egyházfórum
ALAPÍTVÁNY
KIADÓ
FOLYÓIRAT

A Világ-nézet internetes rovatban olyan publicisztikákat közlünk, amelyben szerzők röviden reagálnak egyes, közeli és távolabbi világunkban zajló és közérdeklődésre számot tartó folyamatokra, lehetőleg érvényesítve az „egyházfórumos”, zsinati látásmódot.

Tehertételek vagy erőforrások

A tusványosi napok megnyilatkozásait mindig megillető figyelem egyik csemegéje ebben az évben a magyarság határon túl élő roma közösségeinek élethelyzete volt. Átlagosnál nagyobb érdeklődést váltott ki az emberi erőforrások miniszterének erre vonatkozó, az anyaországi érintettségre utaló felvetése. Sok blogban jelent meg pro vagy con vélemény, a trollok lendületesen köszörülték nyelvüket egymáson. Egy szélesebb kitekintésű interjúban (Élet és Irodalom, 2017.08.04. p7) az újságíró, Széky János felidézi Balog Zoltán megállapítását (»nem lehet tudni, a határon túli magyar romák tehertételt, vagy erőforrást jelentenek-e«). Ravasz Ábel, a szlovák romaügyi kormánybiztos pontosít (tudomása szerint a miniszter azt mondta, hogy »még nem döntöttük el«). A kormánybiztos véleménye szerint a két „szörnyű” változat közül az utóbbi az aggályosabb, egy néhány nappal később kiadott közleményben pedig kifejti, hogy szerinte a miniszter dilemmája valójában nem létezik.

 

A nyomtatott és a digitális sajtóban kibontakozó eszmecsere a kérdés (bármelyik változata) és a lehetséges válaszok iránt érdeklődők igényeit valószínűleg kielégítette, ezért ismertetésére talán nincs szükség. Egyetlen észrevétellel azonban érdemes lehet kiegészíteni. Ez magát a látásmódot illeti, csak alkalmazottságában kötődik a miniszter szavaihoz.

A tehertétel/erőforrás összevetés (ha tetszik, dilemma) a közgazdasági gondolkodásban szokásos költség/haszon (cost/benefit) megfontolással rokon mérlegelési szempont. Természetesnek találjuk, és annak tarthatjuk is azt a megközelítést, amely a rosszat és a jót valamilyen konkrét érdek tengelye mentén különbözteti meg. Biblikus észjárást követünk, amikor erre törekszünk, és örülünk, sőt büszkék vagyunk, ha sikeresnek bizonyul a döntésünk. E megközelítés azonban implicit módon magában hordoz egy megelőző, másik döntést is.

Nem a rossz és a jó megkülönböztetésének privilégiumával szembesülő paradicsomi becsvágy kései átélésére gondolok, hanem a döntésben érintettek közötti viszonyokra. Lehetségesek ugyanis olyan helyzetek, amelyekben ezek jellege, szorossága is befolyásolja a mérlegelés eredményét.  Kitüntetetten ilyenek például a sorstársi, vagy a családi (házastársak, vagy szülők és gyermekeik közötti) kapcsolatok, sokféle megpróbáltatásban. Különösen azok a viszonyok érdekesek, amelyekben még dönthetünk is arról, hogy van-e, és ha igen, milyen és mekkora közünk legyen azokhoz, akiket döntéseink érintenek.  

Tapasztaljuk, hogy ilyen esetekben nem csak vagylagos, hanem isleges döntések is születhetnek, ha a kapcsolatot a szeretés valamilyen változata és intenzitása is átszövi. Az üzleti, befolyásgazdálkodási racionalitás érdekvezérelt bánásmódját „eltorzíthatja” a humánum, horribile dictu a keresztény világnézet. A krisztuskövető észjárás pedig küldetésszerűen is kereshet olyan döntési lehetőségeket, amelyekben a tehertétel elfogadása és az erőforrás kiművelése szintézisben bontakozhat ki.

Miért ne tételezzük fel, hogy a miniszteri válasz mindkét változatában rejtezik ilyesféle esély? A tudás korlátait tágítgató latolgatás és érdekvezérelt döntés-előkészítés is szembesülhet egy sejtéssel. Lehet közünk a határon túl élő, magyarajkú roma közösségekhez (is), sőt – ha nem azt ismertük volna fel, hogy van – dönthetünk úgy, hogy legyen, professzionális tehertétel/erőforrás vizsgálatok eredményére alapozott döntéseinket messze megelőzve.

Scharle Péter


Share


Hozzászólások

egyszaKözhasznúsági jelentéseinkhez kattintson ide.

Új adószámunk:
19667908-1-43