Megjelent az Egyházfórum 2012/2. számában
Viszonylag sok információ van a köztudatban az Árpád-ház női szentjeiről, így Szent Erzsébetről, Szent Margitról vagy éppen Szent Kingáról, ugyanakkor szinte a teljes feledés homálya borul Prágai Szent Ágnes személyére, aki nőágon magyar származású: anyja, Konstancia, II. András király nővére, egyúttal III. Béla lánya volt. Ágnes legvalószínűbb születési éve 1211, vagyis az elmúlt évben ünnepeltük a kerek 800. évfordulót. Alábbi írásommal a cseh királyi családban született szent életű királylány személyét szeretném közelebb hozni az olvasókhoz, egyúttal elősegíteni, hogy Ágnes elfoglalhassa az őt megillető helyet a többi Árpád-házi szent sorában.
KIRÁLYI TERVEK
Prágai Ágnes (csehül Anežka Česká) I. Přemysl Ottokár cseh király és Árpád-házi Konstancia legkisebb leánygyermekeként született. Már háromévesen – nővérével, Annával együtt – elkerül a lengyelországi Trzebnica ciszterci kolostorába, ahol nagy hatással van rá leendő anyósa, Hedvig, Szakállas Henrik sziléziai herceg felesége. A két nővért ugyanis a hercegi pár egy-egy fiával jegyezték el, ám míg Anna házassága később megvalósult, addig Ágnes kiszemelt jövendőbelije, Konrád meghalt egy vadászbalesetben. Ezután Ágnes visszatért cseh földre, és az akkoriban már híres doksonyi (Doksany) kolostorban élt hatéves koráig. A két kolostorban eltöltött időszak meghatározónak bizonyult Ágnes későbbi életére nézve, ekkor kapja meg ugyanis egyházi műveltségének alapjait, elmélyül hite és megerősödik hajlama a szemlélődő, ájtatos életmódra.
Közben folytak a diplomáciai tárgyalások a cseh királyi udvar és a Staufok közt: Ottokár király II. Frigyes német-római császárral szándékozott elmélyíteni kapcsolatát, ezt megerősítendő, legkisebb lányát a császár fiának, a későbbi VII. Henriknek szánta hitvesül. Ágnes ebben az időben kerül Bécsbe, Babenberg VI. Lipót udvarába, hogy ott elsajátítsa a német udvari szokásokat, kultúrát és természetesen a nyelvet. A sors és a diplomáciai intrika azonban ismét közbeszólt, mivel a cseh királylány helyett a Stauf-utód Lipót leányát vette el feleségül – korabeli források alapján kényszerből. Hogy teljes legyen a kép a kérők soráról, meg kell még említeni azon koronás fők nevét is, akik – legalábbis elvben – sikerrel pályáztak (volna) Ágnes kezére: az egyik az angol király, III. Henrik fia a Plantagenet-házból, a másik pedig maga II. Frigyes császár. Harmadikként pedig ismét feltűnt a kérők sorában az időközben fiatalon megözvegyült VII. Henrik, Frigyes fia is. Kérők sora ostromolja tehát Ágnest, ő azonban – ma így mondanánk – besokall a kezére pályázók rohamától, és egyre inkább elmélyül benne a minden bizonnyal fokozatosan érlelődő elhatározás, mely szerint feladja a világi életet és kolostorba vonul.
FERENCES LELKISÉG ÉS SZOCIÁLIS ELKÖTELEZETTSÉG
Döntését elősegítette az a tény, hogy apja, Ottokár király már nem élt, utódja pedig, I. Vencel teljesen szabad kezet adott szeretett nővérének, és meghagyta neki a döntési jogot. Ágnes a pápától kért egyházi engedélyt ahhoz, hogy kolostort és ispotályt alapíthasson Prágában, ahol aztán egész hátralévő életét töltötte. A kérők hadát és a világi életet elutasító királylány a kolostoralapítás előtt ismerkedett meg Szent Ferenc tanaival, melyek nagy hatást gyakoroltak rá, Szent Klára (akivel egyébként levelezésben állt) aszketikus életével együtt. Nem csoda hát, hogy – Vencellel közösen – ferences kolostort alapít (1232), méghozzá kettős kolostort, egyet a női, egyet pedig a férfi szerzetesek számára. Ezzel egy időben került sor az ispotályalapításra is, mely a maga nemében egyedülálló és az első ilyen jellegű kezdeményezés volt nem csupán Prágában, de egész Csehországban. Bátyja, I. Vencel teljes mértékben támogatta nővére kezdeményezését, és nem csak elvi síkon, hanem anyagilag is.
Mind a kolostoregyüttes, mind pedig az ispotály igazi „sikertörténetnek” számított már az alapítást követően, hiszen a krónikák feljegyzései szerint a cseh nemesi családok leányai közül sokan kérték fölvételüket a kolostorba. Az ispotály alapítása pedig – megint csak modern kifejezéssel élve – Ágnes szociális érzékenységét bizonyítja, és elkötelezettségét az elesettek segítése iránt. Időközben kiterjedt levelezésbe kezdett a pápai udvarral, az eredetileg meglehetősen szigorú klarissza regula némi enyhítését kieszközlendő, ami elsősorban a böjt szigorúságára és a ruházatra vonatkozott. (Ágnes az itáliainál zordabb prágai éghajlatra hivatkozva szerette volna elérni, hogy a pápa enyhítsen a böjt és a ruházat szigorú előírásain.) Miután sikerült a pápától a regulaenyhítést kieszközölnie, újabb kéréssel fordult hozzá: az ispotályban szolgáló testvérek összefogása érdekében lovagrend alapítását szerette volna elérni. Az erre vonatkozó bullát 1237-ben állították ki a pápai udvarban, és ezt követően alakulhatott meg a Piros Csillagos Keresztesek Lovagrendje (Rytířský řád křížovníků s červenou hvězdou), mely az egyetlen cseh alapítású, kimondottan betegápolással foglalkozó lovagrend.
Ágnesről szólva el kell mondani, hogy nemcsak Prága egyszerű és többnyire szociálisan rászoruló rétegeiben volt népszerű, hanem a királyi családban is. Nem szakította meg ugyanis kapcsolatát a királyi udvarral a későbbiekben sem, feljegyezték róla például, hogy több ízben betöltötte a békéltető fél szerepét, amikor az uralkodóházon belül ellentétek támadtak, elsősorban hatalmi harcokból kifolyólag. Meg kellett azonban élnie a Přemysl-ház kihalását és Csehország első hanyatlását, miután Habsburg Rudolf legyőzte II. Přemysl Ottokár cseh királyt a morvamezei csatában (1278).
A szent életű királylány 1282-ben halt meg az általa alapított kolostorban, és ott is temették el. Sírja egyfajta zarándokhellyé vált (egészen a 15.század első felének huszita háborús időszakáig), legendák keletkeztek ugyanis az ott végbement csodás beteggyógyulásokról és egyéb csodákról. Számos esetben a sírjához elzarándokoló és ott hozzá őszintén imádkozó betegek nyertek enyhülést testi bajaikra. Mai szemmel kicsit furcsának tűnik az a „megoldás“, amikor olyan vizet itattak a beteggel, amibe előzőleg belemártották Ágnes megmaradt haját, de olyan eseteket is följegyeztek, amikor a szent életű királylány földi maradványai közül egy-egy csontdarabot borban áztattak, majd ezt a „gyógyitalt“ elfogyasztva jöttek rendbe sokan. Földi maradványai egyébként a huszitizmus zűrzavaros időszakában tűntek el. Ez a tény mindenképpen hátránnyal volt a szentté avatási eljárás megkezdésére és sikeres lefolytatására. Számos igyekezet után 1874-ben került csak sor a boldoggá avatásra, és igencsak későn, 1989. november 12-én a szentté avatásra.
MEGEMLÉKEZÉSEK
Az Ágnessel kapcsolatos csodákat František Beckovský tudós gyűjtötte össze és foglalta kötetbe 1701-ben, aki a piros csillagos lovagrend tagjaként fontosnak tartotta a rendalapító emlékének ápolását. A könyvet tavaly a rend jóvoltából újra kiadták, címe – a barokk korhoz hűen – meglehetősen bonyolult: „A mennyei Kedves szeretett Mátkája boldog szűz Ágnes” (eredetiben pedig „Milá choť nebeského Miláčka blahoslavená Anežka panna”). Beckovský ebben a művében idézi kora egyik magas rangú főpapjának szavait: „Nyugalom és szerencsés időszak köszönt be majd cseh földön, ha az ország lakói megtalálják Ágnes földi maradványait”. Ez a kijelentés azért fontos, mert most, hogy a Cseh Katolikus Egyház a 2011. március 3-tól a 2012. március 25-ig terjedő időszakot Prágai Szent Ágnes-évnek hirdette meg, ismét felerősödött az igyekezet a földi maradványok felkutatására – sajnos sikertelenül.
Csehországban egyébként igyekeznek odafigyelni Ágnesre: kétnapos konferenciával, egy vaskos és reprezentatív monográfiával (Helena Soukupová: Anežský klášter v Praze /A prágai Ágnes-kolostor/), számos előadással és egy nagyszabású kiállítással tisztelegnek a múlt iránt érdeklődő csehek emléke előtt. A Cseh Posta emlékbélyeggel és első napi borítékkal járult hozzá az emlékév méltó megünnepléséhez. A cseh közszolgálati rádió Leonardo állomása szinte heti rendszerességgel közöl híreket, beszámolókat az Ágnes-évvel kapcsolatban, és természetesen a világhálón is naprakészen tájékozódhatnak az érdeklődők, mégpedig a www.muzeumkarlovamostu.cz oldal „Svatá Anežka Česká” almenüjében (az oldal nyelve a cseh mellett angolul is elérhető). A magyar olvasók figyelmét a 2011 novemberében megnyílt kiállításra szeretném felhívni, melynek címe: „Szent Ágnes – királylány és szerzetesnő” (Svatá Anežka – princezna a řeholnice). Helyszíne az egykori, Ágnes által alapított kolostor, témája pedig nem csupán az ő személye és munkássága, hanem rajta kívül Szent (sziléziai) Hedvig és Szent Erzsébet élete is, akik kortársai voltak, és akik Csehországban éppoly kevéssé ismertek, mint a magyar nyelvterületen Prágai Szent Ágnes. A kiállítás 2012. március 25-ig megtekinthető, ajánlom jó szívvel minden olyan, a történelem iránt érdeklődő egyénnek, akinek útja Prágába vezet az elkövetkező időszakban.
TÁTYI TIBOR