egyházfórum
ALAPÍTVÁNY
KIADÓ
FOLYÓIRAT

Előszó - 28. évfolyam 2. szám

XVI. Benedek pápa lemondása találgatások sorozatát indította el döntése okairól. Míg idehaza az egyház közeli média meglehetősen visszafogottan, a pápa egészségi állapotával magyarázta a szokatlan lépést, addig a független tömegtájékoztató eszközök a Vatikánt is átszövő botrányokról, anyagi és szexuális visszaélésekről számoltak be, amelyeket a leköszönő egyházfő már nem tudott kezelni. Létrehozott viszont egy háromfős bíborosi bizottságot, amely egy több száz oldalas dokumentumot állított össze a Vatikánban uralkodó botrányos állapotokról, és azt átadta a pápának. Ennek a bizottságnak volt egyik tagja Jozef Tomko kuriális bíboros, aki révén magyar és szlovák szál is kerül a vatikáni történetekbe. Egyebek mellett ennek megyünk utána súlyponti rovatunkban.

Bővebben...

Politikai arrogancia és egyházi haszonlesés

2013. augusztus 1-én lépett életbe a módosított egyházügyi törvény. Köztudott, hogy az alig két éve elfogadott eredeti változat nem állta ki az alkotmányosság próbáját. A kormánypárti képviselők feltehetőleg úgy vélték, jó munkát végeztek, ezért néhány napon belül lényegi változtatás nélkül újra elfogadták a jogszabályt. Több hazai és külföldi szervezet azonban továbbra is aggályosnak találta, hogy politikai alapon születik döntés arról, mely vallási közösségek kapják meg a jelentős privilégiumokkal járó egyházi státuszt. Az Alkotmánybíróság idén februárban ismét megsemmisítette a törvény azon rendelkezéseit, amely szerint a Parlament dönthet egy vallási közösség egyházként történő elismeréséről, kizárva a jogorvoslat lehetőségét. A Fideszes és a KDNP-s képviselők azonban érdemi egyeztetés helyett – immár a negyedszer – az alaptörvény módosításához folyamodtak: alkotmányba emelték a vitatott passzust, kizárva ezzel az Alkotmánybíróság további vizsgálódásának lehetőségét.

Bővebben...

„Ki vagyok én, hogy ítélkezzem”

 Mottó: „Boldog ember az, aki (…) csúfolódók székében nem ül.” Zsoltárok 1:1

Az elmúlt napokban számos alkalommal megjelent a médiában Ferenc pápa homoszexuálisokra vonatkozó kijelentése: „ki vagyok én, hogy ítélkezzem”. Az ilyen típusú beszéd nem csupán azért hangzik furcsán, mert pápa ilyesmit még nem nagyon mondott, hanem azért is, mert hazánkban inkább gúnyolódó, lenéző kontextusban emlegetik a homoszexuálisokat.

Végiggondoltam, hogy ez utóbbi jelenség hova „fejlődött” és mennyire burjánzott el mifelénk. Lássuk!

Gondoljunk Kerényi Imre miniszterelnöki megbízott kijelentésére arról, hogy „a Nemzeti Színház nem a buzikról fog szólni”. Őt Kosa Lajos, a kormányzó párt egyik alelnöke követte, amikor a Nemzeti Színház új igazgatóját azzal búcsúztatta, hogy „túlságosan meleg helyzet” esetén visszavárják Debrecenbe. Később pedig egy miniszterelnök-helyettes, Semjén Zsolt vette védelmébe ezeket a megnyilvánulásokat. És ha ez nem volna elég, eszünkbe juthat, hogy a Balog Zoltán vezette Emberi Erőforrások Minisztérium Arany Érdemkereszttel tüntette ki Petrás Józsefet, a Kárpátia zenekar énekesét, aki koncertjein kiabálva osztja meg a homoszexuálisok kihalását vizionáló gondolatait.

Bővebben...

Részlet emlékirataimból


Gedachteniskerk Rotterdam1948 szeptemberétől, a tanév kezdetétől a műegyetemi légkört az országos egyházellenes párthadjárat határozta meg.
Mindszenty bíboros személyes kiállása egyre fokozódó feszültséget hozott létre. Kb. novemberben lett kiadva a pártutasítás, hogy évfolyamgyűléseken Mindszentyt rágalmazó propagandával kell befeketíteni, és a hívő egyetemistákat megfélemlítéssel vele szembeállítani. Egy ilyen évfolyamgyűlésen történt, hogy mikor egy betanult propagandista a legocsmányabb jelzőkkel illette a bíborost, felugrottam a helyemről, és harsány hangon félbeszakítottam a propagandistát, kb. ezekkel a szavakkal: „Kikérem magamnak az egész évfolyam nevében, a műegyetemisták és az egész magyar nép nevében, hogy az Apostolok egyik utódjáról, a magyar egyház fejéről ilyen útszéli hangon beszéljenek!”

Bővebben...

Lépést tartani az idővel

Időközben sok területre érvényes, hogy már más idők járnak. XXIII. János pápa az ilyen változásokban Isten Lelkét és egyikben-másikban az „idők jeleit” vélte fölfedezni, amelyek Isten akaratát mutatják meg. A lelkipásztori konstitúció magáévá tette ezt a szemléletet: „Isten népe a hittől indítva, mellyel hiszi, hogy az Úr Lelke, mely betölti a földkerekséget, vezérli az eseményekben, szükségletekben és vágyakban – melyekben korunk embereivel együtt részesedik –, próbálja fölismerni, hogy közülük melyek Isten jelenlétének vagy tervének igaz jelei” (GS 11). A zsinat alatt megjelent a „Pacem in terris“ kezdetű (1963) enciklikában a pápa „korunk jelei” közül hármat tett szóvá, amelyeket az egyháznak hittel kell értelmezni: a népek felszabadulási törekvéseit, a munkások igazságosság utáni vágyát és éppen a nők új öntudatát. Az egyháznak föl kell ismerni, hogy mit üzen neki Isten ezeken a jeleken keresztül. A pápa Jézusról vett példát, aki azt mondta a farizeusoknak, hogy ugyan jól tudják értelmezni az időjárási jeleket, de kevésbé az idők jeleit:

Bővebben...

egyszaKözhasznúsági jelentéseinkhez kattintson ide.

Új adószámunk:
19667908-1-43