Tisztelt Szerkesztőség!
Az Egyházfórum régi olvasója vagyok, és most szomorúan tapasztaltam, hogy előfizetésem lejárt. Küldtek csekket? Vagy elfelejtettem feladni?
Természetesen szeretnék továbbra is előfizetőjük lenni, ezért vagy küldjenek csekket – vagy utalhatom a régi számlaszámra? (1170881-20523716)
Az 1 %-ot is Önöknek ajánlottam fel még a 19667908-2-41 adószámon.
Nagyon sokra becsülöm a II. Vatikáni Zsinat védelmében írt munkáikat. Szerintem XIII. János pápa halálával csak a feladatok harmadát végezték el. (Még hátra lenne – a biblikum után – a dogmatika és az egyházjog!)
D.N., plébános
Először, friss világútlevéllel a zsebemben, ’89 nyarán fontolgattam nagyon a kivándorlást, mikor az egész nyarat Linzben töltöttem. Akkor viszont a korábbi korszak rossz emlékeinek lendülete hajtott, és mivel épp egy felemelő és reményteljes időszakban voltunk, … mindenki lelkes volt, én meg fiatal és naiv, már csak kalandvágyból sem léptem le. Abban bíztam, hogy hamarosan igazságos és prosperáló országunk lesz nyugati orientációval, olyan, ahol előbbre jut az ember. Ehhez képest most is itt ülök az elátkozott pusztaság közepén, amelyikhez soha nem volt közöm és mindig csak szabadulni akartam tőle, egzisztenciális helyzetem merőben hasonló az akkorihoz. Persze a tölgyeket meg a teljesen érthetetlenül ide került gigantikus ónémet egyetemi épületeket szeretem, de azoknak a városhoz nem sok köze van, ráadásul (a jó értelemben vett) ónémet egyetemi szellemet is hiába keresi ott mostanában az ember. A menő természettudományos dolgok (biokémia) infrastruktúrával együtt a korábbi kormányok állami fejlesztéseiből szépen kiépültek és látványosan fejlődnek, az amerikai és norvég diákok, noha bármiféle szórakozásért Bécsig kell menniük, és szinte semmi kommunikáció nincs velük, ellentétben mondjuk a tübingeni egyetem nemzetközi és poliglott jellegével, piacképes diplomához jutnak itt…
Mióta végre megvédtem a disszertációmat, azóta végképp teljesen elszigetelődtem, hiszen kit érdekel ez… A legkártékonyabb bagázsok rendezkedtek be azóta, keresztülhúzva minden addigi számításomat… Csupa ragya, hepehupa, málló vakolat itt minden. Szerencsére maradtak még fák… Az elkezdett villamosvágánynak kiásott gödröket időközben felverte a gaz, a parkok gazosak és kiszáradtak, a nyaktörő járdákon ádáz biciklisek száguldoznak, a kis utcákban autócsordák, por, rossz levegő, lárma, a pesti országút a város közepén vezet, gyakorlatilag a város minden szélesebb útjára jut belőle, kamioncsordákkal. Vajon mennyi diesel lehet közöttük? Az autópálya régen ideért, elkerülő út megépítése helyett kiszélesítették a belváros egyik útját, hogy elférjen a forgalom, az elkerülő úton egy évtizede vitatkoznak, mert néhány befolyásos fejes lakik, és kertészkedik a tervezett nyomvonalon.
D.J., egy doktorált munkanélküli, Debrecen