A keresztény világ ezekben a hetekben a feltámadás örömét éli. Krisztus legyőzte a halált és új életet ajándékozott nekünk. Úgy is fogalmazhatnánk: a szeretet legyőzte a gyűlöletet. A krisztusi példát a történelem is megerősíti, hiszen számtalanszor láthattuk, hogy a gyűlölet hosszú távon pusztulásba vezetett népeket, közösségeket. Gyakran azt gondoljuk, hogy a gyűlölet a győztesek, míg a szeretet a gyengék fegyvere.
A keresztény világ ezekben a hetekben a feltámadás örömét éli. Krisztus legyőzte a halált és új életet ajándékozott nekünk. Úgy is fogalmazhatnánk: a szeretet legyőzte a gyűlöletet. A krisztusi példát a történelem is megerősíti, hiszen számtalanszor láthattuk, hogy a gyűlölet hosszú távon pusztulásba vezetett népeket, közösségeket. Gyakran azt gondoljuk, hogy a gyűlölet a győztesek, míg a szeretet a gyengék fegyvere.
A pillanat győzelmét azonban soha sem szabad összekeverni a végső céllal! Erre is jó példa a feltámadás öröme. A pillanatnyi érdekek oltáránál látszólag győztes percemberekkel szemben ott van a feláldozott, látszólag teljes kudarccal végződött krisztusi élet. Azonban nem itt ér véget a történet. A harmadnapon feltámadt Megváltó győzi le a kishitű, gyáva, napi érdekektől vezérelt percembereket. A történelem tanúsága szerint azóta is, újra és újra győz a gyűlölet felett.
A feltámadás öröme ezért azt a reményt adja nekünk is, hogy végső soron csak a szeretet győzhet. Ma Magyarországon azonban azt tapasztalhatjuk, hogy nem a feltámadás örömét, hanem a „Fel, támadás!” időszakát éljük. Szinte eszelősen keressük az ellenséget, akit aztán lehet gyűlölni, és aki ellen lehet mozgósítani. Ne legyünk álszentek! A mai magyar politikai közélet szinte minden tagja él ezzel a fegyverrel, s közben észre sem veszi (vagy nagyon is észreveszi, csak nem törődik vele), hogy rombolja azt a közösséget, melynek szolgálatára felesküdött.
Ezért érdemes feltenni a kérdést lehetséges-e hazánkban a feltámadás, vagy bele kell törődnünk abba, hogy politikusaink gyűlölet-filiája végképp eluralkodjon rajtunk?
Meglátásom szerint nagyon sokan vannak már azok, akik megcsömörlöttek attól a hozzáállástól, hogy „aki nincs velünk, az ellenség.” Nem akarnak sem külső, sem belső ellenségképben gondolkozni. Ezzel lassan, de biztosan elkezdődött egy folyamat, melynek előbb-utóbb hatással kell lennie a politikai elitre is. Nekik is meg kell érteniük, hogy a gyűlölet politikája zsákutcába vezetett. Ezért le kell zárni végre a „szekértáborok” korszakát. A gyűlölet alapú retorika teljes kiiktatása után pedig új utakat kell keresni. Ehhez pedig elengedhetetlen egy valódi nemzeti konzultáció, mely közös célokat és jövőképet tud megfogalmazni, és amely alapja lehet egy új nemzeti kiegyezésnek.
Keresztény küldetésünk késztethet bennünket arra, hogy elsőként vállaljuk a gyűlölködésről való lemondás kockázatát, és e döntésünk magyarázatának hirdetését. A fényes hetekben ezért érdemes elgondolkozzunk Krisztus győzelmén és tanulni belőle! Hosszú távon a gyűlölet nem győzhet! Nem csak egyénileg, de közösségi és nemzeti szinten is csak a krisztusi út vezethet el minket a végső győzelemhez. Ezért érdemes a „Fel, támadás!” helyett a feltámadás útját választani.
Lugosi-Szabó Gergely