egyházfórum
ALAPÍTVÁNY
KIADÓ
FOLYÓIRAT

A Világ-nézet internetes rovatban olyan publicisztikákat közlünk, amelyben szerzők röviden reagálnak egyes, közeli és távolabbi világunkban zajló és közérdeklődésre számot tartó folyamatokra, lehetőleg érvényesítve az „egyházfórumos”, zsinati látásmódot.

Az ördög ügyvédje

Az ördög ügyvédje  - 1587-ben vezette be V. Sixtus pápa - (advocatus diaboli) több évszázadon keresztül valóságos jogi pozíció volt a római katolikus egyházban. Isten szolgájaként a szentté avatási eljárásban kellett a jelölt ellen érvelni, ugyanis a bölcs egyházi vezetés okkal-joggal számolt azzal, hogy az Isten ügyvédje (advocatus Dei) is csak ember, és hajlamos „szentül hinni” a jelölt makulátlan életszentségében, akár naiv hittel, akár az önhittség démonától megkísértve. Sokunk bánatára II. János Pál pápa egy eljárásjogi reform keretében megszüntette ezt a sokszorosan bevált pozíciót. A rossz nyelvek szerint - amelyek ugyanúgy szolgálhatják a jót, mint az ördög ügyvédei - az ördög ügyvédjét űző pápa ezért tudott majdnem félezer szentet avatni, míg huszadik századi elődei összesen kevesebb, mint százat.

A rendszerváltás utáni hónapokban a győztes oldalon így fohászkodtam: „Adj, Uram, nekünk ellenzéket!” Ma már hozzátenném: „És az ellenzéknek is adj ellenzéket”. A politikai életben, főleg amikor a képviselőjelöltek kanonizációs perei folynak, ördög ügyvédei nélkül a leghalványabb kétely nélkül kinyilatkoztató önhitt megszállottság hajlamos nézete, véleménye istenítésére. Nyíri Tamás szerint az önhittség démona „zsidó-keresztény származású, hatására a világhódító és diadalmas kereszténység aktívái a „Vagy megtérsz, vagy meghalsz!” attitűdjét felvéve kezdték azt hinni, hogy minden, amit hisznek, tesznek, Ővele együtt teszik, vagyis kezdték Istennek képzelni magukat. A polisz ügyeiben diskurzust folytató és/vagy sportszerűen vitatkozó politikusok helyett fanatikus inkvizítorok jelennek meg a politika országos és helyi porondjain. Szótárukból kitörlődött a „szerintem”, „a nekem úgy tűnik”, a „lehet, hogy”, a „talán mégsem egészen”. Az önmagát a kegyelem állapotában tudó inkvizítor politikus szerint a tévedés közveszélyes és tilos, csak az igazságot szabad hallani. Az önhitt fanatikusan egyszerű és tiszta.

Keservesen hiányoznak a hazai politikai életből (pontosabban: élet-halál harcból) az ördög ügyvédjei, hogy figyelmeztessék a politikai élet ágenseit arra, hogy elsorvadt bennük a megoldatlanságok, a bizonytalanságok és a bonyolult helyzetek elviselésének készsége. Pedig nagyon jól járnának az ördög ügyvédeivel a magukat tévedhetetlennek hívők, ugyanis - mint a Lelkünk démonai és angyalai szerzőjétől tanultuk - a tévedés kútjának mélyén mindig van valami igazság, amire a tévedését belátó felépítheti igazságát. (Amit persze - sportszerűen - majd ugyancsak az ördög ügyvédjével szemben kell majd megvédenie.) Az elbizakodottság nélküli magabiztosságról és az önhittség nélküli önbizalomról lehetne felismerni az igazi politikust, aki azzal is tisztában van, hogy a nagy szenteknek nagy árnyékuk van, de a kisebbeknek is éppen elég.

Kamarás István OJD


Share


Hozzászólások

egyszaKözhasznúsági jelentéseinkhez kattintson ide.

Új adószámunk:
19667908-1-43