egyházfórum
ALAPÍTVÁNY
KIADÓ
FOLYÓIRAT

A Világ-nézet internetes rovatban olyan publicisztikákat közlünk, amelyben szerzők röviden reagálnak egyes, közeli és távolabbi világunkban zajló és közérdeklődésre számot tartó folyamatokra, lehetőleg érvényesítve az „egyházfórumos”, zsinati látásmódot.

Meghamisított kereszténység

 

Sokszor hallunk állami/kormányzati nyilatkozatokban a kereszténységről, mint ami a hatalmon lévők életének és politikájának alapja, keresztény kultúráról, amelyhez ragaszkodnak; új államtitkárság létesítésével védik/mentik az üldözött keresztényeket stb. Legújabban részletezve is halljuk: „a második világháború óta a magyar népnek, a magyar egyházaknak nem volt olyan lehetősége, hogy ilyen támogatást kapjon.” Az első mondatban leírt állítást politikusok hirdetik, alkalmazzák intézkedéseikben; a másodikat a hódmezővásárhelyi plébános beszédét bemutató TV-közvetítésben hallhattuk-láthattuk.

Dicséretes nyilatkozatok, állítások. Életünk – sokunknak – a kereszténység, kultúránk a keresztény kultúra. Csakhogy. A kereszténység sem nem kormánynyilatkozat, sem nem anyagi támogatás. Röviden: hit és erkölcs. És hiszem, hogy minden erkölcstelen cselekedet végső soron azon alapszik, hogy ember gyűlöl más embert.

A jelen rendszer, vezetője és korifeusai, sokat tettek, sikerrel, a gyűlöletért. Gyűlöljük a migránst! Gyűlöljük a Sorost! Gyűlöljük az NGO-kat! És valóban: a nemzet jelentős része gyűlöli a kijelölt gyűlölendőket. És, ha már megtanulta a gyűlöletet, honfitársunk gyűlöl mindenkit, akit gyűlölni van kedve. Szinte csodáljuk, hogy – hasonlóan az 1984 című regényben leírtakhoz – nem vezették még be a gyűlölet 2 percét.(Tévedtem. Ha államilag előírt kötelezettségként nem is, önként megjelent a gyűlölet. Például egy hűvösvölgyi sétaút padjain, tábláin ilyen feliratokat olvashatnak az arra járók: „Lőjj egy sz… migránst” – lásd a Kirándulás a gyűlölet ösvényén című webhelyet. Egyébként, George Orwell 1984 című regényében a nép ellensége, Emmanuel Goldstein ellen tartanak naponta kötelező gyűlölet két percét Óceániában, amire, mondhatnánk, remekül rezonálnak a Sorost ábrázoló-szidalmazó óriásplakátok.) Hogyan értékelhetjük másképpen keresztény frázisok hangoztatását gyűlölet terjesztése közben, mint a kereszténység meghamisítását?

Reménykedjünk abban, imádkozzunk azért, hogy az egyházi hierarchia képviselői felismerjék a hamisítást. Többen nem ismerték még fel. Hallottam olyan atyáról, aki a gyóntatószékben a Soros-tervet emlegette. Németh László plébánost idéztük már. De számtalan példán láttuk, a történelemben is, hogy az egyház kénytelen volt szakítani egy korábban baráti államhatalommal. Az egyházhoz már akkor is közel álló Morus Tamás elfogadta VIII. Henrik kancellári megbízását – ám amikor kellett, szembefordult vele; ami vértanúságához vezetett. Talán Németh plébános úr is be fogja látni, hogy a kapott anyagi támogatás nem az ő egyházát, az ő hitét támogatja.

Az utóbbi 7–8 évtizedben az egyházak/vallások nehéz korszakot éltek. A „szocializmus” éveit egyfajta egyházüldözésként jellemezhetjük. „Egyfajta” egyházüldözésként, mert egyvalamit nem üldöztek expliciten: nem foglalkoztak azzal (legalább is városokban nem), hogy valaki él-e vallásos életet; azzal, hogy ki miben hisz, miben nem, ki jár templomba, ki nem, azzal a hatalom nem törődött; keresztény (vagy más) vallása szerint bárki nyugodtan élhetett. Ma a helyzet egészen más. Mindenféle kormánypolitikusi megnyilatkozás csöpög a keresztény frázisoktól. Ugyanakkor: féktelen propagandával gyűlöletet hirdet, méghozzá ugyanaz az ember, ugyanaz az apparátus, aki/amely következő mondatával kereszténységét bizonygatja. Számos példa mutatja, hogy – a rengeteg pénzbe került – propaganda vetése meghozta bőséges termését. Bizonyára mindenki ismeri az őcsényi esetet. Az 1. lábjegyzetben idézett webhely ugyancsak mutatja a propaganda hatását. Nagy kérdés, hogy mi kártékonyabb: ha ellenségünktől kell üldözést szenvednünk, vagy ha (állítólagos) hitbeli testvérünk harsogó hamisításával szembesülünk rendre.

Folytatva: miért látnák be az egyház vezetői, hogy szembe kell fordulniuk a jelen hatalommal? Megszállottként hiszek abban, hogy a papi rend tagjai hivatást éreztek erre – úgy is mondhatnám, hogy Isten hívását követve választották ezt az életet; bizonyára Németh László is. Lehetetlen, hogy mindegyikük vagy akár csak többségük elfogadná az erkölcs megcsúfolását, megnyugodva a frázisok hallgatásában. Többen elindultak már ezen az úton. A református egyház Állásfoglalást adott ki (Lásd http://reformatus.hu/mutat/14629/) a választásokkal kapcsolatban, amelyből fél mondatot idézek: „Arra biztatunk, hogy ne támogassanak olyan programot, mely megkérdőjelezi a parlamentáris demokrácia alapértékeit, és társadalmi békétlenséget szít”(kiemelés tőlem). Több katolikus főpap is felszólalt a békétlenség ellen, a szolidaritás mellett. Újévkor a pápa felhívása alapján a Szent Egyed Közösség fáklyás felvonulást tartott, „Tegyük Budapestet a béke műhelyévé jelszóval” – mely jelszó tudatosan szemben áll a folyamatosan hirdetett háborús hangulattal. (Meg kell jegyeznem: az eseményről az Indexből és a Bonum TV-ből értesültem; a szentmiséken felolvasott templomi hirdetések között nem szerepelt az egymást sűrűn követő ünnepek egyikén sem. Meg, ahogy hallom, több más templomban sem.)  A pápát a hatalom egy rangos (és hangos) képviselője által ért – nevezzük így – szidalomra a Magyar Kurír főszerkesztője (2017. július 18-án) részletes és igen megfontolt értékelést írt – mely egyebek között a következőt is tartalmazza: „De azt hiszem, ésszerű megfontolásokkal itt és most nem tudunk semmit „cáfolni”. Abban a mocsárban, ahonnan az említett, gondolatnak nem nevezhető szavak felbugyognak, nem kíváncsiak az érvek mentén következetesen megfogalmazott véleményekre…” Talán ezek a kedvező reakciók kezdeti példái lesznek egy lassanként általánossá váló fordulatnak az egyházak megszólalóinál. Ennek eredménye a kívánatos re-evangelizáció lehet, mely megakadályozná, hogy a szándékosan szított gyűlölet, szeretetlenség véglegessé váljon.

Hogy meddig terjed gyűlölet egy-egy kitalált ellenség ellen? Meddig marad meg az állandósult háborús hangulat? Megszüntethető az elterjesztett gyűlölet? Mikorra? Elmúlik, ugyanolyan gyorsan, mint ahogy elterjedt? Vagy fennmarad 150–200 évig, mint Márquez tábornok-urának pályája-hatalma? Ki tudja (Lásd Gabriel García Márquez, A pátriárka alkonya)? És még mennyi társadalmi probléma marad! Ki fogja ezeket felszámolni? És mikorra?

Frigyes István


Share


Hozzászólások

egyszaKözhasznúsági jelentéseinkhez kattintson ide.

Új adószámunk:
19667908-1-43