A napokban minden magyar választópolgár levelet kap Magyarország miniszterelnökétől, amelyben véleményét kérdezi a bevándorlásról és a terrorizmusról. A levél a következő mondatokat tartalmazza: „A megélhetési bevándorlók törvénytelenül lépik át a határt, és miközben menekültnek állítják be magukat, valójában a szociális juttatásokért és a munkalehetőségért jönnek. (…) Nem fogjuk hagyni, hogy a megélhetési bevándorlók veszélyeztessék a magyar emberek munkahelyeit és megélhetését.”
A napokban minden magyar választópolgár levelet kap Magyarország miniszterelnökétől, amelyben véleményét kérdezi a bevándorlásról és a terrorizmusról. A levél a következő mondatokat tartalmazza: „A megélhetési bevándorlók törvénytelenül lépik át a határt, és miközben menekültnek állítják be magukat, valójában a szociális juttatásokért és a munkalehetőségért jönnek. (…) Nem fogjuk hagyni, hogy a megélhetési bevándorlók veszélyeztessék a magyar emberek munkahelyeit és megélhetését.”
1956-ban két-háromszázezer honfitársunk menekült Nyugatra, akiket ott befogadtak és új hazára találtak. Akiket ezek közül ismerek, azok kivétel nélkül „megélhetési bevándorlóként” kerültek új hazájukba, „csak” jobb, emberibb, szabadabb életért hagyták el az országot. Azért mentek el, mert nem akartak egy kommunista rendszerben élni. Ugyanúgy, ahogy a mostani menekültek is azért hagyják el a hazájukat, mert nem akarnak terroristák rendszerében élni. A levél összemossa a terrorizmust a menekültekkel, amikor az év eleji párizsi terrorcselekmény okáról azt írja, hogy „Brüsszel és az Európai Unió nem képes megfelelő módon kezelni a bevándorlás kérdését.” Az elmúlt hetekben mintegy kétezer menekült fulladt a Földközi-tengerbe. Miniszterelnökünk szerint ez egy túlságosan elnéző bevándorlás-politika eredménye? Esetleg a kivezényelt hadihajókról lőni kellene a menekültekre?
KDNP-s politikusaink büszkék arra, hogy sikerült vasárnap bezárniuk az üzleteket, pedig ilyen előírást a Szentírásban nem találunk, mert a keresztény vasárnap Jézus feltámadásának ünnepe és nem a zsidó szombat módosított változata. Azonban ugyanezek a politikusok hallgatnak, amikor tiltakozniuk kellene a mai menekültek kriminalizálása ellen, pedig a bajba jutottak megsegítéséről Jézus világosan beszél, amikor az utolsó ítéletről ezt mondja: „Ezután a balján állókhoz is szól: Távozzatok színem elől, ti átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és angyalainak készült. Mert éhes voltam, s nem adtatok ennem. Szomjas voltam, s nem adtatok innom. Idegen voltam, s nem fogadtatok be. Nem volt ruhám, s nem ruháztatok fel. Beteg és fogoly voltam, s nem jöttetek el meglátogatni. Ekkor ezek is megkérdezik: Uram, mikor láttunk éhesen vagy szomjasan, idegenként vagy ruhátlanul, betegen vagy börtönben, s nem voltunk szolgálatodra? Erre majd ezt feleli: Bizony mondom nektek, amit a legkisebbek valamelyikével nem tettetek, velem nem tettétek.” (Mt 25, 41-45)
A történelem megismétli önmagát azoknál a szerencsétlen nemzeteknél, amelyek nem képesek tanulni saját történelmükből. Mi már egyszer a biztos halálba küldtük a nálunk menedéket kérőket, amikor 1941-ben Kamenyec-Podolszkba toloncoltunk mintegy húszezer szerencsétlent. Van azonban két jelentős különbség az akkori és a mai helyzet között. Az akkori miniszterelnök – Bárdossy László – nem kérte „idegenrendészeti eljárásához” a lakosság felhatalmazását és nem volt magas egyházi kitüntetés birtokosa, ellentétben a maival, aki 2004-ben megkapta a Nagy Szent Gergely Rend nagykeresztjét. Azonban ez az érdemrend nemcsak a Katolikus Egyház támogatására jogosít fel, hanem erkölcsi igényt is támaszt viselőjével szemben, ezért aki ilyen menekült-politikát folytat, aki ilyen hazug és gonosz levelet ír, az méltatlan az irgalom egyháza kitüntetésének viselésére. Erről nem szabad hallgatni, ha hiszünk még bármiféle erkölcsben.
Végh Endre