„Pope Francis-Person Of The Year”, ezt a főcímet hozta a Time magazin december 23–i kiadása. XXIII. János pápa (1962) és II. János Pál (1994) után 2013-ban, még nem egészen háromnegyed évnyi hivatalban töltött idő elteltével most Ferenc pápának jutott e kitüntetés, mellyel olyan személyeket szoktak méltatni, kiknek társadalmi szempontból különleges jelentőségük van. Ferenc pápát szerény fellépése ellenére, vagy talán éppen emiatt, a nyilvánosság széles köreiben bátorító és iránymutató személyiségnek látják. Az, hogy „az év emberévé” választották, tükrözi a temérdek reménységet, amit az emberek az egész világon ebbe a latin-amerikai püspökbe vetnek. Szokatlan beszéd- és cselekvésmódjával gondolkodásra késztet minket, és kihívást intéz hozzánk.
az „Egyházfórum” folyóirat „Ferenc pápa” című tematikus számához
„Pope Francis-Person Of The Year”, ezt a főcímet hozta a Time magazin december 23–i kiadása. XXIII. János pápa (1962) és II. János Pál (1994) után 2013-ban, még nem egészen háromnegyed évnyi hivatalban töltött idő elteltével most Ferenc pápának jutott e kitüntetés, mellyel olyan személyeket szoktak méltatni, kiknek társadalmi szempontból különleges jelentőségük van. Ferenc pápát szerény fellépése ellenére, vagy talán éppen emiatt, a nyilvánosság széles köreiben bátorító és iránymutató személyiségnek látják. Az, hogy „az év emberévé” választották, tükrözi a temérdek reménységet, amit az emberek az egész világon ebbe a latin-amerikai püspökbe vetnek. Szokatlan beszéd- és cselekvésmódjával gondolkodásra késztet minket, és kihívást intéz hozzánk.
Ferenc pápa az ókori idők óta az első pápa, ki nem Európából érkezik. Ezzel hídépítőnek bizonyul az egyes kontinensek és az egyes kultúrák között éppúgy, miként az idők során természetesen kialakult struktúrákkal rendelkező egyház és a globalizálódott, modern világban élő emberek között. Rám különösen mély benyomást tesz az a mód, ahogyan a Szentatya fáradhatatlanul az emberek közelségét keresi, és amilyen szívélyesen és közvetlenül érintkezik velük. Már névválasztására felkaptam fejemet 2013. március 13-a estéjén: Ferenc. Ezzel több mint ezer év óta ő az első pápa, ki olyan nevet választ, melyet őelőtte még egyetlen pápa sem viselt. Ferenc – e név egyszersmind program: Assisi Szent Ferenc radikális komolysággal szánta el magát Krisztus követésére, éspedig oly korban, mikor az egyházon belül számosan hatalmi játszmák és a politika folytán mindinkább eltávolodtak Jézus Krisztustól. Szent Ferenc hozzájárult az egyház megújulásához azzal, hogy az evangéliumot helyezte élete középpontjába. Szegénységben és szerényen élt, vidáman és élettel telve hirdetve a hitet. Ferenc pápa már nevével, ám szavaival és gesztusaival is, arra ösztökél minket, hogy az evangéliumhoz és az emberekhez való radikális odafordulással újítsuk meg az egyházat. Az, ahogyan a 2013. évi Katolikus Ifjúsági Világtalálkozó alkalmából Rio de Janeiro nyomornegyedeiben mutatkozott, hatásosan tárta szemünk elé, milyen megbecsülést tanúsít Ferenc minden egyes ember iránt, függetlenül annak társadalmi helyzetétől vagy jövedelmi viszonyaitól.
Ferenc egyszerű életstílusa, valamint a szívhez szóló, hatásos nyelvezet, amellyel a hit kérdéseiről beszél, hitet és bizalmat ébreszt az olyan egyházban, mely érdeklődik az emberek gondjai és szorongattatásai iránt, Jézus Krisztus szabadító és bátorító üzenetét hozza el számukra és segítőkészen van számukra jelen. Ennek az üzenetnek a hit örömteljes hirdetése és erősítése áll a középpontjában. Ez az üzenet – miként Ferenc pápa újra és újra hangsúlyozza – mindennemű egyházi cselekvés célja. Szemléletes képek nyelvén mondja el, hogy ezért az egyháznak ki kell lépnie abból az állapotból, hogy megrögzötten saját belügyeivel foglalkozzon, és oda kell mennie az emberekhez avégett, hogy teljesítse az evangelizáció kötelességét, amelyet Krisztus által kaptunk: „Ha az egyház bezárkózik, beteg lesz. (…) Gondoljatok csak az olyan szobára, mely egy éven át zárva marad; ha oda belépsz, ott terjeng az a nedves szag, mindenféle nem jó dolog … A bezárkózó egyház pontosan ugyanilyen: az ilyen egyház beteg egyház. Az egyháznak ki kell szabadulnia bezártságából.” [1]
Ferenc Evangelii gaudium kezdetű apostoli irata mindenféle egyházi cselekvés középpontjába ezt az emberekhez való kimenetelt állítja. Ferenc pápa arra buzdít minket, hagyjuk, hogy magunk is tüzet fogjunk az evangélium örömének szikrájától, bizakodással éljünk az evangélium ereje által, és osszuk meg hitünket másokkal. Az irat mélyreható betekintést ad számunkra Ferencnek az egyházról és a keresztényi létről vallott felfogásába. Egyszersmind a globális világ sikeres evangelizációjáról alkotott elképzeléseit is megosztja velünk. Nagyon hálás vagyok a Szentatyának buzdító iratáért, amelyben megosztja velünk a nagy misszionáriusi nekiindulásról, kezdetről szóló álmát (27. pont). A Szentatya „sokkal jobban örül az olyan ütött-kopott egyháznak, mely megsérült és csupa seb, mint az olyan egyháznak, mely beteg, mivel magába zárkózott, és kényelemszeretete folytán megszokta, hogy csupán görcsösen saját biztosítékaihoz ragaszkodjék” (49. pont).
Az egyháznak e célul tűzött újrarendezése során a Szentatya szoros kötelékben marad annak tradíciójával. Lumen fidei kezdetű enciklikájában, melyet XVI. Benedek pápával közösen jelentetett meg, tudatosan csatlakozik elődjének teológiájához. Ily módon erőteljes jelét adja a communio-nak és a continuatio-nak. A Lumen fidei-ben, akárcsak az Evangelii gaudium-ban Ferenc pápa, miként azelőtt már XVI. Benedek is, a hit szépségét írja le, valamint annak szükségességét, hogy a föld valamennyi emberével megosszuk e szépséget az újraevangelizáció révén. Az egyház harmadik évezredbeli útjához mindkét pápa bátorítást jelent – magától értetődően a mi európai egyházaink számára is. Mi, német püspökök egyházközségeinkkel együtt csatlakozni kívánunk Ferenc pápához az általa megkezdett új úton, még akkor is, ha az olykor-olykor talán kissé göröngyössé is válhat. Mert hiszen tudjuk: nem saját utunk ez, melyet mi magunk tervezünk; olyan út ez, melyet maga Isten kerestet meg velünk, s melyen ő kísér bennünket. Ehhez szükség van az Istennel való összeköttetésre a csönd és az imádság időszakaiban. Az imádság nyomta rá bélyegét a Ferenc pápával való első találkozásra, amelyet a hívek a Szent Péter téren és mi valamennyien a televízió előtt átélhettünk vele. Isten közellétéért mondott imádság volt az, valamint azért, hogy segítse az emeritált Benedek pápát, Isten népét és őt saját magát.
Dr. Robert Zollitsch érsek,
a Freiburgi Érsekség apostoli adminisztrátora
Himfy József fordítása
[1] Ferenc pápa ünnepi beszéde az egyházi mozgalmakhoz 2013. május 18-án, pünkösd vigíliáján a Szent Péter téren.