Vannak időszakok, amikor magyar viszonylatban egyfajta divatosság és népszerűség övezi a moldvai csángóságot. Ilyen volt a kb. 2005-től 2012-ig tartó időszak, amikor olyan személyiségek is teljes erőbedobással a „csángó ügy” mellé álltak, mint Böjte Csaba ferences vagy az akkor EP-képviselő Tőkés László református püspök. Ez az ügy egészen pontosan a moldvai katolikus templomokban tartandó magyar nyelvű szentmiséknek a kiköveteléséről szólt; illetve elindult a magyar nyelvoktatás az egyes moldvai csángók lakta településeken. Majd a „csángó-ügy” fokozatosan kikopott, mára pedig mondhatni teljesen el is tűnt a közbeszédből. Napjainkban már alig érdekel valakit a moldvai katolikus mise vagy a moldvai csángók magyar oktatásának kérdése. Valójában egy politikai, politika által generált divat volt, amely elmúlt! […] Az a 30 000–40 000 moldvai katolikus („csángó”), aki még valamilyen magyar nyelvjárást beszél, teljes mértékben érdektelenné vált a magyar politika számára.
De kik is tulajdonképpen a moldvai csángók, és identitás szempontjából hogyan határozzák meg magukat? Volt-e alapja annak a politikai felfuttatásnak, amely jó 15‒10 évvel korábban végbement?
Jakab Attila
(A teljes cikk az Egyházfórum 2020/1. számában olvasható.)