„Nem jó az embernek egyedül lennie” (Ter 2,18). A bibliai szavak, miközben mindannyiunk legalapvetőbb tapasztalatainak egyikét fogalmazzák meg, szövegkörnyezetükben teológiai-morálfilozófiai értelmezéseknek is teret kínálnak.
Egy katolikus gyökerű lap számára ebben az összefüggésben alapvető kérdés a papi cölibátus. Az amazóniai térséggel foglalkozó, 2019 októberében Rómában megtartott különleges püspöki szinódus az egyházi rend szentsége kapcsán kiemelten tárgyalta a nős papság lehetőségének, illetve a női egyházi szolgálatoknak a kérdését. A súlyos paphiány és a hívők számának nagymértékű csökkenése nemcsak a távoli térség problémája – egyre közelebbi valóság Európa és Magyarország számára is. Gruber László tanulmánya mindezek fényében elsősorban a papi nőtlenség témáját járja körül. Első része az intézmény kialakulását mutatja be teológiai szempontból, ezt követik a kultikus, egyháztörténelmi, lelkipásztori és társadalmi vonatkozások. A befejező rész – immár a szinódusi záródokumentum ajánlásainak ismeretében – a katolikus Egyház életében várható esetleges változásokat vázolja fel, bizakodva, hogy, miként a szerző fogalmaz, a Szentlélek tüzétől átjárt – felszentelt és világi, férfi és női – apostoloktól újra igazán „lángoló” lehet majd Amazónia. A Súlypont rovat másik írása határozottan sürgeti a változásokat: Hubert Wolf teológus-egyháztörténész, katolikus pap történeti-egyházfegyelmi jelenségnek tekinti a papi nőtlenség követelményét, s mint ilyet, bármikor megváltoztathatónak.
Wildmann János Missziós dialógus a változó társadalomban című tanulmányában az egykori hagyományos közösségi – részben népegyházi, részben államegyházi – modellnek a 20. század közepétől tapasztalható súlyos válságát elemzi. Megállapítja: a különböző, sokszor összetett identitású csoportok megjelenése a pasztorációt is új kihívások elé állítja.
A Pasztorálpszichológia rovatban a teológus Nagy Mercedesz a társ hiányának magánemberi vonatkozását vizsgálja keresztény nézőpontból. E témát pszichológiai szempontból tárgyalja a Műhelyben Fehér Pálma Virág és Tóth Sally Ágnes. Vallják: az ember ősi igénye, hogy emberi kapcsolatok megélésében találjon rá önmagára. Egy valódi szeretetkapcsolat megteremtése a Mi- élmény létrehozása által mégis hatalmas kihívást jelent. A szerzőpáros ír a kihívással való megküzdés esélyeiről és buktatóiról. A nehézség legfőbb oka szerintük, hogy az életszövetség kialakítása rengeteg önmagunkra irányuló erőfeszítéssel, munkával jár, ráadásul az önálló és a közös fejlődés folyamata nem választható el egymástól. E két folyamat sokszor szándékkettőséget szül, holott az autonómia és az összeolvadás fúziója – a kommunikáció és a figyelem eszközeivel, amelyek megteremtik a kapcsolódás és benne az állandó fejlődés terét – közösen létrehozható. Rovatunk másik írásában Tarcsay Tibor egy Magyarországon még újdonságnak számító, hit alapú közösségfejlesztési műhelykonferenciáról számol be.
Az emberi kapcsolatokat fókuszba helyező lapszámunkat Világ-Nézetek és Recenziók színesítik. Kedves Olvasóink! Folyóiratunk új évfolyamának indításakor kéréssel fordulunk Önökhöz. Számunkra rendkívül hasznos lenne, ha megosztanák velünk véleményüket, elképzeléseiket: milyen témákról szeretnének olvasni az Egyházfórumban? Leveleiket a következő e-mail-címre várjuk: egyhazforum.szerkesztoseg@gmail.com. Előre is köszönjük!
Pongrácz Mária