Keresztény fundamentalizmus és a kreacionizmus

Megjelent a Egyházfórum 2012/1. számban 

„Az igazság nem árt a Szentírásnak.”
/Dr. Muntag Andor/

Fundamentalizmus 20. századi mozgalom az amerikai protestantizmuson belül, amely arra törekszik, hogy megőrizze a hagyományos keresztény hit igazságát szemben a modern elképzelésekkel, amelyek egyre nagyobb elfogadottságra tettek és tesznek szert a történelmi felekezetekben. Szorosabban véve, a fundamentalizmus – a populáris sajtóban evangelikál mozgalom − szembehelyezkedik azokkal az egyházon belüli tendenciákkal, amelyek azonosulnak az újszerű elképzelésekkel. Az utóbbi néhány évtizedben azonban a fundamentalizmus a konzervatív mozgalmak és irányzatok gyűjtőfogalmává is lett a nem protestáns és nem keresztény vallásokban is.¹

A 19. század végétől számos jelentős teológus, igehirdető támogatta a nem hagyományos elképzeléseket, így az evolúcióelméletet, a modern bibliakritikát, Krisztus istenségének tagadását és a „social gospel-t” szemben a hagyományos evangelizációval. Konzervatív vezetők úgy vélték, hogy az új irányzatok megtámadják a gyülekezeti élet gyökereit, és ezzel magát az egyházat teszik felismerhetetlenné a világban: „a só ízetlenné válik”. A következőkben arra vállalkozom, hogy a keresztény fundamentalizmust nem egészében, hanem a kreacionizmussal kapcsolatos vitákon keresztül mutassam be.

A kreacionisták azt a nézetet vallják, hogy Isten a Szentírás autoritásának megfelelően közvetlenül és természetfeletti módon teremtette meg a világot és a különböző biológiai fajokat, olyan folyamatok által, amelyek többé már nem hatnak.² Ezért a kreacionizmus összes formájának fenntartásai vannak a természettudományos evolúcióelmélettel szemben, amely azt tanítja, hogy az élet kialakulását meg lehet magyarázni természetfeletti lény létezése nélkül.

Az észak-amerikai keresztyén fundamentalisták³ körében elterjedt kreacionizmus különösen is a darwinizmussal száll szembe, és azt tudományosan téves, szociálisan és morálisan erkölcstelen világnézetnek aposztrofálja. A 60-as évektől fogva az említett bibliai kreacionizmus az un. tudományos kreacionizmussal vagy teremtéstudománnyal egészült ki. Ennek törekvése az, hogy a bibliai teremtéstörténet leírását tudományos bizonyítékokkal támassza alá. Az első kreacionista tudósok közzé tartozott Athanasius Kircher (1602–1680), aki – bizonyos vélemények szerint − harmadrangú könyveket írt a hieroglifáktól kezdve egészen a mágnesességig. Hasonlóan kortársaihoz Mózes első könyvét nem metaforikusan értelmezte, hanem a benne foglaltakat tényeknek tekintette. Kircher biztos volt abban, hogy a tudomány csak megerősítheti azokat a csodákat, amelyeket az Úr a teremtés során véghezvitt.⁴

Az 1700-as évek végére a természetes szelekció elve és az evolúció elmélete rendkívül gyorsan érkezett meg, és mélyreható változásokat hozott a tudományos közéletben, valamint sok keresztyén számára radikális kérdéseket tett fel a teremtett világról alkotott elképzelésével kapcsolatban. Christopher Toumey mutat rá arra, hogy Amerikában a 19. században az evangelikál-protestantizmus és a tudomány annyira egybecsengett, hogy egy természettudós és egy lelkész könnyedén egyetérthetett, amikor a természetről beszélgettek egymással. Ennek oka az volt – állapítja meg Toumy –, hogy a protestáns tudomány-értelmezés szíve a „kettős kinyilatkoztatás” volt. Vagyis az a tanítás, hogy Isten az emberiség számára önmagát a Szentírásban és a természetben nyilatkoztatta ki.⁵ Ezért a kettő megismerésének módja és üzenetének megértése nem ütközött egymással. Sőt a „protestáns modell” a későbbiekben is alapjául szolgált a tudomány és a vallás közötti párbeszédnek.

1900–1970 között a kreacionista írók és a kreacionista mozgalom tagjai az érvek és ellenérvek széles skáláját vonultatták fel. Sokan nem voltak képesek modern alternatíváját adni egy konzervatív, short-age (rövid kor)⁶ kreacionista világnézetnek. Látszólag mindegyikük long-age (hosszú kor) kreacionista lett az idők során, ám néhányan ragaszkodtak a short-age elmélethez, és ahol csak lehet, ennek hangot is adtak.

A kreacionizmust vizsgálva érdemes és tanulságos megemlíteni azt az első „pengeváltást”, amely alig néhány hónappal Charles Darwin „A fajok eredete a természetes kiválasztás által vagy a kedvező fajok fennmaradása az élet harcában” című könyvének megjelenését követően Thomas Huxley és Samuel Wilbeforce, Oxford püspöke között zajlott le 1860-ban az oxfordi Természettudományi Múzeumban⁷. A vita pro és kontra érvei jellemzően vetítették előre a mai vitákban is sokszor használt érveket. A püspök a szóváltás során állítólag nekiszegezte a kérdést Huxleynak: „vajon a nagyapja vagy a nagyanyja ágán származik-e a majomtól? Huxley az anekdota szerint így válaszolt: nem szégyelli majom őseit, de azt igenis szégyelli, hogy léteznek olyan emberek, akik a tehetségüket az igazság elferdítésére használják”.⁸ Mindenestre tény, hogy a teremtés és a teremtő Isten tagadására felhasznált darwinizmus sok embert eltávolított a keresztyénségtől.⁹

A kreacionisták és evolúcionisták közötti összeütközés másik érdekes állomása volt az 1925-ös daytoni majomper, amelyet egy biológiatanár ellen indítottak. A pert John Thomas Scopes elveszítette, és a bíró százdolláros pénzbüntetésre ítélte. Ezután az evolúció szó évtizedekre eltűnt a biológiakönyvekből. Jóllehet manapság az egyesült államokbeli tankönyvek foglalkoznak az evolúcióval, léteznek olyan államok (Alabama, Oklahoma), amelyekben elálltak a fogalom tankönyvekbe való beillesztésétől, mivel az evolúció szerintük csupán elmélet és nem tény.¹⁰ A másik oldal részéről 1986-ban 72 Nobel-díjas tudós és 23 tudományos társaság (melyek aktív tudósok tízezreit képviselik) egy ún. amicus curiae (önzetlen tanácsadói) iratot juttatott el az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságához, kifejezve ellenzését azzal kapcsolatban, hogy a Biblia szó szerinti értelmezését tudományként oktassák az iskolákban.¹¹

A kreacionizmus és az evolúció társadalmi visszhangjára tekintve szemléletesek azok a statisztikák, amelyek az Egyesül Államokban ebben a kérdéskörben készítettek. Ezek szerint az amerikai lakosság csupán 9 százaléka hiszi azt, hogy az ember több millió éven át fejlődött és érte el mai alakját.¹² Ez óriási szakadékot jelent emberek tömegei és a tudósok, tanárok között. 1997-ben egy Gallup-felmérés szerint az amerikaiak 68 százaléka tartja fontosnak, hogy az evolúcióval együtt oktassák a kreacionizmust is az állami iskolákban, és egy másik felmérés szerint 40 százalék előnyben részesíti a kreacionizmus oktatását az evolúció oktatásával szemben. Más felmérések olyan eredményre jutottak, hogy az amerikaiak 80 százaléka szeretné azt, hogy a kreacionizmust oktassák állami iskolákban.¹³ Az adatok magukért beszélnek. Sok szakíró számol be arról, hogy több biológiatanár számára tabutéma lett az evolúció oktatása, félnek a konfliktusok felvállalásától, vagy nem tudnak mit kezdeni az evolúció fogalmával.¹⁴ Állami iskolákban azonban nem tanítható a kreacionizmus. Az amerikai Nemzeti Tudományos Akadémia egyik kiadványa erről így ír: a bíróság álláspontja szerint a „teremtéstudomány” (creation science) jelenleg egy vallásos nézet. Mivel az állami iskoláknak vallási semlegességüket meg kell őrizniük, ezért törvényellenes a kreacionizmus oktatása.¹⁵ A magyarázatban benne rejlik az állam és az egyház elválasztásának kérdésköre.

Az evolúció ellenzőinek két csoportját lehet megkülönböztetni. Az egyik csoporthoz az un. para-evolúcionisták, más néven vitalisták tartoznak, akik tágabb értelemben elismerik az evolúciót, azonban nélkülözhetetlennek tartják egy intelligens lény létezését, aki irányítja az eseményeket. Az anti-evolúcionisták az evolúciótan alapjait vitatják. A kreacionisták legnagyobb csoportját a fundamentalisták alkotják, akik ragaszkodnak a bibliai teremtéstörténet szó szerinti értelmezéséhez. Valamint vallják, hogy minden egyes fajt egyszerre teremtett meg az Isten. Jóllehet ezek a csoportok egységet mutatnak darwinizmus-ellenességükkel, ugyanakkor több eltérés van közöttük a paleontológiai és geológiai ismeretek interpretációjával kapcsolatban.

A „gap theory” (hézag elmélet) szerint a kezdet sokkal korábbra helyezhető az isteni teremtésnél. Ez az elmélet nem zárja ki a Föld több milliárd éves létezését, és vallja: a hat napos teremtés egy hosszú szünet után ment végbe. A „day-age theory” (nap-kor elmélet) alapján a genezis napjait nem kell szó szerint venni, azok akár évek millióját is jelenthetik. A huszadik században George McCready Price ezt az elméletet az özönvíz-teóriával egészítette ki. Eszerint a teremtés könyvének hét napja előtt hosszú ideig létezett a világ, de élet nélkül. És egy későbbi, világméretű árvíz a különböző leletek kormeghatározását megkérdőjelezhetővé tette. A young-earth (fiatal Föld) kreacionizmus a Föld keletkezési idejét Mózes első könyvének kronológiája alapján 6000 évre teszi, mások ezt az álláspontot kétségbe vonva 10000 évről beszélnek, mivel a számításokat hibásnak tartják. A creatio ex nihilo elv értelmében nem csupán a Föld, de az egész univerzum egyszerre keletkezett. Ezt az érvet követve alakult ki a kreácionizmuson belül egy újabb csoport, akiket young-universe (fiatal világegyetem) kreacionistáknak nevezünk.¹⁶ A kreacionisták érvei közül a legfontosabbak:

1. A tudomány sok mindenre nem tud választ adni.
2. Egy nagy, az egész világra kiterjedő árvíz majd mindent megmagyarázhat.
3. Az evolúcióelmélet tudománytalan, mivel nem igazolható.

 

KREACIONISTA SZERVEZETEK

A következőkben néhány kreacionista szervezet bemutatására kerül sor. Az amerikai kreacionista mozgalomra talán a legnagyobb hatással az Angol Evolúcióellenes Mozgalom (British Evolution Protest Movement, EPM) volt, amely kezdetben az un. long-age kreacionistákból állt, majd később tagjai közül egyre többen lettek a short-age irányzat híveivé. Megalapítója Douglas Dewar ornitológus, Sir Ambrose Fleming, dr. Basil Atkinson a cambridge-i egyetem könyvtárosa és Colonel Skinner volt. A legjelentősebb brit kreacionista Ambrose Fleming (1849–1945) a modern elektronika atyja volt, aki az EPM elnökeként több kreacionista könyvet is írt, amelyek közül a legjelentősebb talán a The Intersecting Spheres of Religion and Science and Evolution or Creation (A vallás és tudomány, az evolúció vagy a teremtés metszéspontjai) című volt.¹⁷

A 20. század első felében az európai kreacionista egyetemi professzorok között az egyik leghíresebb Albert Fleischmann volt, aki anatómiát és geológiát oktatott az erlangeni egyetemen. Több könyve közül a legjelentősebbek: Die Deszendenz Theorie (A leszármazás elmélete, 1933) és a Die darwinische Theorie (A darwini elmélet, 1903). Mindkét írásában határozottan száll szembe a darwinizmussal. Olaszországban a paduai egyetem zoológia professzorának, D. Carazzinak könyve, Il Dogma dell Evoluzione (Az evolúció dogmája, 1920) vitatta hevesen Darwin nézeteit.

Az EPM utolsó elnöke Verna Wright az University of Leeds tanszékvezető professzora volt. Annak a szervezetnek, amelybe többek között H. Enoch a Madras University zoológia-professzora, Dr. D.B. Gower, a Guys Hospital biokémikusa is tartozik a hetvenes évek óta, The Creation Science Movment a neve. Ez a szervezet jelenteti meg a Creation címet viselő és kéthavonta megjelenő folyóiratot is.¹⁸

A legelső amerikai kreacionista szervezetek közzé tartozik a The Religion and Science Associacion (Vallás és tudomány Társaság), amelyet a harmincas években hozott létre Dudley Whitney, egy mezőgazdasági szaklap szerkesztője. McCready Price egy hetednapi adventista gyülekezethez tartozó kémikus, aki a társaság egyik legbefolyásosabb képviselője volt, 1902 és 1955 közötti időben 25 kreacionizmussal foglalkozó könyvet írt. Vallotta, hogy a világ 6 nap alatt jött létre mintegy 6-10000 évvel korábban, és a fosszíliák, valamint a geológiai leletek többségéért az özönvíz a felelős. Price megjegyzi: „Az egyetlen lényeges dolog a kreació-tanban, hogy a mi világunk eredete és az azon kívüli dolgoké az idő egy múltbéli szakaszában az isteni erő közvetlen és szokatlan megjelenése által jött létre. És az az eredeti teremtés óta más és különböző hatalomként és erőként érvényesül, hogy fenntartsa és megtartsa az élet formáit, sőt az egész világot úgy, ahogyan azt létre hívta”.¹⁹

Ehhez a társasághoz és leányszervezeteihez több evangélikus lelkész és professzor is tartozott. Így Byron Nelson lelkész, aki 1931-ben The Deluge Story in Stone (A vízözön kőbe zárt története) címmel jelentette meg könyvét, majd 1948-ban Before Abraham (Ábrahám előtt) kreacionista antropológiáját. Nelson egyébként a long-age kreacionisták közzé tartozott, és 1Móz 5-11 részekben található genealógiában lévő hiányosságok értelmezésére koncentrált. Theodore Graebner, aki ugyancsak evangélikus long-age kreacionista, és St. Lousban a Concordia Theological Seminary tanára volt, több híres művében foglalkozott az evolúcióval (Essays in Evolution, Evolution: An Investigation and a Criticism). Ugyancsak a Concordia Theological Seminary professzora volt Alfred M. Rehwinkel, aki geológiából is rendelkezett mesterfokozattal, és írásainak többségét az özönvíz geológiai hatásainak szentelte.

 

 

INSTITUTE FOR CREATION RESEARCH

A „tudományos teremtéstan”, amelyet a Teremtéskutató Intézet (Institute for Creation Research, ICR) ²⁰ tagjai képviselnek, Mózes első könyvének szó szerinti, fundamentalista értelmezésével mind a hagyományos egyházak, mind vezető tudósok részéről komoly ellenállással találkozik. Henry M. Morris, a Creation Research Society²¹, valamint az Institute for Creation Research megalapítója és később elnöke, egyike a modern young-earth kreacionisták vezető teoretikusainak. Gondolkodására a már említett Price és Irwin A. Moon (az American Scientific Affiliationnak és 1945-ben a Moody Institute of Sciencnek az alapítója) voltak nagy hatással. Morris és John C. Whitcomb közös kiadású The Genesis Flood című könyve új erőt adott, és virágzásnak indította a modern kreacionista mozgalmat.²² Morris nevéhez köthető a következő állítás is: Ádám bűnét követően lépett életbe a termodinamika második törvénye, vagyis az entrópia, mely szerint minden zárt rendszer a szétesés, a rendezetlenség felé tart.

Az ICR a Föld korának meghatározásáról így nyilatkozik: „Az egyetlen módszer a Föld korának meghatározására az, hogy Isten megmondja nekünk, hogy az mennyi. És mivel meg is mondta nekünk nagyon világosan a Szentírásban, hogy több ezer év és nem több, ez kell legyen a Föld mindenféle kronológiájának kiindulópontja”.²³ A TKI mesterfokozatot adó képzéseket indít astro- és geofizikából, biológiából és geológiából, és a hozzá tartozó kiadón keresztül (Creation-Life Publisher, később Master Books) könyveket, havilapot (ACTS and FACTS) ad ki.

A fundamentalista kreacionista irányzatok mellett léteznek az ún. konkordista kísérletek, amelyek össze kívánják egyeztetni a tudományos felismeréseket a Bibliában foglalt elbeszélésekkel. Így például voltak, akik az ősrobbanással (big bang) próbálták azonosítani a teremtést.

Ezek az elméletek gyakran épp a lényeget hagyják figyelmen kívül, hogy a teremtő Isten létének elfogadásához ugyanis mindenekelőtt hitre van szükség.²⁴

Intelligens tervezettség

Magyarországon az Értelmes Tervezettség Munkacsoport (ÉRTEM) képviseli az „intelligent designe” (intelligens tervezettség)²⁵ elméletet. A Munkacsoport alapító tagjai között műszaki és természettudományos végzettségű szakemberek, tanárok, különböző vallások és felekezetek lelkészei és egyetemi hallgatók szerepelnek. Közös álláspontjuk, hogy az evolúcióelmélet nem tekinthető bizonyítottnak, csupán feltételezés, ezért egyetlen változata sem fogadható el. Azt vallják, hogy a világ egy felsőbbrendű intelligens lény munkájának eredménye. „Helytelennek tekintik a teremtés és az evolúció kombinálásán alapuló feltevéseket. Mivel az evolúció mind a mai napig csupán egy feltételezés, ezért véleményük szerint semmi nem indokolja ennek ’beolvasztását’ a hagyományos vallásos világnézetekbe.”²⁶

Összefoglalásul igazat adhatunk Dorothy Nelkinnek abban, hogy a kreacionista mozgalom rendkívül sokféle és a nagy kreacionista társaságok alapítói közül egyaránt tartoznak az evangélikus, presbiteriánus, hetednapos adventista, baptista felekezetekhez.²⁷ És talán még egyszer érdemes emlékezetünkbe idézni választott mottónkat: „Az igazság nem árt a Szentírásnak.”

 

OROSZ GÁBOR VIKTOR