Nyilvános a Vatikáni megállapodás (VM) módosításáról szóló megállapodás. Az eredeti egyezményt, amely a katolikus egyház „magyarországi közszolgálati és hitéleti tevékenységének finanszírozásáról, valamint néhány vagyoni természetű kérdésről” rendelkezett, 1997 nyarán írták alá. Semjén Zsolt miniszterelnök helyettes szerint az elmúlt években bekövetkezett jogszabályi változások – az új alkotmány és új egyházügyi törvény, az adótörvények és a közoktatás rendszerének átalakulása – szükségessé tették, hogy a megállapodást az új körülményekhez igazítsák. Nézzük a legfontosabb módosításokat!
Nyilvános a Vatikáni megállapodás (VM) módosításáról szóló megállapodás. Az eredeti egyezményt, amely a katolikus egyház „magyarországi közszolgálati és hitéleti tevékenységének finanszírozásáról, valamint néhány vagyoni természetű kérdésről” rendelkezett, 1997 nyarán írták alá. Semjén Zsolt miniszterelnök helyettes szerint az elmúlt években bekövetkezett jogszabályi változások – az új alkotmány és új egyházügyi törvény, az adótörvények és a közoktatás rendszerének átalakulása – szükségessé tették, hogy a megállapodást az új körülményekhez igazítsák. Nézzük a legfontosabb módosításokat!
Az egyház által fenntartott közoktatási intézmények működési költségeinek teljes állami fedezetére vonatkozó cikkely kiegészül a hitéleti oktatás (fakultatív hitoktatás és az állami iskolákban erkölcstan helyett választott hit- és erkölcstanoktatás) költségeinek állam által történő átvállalásával, ami egyaránt érinti a hitoktatók díjazását és a hit- és erkölcstan tankönyvek támogatását. Érdemes megjegyezni, hogy a VM nem szabályozta a hitoktatás finanszírozását. A magyar püspökök szerint ez a kérdés egyszerűen kimaradt az 1997-es egyezményből. A Horn-kormány szakértői viszont úgy érveltek, hogy a hitéleti kiadások fedezésére, amelybe a hitoktatás is beletartozik, a hitéleti támogatás (lényegében az 1 százalékos személyi jövedelemadó fölajánlások, annak állami kiegészítése és az éves járadékok) szolgál. Az 1998-as választási kampányban Orbán Viktor viszont megígérte, hogy amennyiben a Fidesz megnyeri az országgyűlési választásokat, akkor az állam a hitéleti támogatáson felül a hitoktatás költségeit külön megtéríti az egyházaknak. Így is történt.
A VM módosításának másik fontos eleme, hogy a katolikus egyház felsőoktatási intézményeiben a nem hitéleti képzésekre folyósított képzési, tudományos, fejlesztési és speciális támogatások mértéke 2014-től nem lehet kevesebb évi 7,5 milliárd forintnál. Ennek 85%-t a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (nagykancellár Dr. Erdő Péter bíboros), 13%-át az Apor Vilmos Katolikus Főiskola (rektor Fülöpné Dr. Erdő Mária, a bíboros húga), 1-1%-át pedig a Gál Ferenc Főiskola és a Veszprémi Hittudományi Főiskola részére kell biztosítani. Konkrét tudományos, oktatói és hallgatói adatok nélkül nem lehet megítélni, hogy ez az összeg sok vagy kevés. Tény ugyanakkor, hogy miközben az elmúlt éveken a felsőoktatásból hatalmas összegeket vontak ki, az egyházi fenntartású – különösen az Erdő testvérpár közvetlen befolyása alatt működő – intézmények a nem hitéleti képzésre nyújtott 2003-as állami támogatáshoz képest dupláztak. A VM módosítása rögzíti továbbá, hogy a Magyar Állam a PPKE-t mint a Szentszék által elismert katolikus egyetemet kiemelt egyetemként ismeri el, ami bizonyára további állami megbecsülést jelent. Más a helyzet a hitéleti képzéssel: 2500 főig (ez szerepelt már a VM-ban is) valamennyi hallgató állami támogatásban részesül, mégpedig „a pedagógusképzési szakok képzési támogatásával” megegyező mértékben. A plafon elég magasnak tűnik ahhoz, hogy a következő évtizedekben a katolikus egyházban egy hallgató se szoruljon költségtérítéses hitéleti képzésre.
A harmadik fontos módosítás a magánszemélyek által az egyházaknak és egy külön állami cél javára fölajánlható személyi jövedelemadó 1 százalékának állami kiegészítését érinti. A VM még úgy rendelkezett, hogy a „Magyar Állam 2001-ig garantálja az egyházaknak az előző évi progresszív Szja-bevétel 0,5 százalékát úgy, hogy ha a rendelkezők által juttatott összeg nem éri el ezt a szintet, a Magyar Állam azt kiegészíti”. Köztudomású, hogy az adófizetőknek csak mintegy 15-20 százaléka rendelkezett az egyházak javára, és a helyzet 2001-ig sem javult, ezért az állami kiegészítést nem vezették ki a rendszerből. Sőt, a 2002-es választások előtt az Orbán-kabinet az állami kiegészítés mértékét az Szja-bevétel 0,8 százalékára, a Medgyessy-kormány pedig 0,9 százalékára emelte. A mostani módosítás szerint a „Magyar Állam garantálja az egyházaknak és a külön állami célnak az Szja 1 százalékát akkor is, amennyiben […] az állampolgárok ennél kevesebbet ajánlanak fel közvetlenül”. A magánszemélyek felajánlásának így csak az egyházak közötti elosztási arányok meghatározása szempontjából van jelentősége.
A VM módosításáról szóló megállapodás még több egyéb, a katolikus egyháznak anyagilag kedvező rendelkezést is tartalmaz. Ilyen például az egyházi tulajdonban lévő műemlékek és művészi alkotások legalább 1,5 milliárd forintos állami támogatása az állami ellenőrzés kizárásával vagy a Pápai Magyar Egyházi Intézet (PMEI) által jelenleg is használt, de a Római Magyar Akadémia tulajdonát képező helységek tulajdonjogának ingyenes átruházása a PMEI-nek, miközben az összes költséget továbbra is a Magyar Állam fizeti. Az egyik legjelentősebb ajándék azonban a VM-ben rögzített, a nem természetben visszaigényelt ingatlanok ellenértéke után fizetett állami járadék kiegészítésének bevezetése. Az állam és egyház megállapodása alapján ugyanis az akkor mintegy 40 milliárd forint értékű ingatlanok után évente fizetendő és valorizált járadékot az Magyar Állam 2011-től újabb több mint ötmilliárd forinttal egészíti ki.
A bőkezű állami támogatás ellenére az elmúlt tíz évben kétmillió keresztény fordított hátat a „bevett” egyházaknak. Ha ezt a kommunista egyházpolitikusok tudták volna, bizonyára nem az egyházi vagyon elkobzásával akarták volna gyengíteni az egyházakat.
Wildmann János