egyházfórum
ALAPÍTVÁNY
KIADÓ
FOLYÓIRAT

A Világ-nézet internetes rovatban olyan publicisztikákat közlünk, amelyben szerzők röviden reagálnak egyes, közeli és távolabbi világunkban zajló és közérdeklődésre számot tartó folyamatokra, lehetőleg érvényesítve az „egyházfórumos”, zsinati látásmódot.

Világ-nézet

Falak vagy hidak?

A menekültkérdés közel egy éve megoldhatatlannak látszó feladat elé állítja az Európai Unió vezetőit és a tagországok kormányait. Az érvényes szabályozás eleve betarthatatlan volt: a gazdasági és politikai válságba süllyedő Görögország nem volt képes ellenőrizni a magyar-szerb szakasznál tízszer hosszabb tengeri határát Törökország felől, és nem volt felkészülve egymillió menekült regisztrálására sem, a késve fölajánlott segítséget pedig a nemzeti szuverenitásra hivatkozva sokáig elutasította. Ha Hellász még képes is lett volna minderre, akkor sem volt fölkészülve arra, hogy az összes menekülnek szállást és ellátást biztosítson, amint ezt az érvényes előírások szintén megkövetelik. Azt tette, amire tőle tellett: továbbintette a vonuló tömegeket, akárcsak Magyarország, és később Horvátország és Szlovénia is, jó üzlethez jutatva ezzel az embercsempészeket, és nagy számban lehetővé téve úti okmányok nélküli, ezért ellenőrizhetetlen személyek beszivárgását is, amit osztrák és német oldalról már régen fölpanaszoltak.

Bővebben...

Közoktatás: az egyházi iskolák felelőssége

Ez egy alapvetően naiv írás. De tudjuk: boldogok a lelki szegények.

A sajtó figyelmes olvasója meggyőződhet arról, hogy hazánkban számos alapvető ügy, intézmény, szolgáltatás súlyos problémákkal küzd (egyesek szerint), illetve csődben van (mások szerint – talán ezek az őszintébbek). Ebben az évben – melynek negyed része már eltelt – az oktatásról hallottunk legtöbbet. Ennek az a nyilvánvaló oka, hogy ez a legrosszabb, ennek van a legkárosabb hatása a nemzet jövőjére (bár lehet, hogy ebben a megtisztelő szerepben az első helyet az egészségüggyel holtversenyben foglalja el). A kormány a pedagógusok (és a társadalom) tiltakozását komolyan vette: egy-kettőre személycserét hajtott végre, összehozta a megfelelőnek tartott kerekasztalt, annak munkacsoportjait és máris döntéseket hozott (például, mindjárt a tárgyalások első napján, hogy a tankötelezettség felemelése nem időszerű, továbbá, hogy a tankönyvválasztékot nem bővíti). Külső szemlélő nehezen vetheti el azt a gondolatot, hogy a kormány célja az időhúzás, a tiltakozók kifárasztása és a (számára) lényeges princípiumok feltétlen megtartása.

 

Bővebben...

Civilek győzelme az idegenellenes kormánypárt fölött

Február utolsó vasárnapján több népi kezdeményezésről szavaztak Svájcban. A legtöbb figyelmet bel- és külföldön egyaránt az ún. „Végrehajtási iniciatíva” (Durchsetzungsinitiative) kapta, amely a bűnöző külföldiek kitoloncolásának végrehajtására irányult. A tervezet mögött az idegenellenességéről ismert Svájci Néppárt (Schweizerische Volkspartei – SVP) állt. Az utóbbi 25 évben az SVP egy közepes pártból vált a legnagyobb támogatottsággal rendelkező jobboldali néppárttá és így a svájci politikai paletta legjelentősebb tényezőjévé, amely két miniszterrel is képviselteti magát a többpárti svájci kormányban. Népszavazási kezdeményezésük korántsem volt esélytelen, tekintve, hogy Svájc lakosságának ma már több mint a harmada migrációs háttérrel rendelkezik, amit az alpesi ország polgárainak növekvő része aggodalommal figyel, és persze növekszik a külföldiek által elkövetett bűnesetek száma is. A voksolás eredménye azonban váratlanul egyértelmű lett: ötven százalékkal többen utasították el az iniciatívát, mint ahányan támogatták azt.

Bővebben...

Másodlagos frissesség

Mindenképpen örvendetes a pedagógusok minapi ígéretes felbuzdulása, protestálása és pro-testálása egyaránt, vagyis az, hogy nem csak valami ellen (és persze bővel van mi ellen: kerettanterv, KLIK, öncenzúra-kötelezettség, egyentankönyvű diktatúra), hanem valami mellett is (és, hála Istennek, és a pedagógusok ihletett kreativitásának: akad ötlet, program és stratégia is.) Egy valamit azért hiányolok: heves tiltakozást a másodlagos frissességű pedagógiai jelenségek ellen.

Bővebben...

Feketén-fehéren

Vannak művészeti ágak, amelyek kora ifjúságára a fekete-fehér szemlélet volt a jellemző. Ilyen volt a fotózás, a filmezés és a televíziózás is.  A fejlődés során kinőtték ezt az egyoldalú megjelenítési módot.  Bizonyos értelemben ilyen volt a szépirodalom romantikus korszaka is; hősei vagy gonosz „feketék“, vagy makulátlan „fehérek“ voltak. Ma már jobbára ez is a múlté. Csak egyetlen művészeti ágnak nem sikerült megszabadulni ettől, és ez a köztéri portré-szobrászat, amely a létéhez nélkülözhetetlenül a politika hatalmi és anyagi támogatását igényli. Ennek máig ható eredménye, hogy minden alkotása létrehozásakor esetenként szélsőséges vitákat kavar. Végig követhető szinte az emberiség története a képrombolóktól napjaink Iszlám államáig, és vele párhuzamosan a minél gigantikusabb alkotások elszánt létrehozásáig. (Gondoljunk csak a Kínában nem régen elkészült 35 méteres Mao-szoborra, vagy a lengyel törekévésre, hogy létrehozzanak a Rióban található óriás Krisztus-szobornál egy még nagyobbat.)

Bővebben...

Medicina a letargiára

Vegyük például az iskolát! A nádpálcás, körmösös, papírgaluskás, szamárpados, bezárkás, térdepeltetős, százszorleírandós iskolának is jellegzetes vonása volt a humorral, komikummal, nevetéssel átitatott diákkultúra, mely egyszerre szerves része, alternatívája és lázadozódó oppozíciója a hivatalos oktatásbak, légyen az állami vagy egyházi. Erre a humorra az igazán nagy pedagógusok - Don Boscotól Makarenkoig - mindig építettek, vagyis összeötvözték a komoly nevelést szívük-lelkük derűjével.

Bővebben...

egyszaKözhasznúsági jelentéseinkhez kattintson ide.

Új adószámunk:
19667908-1-43