Megjelent az Egyházfórum 2009/2. számában
Folyóiratunk 2008/6. számában (25-30. old.) számoltunk be az osztrák „Plébánosi Kezdeményezésről”. A plébánosok a közelmúltban a világi hívektől kaptak váratlan támogatást, akik „Laikusok Kezdeményezése“ néven lapítottak munkacsoportot. A civilek szintén az egyre növekvő paphiány és az ezzel összefüggő – különösen a vidéki egyházközségekben jelentkező – lelkipásztori szükséghelyzet miatt aggódnak. Ők fogalmazták meg az alábbi Memorandumot, amely sok római katolikus keresztény álláspontját tükrözi vissza, és amelyet az osztrák püspököknek át kívánnak nyújtani.
LAIKUSOK KEZDEMÉNYEZÉSE
MEMORANDUM
1. Sürgős felhívás
A „Laikusok Kezdeményezése“ csoport az ausztriai püspökökhöz fordul, hogy a püspökök saját kompetenciájuk alapján önállóan kezdeményezzenek reformlépéseket, és sürgessenek reformokat Rómában a világegyház vezetésénél azért, hogy az alkalmas papok számában megmutatkozó egyre növekvő hiány és az ezzel együtt fellépő lelkipásztori szükséghelyzet leküzdhető legyen. A csoport ezért különösen a következő lépéseket tartja szükségesnek:
- A házasságkötésük miatt a hivatalukból eltávolított papokat lehetőleg azonnal helyezzék vissza állásukba.
- A papok kötelező cölibátusát oldják fel.
- A nők diakonisszának történő felszentelését tegyék lehetővé.
- Készítsék elő, hogy a püspökök alkalmas személyeket („viri probati“, ún. kipróbált férfiakat, különösen diakónusokat, de akár másokat is) felszentelés és meghatalmazás által felhatalmazzanak szentségi cselekmények (mint pl. az Eucharisztia ünneplésének vezetése, betegek kenetének feladása) levezetésére.
Ami pedig az osztrák egyházat illeti, a püspököket meg fogjuk keresni, hogy megfelelő rendeletekkel a plébániák vezetését szervezzék újjá, mégpedig az elkötelezett civilek erős részvétele mellett, hogy mindkét nem képviseltethesse magát ebben a munkában. Mindemellett a 4. pontban említett intézkedések kipróbálásának további modelljeit is át kell ültetnünk a gyakorlatba.
2. További lépések
Az eddigi tapasztalatok megmutatták már, hogy az Egyház vezetése a reformkéréseket még akkor is figyelmen kívül hagyja vagy elutasítja, ha azok – akár teológiailag is – jól megalapozottak és a hívők széles rétegei is magukénak vallják. Ha mindez a fent tárgyalt felhívásunkkal is megtörténik, a „Laikusok Kezdeményezése“ csoport ebbe nem nyugszik bele.
A továbbiakban többször – energikus és nemzetközivé táguló – tevékenységünk tárgyává fogjuk tenni a ma hatályos, de már korszerűtlen egyházi alaptörvény metsző problémáját is. Mint Isten népének nagykorú tagjai, teljesen meg vagyunk arról győződve, hogy szükség esetén mi magunk is döntő hozzájárulást adhatunk ebben a kérdésben a továbblépéshez.
A „Laikusok Kezdeményezése“ csoport fel fogja vetni továbbá azt is, hogy az óriási mértékben lecsökkentett lelkipásztori szolgálat ellenére, morálisan és törvényileg vajon igazságos-e az egyházi hozzájárulást változatlan formában beszedni.
3. Magyarázatok
A „LAIKUSOK KEZDEMÉNYEZÉSE“
A csoport létrehozásának terve 2008 nyarán vált ismertté, eleinte a személyes kapcsolatfelvétel útján, valamint a www.laieninitiative.at internetes honlap megnyitásával; majd 2009. január 20-án sajtótájékoztatón tártuk a tágabb nyilvánosság elé. Ott hoztuk nyilvánosságra szándékunkat, hogy a memorandumot az osztrák püspökök részére átnyújtjuk.
ELHÚZÓDÓ VITÁK
A „Laikusok Kezdeményezése“ csoport mindenkit felhív az átfogó igényű nyilvános vitára, amely egyébként már régen létezik – különösen a zsinat utáni püspöki szinódusokon és a püspökök által már több, mint 10 éve vezetett „Párbeszéd Ausztriáért“ konferenciákon. Ezek története során számos prominens lelkipásztor és teológus szakember aláhúzta, hogy minden egyes törekvés, amiért a „Laikusok Kezdeményezése“ csoport fellép, megvalósítható lenne az Egyház integritásának és identitásának megőrzése mellett. Ezek a törekvések összhangban állnak az Evangélium üzenetével és ezáltal Krisztus akaratával, aki maga az Egyház feje.
A KRÍZIS
Sok éve ismert már, hogy az Egyház krízise a lelki hivatások számának drámaian növekvő lecsökkenésében is végbemegy. Európa távoli részein megpróbálnak mindezen úgy segíteni, hogy az eddig egyházközségeket, akiknek korábban saját plébánosuk volt, most nagyobb lelkipásztori egységekké fogják össze. Szintén nagyobb hangsúllyal esik latba a külföldi papok meghívásának lehetősége.
Az, hogy mindez a fennálló problémákra nem megoldás, kézenfekvő. A hitet önmagában még nem lehet úgy életben tartani, hogy az emberek vasárnaponként és ünnepnapokon valahová elutaznak, ahol egy pap a misét „elmondja“, aki viszont számukra lelkipásztorként nem ismerős. Az „importált“ lelkészek sokszor nehezen tudják a munkájukat végezni a mi hitéletünk körülményeink között, és már saját hazájukban is egyre nagyobb szükség mutatkozik irántuk.
A REFORM
A következőkben egyre inkább arról kellene gondoskodnunk, hogy az egyházközségek ott is aktív és vonzó vallásos életet tudjanak kibontakoztatni, ahol helyben már nem működik plébános. Sokszor megtörténik ez már ma is ott, ahol mindkét nemhez tartozó elkötelezett hívő emberek áldozatos együttműködését látjuk. Azonban Isten népének most is fennálló és szigorú kettéosztása felszentelt és „átlagos” keresztényekre merev határokat von közénk. Csak a papi rendhez tartozóknak szabad az Eucharisztiát a szentségimádáskor kihelyezni vagy a betegek kenetét feladni. Ha „csupán” hívők keresztelnek meg valakit vagy temetési szertartást vezetnek, többnyire csak „pótkerékként“ tűrik meg őket, semmint támogatnák az egyébként sokszor oly hasznos és kifejezetten értékes fáradozásaikat.
Joseph Ratzinger professzor ezt a problémát már évekkel ezelőtt világosan felismerte és előre megmondta, hogy a 3. évezred Egyháza új hivatali formákat fog megismerni, és hiteles keresztényeket, akiknek civil foglalkozásuk van, pappá fognak szentelni. A lelkipásztorkodás feladata ilyen módon sok kisebb területen és társadalmi struktúrában nyer beteljesítést. (In: Hit és Jövő, p. 123., München, 1970.) Tehát az ún. „viri probati“ emberek felhasználása kézenfekvőnek tűnik és ezt ma is számos teológus és lelkipásztor támogatja, miután Ratzinger bíborost az Egyház fejévé választották, és teológiai víziója így megvalósulhatna.
A „Laikusok Kezdeményezése“ csoport több tagja síkraszáll a nők pappá szenteléséért. Azonban, hogy az erről szóló évtizedes hosszúságú teológiai viták ne szolgáljanak ürügyül a további tétlenkedés mellett, a „Laikusok Kezdeményezése“ csoport a következőkben csak a fent említett szükséges azonnali intézkedésekre korlátozza magát, amelyeknek további halogatása már nem elfogadható.
A BIBLIA TANÚSÁGA
A lelkipásztorok egy új csoportjának meghívása megfelelne annak az egyházképnek, amit Pál apostol látnoki módon és a gyakorlatban is megmutatott, amikor Isten népe minden tagjának karizmáiról beszélt. Szintén igaz ez a nők részvételére az Egyházon belül, amit ő támogatott, amikor is egy ilyen asszonyt, nevezetesen Júniát, szavaival apostolként jelölt meg. Akkoriban a fiatal Egyházban még évszázadokig voltak diakonisszák. Ma nagy szükségünk lenne rájuk és számos hiteles női munkatárs megérdemelné, hogy az egyházi életben való részvételét szenteléssel értékeljék fel.
A HAGYOMÁNY TANÚSÁGA
Szintén megszokott volt, hogy az egyházi hivatalok létrejöttével (amelyeket a császári jogrendszer is támogatott) házas férfiakat is elhívtak mindenféle feladatokra. Az Úr különösen kiemelte a házas férfiú Pétert a tanítványai körében. Amikor ma a papokat arra kötelezik, hogy házasság nélkül éljenek, akkor emberek előírnak más emberek sokaságának egy olyan életformát, amely – ahogy ezt Jézus is tanította – egy különleges hivatást jelenít meg, s amelyet inkább értékelnünk kellene, de nem kikényszerítenünk. Hogy ez megtörténik, ez az egyik fontos – ha nem az egyetlen – oka a papi utánpótlás hiányának.
A pápa az egyházjogban csak a katolikus egyház egy része számára írja elő kötelezően a cölibátus intézményét, de már a velünk egyesült keleti egyházak részére például nem. Ez is megerősíti, hogy a katolikus pap számára a házas állapot is lehetséges. Ma már nincsen ok arra, hogy ezt a kérdést ne általánosságban szabályozzuk így, nevezetesen a kötelezővé tett cölibátus mindig csak botrányokhoz fog vezetni. Ez az, ami megakadályozza a hivatások megszületését vagy éppen veszni hagyja őket, amikor lelkipásztorok azt a hitvesi szeretetet vállalják, amelyet az Egyház törvényeivel oly nagyra értékel.
A „Laikusok Kezdeményezése“ bizottságának tagjai:
Dr. Herbert Kohlmaier (szóvívő),
Mag. Hermann Bahr,
Dr. Peter Pawlowsky és Dr. Georg Petek-Smolnig.[1]
(FORDÍTOTTA: FENYVESI ZSOLT)
[1] A kezdeményezést többek között Dr. Erhard Busek (korábbi alkancellár), Dr. Hubert Feichtlbauer, Prof. Hubert Gaisbauer, Dipl. Ing Friedrich Griess, Dr. Andreas Khol és Dr. Walter Kirchschläger is támogatja.