Megjelent az Egyházfórum 2011/2. számában
Indokoltnak tartja-e az új törvényt?
Egyértelműen megkérdőjelezhető a törvényváltoztatásnak az az indoklása, hogy a biznisz-egyház kiszűrése miatt volt erre szükség. Ezt az előző szabályozás alapján is meg lehetett volna tenni. Tudomásom szerint az utóbbi időben a bíróságok is jobban ügyeltek arra, hogy valódi egyházi közösségek jegyeztessenek be. Az pedig alapvető hiba volt, hogy a nyilvántartásba vételt automatikusan összekötötték a finanszírozással. Ez nem következett a 1990. évi IV. sz. törvényből! Írom ezt olyan egyház képviselőjeként, mely soha nem fogadott el – elvi meggyőződésből – támogatást hitéleti tevékenységéhez az állami költségvetésből.
Azonos kötelességek – azonos jogok?
Abszolút ellentétben vannak egymással. Az említett alapelv szerepeltetése a törvényben csupán szemfényvesztésnek hat.
Mi a véleménye arról, hogy a törvény csak 14 egyházat ismer el?
Létező egyházi közösségek „elismerése” eleve nem állami kompetencia, az állam csak a jogi rendezettség elvárásával élhet, ha a lelkiismereti szabadságot alapvető emberi jognak ismeri el. A 14 egyház kiválasztása politikai döntés alapján történt: azok lettek/maradtak egyházak, amelyekkel az állam szoros szövetségi viszonyt kíván kiépíteni, és rajtuk kívül még az az egyház, amelynek a kritikáját – tömegbázisa és a médiában való megjelenési lehetősége miatt – le akarták szerelni, ki akarták iktatni. Elszomorító, hogy az új törvény által elismert történelmi egyházak képviselői közül többen nem csak elfogadták, de egyenesen jónak találták a törvényt.
Gyakorlati következmények?
Az egyházi státusz elvesztése – a média rásegítésével – felelevenítheti a szektázást, az előítélet-keltést az egyéb vallási közösségek iránt. Továbbá az egyesületi keretben működő vallási közösség sokkal kiszolgáltatottabb, mint az egyházi státuszú. Különben is az egyesületi keret nem megfelelő az egyházi működés számára, és még azt sem tudni, hogy az ezzel kapcsolatos jogszabályok hogyan alakulnak végül. Az egyházi vagyon biztonsága is kérdésessé válik. Úgyszintén a korábban egyházi fenntartású oktatási és egyéb intézmények jogi helyzete, státusza is.
Mi a véleménye arról, hogy az egyházi státusz megítéléséről a jövőben a parlament dönt?
A sok abszurditás között az a legabszurdabb, hogy a parlament döntsön vallási közösség nyilvántartásba vételéről, vagy kérelmük elutasításáról. Politikusoknak miféle kompetenciájuk lehet ehhez? Csakis politikai diktátumok szerint fognak szavazni. A kérelmet parlament elé terjesztő miniszter hatásköre sem pontosan meghatározott, és az is önkény gyakorlására hagy lehetőséget, hogy milyen szakértőtől kér véleményt.
Mi a véleménye az állami támogatások felhasználásának állami ellenőrizhetőségéről (célirányos támogatásoknál), illetve nem ellenőrizhetőségéről (hitéleti támogatás: 1%-os fölajánlás, ingatlanjáradék)?
Korlátlan visszaélésekre ad lehetőséget, miközben állandóan megy a szónoklás a korrupció ellen. Kirívó és bántó az elismert egyházak bőkezű pénzelése, miközben szinte szívettépő a mind nagyobb tömegek szociális helyzete, nyomora.
VANKÓ ZSUZSANNA
A KERESZTÉNY ADVENT KÖZÖSSÉG TAGJA