Merre tart Európa? Építhetünk-e valóban „igazságosabb és testvériesebb világot”? Lapszámunk Súlypontja az integráció elméleti-jogi alapjainak történetét, az egységesülési folyamat jelenlegi irányzatait és a szociális piacgazdaság megújíthatóságának lehetőségét vizsgálja.
Horváthy Balázs a „nemzetek Európája” jelentésárnyalatait térképezi fel, tekintettel arra, hogy e koncepció az EU jövőjét érintő magyar politikai diskurzusban egyre gyakoribb hivatkozási pont. Az ellentéteket mesterségesen hangsúlyozó hazai narratíva egyetlen alternatívát kínál: az európai föderális „szuperállammal” szemben a „nemzetek Európája” vízióját; anélkül azonban, hogy ennek tényleges tartalmát meghatározná. A tanulmány szerint eleve téves feltevésre épül a föderális Európa és a „nemzetek Európája” minőségileg eltérő fogalmainak szembeállítása, a „nemzetek Európája” vízió hazai, szuverenista értelmezése dezintegrációhoz vezethet, és alkalmatlan arra, hogy érdemi választ adjon az Európa jövőjét érintő kihívásokra. Kőrösi István több évtizede foglalkozik a szociális piacgazdaságnak – mint egyszerre társadalom- és gazdaságpolitikai eszmerendszernek – az elméletével, gazdaságpolitikájával és gyakorlatával. Cikkében kifejti, hogy mindhárom téren alapvető megújulásra van szükség. Meggyőződése: a keresztény értékrend iránytű; a perszonalizmuson alapuló szubszidiaritás és a közjót szolgáló szolidaritás eszméje támpontokat nyújt az élhető jövő alakításához. Kissé talán szokatlan módon egy 30 éves, ma is/megint aktuális interjú újraközlésével igyekszünk tükröt tartani Olvasóink elé: jutottunk-e, s ha igen, hogyan-mennyiben elébb mi, magyarok a közös Európa-ház építésében. A rendje Ad Maiorem Dei Gloriam jelmondatához hűséges és az európai közösség ügye iránt rendíthetetlenül elkötelezett Tegyey Gábor jezsuitával Hegyi Gyula beszélgetett.
A római katolikus egyház semper reformanda szellemben folytatott diskurzusainak egyre megszokottabb keretévé válnak a szinodális témafeldolgozás változatai. Közöttük méltó és hatékony eseménynek ígérkezik 2021 őszén az ausztráliai nemzeti zsinat. Előkészületeinek fejleményeiről az Egyház és társadalom rovatban Scharle Péter számol be. Az ausztrál katolikus püspöki konferencia által májusban közzétett Instrumentum laboris bátor és kendőzetlen áttekintést ad a megbeszélésre érett kérdésekről, imádságos és fenntartás nélküli bizalommal számol a Lélek jelenlétével, amely e munkálkodást kíséri és a jó válaszokhoz vezet.
Pasztorálpszichológia rovatunkban Riesz Mária a szeretetről értekezik – lelkigondozói megközelítésben. Személyes hangnemben, gyakorlati eseteket is idézve, de elméleti alapokra helyezve mutatja be – a teljesség igénye nélkül – a szeretet megjelenési formáit a segítő/lelkigondozó folyamatban. Előbb az érzelem általános fogalmát vizsgálja, majd konkrétan a szeretetet mint érzelmi viszonyulást. Három eset releváns mozzanatait mutatja be, amelyekben elemzi a szeretet megjelenését vagy éppen hiányát. Konklúzióként megfogalmazódik a lelkigondozói oldalról megjelenő szeretet paradox volta, melynek feloldását az Istentől áradó szeretet adja – ez alapvető feltétele a gondozott előrehaladásának, gyógyulásának.
Könyvszemléinkben a viharban hánykolódó római katolikus egyház ezredforduló utáni helyzetéről, a Zsoltárok könyvének új fordításáról, valamint a „véges és végtelen játszmák” nagy feladványáról olvashatunk.
Pongrácz Mária