egyházfórum
ALAPÍTVÁNY
KIADÓ
FOLYÓIRAT

A Világ-nézet internetes rovatban olyan publicisztikákat közlünk, amelyben szerzők röviden reagálnak egyes, közeli és távolabbi világunkban zajló és közérdeklődésre számot tartó folyamatokra, lehetőleg érvényesítve az „egyházfórumos”, zsinati látásmódot.

Világ-nézet

A halál – büntetés?

Nyugati civilizációnkban tabutéma a halál. Sokan még gondolni sem akarnak rá, nemhogy beszélni, olvasni róla – írja Beszéljünk a halálról címűesszéjében az orvos-író Bitó László. Ennek egyik okát a vallásokban látja.  A sokistenhívő vallások felfogása, a halál isteni büntetésként való szemlélete bekerült az egyistenhívő zsidó-keresztény gondolatkörbe is.  Isten kiűzi az Édenkertből az első emberpárt, nehogy a tudás fája után „szakasszon az élet fájáról is, hogy egyék és örökké éljen”. Máig ható felfogás a halált elkerülhetetlen rossznak tekinteni.  A halált az élet kiteljesülésének, természetes befejezésének tekintő szerző csak arról feledkezik meg, hogy a keresztény felfogás középpontjában a szenvedésével és halálával a megváltó és feltámadt Jézus alakja áll, aki arra hív mindannyiunkat, hogy sorsában osztozva művének folytatói, részesei legyünk.

Bővebben...

Elvisznek a migránsok

Megyek a Rákóczi úton, és egyszerre egy mellettem menő jólöltözött anyuka így kiált az előre szaladó csemetéje után: „Állj meg, mert elvisznek a migránsok!” Tulajdonképpen a pirézekkel ugyanúgy rémisztgethetett volna. El kell ismernem, a kormány propagandáját tervező szakemberek csakugyan remek munkát végeztek: az Európát fenyegető szörnyű migránsoktól csakugyan sokan rettegnek. Kezdetben voltak a „megélhetési bevándorlók”, akik elveszik a magyar emberek munkáját. Ez nem volt túlságosan hatásos, már csak azért sem, mert az ötlet másodlagos frissességű; egyszer már használta az MSZP, amikor 2004-ben a kettős állampolgárságról tartott népszavazáskor a hirtelen megjelenő tömeges munkavállaló rémképével riogatott. Az is hamar kiderült, hogy a menekültek nem akarnak itt maradni, tehát nem veszik el a magyar emberek kenyerét. Viszont szükség van a veszély tudatára, ugyanis a veszély tudata összezárja a kormányt támogatók táborát, mert aki vészhelyzetben bármit számon kér a kormányon, az az élet-halál harcot vívó kormányt gyengíti, vagyis végső soron hazaáruló.

Bővebben...

Magyar Szentföld és a kis magyar szentföldek

1993-ban Mészáros József, a hernádkércsi plébános (mint barátom barátjának barátja) invitált ismeretlenül is nagy bizalommal, hogy a Magyar Szentföldre általa összehívott fiataloknak szóljak a példaképekről és az értékekről. A hernádkércsi Szentföld egy hónappal azelőtt debütált, amikor - az elfogyasztott virsli alapján - hét-nyolcszáz fősre becsült gyereksereg érkezett a háromszáz lelkes faluba a környékről, legitimálni a nagy vállalkozást. Ott jártamkor ugyan csak negyvenen érkeztek, de a virsli kétszáz főre is elég volt. A 67 éves, de még robosztus plébános borongós hangulata akkor kezdett oldódni, amikor a negyven fiatal elszántan nekivágott a négyszeres-ötszörös túlerőben lévő virslinek. Így aztán már nyugodtan magukra hagyhattuk őket, mehettünk megnézni a Magyar Szentföldet. A kőhíd már elkészült, és már három méter magasan áll a bástya („ahonnan majd a fanfárok szólnak”), és majdnem kész volt már az őrtorony is (ahol "római katona vagy negyvennyolcas honvéd fogadja majd a zarándokokat"). A többit már semmiség volt hozzáképzelni: a bazilikát a magyar szentek pantheonjával (rögvest Örkény Magyar Pantheonja jutott eszembe a Hubaer Sándor emlékkiállítással, és az odalátogató - talán éppen hernádkércsi - iskolásokkal), a Jézus életét bemutató harminchárom (!) kápolnával, a török fürdővel, a sziklákkal. "Nagyon szeretem a sziklákat és a robosztus dolgokat", mondogatta a plébános, majd megkérdezte, hogy én is őrültségnek tartom-e a plánumot. Mint a Reformvár és az Egyházashely utópiák lökött szerzője határozott igennel válaszoltam.

Bővebben...

Ruganyosság és emberség

Boross tanár úrnak Ruganyos volt a gúnyneve. A ruganyosságosságot - okkal, joggal - tőlünk, ötödikes-hatodikos osztályától követelte. Ő maga nagyon törékeny volt. És nagyon szegény. Mindegyik ruhadarabja a más-más tanártársától származott, s mint általában a szegény embereken, rengeteg réteg ruha volt rajta télen-nyáron. Állítólag neves őszibarack-nemesítő volt, akit éppen a Micsurin-korszak kárhoztatott arra, hogy növénytant tanítson nekünk, osztályfőnökként pedig ruganyosságot és emberséget. Ez utóbbit mindig ordítva. Engem nagyon szeretett, s mint nemesített gyümölcsöt magával vitt a családlátogatásokra. Jó néhány osztálytársam a mintapéldány előtt kapott verést. Másnap meg én tőlük. Az osztályfőnöki órák még kuszábbak, áttekinthetetlenebbek és reménytelenebbek voltak, mint a szaktárgyiak. Kivéve azokat az ihletett pillanatokat, amikor a sok-sok réteg kabát, mellény, szvetter alól - bizonyítva, hogy a Ruganyos nem csak afféle hagymahéj - előkerült a lényeg, egy gyűrött papírdarab, és arról felolvastatott egy verset, ezúttal halkan, a végén felzokogva.

Bővebben...

Pápai kezdőrúgás

A hamarosan megjelenő Ferenc pápa legendárium című könyvemben szereplő legendák egyikében Kiss Rigó László szeged-csanádi megyéspüspök - úgy is mint a magyar katolikus papok labdarúgó válogatottjának egykori középcsatára és a gyulai Katolikus Labdarugó Akadémia alapítója - meghívja Ferenc pápa kedvenc csapatának a Buenos Aires-i Club Atlético San Lorenzo de Almagronak öregfiú csapatát, hogy a pápa máig kedvencei megmérkőzzenek a magyar papi válogatottal. És láss csodát, legendámban kedvenc csapata és labdarúgó oltártestvérei kedvéért maga Ferenc pápa is elkíséri az öregfiúkat, és a kezdőrúgásra is vállalkozik. A meccs eredményét természetesen nem árulom el, és az egészet elsősorban azért hoztam szóba, hogy érzékeltessem, nem vagyok Kiss-Rigó püspök ellendrukkere. Még lélegzetelállító öngólja után sem.

Bővebben...

Saul fia sorstalansága

- Most már nem csak a holokauszt-regények, hanem a holokauszt-filmek között is egy magyar került az élre, miután Nemes Jeles László első játékfilmjét, a Saul fiá-t is beválogatták a cannes-i aranycsapatba.
- Méghozzá azzal, hogy a magyar rendező egyszerűen bemerészkedett a krematóriumba.
- Vagyis a pokolba, és ami a legszörnyűbb nem is dantei, nem is mitikus, hanem majdhogynem dokumentalista szenvtelenséggel.
- És éppen ez okozta a nézőnek a szenvedést, amit én, bevallom, alig bírtam ki, de végül is, mondhatnám szerencsémre, afféle tisztítótűz lesz számomra.
- Vagyis szenvedés és megtisztulás.
- Bármilyen furcsa, még mennyország is van ebben a filmben, a legvégén megjelenik a csupa-természet, csupa-élet erdő, ahol ugyanis halomra lövik őket, mégis - a kisfiút megpillantva - ott mosolyodik el Saul, egészen emberi módon.
-Számomra ez a film Elie Wieselt igazolja, aki szerint „a gondolkodó keresztény tudja, hogy Auschwitzban nem Isten, hanem a kereszténység halt meg, és szerinte azért tudunk imádkozni Auschwitz után, mert ott is folyt imádság”.

Bővebben...

egyszaKözhasznúsági jelentéseinkhez kattintson ide.

Új adószámunk:
19667908-1-43