Az evangélium 1533-ban jutott el először Vietnámba, de fénye csak felvillant, majd gyorsan ki is
hunyt, nem hagyott jelentős nyomot. A következő hullámban, 1615-től sok misszionárius érkezett
Európából evangelizációs céllal. A mai napig az egyik legkiemelkedőbb közülük Alexandre de
Rhodes (vietnámiul: Đắc Lộ; 1593–1660) jezsuita atya. Hírnevét az alapozta meg, hogy
megalkotta a vietnámi nyelv latin betűs átírását, amelyet azóta is használunk. A latin ábécének
köszönhetően a vietnámi missziós munka sok gyümölcsöt hozott. Miután kiutasították
Vietnámból (1645. 07. 03.), Alexandre de Rhodes folyamatosan sürgette a Szentszéket, hogy
továbbra is küldjön misszionáriusokat. Ezután a Vatikán jóváhagyásával François Pallu és Pierre
Lambert de la Motte papokat püspökké szentelték, és 1658-ban kinevezték őket a Távol-Kelet
apostoli helytartóivá.
A Párizsi Missziós Társaság (Missions Etrangères de Paris – MEP) Vietnámba érkezését (1663)
követően a misszió élénkebbé vált. Ennek eredményeként gyorsan nőtt a hívők száma, a
közösségek még a katolikusüldözések időszakában is tudtak gyarapodni. A több százezer vértanú
közül mára 117-et hivatalosan is szentté avattak (1988. június 19.).
[…]
Visszatekintve az egyház rendkívül nehéz éveire a kommunista rezsim alatt, sokan még mindig
hálát adnak ezért Istennek. Hálát, hiszen ezekben az időkben éppen úgy üldözték az egyházat,
mint Jézust. Akik Jézust követik szenvedésében, azok vele vannak dicsőségében is. „Boldogok
vagytok, ha gyűlölnek benneteket az emberek, kizárnak körükből és megrágalmaznak, s
neveteket, mint valami szégyenletes dolgot, elvetik az Emberfia miatt. Örüljetek azokban a
napokban, ha majd ez bekövetkezik, és ujjongjatok, mert nagy jutalomban részesültök a
mennyben!” (Lk 6,20–26). Ennek megfelelően, Isten akaratának belátásával és a hozzá való
hűséggel a vietnámi egyház mindig megtalálta a módját, hogy „együtt éljen” a kommunistákkal.
X. Piusz, XII. Piusz, valamint XXIII. János és VI. Pál pápák alatt az egyház elítélte a
kommunista elveket, a materialista ateizmust. Ebben a tekintetben az egyház hűséges volt az
igazsághoz, és a marxizmust a keresztény tan ellentétének tekintette, de a mozgalmakat és a
kommunista rezsimeket illetően a II. vatikáni zsinat szellemében élő egyház új hozzáállást
fogadott el. Az egyház békében akar élni az ateista kommunista rezsimekkel, az ateista
kommunistákkal is.
Nem kell további nehézségeket sorolnom, amelyeket a kommunisták okoznak az egyháznak.
Ehelyett hangsúlyozom: ma már jelek utalnak arra, hogy a vietnámi katolikusok – bár nehezen és
lassan – igyekeznek leküzdeni az „antikommunista” mentalitást, és tevékenyebben bekapcsolódni
a társadalom életébe. Világosan látjuk ezt a Vietnámi Püspöki Konferenciának az Isten Népe
Kongresszusa (2011) utáni zárólevelében, amelynek lelkipásztori iránya: „Együtt a szeretet és élet
civilizációjának előmozdítása érdekében”.
P. Phạm Đình Ngọc József SJ
(A teljes cikk az Egyházfórum 2022/4. számában olvasható.)