Szociológus barátomtól kaptam egy e-mailt; „Már hosszabb ideje spekulálok azon, hogy mekkora is a katolikus egyház szabadságfoka. Mindig arra jutok, hogy nagyon kicsi” – írta. Ennek első oka, hogy a századok során kiépült infrastruktúrájának fenntartására önerőből képtelen; a mindenkori hatalom finanszírozására szorul.
Nem vállalkozom arra, hogy az egyházi szabadságfok (degree of freedom) matematikai leírására kísérletet tegyek. Mindössze néhány gondolatot szeretnék ez ügyben papírra vetni. Az egyház a hívő szemével nézve sem pusztán spirituális intézmény. Már alapításakor is volt pénzkezelője. Hogy Júdásnak hívták, már előre vetíti, hogy a későbbiekben lesznek ez ügyben gondok. (Jn12,6).1 A szamariai varázsló Simon meg névadója lett a lelki ügyekkel kereskedés megkísérlőinek (ApCsel 8,18-21 – Simonia).2
Szociológus barátomtól kaptam egy e-mailt; „Már hosszabb ideje spekulálok azon, hogy mekkora is a katolikus egyház szabadságfoka. Mindig arra jutok, hogy nagyon kicsi” – írta. Ennek első oka, hogy a századok során kiépült infrastruktúrájának fenntartására önerőből képtelen; a mindenkori hatalom finanszírozására szorul.
Nem vállalkozom arra, hogy az egyházi szabadságfok (degree of freedom) matematikai leírására kísérletet tegyek. Mindössze néhány gondolatot szeretnék ez ügyben papírra vetni. Az egyház a hívő szemével nézve sem pusztán spirituális intézmény. Már alapításakor is volt pénzkezelője. Hogy Júdásnak hívták, már előre vetíti, hogy a későbbiekben lesznek ez ügyben gondok. (Jn12,6).1 A szamariai varázsló Simon meg névadója lett a lelki ügyekkel kereskedés megkísérlőinek (ApCsel 8,18-21 – Simonia).2
A konstantinuszi fordulatot követően az addig gyakran üldözött „civil-társaság” káderei állami besorolást kaptak. A helyzetet csak bonyolította, hogy az egyház az ún. halottkéz3 kiváltságát élvezhette. A vagyon nem osztódott öröklésekkel, nem volt elidegeníthető. Így korlátlanul halmozódhatott fel. A növekvő vagyon felhasználásának sok-sok pozitív eredménye volt; a szegénygondozás, az oktatás a művészetek pártolása, de komoly ellenérzést is szült. Már Jézus figyelmeztetett a vagyon veszélyeire (Lk 12,15)4.
Az erkölcsi élet parancsai mellett a tökéletességre törekvéshez megjelennek az ún. evangéliumi tanácsok. Ezek egyike a szegénység. A középkor elejének térítői úgy gondolták, hatalommal, fényes külsőségekkel kell fellépniük a siker érdekében. Utánuk azonban megjelentek és sikeresebbek voltak az ún. kolduló rendek, a ferencesek, domonkosok, karmeliták stb. Az egyház gazdagsága a kiszorultak és gazdagságot irigylők szemében továbbra is botránykő maradt. Olvastam olyan feltételezést is, hogy a római Szent Péter Bazilika felépítése nélkül nem jött volna létre a nyugati egyházszakadás.
A feszültségek a mai napig léteznek. Kérdés, mi lehetne a megoldás? Értékesíteni a Vatikán kincseit? Kinek? Vagy az éppen alakuló magyar joggyakorlat mintájára magángyűjtőknek kikölcsönözni mondjuk a Pietát vagy a Mózes-szobrot? A kérdés súlyát jól mutatják a világot megrázó, a javak elosztásáért kitört háborúk és forradalmak. Nincs kész megoldás. Meg kell találni az utat az anyagiak helyes, korrupciómentes, ellenőrzött felhasználására,
olyan kezelők kinevelésére, akik lélekben szegények. Olyanokéra, akikben megvan az empátia azok iránt, akiktől pénzt kérnek. (Ferenc pápa reform-törekvései állítólag máris szemet szúrtak az olasz maffiának, aminek a híradások szerint a célkeresztjébe került.)
Emlékezetes botrány volt, amikor a nyugat-német rendszer törvényi úton, állami eszközökkel rendelte el az egyházadó behajtását. Eredményeként többen kiléptek az egyházból, köztük Heinrich Böll, a Nobel-díjas író. De sokak szemében éppen ennyire botrányos a magyar egyháznak a nem-történelmieknek mondott egyházak kizárásával történő dörgölőzése a hatalomhoz.
Az önmagát semper reformanda-nak valló egyháznak feladata marad, hogy megtalálja „aranya” kezelésében is az arany középutat. A küzdelemhez pedig a javak tömegétől sokszor gúzsba kötve, alacsony szabadságfokon kell működnie.
Barátom kérdésére – vele egyetértve – csupán azt válaszolhatom, amit az egyszeri székely gyerek mondott, amikor azt kérdezték tőle, hogy mennyi az egyharmad fele. Ő így válaszolt: azt hamarosan megmondani nem tudom, de azt hiszem, sok nem lehet.
1 – Az újszövetségi iratok mindegyike árulóként beszél Júdásról, de szerepének a legsarkosabb megfogalmazását a János-evangéliumban olvashatjuk: „Tolvaj volt, ő kezelte a pénzt, és eltulajdonította, amit rábíztak”.
2 – Simon pénzt ajánlott fel az apostoloknak: „Adjatok nekem is olyan hatalmat – mondta –, hogy akire csak ráteszem a kezem, megkapja a Szentlelket.”
3 – Mortmain: holta után is hatalma, uralma, befolyása alatt tart valamit
4 – „Vigyázzatok és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete.”