszabadság, de már az egyház gyengítésére irányuló törekvések is jelentkeztek; 2. Az elnyomatás korának (50-es évek) dokumentálása és kiértékelése; 3. Mindebből következtetések levonása az újjáépítés várható előfeltételeit és lehetőségeit illetően.”
Az intézet eredményeivel, közleményeivel, szolgáltatásaival – el lehet mondani, hogy nemzetközi tekintélyre tett szert, itthonról viszont érthetően a megfelelő állami, pártszervek támadták, bár éppen objektív, tudományos igényű megállapításai miatt végül ezek is elfogadták. Az 1980-as évek második felétől már András Imre egyházi feladatokat (lelkigyakorlatok) is vállalhatott Magyarországon.
Morel Gyula 1962-ig volt az intézet vezetője és a későbbiekben a szociológia rendes tanára lett az Innsbrucki Egyetemen, sőt később dékáni tisztet is betöltött. 1996-ban Pázmány Péter Katolikus Egyetemen tartott előadásokat Piliscsabán. 2003-ban hunyt el. András Imre 1962-től napjainkig vezeti a bécsi intézetet. 1992-ben az intézet részben Budapestre települt és Páter Kerkai Jenő nevét viseli, sőt Csíkszeredán, András Imre szülővárosában is létesült egy megfelelő intézet Venczel József Egyházszociológiai Intézet néven.
A jubileumi kötetben végül – mint már utaltunk rá – a volt és jelenlegi munkatársak visszaemlékezései következnek, összesen tizenegy. Az ünnepi kiadvány méltó módon emlékezik meg az ötvenéves intézetről és eredményeiről. Amit az olvasó hiányol, az valamiféle információ az intézet akár jelenlegi és múltbeli létszámadatairól. Még akkor is hiányzik ez, ha különböző utalások történnek erre, és a szöveg szerint számos egyetemi hallgató munkatársa is volt az intézetnek.
Félévszázad Bécsben a magyar egyház szolgálatában, Bécs–Csíkszereda 2008. 159. o.
BERÉNYI DÉNES
atomfizikus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja