egyházfórum
ALAPÍTVÁNY
KIADÓ
FOLYÓIRAT

A Világ-nézet internetes rovatban olyan publicisztikákat közlünk, amelyben szerzők röviden reagálnak egyes, közeli és távolabbi világunkban zajló és közérdeklődésre számot tartó folyamatokra, lehetőleg érvényesítve az „egyházfórumos”, zsinati látásmódot.

Kiáltás

„Békés keresztény embernek viszket a tenyere…”

(Orbán Viktor, 2017. Húsvét)

E sokat idézett mondásnak az eleje nekem talán fel sem tűnt mikor hallottam, vagy egyszerűen elfelejtettem. Akkor vésődött emlékezetembe, amikor a sok – rádióban, TV-ben – idéző közül egyik elején kezdte, a békés keresztényekkel. Akkor határoztam el, hogy megírom ezt a „kiáltást”.

Mert ritkán hangzik el olyan megnyilatkozás, melyben a keresztény emberek, a keresztény kultúra, a keresztény Európa ne szerepelne. Azzal szinkronban – mivel is?

Hogy bár munkaalapú társadalom épül, de a társadalom nagy része számára szándékoltan alacsony színvonalon tartott oktatás a legjobb esetben is csak segédmunka-alapot biztosít; rosszabb esetben közmunka alapot. Olyan időszakban, mikor a világ a tudásalapú társadalom felépítésére készül.

Hogy „minden ember annyit ér, amennyije van”. Olyan időszakban, mikor a nemzet egy jelentős része súlyos nyomorban él. Amikor az iskolázatlan embernek semmi esélye nincs, hogy kikerüljön a nyomorból. A nyomorban élő viszont iskolázatlan marad, mert a „kiművelt emberfők” számát szándékosan (!) alacsony szinten tartják. Olyan időszakban, amikor Ferenc pápa azt mondja: „Nem! a kirekesztésre”, ami itt a szegények gazdasági kirekesztését jelenti. (Evangelii gaudium, 53)

Hogy az egészségügy olyan állapotban van, amilyenben van.

Hogy az élet alapvető ténykedése a harc – Brüsszel ellen, Soros ellen, a másként gondolkodók ellen, a civil szervezetek ellen. Krisztus azt mondja: Boldogok a békességben élők, mert Isten fiainak hívják majd őket (Mt 5,9). Nem a harcban sikeresek.

Hogy az ellenségek között is a fő-ellenség (talán: addig, amíg jobb nem akad) a migránsnak nevezett menekült. Akit semmi körülmények között nem engednek közel, akit a határ szélén tartanak fogva, aki, (esetleg) menekülésével az életét próbálta megmenteni. Ezzel a politikával, ennek propagálásával, óriásplakátokkal, nyilatkozatokkal, népszavazással elérték, hogy a nemzet (talán: nagyobbik) fele retteg a migránsoktól, gyűlöli őket. Krisztus pedig ezeket mondja: „Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot!... Idegen voltam, és befogadtatok…” (Mt 25, 34-35). „Távozzatok színem elől, ti átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és angyalainak készült… Idegen voltam, s nem fogadtatok be…” (Mt 25, 41-42).

Nem ez a felsorolás, nem a felsorolt és más, kártékony, nemzetrontó politikai tények késztetnek kiáltásra. Hanem az, hogy mindezt a kereszténység, a keresztény szellem és kultúra hirdetése közben teszik. És, miközben kirekesztik a szegényeket, tudatlanságban és így nyomorban tartják a nyomorgókat, keményen harcolnak az aktuális, gyűlöletesnek bemutatott ellenség ellen, elutasítják a menekülőket, az Egyház – konkrétan azok, akik az Egyház nevében beszélnek, a Püspöki Kar, éppen úgy, mint a papok, akik prédikációját vasárnaponként hallgatjuk – nem fejtik ki, hogy ez nem a kereszténység. A kereszténység nem fogadja el a gyűlöletet, nem fogadja el a nyomort, nem fogadja el a kirekesztést.

Persze az Egyház nem felelős a politikáért, nincs köze a politikusok cselekedeteihez. De ha a politikusok, közülük a legfőbb újra és újra a kereszténységre hivatkozik, az emberek elhiszik, hogy tényleg ez a kereszténység. Az nem lehet, hogy akiknek fő felelősségük van az evangelizációban, azok elnézik, elfogadják, sok esetben (hallgatásukkal vagy szavaikkal is) támogatják a nálunk folyó de-evangelizációt, a kereszténység meghamisítását. Az nem lehet, hogy – fölteszem: kezdetben megvolt – hivatásukat feledve segédkeznek a gyűlölet, a kirekesztés, a nyomor politikájának.

Aki élt már 1944-ben, amikor német katonák jártak fel-alá az utcákon, láthatták a feliratot az egyenruhájukon: Gott mit uns. Ezzel kapcsolatban hallottam akkoriban, hogy ha egyiküktől megkérdezték: „Milyen vallású ön?”, gyakran ez volt a válasz: „Wie der Führer”. Mi is ilyen vallás felé tartunk?

Talán nem veszi rossz néven Orosz Atanáz miskolci görögkatolikus püspök, hogy formális copyright jelzése nélkül idézem húsvéti írásának egy részét: „Modern világunk az ellenségkép fokozásával, színezésével és elsötétítésével teszi eladhatóvá óriásplakátjait és izgalmassá napjainkat. Jézus Krisztus pedig nem azt akarja, hogy egymás ellenségei legyünk, mert ő kereszthalálával nemcsak a halált győzte le, hanem az ellenségeskedést is. A Sátán az, aki az ellenségképet felnagyítja, az ellenségeskedést szítja. Pártok és országok, népek, vallások és földrészek között. Az ellenségkép ideig-óráig összetartásra késztethet egy közösséget, de nem biztosít tartós közösséget és boldogságot.”

Isten áldását kérjük Orosz Atanáz püspökre!

Boldogasszony Anyánk! Ne feledkezzél meg szegény magyarokról!

Frigyes István


Share


Hozzászólások

egyszaKözhasznúsági jelentéseinkhez kattintson ide.

Új adószámunk:
19667908-1-43