Megjelent a Egyházfórum 2015/2. számban
MENEKÜLTEK AZ OSZTRÁK EGYHÁZBAN
Az Európai Unió egyik súlyos politikai és társadalmi problémáját jelentik a közösségen kívülről egyre nehezebben kezelhetően magas számban érkező menekültek. A kérdés komplexitása nem teszi lehetővé a különutas nemzeti eljárásokat és a túlzottan leegyszerűsítő válaszokat sem megengedő, sem kirekesztő értelemben. Amikor civil, karitatív, egyházi szervezetek és magánszemélyek segítséget nyújtanak a rászorulóknak származási országtól és vallástól függetlenül, akkor nem kívánják prejudikálni sem a politikai döntéseket, sem az egyes menekültkérelmek elbírálásának kimenetelét, csupán az emberi ínséget kívánják enyhíteni.
„A migráns ember nem csupán megoldandó probléma, leküzdendő ellenség, betolakodó, akivel szemben védekeznünk kell. A migráns elsősorban olyan konkrét személy, akinek méltóságát tiszteletben kell tartanunk és védelmeznünk kell. A bevándorlók befogadása a keresztény ember számára elsősorban erkölcsi kötelesség” – jelentették ki egy hónapja Vilniusban tartott találkozójukon az Európai Püspökkari Konferenciák Tanácsának a migránsok pasztorációjával foglalkozó püspökei és országos igazgatói. Nyugati országok egyházi és egyházi szervezeteinek vezetői rendszeresen felhívják a politikusok figyelmét arra, hogy egyrészt kerüljék az idegengyűlölet szításának még a látszatát is, másrészt tegyenek meg mindent a menekültek fedélhez juttatása és egészségügyi ellátása érdekében. Ennek elmulasztása súlyos társadalmi konfliktushoz vezethet, amiért nem a bevándorlók, hanem a szükséges lépéseket elmulasztó illetékes állami szervek és a politikai haszonszerzésre törekvő politikusok a felelősek. Az egyházi vezetők azonban nemcsak figyelmeztetik a döntéshozókat, hanem szervezeteik maguk is élen járnak a segítségnyújtásban. Nézzük például Ausztriát!
Az Osztrák Püspökkari Konferencia és a Karitász jó két hónapja hozta létre az egyházi menekültügyi tanácsot, amelynek a két testület képviselőin túl tagjai még az egyházmegyei helynökök és gazdasági igazgatók, valamint a férfi és női szerzetesközösségek vezetői is. Peter Schipka, a püspöki kar főtitkára és a stáb vezetője a közelmúltban ismertette az elért eredményeket. Minden egyházmegyében megtalálták azt a személyt, aki a menekültszállásoknak alkalmas egyházi ingatlanokat fölkutatja, és koordinálja ezekben a menedékkérők elhelyezését. A Karitász egy év alatt 2700-ról 4400-ra emelte az alapellátásban részesülő migránsok férőhelyeinek számát, és augusztus végére el fogják érni az ötezret. Ezen kívül megduplázták (5000-ről 10370-re) a mozgóellátásban gondozottak férőhelyeinek számát is. Az egyházi menekültügyi tanács célja, hogy a Karitász professzionalitása, a hívek segítőkészsége, valamint az egyházmegyék, plébániák és rendházak ingatlanfelajánlása révén minél több menedékjogkérőnek biztosítsák a lakhatást, a teljes alapellátást, és segítsenek nekik az integrációban. Számos hívő társadalmi munkában foglalkozik velük, elkíséri őket a hivatalokba, németórákat tart vagy értelmes szabadidős tevékenységet szervez nekik.
A bécsi katolikus sajtóhírügynökség (KathPress) 2015. július 31-én két egyházmegye erőfeszítéseiről számolt be. A lap Ludwig Schwarz linzi megyéspüspököt idézi, aki szerint a menekülteknek érezniük kell, hogy befogadják őket és „egy darab hazára” találnak. Egyházmegyéjében 59 épületben összesen 1299 bevándorlót helyeztek el, akikről a Karitász gondoskodik. A linzi Pedagógiai Főiskolán szeptembertől további 23 migránst látnak vendégül, és nagy készülődések folynak a kolostorokban is. Ciszterek, ferencesek és bencések már most is több tucat szír, afgán, iraki, iráni és afrikai menedékkérőt fogadtak be, egyedülállókat és családokat egyaránt. Megnyitotta ajtaját néhány plébánia is, az egyikbe 29, egy másikba 20, egy harmadikba 16 menekültet fogadtak be, akik között vannak Koszovóból, Tadzsikisztánból és Szomáliából érkezők is. Hasonló folyamatokról számolt be a KathPress a grazi egyházmegyében is, ahol 650 rászorulónak biztosítanak hajlékot. A migránsokat ott is plébániákon, kolostorokban és egyházi épületekben helyezték el, ellátásukról pedig szintén a Karitász gondoskodik. Hívők, bázisközösségek, kispapok programokat szerveznek nekik, hogy megismerjék egymást, egymás kultúráját, ezáltal közelebb kerüljenek egymáshoz. Itt is rendszeresen vannak német nyelvi kurzusok és sportrendezvények.
A szerzetesrendek „genetikailag kódolva” vannak arra, hogy segítséget nyújtsanak a rászorulóknak, nyilatkozta Ferdinand Kaineder, az osztrák szerzetesi közösségek szóvivője. Szerzetesrendek mindig is ott jöttek létre, ahol súlyos szociális szükséghelyzet alakult ki. Ilyen most a menekültáradat, amelyben osztrák egyházi vezetők szerint a keresztényeknek az „Isten hozott” érzését kell közvetíteni a bajban lévők felé. Anélkül, hogy ezzel állást foglalnának az egyes menekültkérelmek elbírálásának kérdésében.
Wildmann János